az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 november 29, kedd

Juhúúú, hideg, női bajok

Nellit úgy néz ki, beválogatják a versmondó bagázsba. Le is döbbentem rendesen, de persze örülök és kíváncsian várom, végül fellép e a versenyen vagy nem. Lehet, hogy talomba  teszik, ha esetleg kidőlne valamelyik potenciális versenyző. De én már így is nagyon büszke vagyok rá, hiszen évekkel ezelőtt még csak meg sem szólalt, most meg talán versmondón indul...
A sírások néha még pár másodpercre előjönnek, de igyekszem kezelni a helyzetet. Hátha már végre leszokik róla.
Amúgy náluk mostanság tartják a fogadó órát, akkor kiderül, miből hogy áll.
Helgáéknál is most lesz majd fogadó óra, így az ő tanulmányairól is csak ezután tudok beszámolni.
Sajnos itt a tél, reggelente szétfagyunk és elő kéne keresni a kesztyűket, vagy ha nincsenek meg párban (és ez sanszos), venni újakat, mert a gyerekek már panaszkodnak, hogy fázik a kezük.
Az enyém is...de nem szeretem a kesztyűt.
A múltkor írtam, hogy végre letudtam a cytológiát és egy évig megint nem kell ezzel törődni, de korai volt az örömködés, mert két napja sűrű pisiléssel és egyéb panaszokkal járó női bajaim lettek. Nem tudom, hol szedhettem össze, de lehet hogy a kórházban. Szóval most beszerzem a bajok elhárításához szükséges tablettát, krémet és remélem, hogy ezektől jobban is leszek és nem kell vissza baktatni a nőgyógyászatra.

2016 november 25, péntek

Így telt el ez a hét

A hét elég átlagosan telt. Végre eljutottam nőgyógyászati cytologia levételre, már aktuális volt, felkészültem, hogy kisebb tömeg lesz, de senki sem volt, szóval tíz perc alatt végeztem!!!
Helga gyógycipője is készen lett, nagyon szép és meleg.
És lekopogom, Nelli leszokott a sírásról, jelen állás szerint. Igaz, be kell még kísérni, de inkább tízszer bemegyek vele az osztályba, mintsem hogy  sírva fakadjon. Talán már belátta, hogy az iskola kötelező, menni kell és kész.
Jövő héten lesz nyílt nap és menni szeretnék, mert kíváncsi vagyok, hogy muzsikál a lány órán. A tanulmányairól nem sokat tudok, lesz majd versmondó verseny is, de nem biztos, hogy őt is indítják. Ahhoz előbb normálisan meg kellene tanulnia a verset, amit kapott. Az eleje, vége jól megy, a közepe határeset, szóval nem tudom.
Helgáéknál is lesz majd fogadó óra, amit úgyszint várok, már régen beszéltem az osztályfőnökével. A csajszi elmondása szerint a római számokat  tanulják épp, környezetből meg az emberi testet és az egészséges életmódot. Örülök, ezeknek az infóknak, mert amúgy egyik gyerekből sem gyakran lehet kihúzni tényeket.
Balázs tegnap elég mufurc volt. Neki állt balhézni, mert elfogyott a savanyúság. Tüntetőleg nem is ette meg a vacsorát. Mint egy kisovis, komolyan...Ráhagytam, remélhetőleg mára kialudta ezt.
Reggel meg kialudt a gázkonvektor a nagyszobában. Kattant egyet és se kép se hang, vagyis se gáz. Ami gáz :O Reggel már nem volt időm kapcsolgatni, így lezártam a főcsapot és mikor leadtam a gyerekeket, próbálkoztam a beüzemelésével. Sikerült, bár mintha kisebb lenne a láng, mint egyébként. Mindegy, figyelgetem, ha nem oké, hívok szerelőt. Amúgy pár hónapja nézte meg a gázos, mert mindig szakemberrel nézetjük meg, fűtési szezon kezdetén.
Albérlet ügyben még mindig semmi. Egy barátnőm ajánlott egyet, Balázs gyorsba fel is hívta, de már kiadták. Szóval a keresgélés folytatódik.

2016 november 15, kedd

Antiszociálisok :P

A hétvégén a család kitalálta, hogy menjünk játszóházba. Alapból ver a víz a játszóháztól, de mivel Balázsnak épp szabad hétvégéje volt, hát oké, legyen! Nem nekem kell ugrálni, hanem a gyerekeknek.
Még sosem jártam itt, első blikkre elég szimpinek tűnt a hely. A gyerekek el is tűntek a csúszdák, labdák, mászókák rengetegében. Így telt el, vagy 10 nyugis perc, aztán hallottunk egy kitartó gyereksírást (üvöltést), Balázs meg is jegyezte, hogy jaj, csak ne Helga balhézzon valakivel (szokása) és így legyen ötöse a lottón, mert rá egy fél perccel már jött is a csaj, hogy szedjük ki a lányt, mert megvert valami kisfiút.
Mi van???!
A kisfiú, aki a lányomnál 3-szor nagyobb és szerintem idősebb volt, valóban ott ordított a játszóház szélénél. Kihoztuk Helgát és kérdezgettük, tényleg verekedett, de ő tagadta. Azt mondta, a kisgyerek dobálta labdával, amit ő hamar megunt és viszonzott. Nem tudom, milyen súlyúak ezek a kis műanyag labdák, de szerintem a kis, vagyis nagy fiú indokolatlanul zokogott annyira. Persze ebbe nem mentünk bele, összeszedtük magunkat és mentünk, amúgy is lejárt a befizetett összeg.
Itthon azért elbeszélgettünk Helgával, hogy verekedni csúnya dolog ám. Nem mintha nem tudná. Ő meg azt mondta, hogy a kisgyerek kezdte a szemétkedést, meg amúgy is őt idegesítik a gyerekek, ő a felnőttek között érzi jól magát.
Ha belegondolok, én sem szeretem túlzottan az embereket. Antiszocok vagyunk na. De persze a verekedésre ez nem indok. Gondolom, mostanság nem is megyünk ismét a játszóházba.
A versmondón amúgy jól szerepelt, újabb oklevéllel gyarapította a gyűjteményét :)
A héten és ezt gyorsba lekopogom, Nelli sem sírt reggelente. Remélem ezen jó szokását meg is tartja, végülis már harmadik hónapja jár suliba. A kisfiú, aki a szerelme, mindig hűségesen, kitartóan fogja a kezét (nagyon cukik), kísérgeti, bár Nelli nem az az érzelmes típus. A kisfiúba egyébként Nelli egyik osztálytársa szerelmes, de a kisfiút az a lány nem érdekli, húha szóval egy jó kis latin szappanopera van kibontakozóban :D

2016 november 9, szerda

Picit tele a pohár

Most úgy mindennel...Így rövid és tömör leszek, bocs.
Ismét suli, korán kelés, korán sötétedés egyebek, annyira nem hiányoztak.
Nelli még mindig sír reggelente, igaz ma kivételesen nem sírt és nem is tudom, ezt hova írjam??? Bele élni egyelőre nem merem magam, mert lehet hogy másnap minden kezdődik előről. Majd meglátjuk, de már eléggé elszomorított, lefárasztott ez a majd három hónapos reggeli sírásos csatározás. Egyik osztálytársa megpendítette, hogy piszkálják a suliban, kérdeztem a lányt, vehemensen tagad. De mivel én is voltam sulis zaklatásnak kitéve, magamból kiindulva, én sem szóltam itthon. Lehet beszélnem kellene az osztályfőnökkel, meg kideríteni ki az a kisgyerek, aki az én lányomon vezeti le a frusztrációit. Esetleg lenne hozzá, vagy a szüleihez, néhány kérdésem.
Helgus gőzerővel készül a versmondóra, itthon meg van, hogy nem lehet bírni vele, folyton verekszik a tesójával, de amúgy a suliban nincs vele sok újdonság.
A fogam pár napja letört, tudtam már mi hiányzott az életemből. Így most gyűjtöm a lelki erőt, hogy elmenjek fogorvoshoz. A körzetinél idén már nem biztos, hogy lesz hely, így az ambulanciát kellene felkeresnem. Csak ne félnék annyira a fogorvostól.
Balázzsal meg tele a hócipőm. Hajnalban kel, mert megy melóba és este 7-re ér haza, és nem hogy itt maradna velünk, elmegy a haverokhoz, gyakran késő estébe nyúlóan. Tegnap éjjel ezen már vitáztunk egy sort, de szerintem hiába, mert úgysem fogadja meg a kérésemet. Pedig jó lenne, ha többet lenne a gyerekekkel, meg velem. Nem sajnálom tőle a szabadidőt, egy sörre, egy kis dumálásra persze ugorjon el a haverokhoz, vagy üljenek be valahova. De könyörgöm, hétköznap ne este 11 után érjen már haza!!!

2016 november 4, péntek

Rövid bejelentkezés a szünet utolsó napjaiból

Jaj, mindjárt vége a szünetnek és kezdődik előről a mókuskerék! De nem hiányzik megint minden reggel az a gyötrelem, de hát ez van.
Amúgy mi jól vagyunk, vagyis Helga kicsit köhög, de nem vészes. A szünet átlagosan telik, kihordok 1-2 idegösszeomlást lábon, főleg mikor ok nélkül szenvednek, vagy egymást püfölik, de ezzel jár a szünet.
A négynapos ünnep is lement, szerencsére Balázs csak egy napot dolgozott, így elviselhetőbb volt. Utaztam is, jó messzire gyertyát gyújtani, az jó volt. Szeretek utazni és látni, máshol hogyan élnek az emberek. Meg játszani a gondolattal, hogy milyen lenne itt hagyni ezt a várost. Ha nem lennének SNI-s gyerekeim, könnyebb lenne, de így nem lehet, mert a módszertani miatt maradni kell. De azért néha jó álmodozni. Az a fránya óra átállítás amúgy kicsit megkavarta a csajokat, reggel 6, fél 7 körül keltek napokig. Ma nem tudom mi van velük, mert most ébredeznek, kár hogy a többi nap nem így volt :/
Albérlet ügyben nincs fejlemény, nem is keresgéltünk a héten, de bízom benne, hogy majd  ha eljön az ideje, találunk nekünk megfelelőt. Az évet még jó lenne itt kihúzni.
A lányokkal gyakorolunk, Nelli már egész szépen ír, ha ott ülök felette, jó lenne ha ilyen szoros felügyelet nélkül is olvashatóbban írna. Helga meg készül a versmondóra, hamarosan itt van az is, a verset már tudja, ha szépen adja elő, biztos jól szerepel, ez meg függ a hangulatától is. Mostanában rászokott a mesélésre, elalvás előtt mindig mond nekünk, igaz Nelli általában bele alszik, de én végighallgatom és utána válaszolok a kérdésekre, mert hogy azt is feltesz ám, hogy figyeltünk e.
És a hét párbeszéde kétségkívül ez :
Nelli: - Anya játsszunk kitalálós!
Én : - Rendben, játsszunk.
Nelli : - Gondoltam egy állatra, macska XD

2016 október 27, csütörtök

Nem sok jó a nap alatt

Megint jó régen írtam, elnézést. Nem sok jóval tudok amúgy sem szolgálni. Még mindig a reggeli sírásokkal szenvedünk Nellinél, de ma valamiért Helga is úgy gondolta, csinál egy kis balhét és nem akart bemenni a terembe. Be kellett kísérnem, de akkor sem nyugodott le. A beosztott ügyeletes tanárnő, meg egy tehetetlen picsa volt, mert míg máskor, más tanerők segítettek oldani a konfliktust, azzal hogy elvezették tőlem a gyereket, ez a nő lesett ki a fejéből és a telefonját nyomkodta unott képpel (oké, elhiszem, hogy már nagyon szünet előtti napok vannak, de felemelhette volna a valagát és esetleg átvehette volna tőlem a gyereket, hogy Nellivel elérjük a buszt visszafelé és ne kelljen egy csomót gyalogolnunk a másik buszmegig). Így sírva kellett ott hagynom a lányt és ez mindig lelomboz. Nellivel ugyanezt a kört lefutottam, szóval megvallva az őszintét, már nagyon várom én is a szünetet, hogy ezek a napi borzalmak kicsit kimaradjanak.
Ja, Nellinek közben lett két nem túl fényes dolgozata, beszéltem a tanárnővel is erről, szóval komoly gond nincs és remélem nem is lesz. Jó lenne, ha kijavítaná.
Amúgy vasárnap leterített egy hányós betegség, vagy gyomorrontás, ki tudja, de két napig nem sok mindenre voltam képes, szerencsére Balázs hétfőn el tudta vinni a gyerekeket suliba, anyum meg elhozta őket délután, én aznap K.O. voltam.
Albérlet ügyben sincs sok fejlemény, eddig vagy négyet hívtam, abból hármat már kiadtak, egy van még, de az nagyon húzós, kell két havi előleget is fizetni és annyi pénz a világon nincs. Vagyis van, csak nem nekünk. Szóval még hezitálok, hogy visszahívjam e egy személyes találkozóra, vagyis hogy a lakást megnézhessük. Persze közben lehet hogy kiadják másnak, Balázs azt mondja, ne várjunk, ugorjunk bele, de arra neki sincs tippje, honnan vegyünk rá pénzt. Itt is ki kellene festeni, hogy alap állapotban adjuk vissza a lakást és hát amúgy is télen költözni, nem jó móka. Volt már benne részem. Ha látnék a jövőbe és tudám hogy monduk február-március táján is akad albérlet, nyugisabb lennék, de így mindketten aggódunk hogy mit hoz a jövő.
Sajnos családi frontos sem jó semmi, apámmal megint nem vagyunk jóban, a viszonyunk amúgy sem felhőtlen sosem, vagyis jobb időkben inkább langyos állóvíz, most viszont nem beszélünk egymással. Valahogy ő sem érti meg ezt az albérlet mizériát, csak azt mondja, menjünk vissza mamám lakásába! Már hogy öten nyomorogjunk ott, közben mamámnak ugye mentális gondjai vannak, egyszer jó fej, máskor tök ellenséges stb.,hát én ennek nem rakom ki a gyerekeimet. Meg el sem férnénk, mikor gyerek nélkül laktunk ott is nehézkes volt. De én őt nem tudom meggyőzni.

2016 október 20, csütörtök

Hétköznapok fogságában

Megint jó régen nem írtam, pedig szaladnak, száguldanak a napok, bele is vagyok fásulva az egyhangúságba. A gyerekek nem különben. Kiborítja őket ez a fránya koránkelés, főleg úgy, hogy a busz, van, hogy tíz perces késésekkel fut be, aztán meg megy a rohanás a mi részünkről. Nelli két napja épp hogy csak be esik 8-ra, pedig már sötétben úton vagyunk :/
A sírásai is megvannak még, hol kisebb-hol nagyobb méretekben. Remélem, hamarosan elmúlik, mert sajnálom és aggodalommal tölt el.
Helgára megint panaszkodtak, hogy nem eszik. Rákérdeztem itthon és azt mondta, hogy majd enni fog, ha finom lesz. Nekem anno ízlett a sulis menza, de Helgus mindig is válogatott. Anno baba korában is, mikor más csecsemők örömmel vágták be az alma vagy krumpli pépet, az enyém ordított, ha rá nézett.
Viszont megint nyert egy versmondót, amiért viszont nagyon büszke vagyok rá!
Sajnos, hogy ne csak jó legyen, az albérletet fél év múlva eladják, így addig kell(ene) egy másikat találni, ami nem tűnik könnyű feladatnak. Ennél ne legyen jóval drágább, ne a világ végén legyen, lévén hogy így is alig érünk be suliba reggelente, a tulaj legyen olyan jófej, mint itt volt. Lehetetlen küldetésnek tűnik :( :(

2016 október 11, kedd

Nem szeretem a hétfőt

Meg a keddet sem.
Nelli tegnap iszonyat sírással ment suliba. Vasárnap este elég vacakul volt, panaszkodott hasfájásra, de aztán jobban lett, éjjel nyugodtan aludt, így másnap vittem. De a kedve nagyon rossz volt, egész úton pityergett, hogy ő nem akar suliba menni, borítékolható volt a sírás. De ennyire nagy kiakadásra nem számítottam. Nagyon rossz volt úgy ott hagyni. Délután, mikor mentem érte, már jó kedvű volt.
Viszont Helga is gyanúsan viselkedett, tiszta nyomott volt ő is, ráadásul panaszkodtak rá az iskolában, hogy megint nem tanul, visszabeszél. Ajh, azt hittem, ezeket a köröket már lefutottuk, de mégsem ezek szerint...Beszéltem vele, remélem elérem hogy az eddig összeszedett dícséreteket, piros pontokat, nem rontja le a viselkedésével.
Nelli reggel kidobta a taccsot, így természetesen miután leadtuk a tesóját, irány a doki. Aki semmit sem talált, talán gyomor rontás, de lehet hogy a suli miatti stressz. Ha nem hány már, holnapután mehet is. Legnagyobb bánatára.
Nem szereti az iskolát. Legalábbis most nem, úgy látom. Az ovit imádta, többször mondja, hogy vissza akar menni, Helga is mondta annak idején. Szóval remélem, hogy előbb-utóbb beleszokik az iskola rendszerébe és elfogadja azt. Jó lenne segíteni neki valahogy, de akármit mondok, eddig nem vezetett eredményre, ha jobb kedve van, nem sír. Ha bal lábbal kelt fel, tuti a kisebb-nagyobb sírás.

2016 október 7, péntek

Love story, meg ellenségünk az eső

Hurrá, hurrá! Ma kivételesen nem szakad az eső, helyette süt a nap. Igaz, elég hideg van, de kis öröm is öröm. Ahhoz képest, hogy a héten kb. négyszer eláztam, volt hogy reggel és délután is. A tegnap volt a legdurvább. Baktattunk a buszmeg felé a gyerekekkel, amikor egy kamion beterített minket sáross vízzel. Sajnos nem tudtunk kitérni előle, mivel egy keskeny járdán mentünk és a bal oldalunkon az árokpart, a jobbon az úttest volt :S Térdig vizesek lettünk, így vissza kellett fordulni, haza menni átöltözni. Otthon bőgtem egy sort, mert amúgy is rosszul keltem és mikor megláttam a szakadó esőt, elment a maradék kedvem is. Gyorsan kerestem száraz ruhát a lányoknak, meg előkapartam másik pár cipőket, mert ugye a megkerülhetetlen tócsák miatt azok is szépen beáztak, plusz váltózokni stb. Aztán rohantunk a másik buszmegállóba, hogy valami járatot elérjünk. Szerencsére pont jött egy nekünk megfelelő, így időben odaértünk Nelli sulijába, aztán meg még jó tíz percet kellett várni a Helga sulijába  induló buszra, a cipőm bokáig beázott (nem először a héten), majd szétfagytam. De legalább nem késtek el, ez is valami. De ha bejön a tél, vagy ez az állandó esős idő, nem is tudom mi lesz, én tuti agybajt kapok.
Nellinek meg van egy "udvarlója". Egyik osztálytársa, olyan cukin csapja neki a szelet. Megfogja a kezét, puszilgatja, simogatja. Nelli viszont nem túlzottan igényli ezt a fajta törődést, lepattintja a kisfiút. Mondtam is neki, hogy örülne inkább, hogy ilyen lovagja van...Irigylem is érte XD
Balázs, meg én már beszélünk egymással, nem tudom néha mi üt az emberembe, de fura tud lenni. Mindegy, lényeg, hogy most éppen nem az.

2016 október 3, hétfő

Helga nyert, Nelli kirándult, anya meg szomorkodott apa miatt

 

Helgának ma van a névnapja <3 kicsikincsem :)
Hú, hát jó rég óta nem írtam az tény. Megérkezett az ősz, a hideg és az eső. Ennek örömére, ma sikerült is kicsit megázni, hurrá.
A múlt hét vége kicsit kaotikus lett. Nelliék voltak túrázni, nagyon évezte. Helgának meg ugye volt a versmondó verseny. Ahol dobogós helyet szerzett, így tovább jutott a döntőbe!!!!!!
Hihetetlenül büszke vagyok rá, ott voltam a versenyen, láttam milyen szépen és ügyesen szavalt, megérdemelte a díjat. A továbbiakat nem tudjuk még, de kíváncsian várom, hol és mikor lesz a döntő. Amúgy sikerült beszélni a lány osztályfőnökével, azt mondta, semmi komoly gond nincs a gyerekkel, jól megy a tanulás is és jót tett neki, hogy a Bence nevű kisfiú elkerült az osztályból. Mint utólag kiderült, az a kisgyerek elég gonosz volt, sokszor ütötte-verte Helgát, csúnyán beszélt vele, szóval nem tudom, mit evett rajta Helga. Persze ha tudtam volna, hogy ilyen gyökérrosszindulatú a kisfiú, tuti beszéltem volna az anyjával, de Helga sosem panaszkodott konkrétan rá, így honnan tudhattam volna. Az a rossz, hogy ő sosem mondja el, mi bántja, úgy kell belőle kiszedni a dolgokat.

Most hogy nincs ott Bence, már nyugisabb a hangulata.
Szóval minden szép és jó lenne, de Balázzsal gondjaim vannak. Egész hétvégén vitáztunk, ő két nap késő estig bulizott, néha rájön ez a "kapuzárási pánik" vagy mi és én igyekszem toleráns lenni, egy ideig. De mikor már durván túlmegy a határon, azért szóvá teszem. Így volt most is és ezért nem is igazán tárgyalunk most egymással.