az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

2017 február 17, péntek

Tere-ferék, albérlet, farsang

A héten - írhatom - fellendült a társasági életem. Pedig az albérlet gondok miatt, erre vágytam a legkevésbé, de azért nem esett rosszul.
Majd minden reggel egy ismerős anyukával jöttem haza, jókat beszélgettünk, nevettünk. Aztán a lejmolós anyuka is rám írt (a gyereke Nelli osztálytársa és anno pár alkalmas csevely után rögtön pénzt kért tőlem kölcsönbe, amit nem adott meg azóta sem), hogy mi van velem, rég látott, de nem is ő jár a gyerekéért a suliba. Megírtam neki ami azóta velünk történt, de sok jót nem tudtam, és nagyjából ő sem sok jóval szolgált, náluk is kórházban van egy családtag, aki nagyon rossz állapotban van.
Tegnap meg Helga farsangja volt, mentem is, mert szoktam fotózni, filmezni, hogy Balázs, meg szüleim is láthassák. Na, itt futottam bele a dekoratív anyukába, akiről már régen írtam, hogy fura. Ezen állításomat azóta is tartom, viszont tegnap leállt velem beszélni. Azt sem tudtam, hova legyek a meglepetéstől. Pluszba szörnyen leharcoltnak és bénának éreztem magam mellette, de mindig ez van, ha nagyon csinos és jól szituált emberekkel találkozom (én ilyen sosem leszek sajna, nem az a típus vagyok alapból). De kellemes csalódás volt, talán a látszat sokszor nem az, aminek tűnik.
A farsang jól sikerült, bár Helgán látszott, nem sok kedve van az egészhez, de viszonylag beleegyezően fellépett az osztályával. Aztán sütizett egy jót és jöttünk haza.Jövő héten folyt. köv. a hugának.
Ja, a suliban két kisgyerek is csak úgy oda jött hozzám puszit adni és megölelni, nagyon cukik voltak.
Nelli meg beszerzett pár pirospontot, örültem nagyon, remélem tartós a változás.

Balázs még hezitál az állás változtatásn, az ajánlattevő hamarosan választ vár, közben kiderült, hogy be van jelentve, szóval nem tudja, mit csináljon, én nem bánnám, ha maradna, ahogy a mondás tartja, járt utat járatlanért el ne hagyj...de ő meg az új munkahely felé hajlana, szerintem.
Albérlet terén nincs változás, van egy címünk most, majd ma telefonál Balázs, hogy aktuális egyáltalán e még.
Mamám sincs most jól, két napja nincs jó kedve, persze érthető, mitől is lenne, de remélem az egészsége nem sínyli meg ezt a lehangoltságot.

2017 február 14, kedd

Bizonytalanság

Ja, tényleg ma van Valentin nap. Még jó, hogy mi annyira nem tartjuk ezt az ünnepet, de azért egy tábla csokit csak veszek az embernek.
Tudom, régen jelentkeztem már, de eléggé el vagyok kenődve úgy az egész minden miatt (na, ezt jól leírtam).
Albérletet még mindig nem találtunk, vasárnap is hívtam egyet, szombaton adták fel, de persze már nem aktuális. Visszajelzés még nem érkezett arról a lakásról, ahova én úgy szeretnék menni lakni. Az idő meg vészesen fogy...
Múlt héten már szemkigúvadásig néztem a hirdetéseket, de vagy drága, vagy gyerekeseknek nem adják ki.
De a sok okos a környezetemben, meg még bele is dumál. Főleg olyanok osztják az észt, akik tele vannak pénzzel és egy, vagy több hatalmas ingatlanjuk van, ja úgy persze könnyű. Hozzátenném, persze kéretlenül beszélnek, de azért beleszólnak, mert az olyan jó. Mármint nekik.
És ha valaki még egyszer megkérdezi, miért nem megyünk vissza mamához lakni, azt orrba vágom!!! Nem vagyok szajkó, hogy mindenkinek ismételgessem a miértet. Hogy full le van lakva, gyerek elhelyezésére nem alkalmas, hideg, kicsi (hiszen mamám az egyik szobában lakik, a másikban meg ugye hárman is alig fértünk el), akik abban a lépcsőházban laknak, meg tisztelet a kivételnek, idióták, akik folyton a másik dolgával törődnek és rosszindulatúak is természetesen. És ha mamámat kiengedik a kórházból és lesz olyan jó az állapota, hogy önálló életet folytathasson, nem hinném, hogy azt akarná, hogy mi négyon ott nyüzsögjünk. Meg Balázs sem akarja. Én meg főleg nem. De a sok okostojás nem érti és csak azért is firtatják. Én meg már unom elmondani újra, meg újra...
Balázs kapott egy állás ajánlatot egy másik vállalkozótól, be is jelentené, a fizu ugyanannyi lenne, egyelőre időt kért, gondolkodik, de a mostani főnök gyanús, hogy nem jelentette be, kértük a munkáltatói az adóbevallás miatt, de csak terelte a szót.
A lányok jól vannak, mindkét suliban farsangra készülődnek. Helgáéknál a héten, Nelliéknél jövő héten lesz. Már izgatottak, jelmezek megvannak, majd küldök be édes és sós rágcsát és üdítőt. Tanulásban még mindig megy a szenvedés Nelli részéről, itthon még csak-csak megy neki, de a suliban nem tudom, mennyire teljesít. Csak reménykedem, hogy év végére javít, mert bajban leszünk, ha nem...
Helgának szerencsére jól megy, a héten is kapott ötöst, miatta nem izgulok, ha továbbra is komolyan veszi legalább ennyire, akkor nem lesz gond.

2017 február 6, hétfő

Mi lesz velünk?!

Ezt a kérdést egyre gyakrabban teszem fel Balázsnak, vagy csak úgy magunknak. Több okból is.
Anyagilag nagyon rosszul állunk most, az ünnepek alaposan leamortizáltak minket pénzügyi téren, azóta sem térünk magunkhoz és nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk betömködni a lyukakat.
Másrészt albérlet ügyben sincs semmi fejlemény és hamarosan két hónapunk lesz elköltözni innen. Egyelőre nincs hova és ez megijeszt. Gyűlölöm a bizonytalanságot. Keressük mi, de semmi, vagy ha van megfizethetetlen. Egy helyről várunk visszajelzést, de az is olyan bizonytalan még.
Pont ma beszélgettem egy anyukával, ő szintúgy ebben a helyzetben van, az albérletüket árulják és ő is két gyerekkel nem tudja, mit hoz a holnap. Durva dolog ez sajnos. Nyugtalanít és szeretnék már valami biztosat tudni, mert ez így nem jó.
A lányok el vannak. Hétvégén az apjuk dolgozott, így hármasban voltunk. Megkértem Helgát, segítsen már Nellinek kicsit a tanulásban, hiszen neki jó lett a félévije, a hugának meg nem. Megígérte, hogy segíteni fog és persze nem segített. Vagyis kemény öt percet szánt a tesójára, azzal meg nem sokra mentünk. Pedig abban bíztam, hogy ha együtt tanulnak, talán több sikere lesz Nellinek, de ez nem fog kiderülni, mert a terv egyelőre befuccsolt.

2017 január 28, szombat

Félév

Egyik szemem sír, a másik nevet. A jó hír, hogy Helga félévije tényleg jó lett, ahogy említette. Nagyjából mindenből 4-5-ös, az átlaga 4,3 lett, ez nagyon okés is. Büszke vagyok rá.
Sajna, Nellinél már nem mondható el ez a fajta elégedettség. A fő tantárgyakból mind gyengén felelt csak meg, ami kb. olyan kettes lehet, ha már kapnának rá érdemjegyet. Sejtettem, hogy nem lesz fényes a félévije, de azt nem, hogy ennyire. Nem is értem, miért nem szóltak, hogy baj van, én minden fogadó órán voltam, érdeklődtem, itthon gyakoroltunk-többet is mint, a nővérével. Itthon tudja is, de a suliban ezekszerint nem megy neki. Nem is értem. Kicsit lelombozódtam. Talán túl sok neki ez az iskola, vagy többet kellene segíteni neki ott, vagy nem tudom, de beszélek a tanárral.
Albérlet ügyben még mindig semmi, igaz most a betegségem miatt, nem is foglalkoztam ezzel, de ahogy ránézek a naptárra, félelemmel tölt el, hogy lassan csak három hónapunk lesz másikat találni, kifesteni, kitakarítani, költözni. Nehéz időszak következik...
Mamám még mindig kórházban, bizonytalan ideig. Az állapota változó, persze haza akar jönni, de ez még nem lehetséges. Bár mindenki azt szeretné, ha újra haza jöhetne, de még messze van.
Látogatni nem tudom, mert látogatási tilalom van az influenza miatt. Pedig jó lenne vele találkozni.
Balázs úgy volt, hogy a hétvégén dolgozik, de aztán mégsem, így itthon van a gyerekekkel. Reggel háromnegyed 10-ig aludtunk, a gyerekek csak elfáradnak az egész napos tanulástól, korán keléstől.

2017 január 25, szerda

Hírek, hideg, hülye emberek

A gyerekek a héten már jobban voltak, mentek is iskolába. Nem túl lelkesen, de mentek. Nyakunkon a fél év. Nellinek az első és remélem, hogy nem olyan rossz a helyzete. Helgánál majd hamarosan szülői is lesz, akkor többet tudok, de ő állítása szerint jól tanul, oké, elhiszem neki. Eddig tényleg hozta azt a szintet, amit mondott.
A betegségem viszont nem javult, így vasárnap elmentem az orvosi ügyeletre. Iszonyatosan fájt a fejem, régen nem voltam ilyen beteg. Kaptam gyógyszert, amitől meg két napig hánytam, de mostanra megszűnt a fejfájás és a hányás is. Igaz, az étvágyam az nem a régi, de én már annak is örülök, ha nem fáj a gyomrom és az a kevés kaja is megmarad bennem.
Csak a hó olvadna már el, kimondottan utálom! A hidegről nem beszélve, ma már sapkát és kesztyűt vettem és az tényleg a hideg jele, mert amúgy nem szokásom, csak nem akarok még betegebb lenni, így is van még hova gyógyulni.
Ja, ma megállított két srác, hogy beteg gyerekeknek gyűjtenek és valami képeslapcsomagokat nyomkodtak a képembe, hogy vegyem meg és azzal támogassam a gyerekeket. Adtam neki pénzt, annyit amennyi a tárcámban volt (hónap vége van nagyon), mire még kevesellte és pofákat vágott, meg mondta, hogy a képeslap csomag 1500 ft, így csak mint adakozót ír fel a listájára. Én nem is értem, magyarázta, hogy jelképes összeg, meg hogy adjak amennyit jónak látok, amennyi nálam van, mire meg adok (és nem száz forintot, hanem jóval többet), még nem tetszik neki. Komolyan, az ilyen emberek miatt nem adakoznak szívesen a népek, mert rém nyomulósak és erőszakosak. Én szívesen adok, ha nekem is van, szívügyem a beteg gyerekek, bárcsak mindenkinek adhatnék, de anyagilag nem tehetem. Az ilyen incidensek meg le is lomboznak rendesen.
Albérlet ügyben semmi fejlemény, szerencsére azóta nem téma nálunk a főbérlős ház, a másikról, amibe szívesen mennék, meg majd február közepe, vége felé derül ki valami kézzel foghatóbb. Persze addig is nézegetjük, hátha szembe találjuk magunkat álmaink albérletével.
Mamám még kórházban van, meglátogatni eddig sajna nem tudtam, a betegségem, most meg az influenza miatti látogatási tilalom miatt. Jövő héten már átrakják talán egy másik osztályra, mert amúgy az eredményei nem rosszak, a rosszulléteit az idős kora okozza. Hogy mikor jut haza, még egyelőre erősen kérdéses.

2017 január 18, szerda

Nyakig a gondban, betegségben

Nem úsztuk meg sajnos és hétfő reggelre a nagylány is belázasodott, így a héten mindketten itthon maradnak, gyógyszert szednek és próbálok velük gyakorolni, hogy ne maradjanak le túlzottan.
És naná, hogy én is lerobbantam. Most sem vagyok túl jól, köhögök, náthás vagyok, de legaláb már a lázam elmúlt. Orvoshoz eljutni esélytelen, mert egész nap a gyerekekkel vagyok. Pihenni, ágyban, a szó klasszikus értelmében, szintén kivitelezhetetlen, így csak reménykedem, hogy megúszom mindenféle hülye szövődmény nélkül, úgy mint tüdőgyulladás, amiben kösz de már volt részem.
A gyerekek már jobban is vannak, annyira legalábbis mindenképpen, hogy rendetlenkedni tudjanak és ilyenkor betegen, nekem még magamhoz sincs türelmem, nem hogy ordítozást, veszekedést hallgatni. Szóval voltak, vannak összetűzéseink, de majd csak eltelik a hét.
Mamám végülis bekerült a kórházba és szerintem még mindig jobb helyen van ott, állandó felügyelettel, mint a lakásában, ahol nem tud rá senki folytonosan figyelni. Nincs jó állapotban, anyum szerint, a doki azt mondta, már nem képes önálló életvitelre, 24 órás felügyeletet igényel, szóval ha ezt nem tudja a család megoldani (már pedig nem tudja), akkor gondolkodni kell, hogyan tovább. Itt gondolom, az otthonra célzott. Anyumék hezitálnak, egyelőre nem tudják, hogy legyen, bíznak benne, hogy még nem engedik ki mamámat egy ideig, addig átgondolják, mi legyen. Bár az ilyen otthonok várólistásak, meg fizetősek, nem is olcsóak, barátnőm apja is egy ilyen otthonban él és havi százezer ft a díj, amit kell fizetni és akkor még ez állítólag az olcsóbb otthonok egyike.
Sajnálom mamámat, sajnálom, hogy ide jutott és ilyen hamar, ennyire leromlott az állapota. Nekem ő mindig az a nagymama marad, akinél öröm volt nyaralni, aki finomakat főzött-sütött és akivel mindent meg lehetett beszélni. Én így szeretek rá emlékezni.
Balázzsal meg tegnap összevesztünk kicsit, vagyis úgy felcsattant. Hazajött és mondta, hogy ma megnéz egy albérletet. Egészen fellelkesültem,  de csak addig míg ki nem derült, hogy ez egy közös udvarban lévő ház lenne, párom egyik ismerőse lakik ott, de válnak az asszonnyal és kiköltözik onnan. Szóval a ház a nőjé, aki viszont a fickó nagylelkű, páromnak tett ajánlatáról mit sem tud. Érdekes...Mondtam Balázsnak, hogy a közösködés nekem nem annyira fekszik, mire kiakadt, hogy nekem semmi sem jó. Mondtam is neki, hogy nincsenek nagy igényeim, elvárásaim, de nem szeretnék közös házban, telken lakni senkivel, nekem az nem megy. Utána puffogott egy darabig, majd mondta hogy igazából ő sem szeretne ilyen közös együttlakást, de azért megnézi, ha már megígérte, bár nem kizárt, hogy a nőci, majd jól kihajítja, mert indokolatlanul odaállított.
Van még pár cím, a legtöbben jelenleg laknak, egyik ingatlanon haszonélvezet van, az ottlakó mami várólistás az öregek otthonába, szóval az kutya vacsorája. Viszont egyik lakás nagyon bejönne, azt is ma hívja fel, Nelli sulijához lenne közel, hát nem bánnám, anyumék sem lennének túl távol, álom lenne, ha nem kellene minden minden reggel azt a buszozós kínszenvedést végigélni, megváltás lenne!

2017 január 14, szombat

Semmi jó :(

Utálom a januárt! Tavaly is rosszul indult és most sem kezdődött valami fényesen.
Egyrészt betegek vagyunk. Nelli reggel óta magas lázzal küzd, így a 39 foknál, már vittük ügyeletre, kapott gyógyszert. Tegnap még semmi baja nem volt, örült a hirtelen jött, baromi nagy hónak (én kevésbé) és kint rohangáltak a suliban is. Lehet, hogy ott hűlt meg, de lehet hogy lappangott benne valami. Nagyon folyik az orra, köhög is, lázas és fáj a feje.
Nekem nem különben, reggel óta én sem vagyok a toppon. Most már lázam is van :( A torkom nekem is, meg a hátam, kezem, lábam. Remélem, nem influenza. És remélem, a család másik két, még egyelőre egészséges tagja nem kapja el.
Mamám sincs jól. Két napja drasztikus állapotromlás lépett fel nála. Az ágyból nem tud kikelni, annyira legyengült. Pár napja még minden oké volt vele, jött-ment, mint eddig, még telefononis beszéltünk. Erre tegnap óta a mosdóba sem jut ki egyedül. Anyumék, ha holnap sem lesz változás, kihívják hozzá az ügyeletet. Félek, de tavaly is nagyon rossz állapotba került és mégis kilábalt belőle. Ebben bízom most is.
A hóról meg inkább ne is írjak ugye? A városban megbénult a forgalom. Szerencsére, Balázs a héten 8-ra jár melóba, így hol egyik, hol másik csemetét viszi suliba, cserélgetjük őket. Pénteken jött ez a hirelen hó, amire a város állítólag felkészült....Hát nem is tudom :/ Én nem úgy látom, a buszunk több, mint húsz perces késéssel futott be, így a gyerek negyed kilencre esett be a suliba, mondjuk nem volt baj belőle, nagyon sokat késtek.
Az utak állapota, a közlekedés, azóta is borzalmas, most hogy az ügyeletre mentünk, vastag, kb. bokáig érő hórengetegen kellett át gázolnunk a beteg gyerekkel, hogy a buszhoz érjünk, mert valahogy a megállók és környékét sem takarítják sehogy sem.
És még mindig csak január közepét mutat a naptár. Jó lenne már a tavasz, nagyon nagyon jó.

2017 január 4, szerda

2017...start

BUÉK mindenkinek!!!!!
A mi szilveszterünk átlagosan telt,a lányok 11-ig ébren voltak, én éjfélig, akkor koccintottunk az apjukkal és szilveszter kimaxolva.
Most pedig már suli mindkettőnek, nem igazán lelkesen, de mentek és elkezdődtek a hétköznapok újra. Balázs a héten még nem melózik. Ennek van jó és rossz oldala. A jó, hogy megosztva visszük a gyerekeket, fél órával többet alhatnak és én sem leszek idegbeteg, kiegyeznék, ha mindig így lenne. A rossz, természetesen a pénztelenség, nagyon meg kellene húzni a nadrágszíjat, de olyan dolgok meg mint bérlet a buszra, muszáj, szóval erre költeni kell, nem beszélve az albérletről, mert azt is ki kellene fizetni valahogy.
Apropó, albérlet...Mikor szedtem le a karácsonyi díszeket az ablakból, akkor futott át az agyamon, hogy Úristen, most töltöttük itt az utolsó karácsonyt és szilvesztert. Ez kicsit elszomorított. Tényleg szerettem itt élni, hiányozni fog és ki tudja, hova kerülünk. A cél egy hosszútávú albérlet lenne, de egyelőre semmi sincs. Volt pár ígéretes cím, de jelenleg egy sem aktuális. Pedig már rá kell állni a keresgélésre, nem kellene az utolsó pecre hagyni mindent. Előre ráz a hideg az egésztől. Költözés, púp a hátamra. De nincs mit tenni, aki albérletbe kényszerül élni, annak ez bőven benne van a pakliban. Még így is örülök, hogy egyvégtében ennyi évet lakhattunk itt, barátnőmék-akik azóta vettek maguknak sajátot- míg mi 7 évet egy helyen laktunk, ők négyszer költöztek.
Na, majd lesz valahogy. Csak jól alakuljon!!! Idén egy klassz évet szeretnék, vagy legalábbis olyat, ahol a terveim nagyjából beválnak.

2016 december 30, péntek

Idei utolsó rövidke

Túl a karácsonyon...A tavalyi után kicsit féltem, de a családi összejövetel egész jól sikerült, az itthoni ételeim is finomak lettek. Sajnos a laptop nem jött össze, vagyis a miénk lesz. Majd. Ha a srác megjavítja, mert időközben valami baja lett, így szilveszer után lesz megjavítva. Még jó, hogy a gyerekeknek nem zengtük be, amiről meg nem tudnak, nem fáj ugye :D
Élő fánk lett végül, amit annyiból nem bántam, hogy a finom fenyőillat még most is érezhető a lakásban. Írnom sem kell, hogy miután megvettük a fát, meglett a műfenyő talpa, egy dobozban alaposan elrejtve, újságokkal letakarva :/
Amúgy nagyon sok szép ajándékot kaptunk mindannyian. Balázs 24.-én elég morcos volt, kezdtem aggódni, hogy ezt csinálja majd egész ünnepekkor, de másnapra kialudta. Nem szereti a karácsonyt, vagy valami ilyesmi.
Két ünnep között is elvoltunk. Úgy elrohant a szünet, sajnos mindjárt vége és kezdődik előről az, amit én kimondottan utálok. A reggeli korán kelés és a buszon való nyomakodás. Ezt egyáltalán nem hiányoltam. A gyerekeknek is jót tett a későbbi kelés, volt hogy 8-ig is aludtak, az én legnagyobb örömömre :D Hát ez hétfőtől meg fog sajna szűnni, pedig el bírnám viselni. De hát a dolgok mennek tovább.
Holnap még egy barátnőmmel is összefutok délelőtt, hónapok óta nem láttam, szóval lesz miről beszélgetni.
A szilvesztert itthon töltjük, talán már éjfél előtt elalszunk, ha megint olyan unalmas műsor lesz, mint az utóbbi években.
És hogy mit szeretnék 2017-re?
Mindenek előtt EGÉSZSÉGET, ez a legfontosabb.
És hogy találjunk egy hosszútávú, jó albérletet, ahol megint évekig nem kell a költözéssel bajlódni.
Hogy a gyerekek tanulása rendben legyen.
Kicsit jobb anyagiakat.
Hirtelen ennyi. Mondom, vagyis írom, fő az egészség, anélkül semmi sincs.
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

2016 december 22, csütörtök

Ünnepek előtti káosz

Ez a december hónap nem túlzottan kedvez a blogolásnak, nem sok időm van, leülni és írni. Hihetetlen, de két nap és karácsony!!! Nagyjából megvan minden, már csak pár apróságot kell beszerezni, a menü egyszerű lesz. Lévén, hogy Balázs nem szereti a halat, az nem lesz. Lesz viszont húsleves, rántott hús, vegyesköret, vörösboros pörkölt, franciasaláta, savanyúság, bejgli és talán összedobok valami sütés nélküli sütit. Meglátjuk.
A fa mizéria vége az lett, hogy vettünk egy élő fát. Csinos meg minden, de még mindig sajnálom a fenyőket, így tuti hogy jövő karácsonyra beszerzünk egy újabb műfenyőt. Nem olyan jó illatú, mint az eredeti, de legalább nem kell kivágni. Másik megoldás a visszaültethető fenyő, kitudja, lehet hogy majd kipróbáljuk.
A lányok itthon vannak szüneten. Tegnap Helgába nem tudom mi ütött, de nem lehetett bírni vele, fel-alá rohangászott és kiabált, mindenért hisztizett, kiakasztott. Nelli is átvette tőle, szóval szuper lett estére a hangulat :(
Ettől eltekintve viszont jó volt a viselkedése a héten és már ez is haladás.
Ja, Nelli szerepelt a karácsonyi műsorban a suliban, mint angyalka, csak a videót látta, mert nem voltam ott személyesen, de nagyon kis cuki volt. Nem is tudtam, hogy szerepelni fog, senki sem mondta. Meg kapott ajándékot is, mert jó volt a magatartása idén. Örültem, remélem a tanulmányai is jobb irányba fordulnak majd.
Ajándékok terén sem költekeztünk túl. Balázs egyik ismerőse ajánlott olcsón egy laptopot, persze rögtön ráugrottunk a témára, régi vágyunk ez már. Remélem össze is jön, ma derül ki, ha mégsem, az kicsit csalódás lesz, mert bele éltem magam, a gyerekek ugye nem tudják, mert ez főleg nekik lenne ajándék. Amúgy főleg apróságot vettem nekik, színező, színes cerka, póni, készségfejlesztő füzetek, a nagyszülőktől még úgyis kapnak ajándékot. Balázsnak meg férfi kozmetikum csomagot vettem, nem nagy durranás, egy tusfürdő, egy szappan és azt hiszem arcszesz van benne, célnak megfelel.
Hálistennek a betegségekből is kijöttünk.
Holnap fadíszítés elvileg a gyerekekkel közösen...
MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!!!