az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

2016 August 30, Tuesday

Búcsúzik a nyár, küszöbön a suli

A hétvégi összejövetel reményen felül jól sikeredett, pedig féltem tőle. De szerencsére minden a legjobban sült el, nem volt semmi vita, a sok vendég mellett nem értünk rá egymásnak esni. Olyan más falun az élet, azok a jó csendes reggelek, na meg hogy éjszaka még jó sokáig lehet ülni a kertben beszélgetni egy ital mellett, közben szól a zene és látom a szép csillagos eget. Egy  teljesen más feeling, mint ami itt van.
A gyerekek jól lefáradtak az egész napos friss levegőtől. Ott is aludtunk, aminek a következménye, hogy még mára sem pihentem ki magam teljesen. Pedig össze kéne kapnom magam, na meg a csajokat, mert holnap után kezdődik az iskola.
Úristen...leírni is ijesztő.
Holnapután...

Hogy hogyan fogom rávenni a gyerekeket, hogy kb. két órával hamarabb keljenek fel, még nem tudom, de ma még meg szeretném vásárolni a tanszerek hiányzó részét, meg a tisztasági csomagokat. Venni kell még Helgának is tornacipőt.
Tegnap megnéztem az ünneplő ruhákat, naná hogy Nelli kihízta a fehér blúzát, még jó hogy van egy másik, igaz az nem olyan ünnepi, meg hosszú újjú is, de jobb híján ez van, egy délelőttöt kibír benne, gondolom én.
Félek az egésztől, meg nem is tudom, hogy fogom kivitelezni, eddig volt egy menetrend, útba estek az intézmények, most meg nagyon nem így lesz, jó korán kell elindulni, hogy mindenki időben beérjen.
Szerencsére elsején az apja is jön, vagyis ő megy Helga évnyitójára, én meg Nelliére, mivel hogy mindkettőnek egyszerre, reggel 8-kor kezdődik.
A többit még nem tudom. De előre nem is lehet ezt tervezni. Majd kialakul valahogy. Egyelőre egyik gyereknek sincs kedve túlzottan menni, sőt Helga tegnap megkért, hogy állítsam vissza az időt,pár héttel korábbra. Na, ezek miatt aggódom kicsit, nehogy belázadjanak és a végén mindenki elkéssen mindenhonnan.

2016 August 24, Wednesday

Erősen nyár vége

Ami érződik mindenki hangulatán.
Helga egyre többet kérdez a suli felől, ugye nem kell menni...és ugye nem most rögtön kezdődik...mondatokkal. Nagyon várja mi ?! Nelli még örül neki, hiszen gőze sincs, mivel jár az iskola. Jövőre már nyilván ő is úgy vélekedik, ahogy a nővére.
Az őszi cuccokat is előszedtem és ruhapróbákat tartottunk, bármennyire is rühelljük mindannyian. Meg kell állapítani, hogy híztunk. Mindhárman :/
Helgánál ez jó, mert ő mindig sovány, Nellinél már nem kellene többet, minden gatyájában ki kell engedni a gumit. Ami meg engem illet, a mérleg nem mutatja, de valahogy úgy érzem, jöttek rám is a pluszok.
Hihetetlen, de egy hét és vége a szünetnek!!! Igyekszem kihasználni a vakáció jobb momentumait. Hogy a gyerekek tovább alszanak, hogy nem kell azt az undorító tömegközlekedést igénybe venni (és ezen agyalni), hogy nagyjából én osztom be az időmet. Mert ennek egy hét és vége...És nem túl könnyű dolgok jönnek.
Szereztem egy sulis listát és átnéztem. Hát sok dolgot már megvettem, de még jó bőven akad, amit évnyitóig meg kell venni, ezt a héten el kellene intézni.
Tesómék hét végére nyárbúcsúztató kerti partira hívtak. Már előre fel áll a szőr ettől a hátamon. Nem vagyok hangulat gyilkos, de több okból nem szeretek tesómékhoz menni.
Messze van, vagyis nem annyira messze, de egy részt vonattal kell utazni, utána buszra szállni.
Nem vagyok jóban a sógorommal. Momentán beszélő viszonyt sem ápolunk, látványosan levegőnek nézzük egymást és akkor őt kell bámunom egy estén át...
Rajtunk kívül még jó páran lesznek ott, nem is családtagok, én pedig nem vagyok az a fesztelenül csevegős típus, persze ha valaki szóba áll velem, nyilván nem hajtom el, csak én ilyen befelé forduló vagyok inkább.
Tesómék jól élnek. Még akkor is, ha az ellenkezőjét állítják, de van egy nagy és gyönyörű házuk, két kocsijuk, jó állásuk, be merték vállalni a harmadik gyereket is, csodás a házasságuk. Szemben azzal, hogy nekünk nincs sem kocsink, sem lakásunk, albérletünk van, az sem sokáig és anyagilag a béka feneke alatt leledzünk, a gyerekek sajátos nevelési igényűek és sajnos Balázs meg én sem vagyunk túl jóban egy ideje, sok a vita, vagy csak nem szól az emberhez, mintha ott sem lenne.
Jó, tudom nem kell irigynek lenni más boldogságára és nem is vagyok az, csak fáj oda lemenni és aztán visszajönni ide, folytatva a megszokott, egyhangú és tré mindennapokat. Amiket önerőből képtelenség élhetőbbé tenni.
De legalább most mamám nem cirkuszol. Hétvégére levitték anyumék a tesójához. Hihetetlen, de az egy évvel fiatalabb huga még teljesen ép szellemileg. Gondolom nincs ideje leépülni, mert ott a hatalmas tanya, tele állatokkal, valakinek azt gondoznia kell. Meg aztán van hobbija is, imádja a szappanoperákat. Mamámnak sosem volt hobbija, talán ezért jutott el ide :( De azért a kis kiruccanás jót tett neki.

2016 August 19, Friday

Néha tele a pohár :(

Hát ja, van ez így, de néha az ember olyan lehangoltnak és kedvetlennek érzi magát. Főleg, mikor minden összejön.
Persze vannak jó hírek is, anyumnak semmi komoly baja nincsen (hurrá, hurrá).
Ma meg néhány sulis cuccot szereztünk még be és tornacipőt, bugyikat, zoknit, örültem, mert legalább a gyerekek nem rendetlenkedek és ugye kis öröm is öröm.
Más jó annyira nincs. Lassan vége a szünetnek és én már nem is igazán bánom. A gyerekek egyre jobban unják a babánt, hogy így fogalmazzak. És az esti lefekvés még mindig rémálom, tegnap még 10 órakkor is Helgával kellett vitatkozni, mire ő persze sírt, hogy akkor őt nem szereti senki stb. Pedig csak annyi volt, hogy vagy tízszer megkértük, hogy legyen szíves végre lefeküdni és csendben maradni, utána már emeltebb hangnemben kértük  ezt. Főként az apja, akinek valamiért nagyon rossz kedve volt tegnap. Sajnáltam a csajszit persze, de nem tudom, miért nem jó a békesség és miért nem lehet este 10 órakkor végre pihenni, aludni. Régen szerettem az estét, mikor a gyerekek még kicsik voltak, akkor időben kidőlt mindenki, olyan "luxusra" is volt lehetőség, mint egy film megnézése, beszélgetés. Mostanság ilyen egyáltalán nincsen, azok a hangulatos esték már régen a múltba vesztek. Pedig jó lenne vissza hozni, mert jók voltak.
Mamám is eléggé megosztóan viselkedik. Nagyon ellenségessé vált, azt híreszteli a házban, hogy mi nem törődünk vele, elvesszük a nyugdíját, el vettük a lakását a feje felől stb. A kedves drága lakók meg még el is hiszik hiszen ki ne hinne, egy kedves, ártatlan néninek?! Múltkor az egyik fickó okosított ki, hogy ne legyünk már olyan önzőek és ugyan költözzünk már vissza mamám lakásába.
Nem önzőségből, de biztos hogy nem!!!!Már laktam ott fiatal koromban Balázzsal és nem ment az együtt élés, folyton ment a cseszegetés, hogy ne folyassuk a vizet, ne égessük a gázt, de alap dolgok, mint pl. nem járkálunk be kopogás nélkül, vagy mikor senki sincsen a másik szobában, az nem ment. És el sem fértünk mondjuk.
Nem mentem bele egy meddő vitába, de hadd legyek már olyan "önző", hogy a gyerekeimet kihagyom ebből és hadd legyen már nekik, ha nem is külön, de legalább gyerekszobájuk, ahol ketten vannak és nem négyen élünk egy félszobában :/
Elegem van ebből!!! Unalmas és dühítő, hogy mindeféle emberkék feljogosítva érzik magukat, hogy belemásszanak az életünkbe. Ezen a környéken meg jó sok ilyen önjelölt igazságosztó és megmondó ember van.Komolyan fontolgatom a mielőbbi költözést, amúgy is felmondják jövőre az albérletet, szóval nem árt nézelődni. Sajnos eddig lehangoló eredmények vannak, kevés a kiadó lakás, ami meg van, vagy aranyáron, vagy nem mehet oda gyerek. Szépek a kilátások :/
Helga szülinapja is közeleg, még nem tudom, mit kap majd. Tortát biztos. A hugával szeretnének egy Furbyt, de ahogy a neten nézegettem, újonnan megfizethetetlen nekünk. Használtan még nem annyira néztem, de hátha ráakadok egyre elfogadható árban.

2016 August 16, Tuesday

Száguld a nyár

Tudom, hogy régóta nem adtam hírt magunkról. Kedvem és/vagy időm nem volt. Aztán reggel ránéztem a naptárra és szörnyülködtem egy sort, hogy jó ég, mindjárt szeptember :O
Mostanság sok minden összejött, mamámmal is gondok vannak újra, anyumnak is közbe szólt egy váratlan betegség, most vizsgálatokra jár, hogy kiderítsék mi is a baj pontosan, szóval megy az aggódás, idegeskedés.
A gyerekek elvannak, hol jobban, hol kevésbé. Voltunk még egy kiránduláson, Helga majdnem a nagyszüleinél aludt, de az utolsó percben meggondolta magát, ki tudja mi okból .

Ja, a suliból küldtek neki egy verset, mert hogy fellép az évnyitón, örültem neki, ő már nem annyira. Olyan szinten nem várja a sulit, hogy az valami rémisztő. Előre félek, mi lesz reggelente, mikor két gyereket kell 8-ra leszállítanom, két külön iskolába, ráadásul a város két külön részébe, eddig legalább egyik útba esett. De most majd a buszokra leszünk hagyatkozva teljes mértékben, azok meg kis városkánkban elég gyászosak.
A sulira is be kéne vásárolni, de hogy-hogy nem, a papír amin a lista szerepelt, szőrén-szálán eltűnt. Én nem emlékszem, hogy kidobtam volna, ilyen fontos dolgokat nem szokásom. Két opció van, vagy úgy eldugtam, hogy nem találom(szenilitás), vagy a gyerekek rárajzoltak és kidobták, bár ők ezt vehemensen tagadják. Most meg kell várnom a 20-át, utána már van a suliban valaki a titkárságon és hátha küldenek nekem még egy példányt.
Vettem már pár dolgot, de sok minden nem dereng, hogy kéne, nem kéne stb. Olyan pancser vagyok!!!
És rosszul is alszom, az éjszaka közepén felkelek és rám jönnek ilyen szívdobogások, meg sokszor nap közben is.
Szerintem a szeptembertől tartok sok okból és azért vannak ezek, de igazán elmúlhatnának, mert egyáltalán nem jók :S

2016 August 7, Sunday

Kirándulás

Egész héten a kirándulás helyszínén témáztunk Balázzsal, de nem jutottunk dűlőre. Pénteken még sikerült össze is vitatkoznunk. De végül csak sikerült megállapodnunk egy olyan helyben, ahol még egyikünk sem járt és ami mindkettőnknek tetszett.
Igazán jó volt, láttunk sok féle állatot, ettünk egy jó kis étteremben, volt lubickolás a szabad strandon (már akinek, mert én nem mentem a vízbe), vonatoztunk jó sokat, szóval élményekből kijutott bőven. Igaz, csak Helga jött velünk, mert Nelli már elígérkezett a nagyszülőkhöz és nem akarta lemondani. Persze hiányzott, de ha neki ehhez volt kedve, hát áldásunkat adtuk rá, elvégre vakáció van.
Remélem a nyáron még legalább egyszer elmegyünk valamerre ezúttal teljes létszámban.
Azt hittem, Helgus lefárad a sok gyaloglástól (megvolt a km hiányunk), de tévedtem, mert este fél 10-ig ébren volt és pörgött. Reggel meg már 7-kor kiugrott az ágyból.
Az úton egyébként egész jól viselkedett, csak hazafelé nyűglődött és rendetlenkedett kicsit.
Tényleg kellett már ez a kis kikapcsolódás mindannyiunknak, új élményekkel töltődtünk fel és tudtam volna még maradni. De hát ez nem így működik.
Szeptemberig van még mit elintézni, holnap a sulis holmik beszerzését tervezem, vagyis egy részének a beszerzését. Nem akarok mindent az utolsó percekre hagyni.

2016 July 29, Friday

Bumm...csatt...part. 2.

Ha meg sem áll háromig, akkor nem tudom, mi lesz a következő :S De ha már Helga leverte a tv-t, Nelli sem maradhatott ki a rombolásból. Történt ugyanis, hogy leejtette és betörte a mobilom kijelzőjét. Nem is kicsit. Persze sírt és bocsánatot kért, de attól még a telefonom nem lesz újra a régi. Működik szerencsére, de ahogy kinéz, nyilvános helyen elő sem veszem.
Ez a hét amúgy is finoman szólva tré volt. Pár napja egy öreglány szólt be nekem a boltban, miután belenézett a kosaramba és közölte, hogy milyen sok édességet veszek a gyerekeimnek. Nem mintha sok köze lenne hozzá, de a kosárban 1-1 croissant volt, sós rágcsálnivaló és 1 tábla csoki, de az Balázsé, csak nem cimkéztem rá,hogy a néni is jól lássa, én barom :S
Igazából megvallva, kezdem megutálni a környéket. A lakást szeretem, de unom, hogy ráérő öregasszonyok nézegetik én mit  veszek a boltban. Meg a sok rosszindulatot is, sajnos mamám miatt is sok támadás ér engem, minket. Van, aki azért nem köszön, mert azt gondolja, nem foglalkozunk mamámmal. Mamám meg, talán a korából kifolyólag, vagy mert jó neki, ha sajnálják, ezt nem igazán cáfolja. Nyilván örülne, ha éjjel-nappal ott lennénk, de anyum dolgozik, nekem is  családom van, ezt nem tudjuk megvalósítani. Szóval talán kicsit nem is bánom, ha majd jövőre el kell innen cuccolni, mondjuk előre félek, hogy hova, meg miből, mert az albérletek egyre drágábbak.
Az egyetlen jó a hétben, hogy végre eljutottunk a barátnőmékhez kicsit. Gyönyörű környéken egy gyönyörű házban laknak. Jól éreztük magunkat. Csak nem valami jó visszajönni utána ide, az albérletbe, tudván, hogy nekünk ilyen, vagy akármilyen saját, sosem lesz :/
Ja, hazafelé elért minket a brutális vihar, szóval jól meg is áztunk.
A gyerekek jól vannak amúgy, a viselkedésük hullámzó, az egészen jótól, a félelmetesen elevenig megy a skála. És hihetetlen, de jövő héten augusztust írunk. Lassan be kell szerezni a sulis dolgokat is. Nem mondom, hogy várom már a nyár végét, félek mi vár ránk szeptembertől. Két sulis gyerek...
Remélem, jövő hétvégén összejön a kirándulás, amiről annyit beszéltünk. Csak az idő jó legyen!

2016 July 26, Tuesday

Bumm...csatt

Vasárnap Balázs hamarabb szabadult a melóból és ajánlotta, hogy menjünk el négyesben fagyizni. Mindannyian örültünk, gyorsan kaptuk magunkat, átöltöztünk és már éppen indultunk volna, mikor a nagyszobából hatalmas robajjal lezuhant a tv-nk.
Pontosabban Helga rántotta le. Máig nem tudom hogyan, nem láttam, mert a másik szobában kerestem a nyári kalapját, amit szokás szerint elkavart. De tényleg gőzöm nincs, hogy sikreült neki, mert a tv hatalmas, dögnehéz és hát örüljünk hogy nem esett rá.
Viszont a tetején a műanyag burkolat kettérepedt.
Oda is lett a fagyizós hangulatunk. A gyerek persze mondogatta sírva, hogy véletlen volt, de ez már a készüléken nem segített.
Balázs visszacipelte a polcra és hálistennek működik és Helgusnak sem esett semmi baja. Viszont majd valamit kezdeni kell a széttört műanyag részével. Egyelőre nem hívjuk a szerelőt, Balázs azt mondta, majd megnézni, hátha össze tudja valahogy rakni.
Ettől függetlenül elmentünk fagyizni persze, Nelli mandarint evett, Helga meg csokit, mindketten szépen leették a világos ruhájukat.
Borítékolható volt. Meg a tv lezuhanása is, mert számtalanszor szóltam Helgára, hogy ne matasson a tv állvány környékén, de persze nem fogadott szót.
Amúgy is rossz hatással van rá a nyár, megint csak felesel, rosszalkodik, unatkozik. Bár néha szoktunk feladatozni, azt még úgy-ahogy élvezi, de a suliról hallani nem akar. Utálja, nem megy oda többet. Persze...
A barátnőmékhez sem sikerült még eljutni. Átraktuk erre a hétfőre, vasárnap lemondta, hogy halaszhatatlan ügyben el kell utaznia, ma nekem nem jó, mamám miatt, de remélem még a héten összehozzuk. Jót tenne a változatosság a csajoknak és nekem is.
És ha minden igaz, de nem kiabálom el, talán jövő héten megyünk kirándulni családilag, vagyis még nem tudom pontosan hogyan, mert anyumék meg  azt mondják, aludjon egyik lányka náluk, tesómék egyik gyerkőce is pont ott lesz. Nelli le is csapott az ötletre, tehát még nem tudom mennyi lesz a létszám.
De a lényeg, hogy el innen egy kicsit.

2016 July 21, Thursday

Ez van velünk most

Na, míg alszanak a gyerekek, írok egy keveset :P
Balázs a fővárosban dolgozik ismét és korán kelt, én meg már nem annyira aludtam vissza. A  gyerekek jól vannak, mondjuk Helgával megint nem értek igazán szót pár napja. Nem tudom, mi üt belé, de a nap elején még kedves és segítőkész, délutánra meg átmegy feleselős verekedős csajsziba, amit nem annyira értékelek. Agressziója tárgya a huga persze. Tegnap is olyat lökött Nellin, hogy a fotel állította meg, különben nekivágódik az üvegajtónak :/
A szép és a kevésbé szép szó sem ér neki, a büntetés is hidegen hagyja. Mondjuk ezt a suliban is mondták róla, hogy sem a jutalmazás, sem a büntetés nem vezet eredményre. Ő olyan gyerek, hogy ha jó kedve van az oké, de ha nem, vagy valami nem tetszik neki balhé van. És én elég nehezen tudom ezt kezelni. Az apjára jobban hallgat, de ő ugye reggeltől estig melózik, sőt most két hétvégén egyfolytában. Pedig most akartam egy kis családi kiruccanást tervezni, míg jó az idő, de hát ez egy időre jegelve sajnos.
Ja Balázs...van egy anyajegye, ami nem igazán tetszik nekem, elég csúnya. Már évek óta figyelem, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy meg kellene mutatni bőrgyógyásznak. A gond csak az, hogy drága párom nem az az orvoshoz járkálós típus, de mivel a lányokat úgyis vinném éves bőrgyógyászati kontrollra (mert van pár anyajegyük olyan helyeken, ahol éri a nap, meg hát nem is árt az orvosi szemle, a tv-ben is mondják mindig, hogy kell ellenőriztetni az anyajegyeket), remélem rá tudom beszélni, hogy velünk tartson. Nyugodtabb lennék úgy, ha egy jó lelet lenne a kezünkben. És akkor még tüdőszűrőre is mennie kéne, csúnyán köhög, viszont dohányzik, a családjában pedig nem egy ember tüdőrákban halt meg. De ha felhozom a témát, rögtön elutasít. Nem okoskodni akarok, de aggódom érte, ennyi.
A barátnőmékhez jövő héten megyünk,  a héten már nem jön össze, van még pár dolgunk, lassan a sulis dolgokat is el kellene kezdeni beszerezni.

2016 July 18, Monday

Nyárközepe, személyi igazolvány, kirándulás tervek

Rég jártam erre tudom, de nem sok újdonsággal van dolgunk így a nyári szünet közepe táján. Vannak szuper jó órák, mikor a lányok tündérien jók, máskor meg minden butaságon hajba kapnak. Helga művészien tud hajat szaggatni (no komment), meg csúnyán beszélni, na de Nellit se féltsük, mert ő meg egy ideig türelmes, de a végén szakad a cérna nála és ő is üt elég rendesen. Idegörlő az biztos.
Most intéztük a személyit neki, mivel már csak úgy lehet diákja, ha van személyi igazolványa. Szerencsére jól tűrte a várakozást és a fotózkodásnál (amitől kicsit tartottam, lévén ő sem az a tipikus fotóalany, akárcsak a tesó, meg én) is együttműködött. Az igazolvány képén ránézésre 20 év fegyház, ahogy az apja mondaná, de amúgy cuki, kicsit morcos, de határozottan cuki :D
Amúgy külön kértem, hogy ne vágjon képeket...
Hazafelé beugrottunk a turiba és feltöltöttük Helga pólókészletét, mert már elég sokat kinőtt, vagy elnyűtt, találtam ágyneműt is, szóval mindenképpen jó és hasznos nap volt a mai.
A héten egy barátnőm hívott magukhoz vidékre, remélem eljutunk, már régóta igérgetem neki, ők nemrég voltak a városban, akkor össze is futottunk vele és a gyerkőcével.
Anyum meg azt mondta, bevállalja a gyerekeket egy-egy napra (ott is alhatnak) és mi is csinálhatunk Balázzsal kettesben programot. Régi vágyam egy kirándulás, vagy étterem. A Tiszat parton szeretnék sétálgatni, vagy vonattal menni valamerre, kb. 9 éve tervezem, meglátjuk, idén összehozzuk e. A gyerekekkel is jó lenne valami tartalmas program, majd egyeztetek az apjukkal, hogy melyik hétvégén menjünk.

2016 July 10, Sunday

Szerintem felmondok :/

Ezt a mondatot valamelyik nap mondta Helga, már nem emlékszem, miből kifolyólag, de kb. jól megmondta a helyzetet.
Amúgy már fél 7 óta ébren van, akkor kelt ugyanis az apja, aki ma is, tegnap is dolgozott. Ja, tegnap is ilyen korán kelt fel, tudnám miért. Így marha hosszú a nap.
A napközi amúgy jó volt, tetszett neki.
Már szerdáig. Utána belázasodott és nem vittem, pedig még lettek volna jó programok, de hátha jövőre is szervez ilyet a suli és akkor már nem üt be a krach.
A napjaink változatlanul ugyanolyanok,  néha tök jól elvannak, máskor meg rájuk jön az öt perc és nem lehet velük bírni. Nelli olykor fél órákat is el játszik a kis szobában egy maga, babázik, tanárnőset, anyukásat játszik, az ajtót is becsukja, hogy ne zavarja semmi. Bárcsak Helga is így el szórakoztatná magát, de nála ez nem jellemző. Ő egy idő után elkezdt kínlódni és a végén verekedés lesz a hugával :( Amitől én kapok agybajt.
Mondjuk külön-külön el vannak, tegnap apum elvitte Nellit egy körre az autóján, meg szerintem beültek cukiba is, mert hozott haza sütit a kislány. Addig én Helgával itthon voltam és egy hangos szó nem volt. Fogalmam sincs, ha ketten vannak mi a francért balhéznak.
A játék szokásaik is változtak, tavaly még többet ültek a gép előtt, de mióta vacakol, van hogy egész nap be sincs kapcsolva, nem érdekli őket. Ennek mondjuk örülök.