az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

2016 September 22, Thursday

És még mindig sírás...

Ez a hét sem az én hetem, azt bátran állíthatom. Napok óta pocsékul alszom, hajnaltól ébren vagyok és csak forgolódok, nem tudok vissza aludni.
Ezen nyilván az sem segít, hogy Helga a hét mindne napján sírással ment be a suliba, a mai volt eddig a legkatasztrófálisabb, a tanár úgy szedte le rólam. Tényleg tanácstalan vagyok, nem tudom, mi baja lehet, semmi változás nem történt. Ugyanaz a suli, ugyanaz az osztály, ugyanaz a tanárnéni. Ha kérdem, miért sír, nem nagyon ad választ, legfeljebb, hogy fél, de hogy mitől, azt eddig nem tudtam kiszedni belőle. Elkeserítő ez, mert nem szeretem zokogva ott hagyni a gyerekemet, de rohanni kell, mert Nellinek is suli.
Remélem, változik ez, mert nagyon nem jó így. Ő az iskolában sír, én meg itthon, mert sajnálom.
De legalább a vers nagy részét már megtanulta, mondjuk ez a reggeli káoszon aligha segít.
A gyerekutáló nővel ma is együtt utaztam, ott beszélgetett egy másik nővel, csak annyit hallottam, hogy azt mondta, ő folyton pörög, nem ér rá tögymörögni (szó szerinti idézet) és idegesítik, akik ilyenek stb. Engem meg ő idegesít, rettentően irritál, kb. ahogy őt az én gyerekeim. Múltkor Balázs elkísért a buszmegbe és látta a nőt, mondta is, hogy valahonnan ismerős neki.
A kérincsélős anyukával a héten egyszer futottam össze, hála az égnek. Tegnap délután utánam kiabált, hogy megvárjon e, míg kihozom Nellit a napköziből, de mondtam, hogy nem kell, mert megyek máshová is. Ennyi elég is volt, tényleg nem akarok szemét lenni, de nem szeretném a bank automata szerepét sem magamra venni, nekünk sincs annyi, mint kellene.
Ezenkívül más nem nagyon van, itt az ősz, reggel rendesen fázunk, mert hideg van.
Sajnos a héten ismét meghalt Balázs egyik barátja, aki alig volt nála idősebb, én nem ismertem, de páromat nagyon lesújotta a dolog.

2016 September 16, Friday

A gyerekgyűlölő, a tarhálós anyuka, meg a sztereó reggeli sírás

Annyira nem bánom már, hogy itt a péntek!!! Pedig Balázs holnap is dolgozik, de legalább nem kell korán kelni és korán kelteni a gyerekeket. A buszhoz való rohanás, a csajszik hangulatingadozása, mindennapi mókuskerék elég heti ötször is.
A múltkor csendben megjegyzés tévő duó egyike a héten is beszólt, szépen vissza is szóltam. A nőből ezer méterre látszik, hogy utálja a gyerekeket, csak azt nem értem, hogy akkor miért dolgozik iskolában, ahol ugye gyerekből elég sok van...Bár nem tudom, milyen munkában van a sulinál, lehet hogy iskolatitkár, vagy olyan, aki viszonylag ritkán lát gyereket, nem hinném, hogy pedagógus. Mindegy a lényeg, hogy valószínű neki nincs saját gyereket és utálja hát az összeset a világon. Én meg őt utálom. Sajnos nem tudom megkerülni a vele való összeakadást, mert egyazon buszon utazunk, vígasztal, hogy ő heti 1-2x megy ezen a járaton.
Nelli allergiája előjött, durván köhög, szóltam is a tanárnőnek, hogy nem megfázás, allergia. Ma voltam a háziorvosnál és kértem a fulladásra kúpot, remélem nem kell majd használni, de ha kell itt lesz és nem kell az ügyeletre rohanni injekcióért mint jó pár éve.
Helga is köhög, nem kizárt, hogy ő is allergiás. A lakás penészedik mostanában, én is érzem, hogy nehéz a levegő.
Ja, a héten egy anyuka elkezdett velem haverkodni. Első nap csak köszönt, megkérdeztem hogy megy a gyerekének a suli, elmondta pár mondatban, én is elmondtam ennyi. Másnap már hosszasabban beszélgettünk, egy úton is jöttünk egy darabig. A harmadik nap meg már pénzt kért kölcsönbe :O Lestem is, mint Rozi a moziban, mert én három alkalom után tuti nem kérnék pénzt, de nem vagyunk egyformák, biztos nagyon le vannak égve. Szó mi szó nálunk is hó közepe van, de nem akartam seggfej lenni és adtam neki, igaz nem annyit, amennyit kért, annyi nem is volt nálam. Hálás volt, meg minden, de Balázsnak nem mondom, mert biztos megkérdezné, hogy amúgy normális vagyok e?! Anyum azt mondta, hogy egyszer oké, de ne csináljak rendszert belőle, mert nekem sem biztos, hogy ad bárki csak úgy. Igaza is van végülis.
A mai nap meg már nagyon nagyon hét utolsó napja feelingben kezdődött. Helga közölte, hogy ő bizony nem megy ma suliba, egy darabig ágált, végül feladta és szépen elbuszoztunk az iskolába. Ahonnan az ajtóból sírva fordult vissza és be kellett kísérni, ott sem hagyta abba, sírdogálva hagytam ott sajnos.
Nelli egész úton mondogatta, hogy ő nem fog sírni stb. Naná, hogy a suli ajtajában ő is rákezdett. Ilyen remek hangulatban kezdődött el a nap.
Remélem azóta már mindkét gyerkőc jobb kedvre derült. Hétvégén folytatjuk a maratoni vers megtanulását is, egyelőre az első versszak megy csak Helgának. Kicsit szkeptikus is vagyok, hogy az adott időpontra meg tudja e tanulni.
Bízzunk azért benne :)

2016 September 13, Tuesday

Emberek...aaargh...

Ez az állandó korán kelés biztos kihozza belőlem, hogy ki vagyok tőlük, vagy csak szimplán bunkók keresztezik az utamat.
Tegnap egy Taylor Swiftnek öltözött kis csaj akasztott ki, aki beáll a tömött busz ajtajába leszálláskor és nem reagál semmire, gondolom mert a zenét hallgatta a fülhallgatójával vagy nem tudom, de még jó hogy nem hallotta, miket káromkodtam.
Aztán ma reggeli életkép a buszon Helgus sulijába menet. A lányok beszélgetnek, játszanak, néha-néha hangosak picit, olyankor én rájuk szólok, hogy halkabban. Az előttünk ülő két savanyú fapicsa, többször hátrafordult, majd tüntetőleg két székkel odébb mentek és hallottam amint az egyik mondja a másiknak, hogy milyen neveletlenek a gyerekek. Szerintem észrevették, hogy hallottam, mert egyik rám nézett és a képembe vigyorgott nyájasan és ártatlanul. Szívesen mondtam volna nekik valami szépet, de inkább hanyagoltam a konfliktust. Az egyik, de lehet hogy mindkettő a Helga sulijában dolgozik, nem tudom milyen pozicióban, de gyerekük nem biztos hogy van, tipikus mindig jól kinéző 40-50-es fapicsák, hagyjuk is. Csak engem mérgesítenek fel. A gyerekek nem neveletlenek, bele élték magukat a játékba, de rájuk szóltam és a buszon amúgy mindenki zajongott, volt aki sokkal hangosabban is mint a lányok. Majd pont két kretén, sznob nő miatt fognak ám néma csendben ülni, persze...
Aztán mikor Nellit is leadtam és gyalogoltam az amúgy tök széles járdán, egy nő megszólalt dühös hangon: Elnézést, átengedne...Mondtam neki, hogy persze. Erre megvetően végigmért és fejcsóválva elsietett. Franc tudja, mi baja volt, ketten egymás mellett elfértünk volna a járdán, plusz még odébb is álltam, de ezek szerint neki ez sem volt elég.
Mára már több idióta, gyökér nem kéne, de hát hosszú még a nap.
Ja, ha már hosszú...úgy néz ki, Helga indulhat egy versmondó versenyen, a baj csak az, hogy egy maratoni hosszúságú verset kéne hónap végére betanulnia, nem tudom sikerül e.
Jó lenne, de ez a vers még nekem is sok :D Azért reménykedem.
Balázs meg megint a fővárosban melózik, tegnap fél 11-re ért haza, mert a kocsijuk lerobbant és keríteni kellett valakit, aki haza hozza őket. Jó sokat találkoztunk na, én már fél álomban voltam, mikor haza ért. Már vacsorázni is fáradt volt, tusolt és bevetődött az ágyba. Bízom benne, hogy ma már nem ilyen későn jön.
Ja, akartam írni Helgus szülinapjáról, bár nem volt semmi nagy ünneplés, együtt akarom tartani majd az én szülinapommal, a szüleimet is meghívnám, sütnék-főznék valamit. Ez a terv.

2016 September 8, Thursday

Szenvedünk

Legalábbis ami a felkelést illeti. Főleg Nellit nehéz kivakarni az ágyból reggel 6-kor, szegény aludna, de hát ez majd csak hétvégéken lehetséges most már. Még nem álltak át a korábbi fekvésre, így a reggelek sem könnyűek.
A buszozás meg külön sztori, korán kell indulni és a busz vagy bevár a fordulóban, vagy nem. Sofőrje válogatja. Most az utóbbi két napban szerencsém volt, de biztos nem lesz mindig így. Szóval fel vagyok erre is készülve, van B terv is. Helgát ma már nem is kísértem be teljesen, egy ismerős kislánnyal összeakadt és bevágtáztak ketten, így nem is késtük le a buszt.
Na szóval nehézkes ez még.
Nellinek egyelőre tetszik az iskola, már tanulgatnak, de napköziben mindent megcsinálnak, így max. átismételni kell és hétvégére gondolom kapnak majd házit.
Helga továbbra sem kedveli a sulit, de elfogadta hogy menni kell (jelen állás szerint). Még minden nagyon kezdeti stádiumban van, de remélem mihamarabb lesz belőle egy jól működő rendszer. A délutánok is vegyesen alakulnak, ha anyum nem tud Helgára vigyázni ,akkor viszem magammal, de akkor a hazaút elég katasztrófa, mindketten be vannak pörögve és nem lehet rájuk hatni.
Este meg már fáradtak és Nelli időnként jó kis hisztiket csap, a tesó meg verekszik.
Hajaj, nem egyszerű ez. De biztos más családokban sem könnyűek az első iskolai napok.

2016 September 3, Saturday

Őskáosz, vagy valami olyasmi

Beindult a suli, ezzel együtt egy csomó új dologgal kell szembe nézni mindannyiunknak. Egyelőre még elég kuszák ezek a dolgok és nem látom se az elejét, se a végét. De remélem, majd kialakul minél előbb.
Csütörtökön voltak az évnyitók, mivel mindkét gyereknek egyszerre volt, Balázsnak el kellett jönnie egy szabadnapra. Hozzáteszem, nála ez nem igazán működik, a főnöke nem az az elengedős típus. Most is így volt, csak fél napra jöhetett el, vagyis inkább háromnegyedre, mert kettőre kellett visszamennie és este fél hétig, hétig dolgozott.
Én mentem a Nelli évnyitójára, Balázs ment a Helguséra.
Nelliék osztályába tizenketten vannak és a jó hír, hogy a nagy része lány. Megkaptuk a könyveket, amiket most hétvégén be akarok foglalni. Volt egy kis beszélgetés, de jövőhéten lesz a szülői így akkor majd már többet tudok.
Nelliék sulijából vágtáztam a város másik végébe Helga évnyitójára, mert hogy fel is lépett a leányzó és szerettem volna látni (bár kevés esélyt adtam ennek). Szerencsém volt, pont beestem addigra, mikor ő is a színpadon volt. Nagyon ügyesen szavalt :)
Utána ott is volt egy kis elbeszélgetés. Hárommal kevesebb gyerek kezdi az új tanévet. Bence aki nagy haver volt, viszont rossz hatással voltak egymásra, másik suliba megy és még két gyerek bukott meg, így jó kevesen is lesznek, ami mindenképpen hasznukra válik. Az okoskodós, nem köszönős anyuka gyereke sajnos marad. A gyerek ellen nincs kifogásom, de az anyuka, kicsit irritáló. Az a fajta, akinek semmi sem jó, mindenre van valami beszólása, sőt javasolta a terem átrendezését, hogy így-meg úgy tolják át már a padokat. Nem tudom, hogy feng-shui mániás, vagy csak túlon-túl kreativ, de első nap ez kit érdekel?! A stílusa az a törtetős, számomra visszatetszést keltő, "nem ismerem a nem-et" viselkedés, de Balázs azt mondja, az ilyenek viszik valamire az életben...
Helgáék is kaptak könyveket, de egyelőre nem láttam egyet sem. Lesznek délutáni tesik is, ami jó, hátha lefárad a gyerek és nem itt fognak civakodni a tesójával.
Az első nap tehát az újdonságokkal telt. Pénteken sem volt nagyobb tanulás, de a reggeltől kicsit tartottam, eddig könnyebb volt, a suli-ovi, egy útvonalon volt. Most viszont két külön irányban lévő intézménybe kellett leszállítani a gyerekeket reggel 8-ra. Korán keltünk (eddig sem keltek későn, de most nagyon-nagyon korán), aztán elbuszoztunk Nelli sulijába, utána indultunk a Helgáéba, aki végig bőgte az utat, alig lehetett megvigasztalni. Nem akart suliba menni, neki ez az útvonal nem jó, előbb őt vigyük el stb. Szóval ez a tervem bebukott, hétfőn azzal próbálkozom, hogy őt adjuk le, aztán megyünk Nelli iskolájába. Remélem ez beválik és sírás, meg stressz mentesen kezdődik mindenki napja.
Hozzáteszem, hiába indultunk el tök korán, Helga elkésett. Tömegközlekedés...imádlak :S
A két nap iskola le fárasztotta őket, mondjuk Helga már 7 előtt felkelt, de Nelli még alszik. Neki tényleg nagyon nagy a változás, eddig volt délutáni alvás az oviban, most már ez sincs, meg hát az ovi egy teljesen más légkör, de bízom benne, hogy hamar beleszokik. Na, meg abba is hogy a nővére is könnymentesen jön az oldalamon hétfő reggel.

2016 August 30, Tuesday

Búcsúzik a nyár, küszöbön a suli

A hétvégi összejövetel reményen felül jól sikeredett, pedig féltem tőle. De szerencsére minden a legjobban sült el, nem volt semmi vita, a sok vendég mellett nem értünk rá egymásnak esni. Olyan más falun az élet, azok a jó csendes reggelek, na meg hogy éjszaka még jó sokáig lehet ülni a kertben beszélgetni egy ital mellett, közben szól a zene és látom a szép csillagos eget. Egy  teljesen más feeling, mint ami itt van.
A gyerekek jól lefáradtak az egész napos friss levegőtől. Ott is aludtunk, aminek a következménye, hogy még mára sem pihentem ki magam teljesen. Pedig össze kéne kapnom magam, na meg a csajokat, mert holnap után kezdődik az iskola.
Úristen...leírni is ijesztő.
Holnapután...

Hogy hogyan fogom rávenni a gyerekeket, hogy kb. két órával hamarabb keljenek fel, még nem tudom, de ma még meg szeretném vásárolni a tanszerek hiányzó részét, meg a tisztasági csomagokat. Venni kell még Helgának is tornacipőt.
Tegnap megnéztem az ünneplő ruhákat, naná hogy Nelli kihízta a fehér blúzát, még jó hogy van egy másik, igaz az nem olyan ünnepi, meg hosszú újjú is, de jobb híján ez van, egy délelőttöt kibír benne, gondolom én.
Félek az egésztől, meg nem is tudom, hogy fogom kivitelezni, eddig volt egy menetrend, útba estek az intézmények, most meg nagyon nem így lesz, jó korán kell elindulni, hogy mindenki időben beérjen.
Szerencsére elsején az apja is jön, vagyis ő megy Helga évnyitójára, én meg Nelliére, mivel hogy mindkettőnek egyszerre, reggel 8-kor kezdődik.
A többit még nem tudom. De előre nem is lehet ezt tervezni. Majd kialakul valahogy. Egyelőre egyik gyereknek sincs kedve túlzottan menni, sőt Helga tegnap megkért, hogy állítsam vissza az időt,pár héttel korábbra. Na, ezek miatt aggódom kicsit, nehogy belázadjanak és a végén mindenki elkéssen mindenhonnan.

2016 August 24, Wednesday

Erősen nyár vége

Ami érződik mindenki hangulatán.
Helga egyre többet kérdez a suli felől, ugye nem kell menni...és ugye nem most rögtön kezdődik...mondatokkal. Nagyon várja mi ?! Nelli még örül neki, hiszen gőze sincs, mivel jár az iskola. Jövőre már nyilván ő is úgy vélekedik, ahogy a nővére.
Az őszi cuccokat is előszedtem és ruhapróbákat tartottunk, bármennyire is rühelljük mindannyian. Meg kell állapítani, hogy híztunk. Mindhárman :/
Helgánál ez jó, mert ő mindig sovány, Nellinél már nem kellene többet, minden gatyájában ki kell engedni a gumit. Ami meg engem illet, a mérleg nem mutatja, de valahogy úgy érzem, jöttek rám is a pluszok.
Hihetetlen, de egy hét és vége a szünetnek!!! Igyekszem kihasználni a vakáció jobb momentumait. Hogy a gyerekek tovább alszanak, hogy nem kell azt az undorító tömegközlekedést igénybe venni (és ezen agyalni), hogy nagyjából én osztom be az időmet. Mert ennek egy hét és vége...És nem túl könnyű dolgok jönnek.
Szereztem egy sulis listát és átnéztem. Hát sok dolgot már megvettem, de még jó bőven akad, amit évnyitóig meg kell venni, ezt a héten el kellene intézni.
Tesómék hét végére nyárbúcsúztató kerti partira hívtak. Már előre fel áll a szőr ettől a hátamon. Nem vagyok hangulat gyilkos, de több okból nem szeretek tesómékhoz menni.
Messze van, vagyis nem annyira messze, de egy részt vonattal kell utazni, utána buszra szállni.
Nem vagyok jóban a sógorommal. Momentán beszélő viszonyt sem ápolunk, látványosan levegőnek nézzük egymást és akkor őt kell bámunom egy estén át...
Rajtunk kívül még jó páran lesznek ott, nem is családtagok, én pedig nem vagyok az a fesztelenül csevegős típus, persze ha valaki szóba áll velem, nyilván nem hajtom el, csak én ilyen befelé forduló vagyok inkább.
Tesómék jól élnek. Még akkor is, ha az ellenkezőjét állítják, de van egy nagy és gyönyörű házuk, két kocsijuk, jó állásuk, be merték vállalni a harmadik gyereket is, csodás a házasságuk. Szemben azzal, hogy nekünk nincs sem kocsink, sem lakásunk, albérletünk van, az sem sokáig és anyagilag a béka feneke alatt leledzünk, a gyerekek sajátos nevelési igényűek és sajnos Balázs meg én sem vagyunk túl jóban egy ideje, sok a vita, vagy csak nem szól az emberhez, mintha ott sem lenne.
Jó, tudom nem kell irigynek lenni más boldogságára és nem is vagyok az, csak fáj oda lemenni és aztán visszajönni ide, folytatva a megszokott, egyhangú és tré mindennapokat. Amiket önerőből képtelenség élhetőbbé tenni.
De legalább most mamám nem cirkuszol. Hétvégére levitték anyumék a tesójához. Hihetetlen, de az egy évvel fiatalabb huga még teljesen ép szellemileg. Gondolom nincs ideje leépülni, mert ott a hatalmas tanya, tele állatokkal, valakinek azt gondoznia kell. Meg aztán van hobbija is, imádja a szappanoperákat. Mamámnak sosem volt hobbija, talán ezért jutott el ide :( De azért a kis kiruccanás jót tett neki.

2016 August 19, Friday

Néha tele a pohár :(

Hát ja, van ez így, de néha az ember olyan lehangoltnak és kedvetlennek érzi magát. Főleg, mikor minden összejön.
Persze vannak jó hírek is, anyumnak semmi komoly baja nincsen (hurrá, hurrá).
Ma meg néhány sulis cuccot szereztünk még be és tornacipőt, bugyikat, zoknit, örültem, mert legalább a gyerekek nem rendetlenkedek és ugye kis öröm is öröm.
Más jó annyira nincs. Lassan vége a szünetnek és én már nem is igazán bánom. A gyerekek egyre jobban unják a babánt, hogy így fogalmazzak. És az esti lefekvés még mindig rémálom, tegnap még 10 órakkor is Helgával kellett vitatkozni, mire ő persze sírt, hogy akkor őt nem szereti senki stb. Pedig csak annyi volt, hogy vagy tízszer megkértük, hogy legyen szíves végre lefeküdni és csendben maradni, utána már emeltebb hangnemben kértük  ezt. Főként az apja, akinek valamiért nagyon rossz kedve volt tegnap. Sajnáltam a csajszit persze, de nem tudom, miért nem jó a békesség és miért nem lehet este 10 órakkor végre pihenni, aludni. Régen szerettem az estét, mikor a gyerekek még kicsik voltak, akkor időben kidőlt mindenki, olyan "luxusra" is volt lehetőség, mint egy film megnézése, beszélgetés. Mostanság ilyen egyáltalán nincsen, azok a hangulatos esték már régen a múltba vesztek. Pedig jó lenne vissza hozni, mert jók voltak.
Mamám is eléggé megosztóan viselkedik. Nagyon ellenségessé vált, azt híreszteli a házban, hogy mi nem törődünk vele, elvesszük a nyugdíját, el vettük a lakását a feje felől stb. A kedves drága lakók meg még el is hiszik hiszen ki ne hinne, egy kedves, ártatlan néninek?! Múltkor az egyik fickó okosított ki, hogy ne legyünk már olyan önzőek és ugyan költözzünk már vissza mamám lakásába.
Nem önzőségből, de biztos hogy nem!!!!Már laktam ott fiatal koromban Balázzsal és nem ment az együtt élés, folyton ment a cseszegetés, hogy ne folyassuk a vizet, ne égessük a gázt, de alap dolgok, mint pl. nem járkálunk be kopogás nélkül, vagy mikor senki sincsen a másik szobában, az nem ment. És el sem fértünk mondjuk.
Nem mentem bele egy meddő vitába, de hadd legyek már olyan "önző", hogy a gyerekeimet kihagyom ebből és hadd legyen már nekik, ha nem is külön, de legalább gyerekszobájuk, ahol ketten vannak és nem négyen élünk egy félszobában :/
Elegem van ebből!!! Unalmas és dühítő, hogy mindeféle emberkék feljogosítva érzik magukat, hogy belemásszanak az életünkbe. Ezen a környéken meg jó sok ilyen önjelölt igazságosztó és megmondó ember van.Komolyan fontolgatom a mielőbbi költözést, amúgy is felmondják jövőre az albérletet, szóval nem árt nézelődni. Sajnos eddig lehangoló eredmények vannak, kevés a kiadó lakás, ami meg van, vagy aranyáron, vagy nem mehet oda gyerek. Szépek a kilátások :/
Helga szülinapja is közeleg, még nem tudom, mit kap majd. Tortát biztos. A hugával szeretnének egy Furbyt, de ahogy a neten nézegettem, újonnan megfizethetetlen nekünk. Használtan még nem annyira néztem, de hátha ráakadok egyre elfogadható árban.

2016 August 16, Tuesday

Száguld a nyár

Tudom, hogy régóta nem adtam hírt magunkról. Kedvem és/vagy időm nem volt. Aztán reggel ránéztem a naptárra és szörnyülködtem egy sort, hogy jó ég, mindjárt szeptember :O
Mostanság sok minden összejött, mamámmal is gondok vannak újra, anyumnak is közbe szólt egy váratlan betegség, most vizsgálatokra jár, hogy kiderítsék mi is a baj pontosan, szóval megy az aggódás, idegeskedés.
A gyerekek elvannak, hol jobban, hol kevésbé. Voltunk még egy kiránduláson, Helga majdnem a nagyszüleinél aludt, de az utolsó percben meggondolta magát, ki tudja mi okból .

Ja, a suliból küldtek neki egy verset, mert hogy fellép az évnyitón, örültem neki, ő már nem annyira. Olyan szinten nem várja a sulit, hogy az valami rémisztő. Előre félek, mi lesz reggelente, mikor két gyereket kell 8-ra leszállítanom, két külön iskolába, ráadásul a város két külön részébe, eddig legalább egyik útba esett. De most majd a buszokra leszünk hagyatkozva teljes mértékben, azok meg kis városkánkban elég gyászosak.
A sulira is be kéne vásárolni, de hogy-hogy nem, a papír amin a lista szerepelt, szőrén-szálán eltűnt. Én nem emlékszem, hogy kidobtam volna, ilyen fontos dolgokat nem szokásom. Két opció van, vagy úgy eldugtam, hogy nem találom(szenilitás), vagy a gyerekek rárajzoltak és kidobták, bár ők ezt vehemensen tagadják. Most meg kell várnom a 20-át, utána már van a suliban valaki a titkárságon és hátha küldenek nekem még egy példányt.
Vettem már pár dolgot, de sok minden nem dereng, hogy kéne, nem kéne stb. Olyan pancser vagyok!!!
És rosszul is alszom, az éjszaka közepén felkelek és rám jönnek ilyen szívdobogások, meg sokszor nap közben is.
Szerintem a szeptembertől tartok sok okból és azért vannak ezek, de igazán elmúlhatnának, mert egyáltalán nem jók :S

2016 August 7, Sunday

Kirándulás

Egész héten a kirándulás helyszínén témáztunk Balázzsal, de nem jutottunk dűlőre. Pénteken még sikerült össze is vitatkoznunk. De végül csak sikerült megállapodnunk egy olyan helyben, ahol még egyikünk sem járt és ami mindkettőnknek tetszett.
Igazán jó volt, láttunk sok féle állatot, ettünk egy jó kis étteremben, volt lubickolás a szabad strandon (már akinek, mert én nem mentem a vízbe), vonatoztunk jó sokat, szóval élményekből kijutott bőven. Igaz, csak Helga jött velünk, mert Nelli már elígérkezett a nagyszülőkhöz és nem akarta lemondani. Persze hiányzott, de ha neki ehhez volt kedve, hát áldásunkat adtuk rá, elvégre vakáció van.
Remélem a nyáron még legalább egyszer elmegyünk valamerre ezúttal teljes létszámban.
Azt hittem, Helgus lefárad a sok gyaloglástól (megvolt a km hiányunk), de tévedtem, mert este fél 10-ig ébren volt és pörgött. Reggel meg már 7-kor kiugrott az ágyból.
Az úton egyébként egész jól viselkedett, csak hazafelé nyűglődött és rendetlenkedett kicsit.
Tényleg kellett már ez a kis kikapcsolódás mindannyiunknak, új élményekkel töltődtünk fel és tudtam volna még maradni. De hát ez nem így működik.
Szeptemberig van még mit elintézni, holnap a sulis holmik beszerzését tervezem, vagyis egy részének a beszerzését. Nem akarok mindent az utolsó percekre hagyni.