az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 május 23, kedd

Hogyan maradjunk erősek?!

Régóta nem írtam tudom. Szóval próbálok pótolni, bár túl sok jóval nem szolgálhatok. Halódik a porszívóm szerintem. Nem, vagy alig-alig szív. És pár éve vettük. Nagyon hiányzott ez.
Mamám állapota eléggé leromlott, lett egy nyelési nehézsége-ami állítólag a betegsége velejárója-ami miatt nem, vagy csak korlátozottan lehet táplálni, itatni. Már le is kellett szívni neki a folyadékot.

Nagyon nagyon el vagyok emiatt szomorodva. Úgy volt, hogy hétvégén elmegyek hozzá, de Balázs egész hétvégén dolgozott és mire hazaért, már este volt. Majd remélhetőleg hamarosan lejutok hozzá, de annyira félek, milyen állapotban találom. Ez engem megráz, nem is kicsit, de persze másnak az jön le, hogy nem akarom látogatni. Ami nem igaz, csak erőre van szükségem, hogy úgy lépjek be a kórtermébe, hogy ne látszódjon rajtam a félelem, meg a döbbenet.
Sokat álmodom róla, hogy jól van, egészséges és tudom, nem mindig voltam kedves hozzá, ezt így már nagyon bánom, bár vissza csinálhatnék mindent.
A gyerekek jól vannak, bár Helgára panasz volt a héten, rossz a magatartása, nem figyel, nem akar tanulni, kötözködik. Hát nagyon nem örültem, nemsokára itt a tanév vége, ki kellene bírnia valahogy rosszalkodás nélkül. Este én is, meg az apja is beszélt vele erről, bízom benne, hogy hatásos lesz.
Ja és nem vigyáz a cuccaira. Nagyon nem. Elhagyta a tavaszi kalapját, meg a benti váltócipőjét (azt hogyan???fel nem foghatom), így tegnap kerestem neki itthon egyet, de az nem az igazi, majd pótolom mielőbb.
Már nagyon év vége hangulatuk van, szóval nem nagyon akarózik nekik suliba menni, korán kelni, a hétvégi leckékről nem is beszélve. Lesz mindkettőnek osztálykirándulás, Helgáéknak jövő héten, Nelliéknek majd júniusban valamikor.
A családban is megint megy a vita, apám meg anyám marják egymást. Apámmal amúgy sem értünk egyet pár dologban, meg kissé elferdíti a szavaimat. Mondtam nekik minap, hogy találkoztam egy ismerőssel, aki most adta el a házát jó pénzért és vett magának, meg a családjának egy klassz kis lakást, viszonylag olcsón. Erre apám szerint irigy vagyok emiatt. Ami nem igaz, csak megemlítettem. Hogy neki volt választási lehetősége. Nekem meg nem volt, mert vagy ide jövök mamám lakásába, vagy passz, mert albérlet nem akadt (persze most már lenne talán, Balázs valami ismerőse érdeklődött, hogy keresünk e még albérletet, de ugye már nem aktuális). Ettől még nem vagyok irigy. Miért irigy az, aki jobbra vágyik? Vagy másra?
Eltelt több mint egy hónap a költözés óta, változatlanul nem kedvelek itt lakni és ez szerintem nem változik, de el kell most viselni, nem kell kedvelni. Előre kell nézni és tervezni. Mert nem itt szándékozom megöregedni. Fogok még én is lakások között válogatni, biztos így lesz.
Hétvégén gyereknap, lesz kisállatkiállítás a közelben, mondtam előre Balázsnak, hogy ne melózzon hétvégén és menjünk el, a gyerekek biztos örülni fognak.

2017 május 15, hétfő

Lesújtó, avagy kéretlen beszólás, ami elveszi a kedvemet

Helga megkapta a papája fölösleges okostelefonját (Alcatel one touch), így nagy az öröm, tegnap is azt  nyúzta. Már régóta vágyott egy telefonra, az apja régi készülékével el is volt egy darabig, de mivel az régebbi, billentyűs és nem wifis készülék, hamar megunta. Hát most már ez a gondja is megoldódott.
Amúgy általában angol nyelvű videokat néz, azt mondja, így "tanul angolul" és tényleg kilenc éves kora ellenére igen sok angol szót tud, és már nem csak a színek, állatok mennek, hanem sok más is.
Okos kis drágám...Nelli is utánozza persze, így szerintem rá is ragad pár dolog az angolból.
Amúgy itt a tavasz, remélem már marad is, elég volt a hidegből és az indokolatlan felhőszakadásokból.
Kb. 5-6 hét van a suliból már csak. A gyerekek nagyon várják már, elegük van a tortúrából, így minden reggel. Mi tagadás nekem is, de nem is a korán kelés, hanem nkább az emberek (vagy azoknak nevezett lények) szomorítanak el. Ékes példa erre a mai eset.
Mi a végállomástól a végállomásig megyünk, tehát fent foglalunk helyet, több okból is, egyrészt, mert végig utazunk, másrészt jó onnan a kilátás és a lányok szeretnek nézelődni. A suli előtti megállónál szokott felszállni egy család. Apa, anya és olyan 3-4 éves forma kiskölyök. Irtó nagy pofával, az anyjával is úgy beszél mint a kutya (de anyucit nem zavarja ez, a buszmegben is békésen cigizget, kb. 5 hós terhesen, nem ad a kisgyerek hülyeségeire). A gyerek szintén ugyanarra a helyre pályázik, mint ahol az én gyerekeim és jómagam ülünk, de mivel mások is felszállnak már korábban, ez legtöbbször nem jön neki össze. Persze van még szabad hely a buszon, de hát ő pont oda akar ülni és ezért kitartóan, állhatatosan bámul minket (és a még ott ülőket), mintegy kinézve őket a helyükről. Van, mikor ez sikerül is neki, mert valaki feláll és megürül a hely. Én nem adom át a helyet, mert tele a busz üres székekkel, üljön azokra, egy megálló múlva mi leszállunk és ő ülhet az általa áhított ülésre. Addig valahogy bírja ki, végülis egy megálló...
Most az előttünk lévő székekre ültek le és mikor a végállomáson megállt a jármű, a kisgyerek már jött is volna fel, de az apja, mondta hogy várjon még, míg onnan fentről mi és még egy másik anyuka-kisgyerek páros leszáll.
A kisgyerek meg ilyet szólt:
- Megvárjuk, amíg leszállnak a bolondok és oda ülünk.
Pfff...
És ez egy ilyen kisgyerek szájából. Elég szomorú. Én mindig arra tanítottam a gyerekeket, hogy ne általánosítsanak és ne legyenek előítéleteik. Hogy legyenek elfogadóak hiszen nem vagyunk egyformák és tökéletesek sem. Egyikünk sem.
Nyilván a szülőktől hallotta a gyerek ezt, és belegondolni is rossz, hogy pár év múlva mi lesz egy ilyen helytelenül gondolkodó gyerekből.
És sajnos ilyenekkel tele a város, az ország. A városunkról amúgy is azt írták a neten, hogy jó sok bunkó lakja. Szívem szerint én is elköltöznék innen, ha Helgus nem járna speciális suliba. Szívesen laknék egy csendes faluban távol a várostól és az ilyen megjegyzéseket tevőktől.
Persze szerintem nem nekem kellene elbújdosnom, de elegem van néha már az emberekből. És mit várjunk a felnőttektől, ha már a kiskölykök szerint is, ha valakinek nehézsége van és kisegítőbe jár, az bolond?! Az ilyenek fognak élen járni az iskolai bántalmazásokban szerintem.
Szép kilátások...
Más, a bogarakkal vívott harcban, egyelőre én állok vesztésre :S
Kijött Nelli allergiája, köhög, viszket a szeme, orra. Ahogy nekem is.

2017 május 11, csütörtök

Tavaszodunk, bogarasodunk

Elég naív voltam, mikor azt hittem, lezártuk az albérlet ügyet. Sajna nem teljesen, a tulaj szerint még van valami elmaradt számlánk, vagyis több. Én átnéztem az ottani cuccokat, és valóban van egy, amit később fizettünk be, de azóta valószínűleg már beérkezett, többről nem tudok. Fogalmam sincs, honnan veszik :S
De még találkozni kell velük majd emiatt jövő héten. Örvendek. Remélem, most már végre lezárjuk az egészet. Jó lenne.
Amúgy jól vagyunk, a héten volt Nellinek anyáknapi ünnepség. Rettegtem is, mennyire fogok sírni a meghatottságtól, szerencsére csak kicsit sikerült, mert a mellettem lévő anyukával tippeket cseréltünk, hogyan ne sírjuk el magunkat. A leányzó nagyon ügyes volt, szépen verselt és szép ajándékokat kaptam tőle.
Kár, hogy Helgáéknál nincs anyáknapja valamilyen okból.
A héten voltam mamámál is, már átrakták egy másik kórház ápolási részlegére. Mit írjak, megrázó volt a látogatás, nagyon sírt, láthatóan felzaklattuk a megjelenésünkkel (anyummal mentünk). Ilyenkor mindig előjön a lelkiismeret furdalásom, hogy talán nem kéne így lennie, magunkhoz vehetnénk, de anyum azt mondta, nem tudjuk biztosítani neki a 0-24 órás állandó felügyeletet, emiatt ne emésszem magam. Egyik ismerőssel is most futottam össze és ő is elvállalta az anyukája ápolását, de annyira megerőltető volt, hogy végül nem bírta tovább elvállalni. Azt mondta, a gyereke sínylette meg az egészet, mert ez egész embert kíván, család, gyerekek mellett nem lehet.
A lakás is alakul, pakolgatunk, rendezgetünk. Sajna lettek új, kéretlen lakóink. Bogarak. Nem tudom milyen fajták, de a laminált padló alól mászhatnak ki-gondolom én- és marha sokan vannak. Eltakarítom őket, felmosok Domostossal, de pár óra és újra tele van velük a gyerekszoba. Csak a lamináltos helyiségekben vannak és már találtam a gyerekek ágyán is, ott lavírozott a lepedőn. Sürgősen ki kell őket iktatni, ez így nem pálya.

2017 május 5, péntek

Megcsináltuk!!!

Május másodikán végre átadtuk a tulajnak a lakást, kifestve, kiürítve, full kitakarítva. Szinte hallottam a köveket legördülni a szívünkről. Örülök, de egyelőre nehezen hiszem el, hogy vége, olyan sokáig húzódott az egész...
Még egyszer kell velük találkozni, néhány formaság miatt, amit alá kell írnunk, de lassan tényleg minden  befejeződik a másik lakással kapcsolatosan.
Fura, meg kicsit szomorú is volt, ott állni a fehér falak között, a teljesen üres lakásban, magamban elbúcsúzva tőle, hiszen sok jó évet töltöttünk itt. De előre kell nézni, mert ez csak úgy megy.
A hét amúgy átlagosan telt, a lányok el voltak, Nelliék készülnek az anyáknapjára, elvileg lesz vers is, kíváncsian várom. Helgáéknál meg most a szorzótáblára kell ráfeküdni. Huh, lassan megint itt az év vége.
Erre akkor döbbentem rá, mikor ma tele volt a város ballagó diákokkal és szülőkkel. Tavaly ilyenkor még Nelli ballagására készültem lélekben, most meg már ő is elvégzi az elsőt, fura...
A lejmolós anyucival is összefutottam. Még mindig  zizzent, ráadásul-elmondása szerint-két hónapos terhes (!!), de még nem volt orvosnál, pedig több komoly gyógyszert is szed, ami mellett nem is biztos, hogy jó terhesnek lenni. Amúgy meg a találkozásunk végén benyögte, hogy a gyereke egész éjjel magas lázzal küzdött, de azért hozta suliba (WTF), mert már annyi hiányzása van, hogy egy nap is évismétlésbe kerülhet. Hát örvendeztem és remélem, hogy Nelli nem kapja el a betegséget. Bár nálunk apum is beteg, meg nekem is kapar kicsit a torkom :S

2017 április 26, szerda

Balhé lesz, nagy balhé...

Még mindig össze-vissza vagyunk, igaz Balázs szerzett egy szekrényt, amit nagy kín-keservvel beszuszakoltunk, de még mindig zsákok között lavírozunk. Nehéz mindent elpakolni. Ma voltam a másik lakásban, uramég, mekkora kupi van ott...Pár cuccunk még mindig ott van a nagyszoba közepén.
És akkor még nem is beszéltünk a festésről. A tulaj is hívott, hogy akkor holnap mennek, beszélnek Balázzsal a festés részleteiről, és vasárnap kulcsátadás, mert jövő héten már hirdetnék.
Mi van???
Jó, Balázs gyorsba hívott egy festő havert, megbeszélte hogy akkor holnap jön ő is és pénteken gőzerővel nekilát a melónak, mert nekem még ki is kell takarítani a festés után. Erre fel a fickó ma lemondta,  mert halaszthatatlan három napos elfoglaltsága van.
Azt hittem, elájulok. Balázs azt mondta, felhívja egy másik festő ismerősét, de lehet hogy időközben már ő elhagyta az országot, mert mikor legutóbb beszéltek, készült ki Angliába. Hát nem tudom mi lesz, ha ez az ember sem tud jönni, mert akkor Balázsnak kell festeni, ami nem lenne baj, de őt nem engedik el a munkából, szóval leghamarabb szombaton tud nekilátni és akkor még nem tudom, én mikor tudok rendet vágni. És vasárnap már jönnek a kulcsokért.
Ez érdekes lesz :O vagyis inkább ijesztő. Tényleg nem tudom, mi lesz majd. De Balázs tiszta ideg, ordít velem a telefonba, ha erről érdeklődöm. Márpedig ha vasárnapra nem lesz ott rend, semmi jóra nem számíthatunk. Balhé van kilátásban.
De legalább a gyerekek jól vannak, igaz Nelli alig akart reggel felkelni, köszönhetően hogy fél 10-ig fent duhajkodtak a tesóval.
Helga meg tegnap délután lett paff. Mentünk Nelliért a suliba és összefutottunk egy ismerőssel, meg a fiával. A kisfiú és Helga amúgy sem jönnek ki túl jól, illetve régebben még játszottak együtt, de mostanság a kisfiú inkább Nellivel játszik. Helgával csak balhézik. Van, hogy a lányom kezdi, de tegnap kifejezetten a kisfiú kötött bele, úgy hogy belecsípett a vállába, majd megbökte az arcát és ezt nem vette a lányom túl jó néven, meg alapból nem volt jókedve, a kisfiúhoz meg pláne nem volt indíttatása. Kérte is a kisgyereket, hogy hagyja békén, de ez meg az anyjának nem volt okés, látszott rajta. Mondta, hogy ne nyávogj már Helga, a kisfiam csak játszana veled (úgy, hogy majd kinyomja a szemét és üvöltve az arcába mászik). A buszon meg a kisfiú tovább produkálta magát, a verekedést abba hagyta, de csúfolni kezdte Helgust, akinek elég érzékeny napja lehetett a tegnapi, mert végül sikerült elbőgnie magát. A kisgyerek ettől függetlenül folytatta, míg nem az anyja végül elültette a busz egy másik ülésére. Amúgy semmi bajom velük, de most kicsit tényleg sok volt a kisfiú, az anyuka meg nem szívesen szól rá, úgy látom, legyen az verekedés, vagy a buszon való tele torokból való ordítás (hadd játszon-nal lerendezi, én meg nem győzöm az enyémeket csitítani, mert mindig arra tanítottam őket, hogy a buszon nem kiabálnak, szépen viselkednek, de ha azt látják, hogy a másiknak szabad, hát még jó, hogy ők is rákezdik).

2017 április 22, szombat

Káosz, bónusznap és marha hideg

A hét kész káoszban telt, pakoltunk, zsákoltunk, készültünk a költözésre. Közben lezajlott a húsvét, semmi, de tényleg semmi extra nem volt. Meglátogattam mamámat és itthon tettünk-vettünk.
Szerdán Helgának már suli volt, de Nellinek még nem, így sajnos korán kelt és húznom kellett magammal szegényt.
De még ez volt a kisebb gond, a nagyobb a reggel óta tartó szakadó eső, meg hideg, aminek következtében szépen nem költöztünk szerdán.
Talán kicsit nem is bántam, kaptunk még egy utolsó napot. Bár már a holmink egyik fele itt, a másik meg a másik lakásban volt, így kicsit kényelmetlen volt, de belefért.
Csütörtökön már nem esett annyira, így megtörtént az átköltözés. A lányok nagyon rendetlenek voltak, alig lehetett velük bírni, és ez egy költözésnél különösen frusztráló, hiszen van ezer meg egy dolog, amivel foglalkozni kell, erre még a gyerekek is feszítik a húrt. Nem is volt nagyon időm keseregni, de persze az új kezdet és a régi lezárása fura volt és szomorú is egyben, hiszen hét évet leéltünk az albérletben, de valahol legbelül én ezt már elfogadtam. Mit is tehettem volna mást.
Az első éjszaka még össze-vissza aludtunk, egy rakáson, mert az ágyak még nem voltak berakva rendesen, mivel délután költöztünk, este tízre kerültünk ágyba, de volt tizenegy is, mire mind elaludtunk. Reggelre elfeküdtem a derekam és a nyakam, meg baromi álmos voltam, a gyerekek nem különben. De menni kellett Helgának suliba, így Nellivel mentünk vele. Tiszta kómásak voltunk mindannyian, hazafelé a buszon egyszercsak Nelli feje a vállamra esett, elnyomta az álom szegényt. Persze itthon már nem aludt, pedig megtehette volna.
És hogy azóta mi van?? Kb. szünet nélkül pakolunk, rendezkedünk. De kevés a hely. Kéne még vagy két szekrény, mert még mindig egy csomó ruhánk van, amit nem tudunk hova rakni és nem akarok örökké zsákokból öltözködni. A konyha is jóval kisebb, mint volt, egyelőre azt sem tudom, hogy hol készítem elő az ebéd hozzávalóit. Ráadásul még az első nap nem volt berakva az egyik ajtó és szabályosan jégverem volt a lakás. Mivel ugye mamám már hónapok óta nem lakta, ki kapcsoltuk a fűtést és hiába kapcsoltunk vissza napokkal a költözés előtt, csak nem melegedett fel a lakás, meg azért az ajtó hiánya is hozzájárult, hogy vacogjunk.
Szokni kell ezt az egész helyzetet. Bár a lányok, könnyen megtalálták a helyüket. És bőven van még mit csinálni, dolgok végleges helyét megtalálni. Plusz még egy hetünk van, hogy a másik lakást kifestve, kitakarítva átadjuk. Uhhh, mission impossible :P De mire minden rendbe lesz, hosszú utat járunk be.

2017 április 17, hétfő

Csendes húsvét, készülődés

Múlt hét közepétől tavaszi szünet a gyerekeknek, előtte való napokon pedig amikor csak tudtam, mamám lakásában pakoltam, takarítottam. Meg igyekeztem a ruhákat zsákolni, de még mindig nagyon-nagyon sok van. És akkor említést sem teszek a evőeszközökről, gyerekjátékokról. Örökkévalóság lesz mindent átvinni majd.
De...
Szerdán költözünk. Tehát még két éjszakát töltünk itt. Elfog a szomorúság, ha erre gondolok. Nem tudom, mikorra fogom megszokni a másik helyet, majd igyekszem. A lakással már úgymond megbarátkoztam, elfogadtam, hogy nincs más lehetőségünk most. A többi az emberek viselkedésén múlik, hogy mennyire hagynak minket élni, remélem mindenki a saját életével foglalkozik ezekután is és nem a miénkkel.
Helgának még holnap szünet, de szerdától neki iskola, Nelli pedig jövő héten megy majd ismét. Addig gyakorolunk és pakolunk ezerrel, meg igyekszünk akklimatizálódni.
A húsvéti hosszú hétvége amúgy átlagosan telt és telik. Apum, tesóm fia és Balázs locsolt meg, mást nem is vártam, nem tartjuk a húsvétot, most meg főleg nem, elvagyunk a költözéssel. Ja, pénteken koncerten voltam tesómmal, egész jó volt, kellett már egy kis kikapcsolódás. A lányokra az apjuk vigyázott, de nem volt velük semmi gond, sőt annyira bejött a csajoknak a felállás, hogy másnap is küldeni akartak bulizni. De nekem elég volt egyelőre ennyi is, jó későn értem haza, szóval másnap majd leesett a fejem a fáradtságtól.
A lejmolós anyuka írogatott nekem fb-n, de olyan ökörségeket, hogy majd lefordultam a székről. Mintha hiányozna egy kereke, Balázs szerint az, ami a többit mozgatja :D
Na, de ne legyünk szemetek.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!!!!!!
(legközelebb már az új lakásból jelentkezem)

2017 április 9, vasárnap

Hullámok

Összecsapnak a fejünk fölött, de hát ezzel jár a költözés ugye.
Balázs is bajban van, hiszen munka után és hétvégéken csinálja a lakást és így pár régebben elvállalt maszekmunkát vissza kell mondania. Tegnap reggel is itt üvöltött vele egy pacák a telefonban, hogy nem ezt ígérte, milyen megbízhatatlan stb. Oké, részben igaza van, megígérte, de azt is mondta, hogy később elvégzi a beígért munkát, csak egy kis haladékot kért, de a fickónak azonnal kellett, szóval nem jutottak dűlőre, így nem kért a munkájából tovább. Meg lehet érteni, de a mi oldalunkat is. Szorít az idő és annyi a tennivaló.
Tegnap átfestették az előszobát és legnagyobb meglepetésemre, a nagyszobát is, pedig az még bírta volna, de Balázsnak nem tetszett a színe, így most minden egyenszínű lett, kellemes átmenet, a napsárga és a narancssárga között.
Az ajtók a helyükön, a bútorok is. Most már tényleg csak pakolni és hurcolkodni kell. De mivel jövő hét közepétől szünet, elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik, így pénteken hívtam a tulajt, hogy adjon már egy hetet még pluszba. Azt mondta, vagy 15.-ig elköltözünk és kulcsrakészen átadjuk a lakást, vagy akkor elsejéig kapunk haladékot, de akkor ugye még teljes árat fizetünk a hónapra. Hát én ezt az opciót választottam, mert így nem kell kapkodni. A hűsvétot még itt töltjük, aztán utána való hét elején átcuccolunk, így mikor vége a tavaszi szünetnek, neki állhatok a festés után takarítani, hogy elsejére minden klaffoljon. Azért rendes volt a tulaj, igaz nem röpködött örömében, de mivel csak egy érdeklődő volt a lakásra eddig (annak igaz tetszett, de a saját házát árulja és míg el nem adja, nem tud lépni), engedett.
A lányok még alszanak, tegnap későn feküdtek le. Remélem, az új helyen is megszoknak és majd ilyen jól pihennek ott is. Azért vannak ám félelmeim az új helyen. Főleg a szomszéd miatt, akivel elég rázós volt a viszonyunk, meg van abban a házban pár érdekes ember, nem akarok összetűzésbe keveredni senkivel, egyszerűen élni akarjuk az életünket. Pont tegnap ugrott fel egy ismerősünk és ő mesélte, hogy neki azért kellett elköltöznie a lakásából albérletbe, mert a szomszédja kikészítette :( Én nem akarok majd idáig jutni, alapvetően konfliktus kerülő ember vagyok, rajtam nem múlik a béke, csak hagyjanak békén, ne támadjanak, ne szólogassanak be és ne akarjanak pl. mindenáron beleszólni az életembe, meg ne akarják a "barátságukat" letolni a torkomon, értem ezalatt, az egy tányér süteménnyel becsengetést, majd a hátam mögött jól kipletykálást. Én nem vagyok az a szomszédolós típus, bunkó sem vagyok, de az életben volt pár csalódásom barátság téren, megválogatom, kihez kerülök közelebb, nem véletlenül.
Helga tegnap elég rendetlen volt, folyton marták egymást a hugával, már majd a falnak mentem. Nem ér neki a szép szó, visszabeszél, nem egyszerű vele, ráadásul folyton pörög, nincs olyan, hogy hosszabb ideig elfoglalja magát. Oké, van hogy Nelli is szenved és kínlódik, de ő legalább néha elvonul 20-30 percekre a másik szobába babázni.
Jó, már nyilván fáradtak, kell nekik majd a pihenés.

2017 április 4, kedd

Stresszes napjaink meg némi siker, plusz poén

Idegölő dolog ez a költözködés, ráadásul ez speciális helyzet is, mert nemcsak költözünk, mamám lakásában és az albérletben is felújítunk. Az idegeink jól kivannak, tegnap már mindenki összeveszett mindenkivel.Én legfőképp Balázzsal, itt kiabáltunk egymással,a lányok csak néztek, mi van velünk. Néha Balázs olyan, mintha nem egy csapatban játszanánk, elvileg neki is fontos,hogy minél előbb letudjuk ezeket a dolgokat és végre kicsit nyugi legyen. Nekem leginkább a hozzáállása nem jön be. Ha valamit mondok neki, már a plafonon van, pedig elhihetné, hogy én sem szívesen szajkózom folyton ugyanazt,de neki muszáj,mert hajlamos  nem foglalkozni vele. És az nem csak neki lesz rossz, a gyerekeinek.Az a baj,hogy ezt ő nem fogja fel. Nehéz így haladni.
A tulaj is telefonált neki és udvariasan ugyan,de rákérdezett,mikor húzunk el a búsba. Mivel már közeleg a megadott kiköltözési határidő. Őszintén,gőzöm sincs, hogy fogjuk mindkét lakást a vártnak megfelelőre kialakítani,a költözést intézni, mert jövő hét csütörtöktől már tavaszi szünet.
A lányok jól vannak, Helgának ma,meg tegnap szünet van.Itthon elég húzós vele, nem nagyon bír magával, pörög állandóan.
Tegnap csak bevásárolni voltam vele,meg ügyintézni,amit kissé nehezen tolerált, hiába a várakozás még mindig nem erőssége. De nem tudtam mit tenni, ezeket most kellett intézni.

Ma meg már fellépett, nagyon ügyesen mondta a verset,sokan megdícsérték és én is büszke voltam rá.
Nelli ofőjével is tudtam beszélni, sok tárgyból javított,a matek továbbra is mumus, de nem keserítettek el olyanokkal pl.hogy megbukik,úgy hogy megnyugodtam (a tőlem tanév elején pénzt lemoló anyuka gyerekével viszont gondok vannak,a kislány jól tanul,csak a család nem hordja be iskolába,már nagyon sok hiányzása van,remélem nem fogják meghúzni, kár lenne érte).
És a végére, Helga mai szerintem cuki beszólása. Állunk a buszmegben, várjuk a buszt. Jön is egy járat, ami nem jó nekünk, leszállnak róla az utasok. Helga mellett elslisszol egy emo kinézetű gyerek,aki valószínűleg véletlenül picit meglökte.
- Mi volt ez ?- kérdezte Helga.
- Semmi,csak az a srác ment el melletted.- feleltem én erre.
Mire Helga.
- Ja...azt hittem egy angyal simogatott meg.
Na, romantikus mi? Nem tudom, az emo örült e volna a hasonlatnak :D

2017 április 1, szombat

Egy hét

Úgy néz ki, jövő hét végén költözünk :( Semmiképpen nem akarjuk húsvét előttre hagyni a dolgot,mert akkor szinte lehetetlen majd találni olyat, aki mondjuk segít bútorokat rakodni,meg ilyesmik.
Eredetileg tegnap cuccoltunk volna, de hát nem lettünk készen semmivel. Balázs így is, minden nap munka után még a lakást csinálja, én meg pakolok zsákokba, de hihetetlenül sok holmink van, így is,hogy amit tudok, selejtezek. Nem tudom, hogy fogunk elférni :/
Ha minden igaz, ma meg holnap kifesti az egyik szobát, a másikat is kéne, de azt majd máskorra hagyjuk, annyira nem vészes.
Még mindig semmi, de semmi kedvem nincs oda visszamenni. A lakással már úgy-ahogy megbékéltem, így hogy kicsit rendbe hozták, még tűrhető is lett. Inkább a lakóközösségtől tartok, akikből párnak vérében van a kavarás és rosszindulat. Anyum azt mondja, igyekezzek ne tudomás venni róluk és én majd megpróbálok így tenni, mást nem tudok csinálni, egyelőre ott kell laknunk és kész. Csak jó lenne, ha nem csesztetnének, hogy én túrtam ki mamámat a lakásából, hogy aztán családostól oda költözzek, mert ez nem igaz. Az a baj, hogy mamám sok mindent mondott, ami nem igaz, de mivel mentálisan beteg volt, nem lehet érte hibáztatni, a gáz csak az, hogy mindenki neki hitt és most majd ez rajtunk csapódhat le.
De remélem, hogy nem így lesz. Élni és élni hagyni, valahogy ez az elvem (közhely szótár kimaxolva).
A lányok már jó korán felkeltek, mert Balázs is korán kelt, bár nem is biztos hogy a csörgés keltette fel őket, nem tudom, de hosszú nap elé nézünk ma is.
Helgáéknak jövő hét eleje megint szünet, de neki fel kell lépnie valami műsorban majd. Volt most sportverseny, jól szerepelt, büszke voltam rá. Eddig nem nagyon érdekelték a sportok, lehet hogy ez most változni fog.
Nelli megint elkezdte gyűjteni a feketéket, vagyis nyilván nem szándékosan gyűjti, csak nem mennek neki túl jól a dolgok, beszélni kellene a tanárra, mielőtt meg nem húzzák év végén :S