az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 szeptember 16, szombat

Az ilyenkor szokásos őszi nyavalyák

Ajh, tudom régen jelentkeztem, de maguk alá gyűrnek rendesen a hétköznapok. Korán kelés, tömegközlekedés, nyáron elmaradt ügyek intézése, szülői értekezletek ésatöbbi.
Na, meg sikerült lebetegedni is, ahogy ez ilyenkor szokott. Balázs tök náthás, fáj a feje, a torka. Én dettó, leszámítva hogy nem úszom a takonyban, de a többi stimmel. Kicsit a csajok is köhögnek, de nem vészes, meg nem is tudom, hogy nem e az allergia bukkant fel. Ja, Helgának 2 napja herpesze is van. Pedig eszik a vitamint, naponta gyümölcsöt (apum hozott egy nagy szatyor alma-körte-barack ellátmányt), mégis benne vagyunk. Sajna Balázs ki sem tudja feküdni, mert hétvégén is dolgozik, jövő hét közepén, végén meg megy messze, vidékre, az ottalvós munkára. Remélem, addig meggyógyul.
Amúgy elvagyunk, átlagosan telnek a hétköznapjaink, hétközben megy a strapa, álmosak, fáradtak, de hétvégén naná hogy korán kelnek, meg hiszti, veszekedések is színen vannak.
Nellikém ügyesen bemegy reggelente, nagyon örülök ennek és Helga sem drámázik. Teszik a dolgukat. Már rendesen folyik a tanulás, hozzák haza a házikat, főleg Nelliéknél húzós a tananyag. Kicsit nehéz még visszatérni a nyárból, még fél lábbal ott vagyunk, de már közeleg a hideg, a tél. Jön a fűtés szezon, brrr...előre rosszul vagyok tőle. Idén ráadásul nem is tudom, ki ellenőrzi a gázokat, mert Balázs összeveszett a szerelővel, aki eddig átvizsgálta a készülékeket. Szóval most keresni kell egy másikat. Meg venni kell(ene) egy új porszívót is, mert lehet hogy írtam, a régi (ami nem annyira régi, pár éves) beadta a kulcsot. Csak imádkozom, hogy a mosógépemnek ne legyen baja, mert az nagy érvágás lenne, egyik ismerősöm pont most hívott, hogy tudok e szerelőt, mert a mosógépük feladta a harcot és ott van a két kisbaba és nem tud mosni. Nem irigylem, az biztos.

2017 szeptember 6, szerda

Kerékvágásban

Egyelőre még bírom. Bírjuk :D Nelli szépen megy be magától, illetve egy kis osztálytárssal, nincs sírás és remélem, ez így is marad. Nagyon örülök ennek a fejlődésnek.
Jelenleg még Helga is elvan, bár már kérdezte ma, hogy meddig kell még suliba menni, de lehet hogy csak a hétre értette. Ő szereti előre látni a konkrétumokat...
Mindkét gyerek osztályához jöttek új tanulók, sajna mindegyik túlkoros, balhés és ezt nem csak ránézésre lehet megállapítani. Nellinél már egy osztálytárs szülei panaszkodtak, hogy az új kisgyerek (vagyis nem annyira új, mert cirka negyedjére kezdi a másodikat vagy így valahogy) máris terrorizálni látszik pár osztálytársat. És még csak szeptember elejét írjuk :S
Helga két új oszitársa közül, az egyik be sem jött az első tanítási napra, a másikról meg kb. ugyanaz a történet, mint Nellinél, sokadjára járja az adott osztályt.
A versmondások mindkét gyereknél szuperul sikerültek, nem is kellett súgni nekik. Lám, csak bevált, hogy nyáron nyüstöltem őket.
Helgánál rám akarják lőcsölni az SZMK vezetőséget, de gyorsba leléptem, mielőtt döntés született volna. Remélem, megúszom, eddig a dekoratív anyuka vitte a posztot és neki testhez álló is, én nem vagyok sem szervezkedős, sem hangadó. A gyűlésekre, még csak-csak eljárnék, de nem vagyok az a kreatív, ötletelős fajta.
A reggeli koránkelés még mindig gyilkos, lévén, hogy jelenleg hajnali 4-től nem aludtam, de Balázs is panaszkodott, hogy óránként ébredt. Biztos front volt.
A családban megint megy a furkálás, de már nem is csodálkozom és szomorkodom emiatt. Ha állóvíz van, valaki tesz róla, hogy ez ne sokáig maradjon.
Úgy néz ki, Balázs egy-két hetet messze, vidéken tölt majd melóval, ottalvós bulika lesz, már előre készítem magam lelkiekben.

2017 augusztus 31, csütörtök

Bye-bye nyár :(

A nyári szünet utolsó napja. Az utolsó reggel, mikor ilyen nyugiban ülök a gép előtt és kortyolgatom a kávémat, míg a csajszik alszanak.
Holnaptól beindul a tanév, Nellinek évnyitó, délutánig tanítás. Helga jobban járt, ők csak hétfőn kezdenek.
Mondjuk, már rájuk is fér az iskola, mert kezdtek elszabadulni az indulatok itthon. Helga rengeteget kínlódott, voltak üres járatai, mikor csak pörgött-pörgött. Fel-alá rohangált, a hugát piszkálta, vagy valami csínyen törte a fejét (pl. a fogkrémes tubust feltöltötte vízzel, lett is meglepetés, mikor használni akartam, ugyanezt tette a folyékony szappan tartóval is). Szóval neki már nagyon szüksége van a napirendre, a sulira. Meg Nellinek is. A tortúrára nincs viszont szükségünk, de nem tehetünk mást, ez a probléma ugyanúgy nem oldódott meg, csak két és fél hónapig szünetelt.
Tegnap még elsétáltunk fagyizni, ma már nem sok minden lesz, vasalom az ünneplőt és este korán kellene ágyba menni. De gőzöm sincs, hogyan fogom ezt véghez vinni, mikor este 10 előtt ők nem igazán aludtak el mostanság. A reggel Helgának könnyebben megy mindig, ő most is 7-kor fel kelt gyakran, de a huga néha 9-ig is aludt. Hogy fogom én kiimádkozni az ágyból ezentúl??? A hat óra nagyon nem kilend *-* Gondban leszünk.
Viszont megígérte hogy önállóbb lesz, értem ezalatt, hogy nem kell a terembe kísérgetni, tavaly nem tudtam vele ezen a téren haladást elérni, de remélem, most partner lesz benne és megy be, ahogy a többiek.
És hogy mit várok az új tanévtől?
Sok jó jegyet, sikerélményt a gyerekeknek.
Kevesebb ideget reggelente.
Kevesebb rohanást (mondjuk erre nem találtam még ki semmit).
Kevesebb ráérős öregasszonyt és minél kevesebbet tűnjön fel az ordítozós gyerekgyűlölő.
Hogy Balázs néha-főleg télen-tudjon besegíteni, a telek a legdurvábbak ugye.
Hát meglátjuk!!!!!

2017 augusztus 24, csütörtök

Visszatértem, lehiggadtam.

Oké, azóta lenyugodtam. Mert mi mást tehetek?! Egyébként sem életbevágó, csak akkor felidegsített. De az élet megy tovább. Sőt, rohan és beléptünk az utolsóelőtti hétbe a szünetből, illetve már lassan ez a hét is véget ér. Jövő héten meg Nellinek pénteken már évnyitó :( Hétfőn meg Helgának is.
Szorongással nézek az újabb iskolaév elé. És hozzáteszem, egyáltalán nem várom. Mi több, ráz a hideg tőle előre.
A lányok sem várják, viszont már sok nekik a szünet is, mert egyre kevésbé tudnak mit kezdeni magukkal. Helga iszonyatosan pörög, reggel hétkor kelt ma reggel is. Pörög, kiakaszt, verekszik és rendetlenkedik, néha rábírom, hogy kicsit üljön már meg a fenekén. Persze szoktunk gyakorolni, amihez semmi kedve, de muszáj. És a verset is átvesszük, naponta, kétnaponta.
Nelli hisztizni szokott, ő a dráma királynő a szó szoros értelmében. Vele is át kell nézni a dolgokat, már neki láttunk. Érdekes, a matek itthon úgy-ahogy megyeget neki, kevés hibával csinálja. A suliban meg káosz az egész. Az írása is elmegy, igaz a tollbamondás nem az erőssége, de másolni viszonylag tud.
Hát nem tudom én, mit hoz ez a tanév, de remélem a legjobbakat. Csak úgy mint máskor. Csak ez a reggeli kálvária ne lenne! Ez valahogy minden életkedvet kiöl az emberből. Komolyan. Kevés frusztrálóbb dolog van annál, minthogy örökösen a busszal, meg az idővel csatározunk és már nem tudok toleráns lenni az olyanok iránt, mint pl. a gyerekgyűlölő, vagy a ráérős öreglányok, akik brahiból kelnek fel hajnalok hajnalán és a buszozgatnak csúcsidőben :S
Az augusztus 20.-a unalmas volt, semmit sem csináltunk, az idő is elromlott. Balázs  most hétvégén is dolgozik, így az utolsó szünetbeli hétvége sem hoz semmi újat. Ez van. Nem volt valami hej de mozgalmas a nyár, kivéve a szabadstrandot, ami azért jó volt. Bár úgy felfáztam, hogy még egy üveg felfázásra való szirup után is marhára fáj a vesém.
És még van pár dolog, amit be kellene szerezni, igaz a nagyját megvásároltam, sőt a lányok kaptak egy-egy új táskát, mert a régiek kezdték beadni az unalmast.
Lassan hangolódni kéne a sulira, a hétköznapokra. Csak ez nehezen megy. Mindannyiunknak.

2017 augusztus 18, péntek

Banális, tudom...

Az a helyzet, hogy van egy hobbim, az írogatás. Úgy mindenféléről. Más nyaralni, utazni jár, drága dolgokat vesz, nekem erre nincs lehetőségem, így maradnak az "olcsóbb" elfoglaltságok. Jelen esetben, nekem az írás. Bár igaz, a nyári szünet kezdete óta nem volt rá kedvem, alkalmam. De ma reggel, még a gyerekek aludtak, gondoltam, miért is ne?! De hiába kerestem a mappát (aminek nagy betűkkel a NETÖRÖLD nevet adtam, és a gyerekek figyelmét többször felhívtam, hogy bármit-csak ezt ne), már nem volt ott, ahol legutoljára hagytam. Sőt, sehol sem volt. Jártam már így, de akkor a régebbi verziók visszaállításával sikerült valamelyest visszakapnom a dokumentumot. Ám most nem volt egy régebbi verzió sem, az egész úgy ahogy volt, eltűnt a gépről nyomtalanul. Kb. nyolc havi írás veszett oda és tudom, hogy ez huszadrangú probléma a meglévők mellé, de nekm valahogy akkor is rosszul jött ki. Valami eltűnt, ami én voltam. Mert én nem csak Balázs "cselédje" vagyok, vagy a lányok anyukája, aki ugrik, pattan minden szavukra, hanem egy sajnos reménytelen álmodozó is. Jó a hétköznapokból kimenekülni és kicsit elmerülni számomra kedves tevékenységekben. Hát most már ez sem lesz, mert hogy én ezt újra írni nem fogom, az tutibiztos, sem időm, sem energiám nem lesz hozzá.
Nem mondom hogy nem fáj, mert fáj. Kérdeztem a lányokat, persze tagadnak, biztos hogy nem volt szándékos persze, de külön szóltam, hogy vigyázzanak erre a mappára. Jó lenne, ha kicsit figyelnénk a másikra :(
Persze nem kellene felfújnom és lehet hogy csak rossz passzban vagyok, azért visel meg jobban. Mert mindjárt vége a szünetnek, elkezdődik a kilátástalan tortúra a reggelekben, a sok idióta ráérős öregasszony meg a gyerekgyűlölő a buszmegben, a rohanás, a késés, délután kb. ugyanez. Talán ez kavar fel, meg az hogy nem nagyon voltunk sehol és mivel Balázs 90%, hogy egész hétvégén melózik, nem is igen fogunk. Balázs...megint bunkó több napja, lehet ez is rosszul esik, vagy az hogy apum tesóm egyik gyerekét 3 napja magunkál tartja és holnap strandra is viszi, az enyémeket meg nem.
Nem tudom mi a baj. De most szeretnék egy kicsit nem szólni senkihez.
Extra lehangoló vagyok.
Bocs.
Remélem, majd elmúlik.

2017 augusztus 9, szerda

Egy szuperjó nap, avagy tudnék így élni

Vasárnap végre történt egy kis változatosság is!A család kiruccant egy kis strandolásra! Nagyon-nagyon jó volt, a gyerekek imádták a vizet, egyfolytában ott játszottak volna, Balázs is végre kikapcsolódott kicsit és játszhatott a csajszikkal. Szerencsére jó időt fogtunk ki, de a strandon ennek ellenére nem volt tömegnyomor. Szóval jó volt. Leégett a hátam, a vállam, kicsit fáj, a gyerekeké is, de megérte. Isteni volt! Néha csak ültem és néztem a vizet és arra gondoltam, de nagyon nincs kedvem visszamenni a városba, az unalomba, a hétköznapokba. És hogy kb. két-háromhetente el tudnám ezt viselni és szerintem a gyerekek is. Kár, hogy nem így működnek a dolgok, Balázs a strandolásért vasárnapi melót mondott le, amit valahogy pótolni kell, szóval esélytelen a minden hétvégén való lubickolás.
Szerintem a nyár legjobb napja volt a vasárnap. A vihart is megúsztuk, időben haza értünk.
Több ilyen kellene, a családot is összehozza a sok szép közös élmény. Hát reménykedem, hogy még egy ilyen lesz szeptemberig, de nem élem bele magam, nem akarok pofára esni.
Voltunk mamámnál is, valamivel jobban van, kicsit beszélgettünk, de sajnos nem ismert meg, mutattam képet a gyerekekről, de semmi. Persze a lényeg, hogy az állapota viszonylag stabil, ezek a nagy hőségek veszélyesek ránézve.
A gépem meg iszonyat lassú, amellett hogy hülye felugró ablakokat nyitogat meg kéretlenül, tuti valami vírus. Örvendek.
A lányok elvannak, el kellene kezdeni most már gyakrabban gyakorolni, a sulihoz egyelőre egyiknek sincs túl nagy kedve. Abszolut megértem őket. Én is inkább nyarat, illetve gondtalanságot és úgymond szabadságot akarnék inkább az utálatos hétköznapok helyett.
Meg egy kertes házat, de azt nagyon. Egy kicsike kis udvart, ahol ellehetnének. Pont most néztem, hogy egyik, általam utált csaj most vett házat és tudom nem szép dolog, de irigylem. Persze az irigykedéstől nekem még nem lesz házam. Nekem, ahogy elnézem a dolgokat, még sokági nem lesz házam, de ezt inkább hagyom is.

2017 augusztus 5, szombat

Nyári vírus, egyforma napok

A gyerekek valamit elállítottak a gépen, így most mindig ilyen idegesítő felugró ablakok jelennek meg, már rosszul vagyok tőle.
Beköszöntött az augusztus, el sem hiszem. Szó szerint elrepült a nyár és mi sajna még sehol sem voltunk négyesben, mert Balázs majd minden hétvégén dolgozik. Remélem, azért még legalább egyszer eljutunk valahova, mert ez így tök egyhangú, főleg a gyerekeknek.
Nelli elkapott valami nyári izét, hányt párszor és nem evett, rossz volt a közérzete, voltunk dokinál, nem írt fel semmit, azt mondta, erre nincs gyógyszer. Folyadékpótlás, hányás ellen kúp, diéta. Ezt alkalmaztuk, már jobban van, de éjszaka még öklendezett. A betegsége miatt nem mentünk látogatóba az iskolatársához, elvileg meg volt beszélve, már hetek óta húzódik, a meleg miatt, vagy mert más dolgom van, most meg ez a betegség ütött be. Megírtam az anyukának, nem válaszolt, lehet besértődött, de nem tehetünk róla. Nyilván annak sem örült volna, ha a gyerekére ragasztjuk.
A meleg meg kikészít minket, hajnalban is már hőség van kint, így napközben bent szenvedünk, mert kint kibírhatatlan.
Elkezdtem beszerezni a tanszereket, mert hosszú a lista, nem akarom az utolsó percekre hagyni. Apum meglepett a csajszikat két gyönyörű vadiúj tolltartóval, amiben színes cerkák, radír, hegyező is van! Úgy örültek, eddig használt tolltartójuk volt, egy ismerős gyereke kapott újat és nekünk adta a régieket. Annyira nem voltak rossz állapotúak, de Helga alapból nem vigyáz a dolgaira, szóval neki hamar leamortizálódott, Nelli kicsit jobban ügyel a cuccok épségére, de év végére neki is megviselt lett a már alapból nem új tolltartó. Remélem, erre jobban vigyáznak.
Mamám sajna megint rosszul van, ez a meleg nem tesz neki jót, leesett a vércukra, elkapott valami betegséget, lázas lett, legutóbbi infók szerint kicsivel jobban van. Ma akartam menni, úgy volt hogy anyummal leugrunk hozzá a kórházba, de Balázsnak meló van, így áttettük jövő hétre. Remélem, javul az állapota. Aggódunk érte.

2017 július 30, vasárnap

Kómás vagyok

Mert a szomszéd hajnalok hajnalán felcsengetett minket :S Vasárnap...Balázst kereste valami munka miatt, ami oké is lenne, de könyörgöm, ne 6 órakor már. Persze már nem is sikerült visszaaludni, mert Balázs is ment dolgozni, meg úgysem sikerült volna. Így most konkrétan leesik a fejem az álmosságtól, nem baj, mindjárt dél és jöhet a kv. Bár mióta 3az1-bent iszom, nem igazán pörgök fel.
És el sem hiszem, hogy mindjárt augusztus. Úgy elrohant a nyár. Bele sem akarok gondolni, hogy mindjárt megint kezdődik előről a suli és az ezzel járó idegörlő borzalom. Brr...borsódzik a hátam tőle.
És meg kell állapítanom, hogy nem nagyon voltunk még sehol sem családosan. Balázs minden hétvégére bevállalt valamit, nem tudom, ez mennyire szándékos, de jó lenne ha már ránk is szánna némi időt. Agyalok az állatkerten, Nelli még nem volt ilyen helyen, Helgának már kétszer volt szerencséje állatkertbe menni. Meg tervbe van véve egy nagy össznépi családi szabadstrandolás, ettől csak azért vagyok rosszul, mert nem szeretek strandra járni, félek a mély víztől és a füdőruhámban szörnyen festek. Inkább kirándulnék, de a lányok a strandra voksolnak.
Nelli amúgy most nincs itthon, a nagyszülőknél tölti a napot, Helgának nem volt kedve, ő itt maradt velem. Tegnap vágtam a hajából, mivel vastag szálú, nagyon izzadt alatta. A végén már ellenkezett és rángatta a fejét, így olyan lett, amilyen, de egynek elmegy, szeptemberig visszanő. Nelli hajára is ráférne egy igazítás, de ő szereti a hosszú hajat, az más dolog, hogy a fésülést nem igazán csípi.
Lassan neki állok beszerezni a tanszereket is, már elkezdtem amúgy, de még jó hosszú lista van, amit meg kell venni.

2017 július 25, kedd

Elhagyatva a sötétben

Tegnap jól lecsapott a vihar, de olyan alaposan, hogy elment az áram az egész házban. Először azt hittem, hogy csak a biztosítékot verte ki, így kiballagtam a lépcsőházba és megnéztem, de a villanyóra az okés volt. Felhívtam Balázst, aki persze mint mindig mostanság, a hülye haverjaival tölötte az estét és jól lerázott, hogy öt perc és jön haza, meg hogy nézzem meg még egyszer a villanyórát (mi a francot nézzek rajta?!). Megnéztem még egyszer a kedvéért, ugyanolyan volt mint tíz perce, aztán bent a koromsötétben, a két felpörgött gyerekkel kínlódtam, Balázs nem jött, az áram sem. Felhívtam az áramszolgáltatót, hogy bejelentsem a hibát, bár gondoltam, hogy már valaki megtette. A nő ott azt mondta, hogy még senki, de inkább én is menjek a közös képviselőhöz és nézzük meg a főcsapot, hátha csak azt verte le a vihar. Este fél 10 volt :S Szóval gondoltam, hogy nem fog örvendezni nekem a képviselő. Balázst hívtam, ide ér e már, de jó pár hívás után sem vette fel.
Helga nagy bölcsen megjegyezte, hogy na anyánál most telt be a pohár. És hát így is éreztem. Nelli sírt, mert félt a sötétben. Az orrunkig nem láttunk, mécsesekkel világítottunk (és megfogadtam magamban, hogy veszek már egy nyamvadt elemlámpát).
Telefonáltam anyáméknak is, hogy szerintük akkor mit tegyek, apám ordított a háttérből hogy milyen szerencsétlen vagyok, anyám sem sok újat tudott tanácsolni.
Nagy káromkodva kivonultam a ház elé (egyik lakó pont hallotta, milyen csúnyákat mondtam, de nem érdekel), hogy megnézzem, ég e valahol a villany, de a ház tök sötét volt, a mellette lévő is, viszont a szemben lévőkben vidáman égtek a fények. Közben jött egy nő a házból, ugyanezzel a gonddal és hogy akkor mi legyen. Mondtam, hogy én már próbálkoztam bejelenteni, de nem jártam sikerrel. Azt mondta, akkor ő is hívja az áramszolgáltatót, hátha így kijönnek. Közben haza ért Balázs is és ő viszont felment a képviselőhöz. Nem aludt, épp a folyosón állt a többi tanácstalan lakóval együtt. Azt mondta, hogy már kihívta őket és 3-4 óra múlva helyre áll minden.
Ehhez képest reggel 9-re lett megint áram :S
A hűtő elkezdett folyni, szerencsére nem nagyon, így nem mentek tönkre a kaják.
Rohadt mérges vagyok!
A viharra. Balázsra. Az áramosokra (na jó, gondolom ők egész éjjel melóztak, egy csomó helyen volt ilyen gond). Meg kicsit magamra is, amiért nem mentem fel a közös képviselőhöz, bár nem hiszem hogy több értelme lett volna és hamarabb kijönnek.
Talán igaza van apámnak, tényleg szerencsétlen vagyok.

2017 július 21, péntek

Nyaralási képeslap nincs, csak egy rövid bejelentkezés

Régen jártam erre, tudom. A nyári szünet javában tart, igyekszünk ellenni, szerencsére Helga pár hetet megy most napközibe. Imádja, rá is fér, mert itthon kezdett megzizzenni. És ez egy sor konfliktust szült, folyton verekedtek. Így legalább csak az esti program ez. Bár igyekszem leszoktatni róla, mert csúnya dolog és engem marhára idegesít.
Szoktunk ismerős anyukákkal találkozni, beszélgetni, de néha csak úgy elvagyunk kettesben Nellivel, majd hármasban Helgával. Sajnos Balázs egész héten dolgozik és nem tud velünk lenni. Pedig az lenne a jó, de neki olyan munkája van, hogy a nyár a főszezon. Most hétvégén talán nem dolgozik és hátha kitalál valamit, bár a lakásban kellene pár dolgot végre befejezni.
Összefoglalva tehát, a nyár eddig átlagos. Azt nem írom, hogy unalmas, de semmi különös nem történik. Bár inkább ne is történjen, egyik ismerősnek most kell majd a babájával befeküdnie kivizsgálásra, mert rosszak lettek a pici vérvételi eredényei, szóval akkor ezerszer a monotonitás, mint a kórház és a betegség.
Szoktuk a verseket gyakorolni, Helgának még mindig baromi sok van és nehéz egy vers, nehéz bemagolni, de van még rá vagy 6 hét. Nellinek is van mit csinálnia, ő szívesen töröl port, mos fel, ha olyanja van, ha nincs, akkor is lefoglalja magát többnyire. A gyerektársaság nem nagyon hiányzik neki, nem nagyon barátkozik. Voltunk a múltkor a játszón, két kislány játszott ott, odamentek Nellihez, hogy játszanak együtt, de csak rövid időre tudták elcsalni magukhoz. Helga sem a barátkozás híve, ő inkább a nagyobbakkal, felnőttekkel jön ki jobban, mint a kortársaival. Meg a fiúkkal ugyebár :P
Mamámhoz is le kellene menni, régen voltam, de a héten már nem jutok le. És a teknőst sem vásároltuk még meg, Nelli olykor kérdezi, hogy ugye nem felejtettük el és persze hogy nem, de nincs még meg az akvárium és várok még pár ismerőst, hogy visszajelezzen ezügyben. Ha senkinek nem lesz, kénytelenek leszünk venni egyet, remélem mihamarabb pontot teszünk a teknős-ügy végére.