az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 január 18, szerda

Nyakig a gondban, betegségben

Nem úsztuk meg sajnos és hétfő reggelre a nagylány is belázasodott, így a héten mindketten itthon maradnak, gyógyszert szednek és próbálok velük gyakorolni, hogy ne maradjanak le túlzottan.
És naná, hogy én is lerobbantam. Most sem vagyok túl jól, köhögök, náthás vagyok, de legaláb már a lázam elmúlt. Orvoshoz eljutni esélytelen, mert egész nap a gyerekekkel vagyok. Pihenni, ágyban, a szó klasszikus értelmében, szintén kivitelezhetetlen, így csak reménykedem, hogy megúszom mindenféle hülye szövődmény nélkül, úgy mint tüdőgyulladás, amiben kösz de már volt részem.
A gyerekek már jobban is vannak, annyira legalábbis mindenképpen, hogy rendetlenkedni tudjanak és ilyenkor betegen, nekem még magamhoz sincs türelmem, nem hogy ordítozást, veszekedést hallgatni. Szóval voltak, vannak összetűzéseink, de majd csak eltelik a hét.
Mamám végülis bekerült a kórházba és szerintem még mindig jobb helyen van ott, állandó felügyelettel, mint a lakásában, ahol nem tud rá senki folytonosan figyelni. Nincs jó állapotban, anyum szerint, a doki azt mondta, már nem képes önálló életvitelre, 24 órás felügyeletet igényel, szóval ha ezt nem tudja a család megoldani (már pedig nem tudja), akkor gondolkodni kell, hogyan tovább. Itt gondolom, az otthonra célzott. Anyumék hezitálnak, egyelőre nem tudják, hogy legyen, bíznak benne, hogy még nem engedik ki mamámat egy ideig, addig átgondolják, mi legyen. Bár az ilyen otthonok várólistásak, meg fizetősek, nem is olcsóak, barátnőm apja is egy ilyen otthonban él és havi százezer ft a díj, amit kell fizetni és akkor még ez állítólag az olcsóbb otthonok egyike.
Sajnálom mamámat, sajnálom, hogy ide jutott és ilyen hamar, ennyire leromlott az állapota. Nekem ő mindig az a nagymama marad, akinél öröm volt nyaralni, aki finomakat főzött-sütött és akivel mindent meg lehetett beszélni. Én így szeretek rá emlékezni.
Balázzsal meg tegnap összevesztünk kicsit, vagyis úgy felcsattant. Hazajött és mondta, hogy ma megnéz egy albérletet. Egészen fellelkesültem,  de csak addig míg ki nem derült, hogy ez egy közös udvarban lévő ház lenne, párom egyik ismerőse lakik ott, de válnak az asszonnyal és kiköltözik onnan. Szóval a ház a nőjé, aki viszont a fickó nagylelkű, páromnak tett ajánlatáról mit sem tud. Érdekes...Mondtam Balázsnak, hogy a közösködés nekem nem annyira fekszik, mire kiakadt, hogy nekem semmi sem jó. Mondtam is neki, hogy nincsenek nagy igényeim, elvárásaim, de nem szeretnék közös házban, telken lakni senkivel, nekem az nem megy. Utána puffogott egy darabig, majd mondta hogy igazából ő sem szeretne ilyen közös együttlakást, de azért megnézi, ha már megígérte, bár nem kizárt, hogy a nőci, majd jól kihajítja, mert indokolatlanul odaállított.
Van még pár cím, a legtöbben jelenleg laknak, egyik ingatlanon haszonélvezet van, az ottlakó mami várólistás az öregek otthonába, szóval az kutya vacsorája. Viszont egyik lakás nagyon bejönne, azt is ma hívja fel, Nelli sulijához lenne közel, hát nem bánnám, anyumék sem lennének túl távol, álom lenne, ha nem kellene minden minden reggel azt a buszozós kínszenvedést végigélni, megváltás lenne!

2017 január 14, szombat

Semmi jó :(

Utálom a januárt! Tavaly is rosszul indult és most sem kezdődött valami fényesen.
Egyrészt betegek vagyunk. Nelli reggel óta magas lázzal küzd, így a 39 foknál, már vittük ügyeletre, kapott gyógyszert. Tegnap még semmi baja nem volt, örült a hirtelen jött, baromi nagy hónak (én kevésbé) és kint rohangáltak a suliban is. Lehet, hogy ott hűlt meg, de lehet hogy lappangott benne valami. Nagyon folyik az orra, köhög is, lázas és fáj a feje.
Nekem nem különben, reggel óta én sem vagyok a toppon. Most már lázam is van :( A torkom nekem is, meg a hátam, kezem, lábam. Remélem, nem influenza. És remélem, a család másik két, még egyelőre egészséges tagja nem kapja el.
Mamám sincs jól. Két napja drasztikus állapotromlás lépett fel nála. Az ágyból nem tud kikelni, annyira legyengült. Pár napja még minden oké volt vele, jött-ment, mint eddig, még telefononis beszéltünk. Erre tegnap óta a mosdóba sem jut ki egyedül. Anyumék, ha holnap sem lesz változás, kihívják hozzá az ügyeletet. Félek, de tavaly is nagyon rossz állapotba került és mégis kilábalt belőle. Ebben bízom most is.
A hóról meg inkább ne is írjak ugye? A városban megbénult a forgalom. Szerencsére, Balázs a héten 8-ra jár melóba, így hol egyik, hol másik csemetét viszi suliba, cserélgetjük őket. Pénteken jött ez a hirelen hó, amire a város állítólag felkészült....Hát nem is tudom :/ Én nem úgy látom, a buszunk több, mint húsz perces késéssel futott be, így a gyerek negyed kilencre esett be a suliba, mondjuk nem volt baj belőle, nagyon sokat késtek.
Az utak állapota, a közlekedés, azóta is borzalmas, most hogy az ügyeletre mentünk, vastag, kb. bokáig érő hórengetegen kellett át gázolnunk a beteg gyerekkel, hogy a buszhoz érjünk, mert valahogy a megállók és környékét sem takarítják sehogy sem.
És még mindig csak január közepét mutat a naptár. Jó lenne már a tavasz, nagyon nagyon jó.

2017 január 4, szerda

2017...start

BUÉK mindenkinek!!!!!
A mi szilveszterünk átlagosan telt,a lányok 11-ig ébren voltak, én éjfélig, akkor koccintottunk az apjukkal és szilveszter kimaxolva.
Most pedig már suli mindkettőnek, nem igazán lelkesen, de mentek és elkezdődtek a hétköznapok újra. Balázs a héten még nem melózik. Ennek van jó és rossz oldala. A jó, hogy megosztva visszük a gyerekeket, fél órával többet alhatnak és én sem leszek idegbeteg, kiegyeznék, ha mindig így lenne. A rossz, természetesen a pénztelenség, nagyon meg kellene húzni a nadrágszíjat, de olyan dolgok meg mint bérlet a buszra, muszáj, szóval erre költeni kell, nem beszélve az albérletről, mert azt is ki kellene fizetni valahogy.
Apropó, albérlet...Mikor szedtem le a karácsonyi díszeket az ablakból, akkor futott át az agyamon, hogy Úristen, most töltöttük itt az utolsó karácsonyt és szilvesztert. Ez kicsit elszomorított. Tényleg szerettem itt élni, hiányozni fog és ki tudja, hova kerülünk. A cél egy hosszútávú albérlet lenne, de egyelőre semmi sincs. Volt pár ígéretes cím, de jelenleg egy sem aktuális. Pedig már rá kell állni a keresgélésre, nem kellene az utolsó pecre hagyni mindent. Előre ráz a hideg az egésztől. Költözés, púp a hátamra. De nincs mit tenni, aki albérletbe kényszerül élni, annak ez bőven benne van a pakliban. Még így is örülök, hogy egyvégtében ennyi évet lakhattunk itt, barátnőmék-akik azóta vettek maguknak sajátot- míg mi 7 évet egy helyen laktunk, ők négyszer költöztek.
Na, majd lesz valahogy. Csak jól alakuljon!!! Idén egy klassz évet szeretnék, vagy legalábbis olyat, ahol a terveim nagyjából beválnak.

2016 december 30, péntek

Idei utolsó rövidke

Túl a karácsonyon...A tavalyi után kicsit féltem, de a családi összejövetel egész jól sikerült, az itthoni ételeim is finomak lettek. Sajnos a laptop nem jött össze, vagyis a miénk lesz. Majd. Ha a srác megjavítja, mert időközben valami baja lett, így szilveszer után lesz megjavítva. Még jó, hogy a gyerekeknek nem zengtük be, amiről meg nem tudnak, nem fáj ugye :D
Élő fánk lett végül, amit annyiból nem bántam, hogy a finom fenyőillat még most is érezhető a lakásban. Írnom sem kell, hogy miután megvettük a fát, meglett a műfenyő talpa, egy dobozban alaposan elrejtve, újságokkal letakarva :/
Amúgy nagyon sok szép ajándékot kaptunk mindannyian. Balázs 24.-én elég morcos volt, kezdtem aggódni, hogy ezt csinálja majd egész ünnepekkor, de másnapra kialudta. Nem szereti a karácsonyt, vagy valami ilyesmi.
Két ünnep között is elvoltunk. Úgy elrohant a szünet, sajnos mindjárt vége és kezdődik előről az, amit én kimondottan utálok. A reggeli korán kelés és a buszon való nyomakodás. Ezt egyáltalán nem hiányoltam. A gyerekeknek is jót tett a későbbi kelés, volt hogy 8-ig is aludtak, az én legnagyobb örömömre :D Hát ez hétfőtől meg fog sajna szűnni, pedig el bírnám viselni. De hát a dolgok mennek tovább.
Holnap még egy barátnőmmel is összefutok délelőtt, hónapok óta nem láttam, szóval lesz miről beszélgetni.
A szilvesztert itthon töltjük, talán már éjfél előtt elalszunk, ha megint olyan unalmas műsor lesz, mint az utóbbi években.
És hogy mit szeretnék 2017-re?
Mindenek előtt EGÉSZSÉGET, ez a legfontosabb.
És hogy találjunk egy hosszútávú, jó albérletet, ahol megint évekig nem kell a költözéssel bajlódni.
Hogy a gyerekek tanulása rendben legyen.
Kicsit jobb anyagiakat.
Hirtelen ennyi. Mondom, vagyis írom, fő az egészség, anélkül semmi sincs.
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

2016 december 22, csütörtök

Ünnepek előtti káosz

Ez a december hónap nem túlzottan kedvez a blogolásnak, nem sok időm van, leülni és írni. Hihetetlen, de két nap és karácsony!!! Nagyjából megvan minden, már csak pár apróságot kell beszerezni, a menü egyszerű lesz. Lévén, hogy Balázs nem szereti a halat, az nem lesz. Lesz viszont húsleves, rántott hús, vegyesköret, vörösboros pörkölt, franciasaláta, savanyúság, bejgli és talán összedobok valami sütés nélküli sütit. Meglátjuk.
A fa mizéria vége az lett, hogy vettünk egy élő fát. Csinos meg minden, de még mindig sajnálom a fenyőket, így tuti hogy jövő karácsonyra beszerzünk egy újabb műfenyőt. Nem olyan jó illatú, mint az eredeti, de legalább nem kell kivágni. Másik megoldás a visszaültethető fenyő, kitudja, lehet hogy majd kipróbáljuk.
A lányok itthon vannak szüneten. Tegnap Helgába nem tudom mi ütött, de nem lehetett bírni vele, fel-alá rohangászott és kiabált, mindenért hisztizett, kiakasztott. Nelli is átvette tőle, szóval szuper lett estére a hangulat :(
Ettől eltekintve viszont jó volt a viselkedése a héten és már ez is haladás.
Ja, Nelli szerepelt a karácsonyi műsorban a suliban, mint angyalka, csak a videót látta, mert nem voltam ott személyesen, de nagyon kis cuki volt. Nem is tudtam, hogy szerepelni fog, senki sem mondta. Meg kapott ajándékot is, mert jó volt a magatartása idén. Örültem, remélem a tanulmányai is jobb irányba fordulnak majd.
Ajándékok terén sem költekeztünk túl. Balázs egyik ismerőse ajánlott olcsón egy laptopot, persze rögtön ráugrottunk a témára, régi vágyunk ez már. Remélem össze is jön, ma derül ki, ha mégsem, az kicsit csalódás lesz, mert bele éltem magam, a gyerekek ugye nem tudják, mert ez főleg nekik lenne ajándék. Amúgy főleg apróságot vettem nekik, színező, színes cerka, póni, készségfejlesztő füzetek, a nagyszülőktől még úgyis kapnak ajándékot. Balázsnak meg férfi kozmetikum csomagot vettem, nem nagy durranás, egy tusfürdő, egy szappan és azt hiszem arcszesz van benne, célnak megfelel.
Hálistennek a betegségekből is kijöttünk.
Holnap fadíszítés elvileg a gyerekekkel közösen...
MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!!!

2016 december 14, szerda

Jaj de szép a karácsonyfa! Avagy bosszúságok és más egyebek

Ledöntött minket a betegség. Kit ilyen, kit olyan formában. Szerencsére a lányokat még úgy ahogy kíméli, ők csak kicsit köhögnek, de ennyi. Igaz, Helgus múltkori rossz kedve miatt egy napos hányás állt, de itthon maradt pénteken és ki is gyógyult magától. Lehet, nem is betegség, csak gyomorrontás volt.
Én jelenleg tök náthás vagyok, meg a hangom is elmenőben. Sebaj, Balázs szerint legalább nem beszélek annyit :/ Ő is elég náthás, versenyt szipogunk itt hajnalban.
A karácsonyi bevásárlást is megkezdtem, igaz egyenlőre csak pár apróság és a szaloncukrok vannak meg. A többi még várat magára, talán holnap folytatom. Ma már nem ment volna több, mert tele volt az összes kezem. El szeretném kerülni a tömeget, meg most még nagyobb is a választék.
Az eltűnt karácsonyfadíszek igazi X aktáknak bizonyultak, mert mamám égre-földre esküdözött, hogy nem látta őket, viszont akárhogyan is kerestük, nem találtuk meg. Aztán egyik nap visszakerült. Ugyanis, hiába kerestük a lakásban, az tényleg nem volt ott. Mivel mamám a drága szarkeverő szomszéd asszonynak adta oda örökbe!!!!Az én díszeimet...Egy olyan nőnek, akinek a húzásairól most itt nem szeretnék írni, de tény, hogy sok rossz pillanatot okozott, ezért még csak köszönő viszonyban sem vagyok vele. Mamámnak sem kellene, mivel ellene is követett el már dolgokat, viszont ő valamiért mégis bírja. Ami az ő dolga, de ne már, hogy a díszeimet is oda ajándékozza. Még jó, hogy mamám megunta, hogy folyton a díszeket keressük rajta, vagy nem tudom, mert utóvégre vissza kerültek, de azért bele gondolva ez elég durva. És akkor még nem írtam a karácsonyfa mizériáról, amiben mamám szintén közreműködött. A műfenyőnk 15 évig műfenyő volt, de idén mamám úgy eltűntette a talpát, hogy sehol sem találtuk, anélkül meg nem működőképes a dolog :/ Balázs azt mondta, veszünk akkor élő fát, és én bele is  mentem, de ma egy ismerős azt mondta, neki van egy fölösleges fája, így oda adja. Azt mondta, van hozzá láb is, aztán itthon szembesültem vele, hogy lába ennek a fának sincs, és még mellé nagyon hullik is. De azért végigcipeltem a városon :(
Nem voltam feldobva, de a városban vettem egy olcsó talpat, hogy hátha. De nem...nem a fa mérete. Így ezennel feladom! Vagy veszünk élő fát, vagy nem tudom, de most már nem foglalkozom a fával tovább. Legalábbis egy ideig.
A lányok várják a szünetet, Helgáéknak a héten még lesznek karácsonyi programok, Nelliéknek meg jövő héten. Már hoztak haza szép, saját kézzel csinált díszeket is, amiket az ablakba raktam ki. Nekik már itt a karácsonyi hangulat. Az enyém még várat magára.


2016 december 8, csütörtök

Téli tényállások

Megint régen jelentkeztem. Akartam írni amúgy, de valami mindig közbejött. Jelen esetben a betegség, ami kihat a mindennapokra.
Balázs három napig itthon volt hányás-hasmenés-láz kombóval. Tényleg beteg volt, pedig ez nála nagy szó. Ma már ment dolgozni.
Nelli is lenáthásodott, kicsit köhög, de nem vészes.
Helga tegnap 8 órakor elaludt (!!!!!nem szokása ilyen tájban), ma meg pocsék volt a kedve, alig akart suliba menni. Remélem, nem bújkál benne valami. Jó lenne kibírni ezt a kis időt a téli szünetig. Nekik már csak a jövő hét van, utána szünet. Nelliéknek pár nappal tovább tart a tanítás.
És mára én sem vagyok jól. A női baj elmúlt, hála az erre való szereknek, de szerintem elkaptam Balázstól a hányós-hasmenőst, vagy hasonlót. Eléggé émelyeg a gyomrom, ma még csak egy kis kamilla teát ittam, meg a reggeli kávémat, de azt is majdnem viszont láttam. A fejem és a torkom is fáj. Szarul vagyok, na.
És ez rohadtul nem hiányzott, mert be kellene szerezni a karácsonyi ajándékokat, a szemfülesebbjei már bőven megtették ezt. Én meg sehol. Viszont  minden kora reggel együtt utazunk egy nénivel, aki ilyenek miatt kel hajnalban, hogy levadássza a leárazásokat (no komment) és minden korán reggel útnak indul...Bennem lehet a hiba, de én ha nem lenne muszáj ilyen hideg és korai órákban tutira nem mennék az utcára.
Jövő hétre valahogy össze kell kapnom magam, nem akarom az utolsó percre hagyni a vásárlást. Ja, meg nem is lehet, mivel itthon lesznek a lányok. Ötlet? Semmi. A karácsonyi menüt sem találtam még ki, nem hogy az ajándékokat. Pedig agyalok erősen.
Mamám sajnos ismét rossz passzban van, csinálja a feszkót, a házban rendre panasz van rá, ráadásul szétpakolta a még ott maradt dolgaimat is és voltak közbe fontos cuccok, iratok és karácsonyi dekoráció is bőven, erre ő ezt úgy eltűntette, hogy nem találjuk. Nem beszélve a műanyag fánk lábáról, ami nélkül, nem tudom, majd hogy állítjuk fel. Helytakarékossági szempontból voltak nála a karácsonyi holmik, ide nem fér már be semmi, nála meg ott volt a sok üres szekrény, temérdek hely. Azt hittük és eddig így is volt, jól megfér velük. Hát erre ráfaragtunk. De most túl beteg vagyok ezen mérgelődni.
Nelli végülis fel lépett a versmondón, helyezést nem ért el, de én ettől függetlenül nagyon büszke voltam rá.
Jártam mindkét gyerek fogadó óráján, sok rosszat hálistennek nem mondtak.

2016 november 29, kedd

Juhúúú, hideg, női bajok

Nellit úgy néz ki, beválogatják a versmondó bagázsba. Le is döbbentem rendesen, de persze örülök és kíváncsian várom, végül fellép e a versenyen vagy nem. Lehet, hogy talomba  teszik, ha esetleg kidőlne valamelyik potenciális versenyző. De én már így is nagyon büszke vagyok rá, hiszen évekkel ezelőtt még csak meg sem szólalt, most meg talán versmondón indul...
A sírások néha még pár másodpercre előjönnek, de igyekszem kezelni a helyzetet. Hátha már végre leszokik róla.
Amúgy náluk mostanság tartják a fogadó órát, akkor kiderül, miből hogy áll.
Helgáéknál is most lesz majd fogadó óra, így az ő tanulmányairól is csak ezután tudok beszámolni.
Sajnos itt a tél, reggelente szétfagyunk és elő kéne keresni a kesztyűket, vagy ha nincsenek meg párban (és ez sanszos), venni újakat, mert a gyerekek már panaszkodnak, hogy fázik a kezük.
Az enyém is...de nem szeretem a kesztyűt.
A múltkor írtam, hogy végre letudtam a cytológiát és egy évig megint nem kell ezzel törődni, de korai volt az örömködés, mert két napja sűrű pisiléssel és egyéb panaszokkal járó női bajaim lettek. Nem tudom, hol szedhettem össze, de lehet hogy a kórházban. Szóval most beszerzem a bajok elhárításához szükséges tablettát, krémet és remélem, hogy ezektől jobban is leszek és nem kell vissza baktatni a nőgyógyászatra.

2016 november 25, péntek

Így telt el ez a hét

A hét elég átlagosan telt. Végre eljutottam nőgyógyászati cytologia levételre, már aktuális volt, felkészültem, hogy kisebb tömeg lesz, de senki sem volt, szóval tíz perc alatt végeztem!!!
Helga gyógycipője is készen lett, nagyon szép és meleg.
És lekopogom, Nelli leszokott a sírásról, jelen állás szerint. Igaz, be kell még kísérni, de inkább tízszer bemegyek vele az osztályba, mintsem hogy  sírva fakadjon. Talán már belátta, hogy az iskola kötelező, menni kell és kész.
Jövő héten lesz nyílt nap és menni szeretnék, mert kíváncsi vagyok, hogy muzsikál a lány órán. A tanulmányairól nem sokat tudok, lesz majd versmondó verseny is, de nem biztos, hogy őt is indítják. Ahhoz előbb normálisan meg kellene tanulnia a verset, amit kapott. Az eleje, vége jól megy, a közepe határeset, szóval nem tudom.
Helgáéknál is lesz majd fogadó óra, amit úgyszint várok, már régen beszéltem az osztályfőnökével. A csajszi elmondása szerint a római számokat  tanulják épp, környezetből meg az emberi testet és az egészséges életmódot. Örülök, ezeknek az infóknak, mert amúgy egyik gyerekből sem gyakran lehet kihúzni tényeket.
Balázs tegnap elég mufurc volt. Neki állt balhézni, mert elfogyott a savanyúság. Tüntetőleg nem is ette meg a vacsorát. Mint egy kisovis, komolyan...Ráhagytam, remélhetőleg mára kialudta ezt.
Reggel meg kialudt a gázkonvektor a nagyszobában. Kattant egyet és se kép se hang, vagyis se gáz. Ami gáz :O Reggel már nem volt időm kapcsolgatni, így lezártam a főcsapot és mikor leadtam a gyerekeket, próbálkoztam a beüzemelésével. Sikerült, bár mintha kisebb lenne a láng, mint egyébként. Mindegy, figyelgetem, ha nem oké, hívok szerelőt. Amúgy pár hónapja nézte meg a gázos, mert mindig szakemberrel nézetjük meg, fűtési szezon kezdetén.
Albérlet ügyben még mindig semmi. Egy barátnőm ajánlott egyet, Balázs gyorsba fel is hívta, de már kiadták. Szóval a keresgélés folytatódik.

2016 november 15, kedd

Antiszociálisok :P

A hétvégén a család kitalálta, hogy menjünk játszóházba. Alapból ver a víz a játszóháztól, de mivel Balázsnak épp szabad hétvégéje volt, hát oké, legyen! Nem nekem kell ugrálni, hanem a gyerekeknek.
Még sosem jártam itt, első blikkre elég szimpinek tűnt a hely. A gyerekek el is tűntek a csúszdák, labdák, mászókák rengetegében. Így telt el, vagy 10 nyugis perc, aztán hallottunk egy kitartó gyereksírást (üvöltést), Balázs meg is jegyezte, hogy jaj, csak ne Helga balhézzon valakivel (szokása) és így legyen ötöse a lottón, mert rá egy fél perccel már jött is a csaj, hogy szedjük ki a lányt, mert megvert valami kisfiút.
Mi van???!
A kisfiú, aki a lányomnál 3-szor nagyobb és szerintem idősebb volt, valóban ott ordított a játszóház szélénél. Kihoztuk Helgát és kérdezgettük, tényleg verekedett, de ő tagadta. Azt mondta, a kisgyerek dobálta labdával, amit ő hamar megunt és viszonzott. Nem tudom, milyen súlyúak ezek a kis műanyag labdák, de szerintem a kis, vagyis nagy fiú indokolatlanul zokogott annyira. Persze ebbe nem mentünk bele, összeszedtük magunkat és mentünk, amúgy is lejárt a befizetett összeg.
Itthon azért elbeszélgettünk Helgával, hogy verekedni csúnya dolog ám. Nem mintha nem tudná. Ő meg azt mondta, hogy a kisgyerek kezdte a szemétkedést, meg amúgy is őt idegesítik a gyerekek, ő a felnőttek között érzi jól magát.
Ha belegondolok, én sem szeretem túlzottan az embereket. Antiszocok vagyunk na. De persze a verekedésre ez nem indok. Gondolom, mostanság nem is megyünk ismét a játszóházba.
A versmondón amúgy jól szerepelt, újabb oklevéllel gyarapította a gyűjteményét :)
A héten és ezt gyorsba lekopogom, Nelli sem sírt reggelente. Remélem ezen jó szokását meg is tartja, végülis már harmadik hónapja jár suliba. A kisfiú, aki a szerelme, mindig hűségesen, kitartóan fogja a kezét (nagyon cukik), kísérgeti, bár Nelli nem az az érzelmes típus. A kisfiúba egyébként Nelli egyik osztálytársa szerelmes, de a kisfiút az a lány nem érdekli, húha szóval egy jó kis latin szappanopera van kibontakozóban :D