az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 július 25, kedd

Elhagyatva a sötétben

Tegnap jól lecsapott a vihar, de olyan alaposan, hogy elment az áram az egész házban. Először azt hittem, hogy csak a biztosítékot verte ki, így kiballagtam a lépcsőházba és megnéztem, de a villanyóra az okés volt. Felhívtam Balázst, aki persze mint mindig mostanság, a hülye haverjaival tölötte az estét és jól lerázott, hogy öt perc és jön haza, meg hogy nézzem meg még egyszer a villanyórát (mi a francot nézzek rajta?!). Megnéztem még egyszer a kedvéért, ugyanolyan volt mint tíz perce, aztán bent a koromsötétben, a két felpörgött gyerekkel kínlódtam, Balázs nem jött, az áram sem. Felhívtam az áramszolgáltatót, hogy bejelentsem a hibát, bár gondoltam, hogy már valaki megtette. A nő ott azt mondta, hogy még senki, de inkább én is menjek a közös képviselőhöz és nézzük meg a főcsapot, hátha csak azt verte le a vihar. Este fél 10 volt :S Szóval gondoltam, hogy nem fog örvendezni nekem a képviselő. Balázst hívtam, ide ér e már, de jó pár hívás után sem vette fel.
Helga nagy bölcsen megjegyezte, hogy na anyánál most telt be a pohár. És hát így is éreztem. Nelli sírt, mert félt a sötétben. Az orrunkig nem láttunk, mécsesekkel világítottunk (és megfogadtam magamban, hogy veszek már egy nyamvadt elemlámpát).
Telefonáltam anyáméknak is, hogy szerintük akkor mit tegyek, apám ordított a háttérből hogy milyen szerencsétlen vagyok, anyám sem sok újat tudott tanácsolni.
Nagy káromkodva kivonultam a ház elé (egyik lakó pont hallotta, milyen csúnyákat mondtam, de nem érdekel), hogy megnézzem, ég e valahol a villany, de a ház tök sötét volt, a mellette lévő is, viszont a szemben lévőkben vidáman égtek a fények. Közben jött egy nő a házból, ugyanezzel a gonddal és hogy akkor mi legyen. Mondtam, hogy én már próbálkoztam bejelenteni, de nem jártam sikerrel. Azt mondta, akkor ő is hívja az áramszolgáltatót, hátha így kijönnek. Közben haza ért Balázs is és ő viszont felment a képviselőhöz. Nem aludt, épp a folyosón állt a többi tanácstalan lakóval együtt. Azt mondta, hogy már kihívta őket és 3-4 óra múlva helyre áll minden.
Ehhez képest reggel 9-re lett megint áram :S
A hűtő elkezdett folyni, szerencsére nem nagyon, így nem mentek tönkre a kaják.
Rohadt mérges vagyok!
A viharra. Balázsra. Az áramosokra (na jó, gondolom ők egész éjjel melóztak, egy csomó helyen volt ilyen gond). Meg kicsit magamra is, amiért nem mentem fel a közös képviselőhöz, bár nem hiszem hogy több értelme lett volna és hamarabb kijönnek.
Talán igaza van apámnak, tényleg szerencsétlen vagyok.

2017 július 21, péntek

Nyaralási képeslap nincs, csak egy rövid bejelentkezés

Régen jártam erre, tudom. A nyári szünet javában tart, igyekszünk ellenni, szerencsére Helga pár hetet megy most napközibe. Imádja, rá is fér, mert itthon kezdett megzizzenni. És ez egy sor konfliktust szült, folyton verekedtek. Így legalább csak az esti program ez. Bár igyekszem leszoktatni róla, mert csúnya dolog és engem marhára idegesít.
Szoktunk ismerős anyukákkal találkozni, beszélgetni, de néha csak úgy elvagyunk kettesben Nellivel, majd hármasban Helgával. Sajnos Balázs egész héten dolgozik és nem tud velünk lenni. Pedig az lenne a jó, de neki olyan munkája van, hogy a nyár a főszezon. Most hétvégén talán nem dolgozik és hátha kitalál valamit, bár a lakásban kellene pár dolgot végre befejezni.
Összefoglalva tehát, a nyár eddig átlagos. Azt nem írom, hogy unalmas, de semmi különös nem történik. Bár inkább ne is történjen, egyik ismerősnek most kell majd a babájával befeküdnie kivizsgálásra, mert rosszak lettek a pici vérvételi eredényei, szóval akkor ezerszer a monotonitás, mint a kórház és a betegség.
Szoktuk a verseket gyakorolni, Helgának még mindig baromi sok van és nehéz egy vers, nehéz bemagolni, de van még rá vagy 6 hét. Nellinek is van mit csinálnia, ő szívesen töröl port, mos fel, ha olyanja van, ha nincs, akkor is lefoglalja magát többnyire. A gyerektársaság nem nagyon hiányzik neki, nem nagyon barátkozik. Voltunk a múltkor a játszón, két kislány játszott ott, odamentek Nellihez, hogy játszanak együtt, de csak rövid időre tudták elcsalni magukhoz. Helga sem a barátkozás híve, ő inkább a nagyobbakkal, felnőttekkel jön ki jobban, mint a kortársaival. Meg a fiúkkal ugyebár :P
Mamámhoz is le kellene menni, régen voltam, de a héten már nem jutok le. És a teknőst sem vásároltuk még meg, Nelli olykor kérdezi, hogy ugye nem felejtettük el és persze hogy nem, de nincs még meg az akvárium és várok még pár ismerőst, hogy visszajelezzen ezügyben. Ha senkinek nem lesz, kénytelenek leszünk venni egyet, remélem mihamarabb pontot teszünk a teknős-ügy végére.

2017 július 11, kedd

Motiválatlan vagyok, feltöltődés kellene

Helga már reggel hétkor kipattant az ágyból, holott este tízkor még ébren volt, nem értem. Vagyis gondolom sokkal több mozgásra lenne szükségük, de itt nincs semmi a környéken, amivel hosszabb ideig el lehet lenni. A játszótér kicsi és élvezhetetlenül zsúfolt, meg mocskos, ráadásul 11-től 3-ig oda süt a nap is. Marad a séta, fagyizás a közeli cukrászdában és ennyi. De tegnap nem tudom mi ütött beléjük, Nellibe például belebújt a kisördög, hisztizett, verekedett, nem akart jönni, össze-vissza szaladgált, rendesen felhúzott. Helga meg újabban rugdosódik. Nehéz velük na, a nyár meg végtelen.Persze ott vannak az anyukák és gyerekeik, akikkel lehetne találkozni, de nekem folyton nem megy a vendégeskedés és a jópofizás. Az egyik csaj állandóan menne valahova, kísérjük el ide, oda, persze a legnagyobb melegben, mikor máskor.
A másik meg, a gyerekével hívatott fel tegnap egy tök ismeretlen számról, felveszem, mire a kisgyerek bemutatkozás, meg egyebek nélkül üvölt a telefonba, hogy akkor megyünk e hozzájuk. Először nem is kapcsoltam, kivel beszélek, majd miután leesett, ki hívott, mondtam a kisfiúnak, hogy majd hét közepe felé, ha nekik is jó, erre hallgatott egy sort és rám csapta a telefont. Nem hívtam őket vissza...
Az lenne nekem a ideális elfoglaltság, ha Balázs eljönne velünk kirándulni, szép helyeken barangolnánk, új élményekkel gazdagodnánk. Az, hogy más anyukákhoz járunk, vagy folyton-folyvást kísérgetünk valakit valahova, nekem nem kikapcsolódás. Persze nem szabad antiszocnak lennem és kellenek az emberi kapcsolatok. De a családi kapcsolatok is fontosak. Sőt, azok a legfontosabbak.
Nem tudom, Balázsnak mikor lesz szabadnapja, hogy el tudjunk menni valamerre kirándulni, egy hét közbeni nap tuti lenne, mert hétvégén hülyén járnak a buszok, vonatok, meg akkor van a legnagyobb tömeg. De Balázs általában még hétvégén is dolgozik, vagyis most pl. tuti. Az a jó, hogy Nelli valószínűleg anyuméknál lesz szombaton, Helga most töltött ott egy délutánt, így mindenkinek jobb kicsit. Velük is történik valami a tömény unalmon kívül. Viszont egy családi csapatépítő túra is kellene, mert ez így nem valami élménydús nyári szünet. Szóval várok arra a beígért kirándulásra. Remélem, hamar eljön.

2017 július 7, péntek

Ez kemény...

Teljes gőzzel dübörög a nyári szünet, és hát nem mondom, hogy nem akadok ki a lányokra. Tegnap már elhangzott tőlem a "gyűlölöm a nyári vakációt" mondat is. Megvagyunk, szenvedünk, nem sok lehetőségünk van itt a városban a lakótelepen. Van ez a nyomorult játszótér a közelben, de az tele van folyton ráérő, pletykagépekkel, amiből én köszi, de nem kérek. Annyi ott a gyerek, hogy az már élvezhetetlen, nem annyira klassz tízperceket várni az egyetlen darab hintára, meg ilyenek. Ráadásul szeméttel és üvegszilánkkal is bőven meg van szórva. Így marad a séta, meg az ügyek elintézése. Ma a gyerekorvoshoz megyünk receptekért, tegnap a kábelszolgáltatónál cseréltük ki a tönkrement távirányítót.
Oké, van egy csaj, akivel összejárunk. Két gyereke van neki is, még elég kicsik. A pasija sokat dolgozik, szóval sokat van egyedül. Én amikor tudok, találkozom, beszélek vele, mert tudom milyen tré érzés ez. De néha azért túltolja a dolgot, pl. napi ötször hív, reggel hétkor telefonál, vagy épp este negyed tízkor. Múltkor egy csomószor telefonált, de nem tudtam felvenni, mert orvosnál voltam. Rámírt fb-n hogy fontos közlendője van, majd vegyem már fel a telefont. Azt hittem, valami baj van, de csak unatkozott. Néha nem értem, neki legalább ott a kertes házuk udvarral, a gyerekeknek pancsoló, homokozó, ha nekem ilyenem lenne, azt hiszem befognám a számat.
A lejmolós anyuci sem semmi! Nem tudom írtam e már, de év végén a kislányt kiemelték a családból és nevelőszülőkhöz került, csakúgy mint a tesói anno, így az utolsó két hónapot már nem Nellivel járta egy suliban. Az anyuka azóta már pasit is, lakhelyet is váltott, engem meg a válogatott zakkantságaival fáraszt. Azontúl hogy próbált azóta is pénzt kunyizni (de nem adtam), most azt találta ki, hogy költözzünk hozzájuk albérletbe, mert elférnénk annyian, nekik négyszobás a házuk valahol az Isten háta mögött, van hely, milyen buli az már és hogy milyen olcsó lenne akkor nekünk, meg nekik is, gondolom az volt az első szempont. Alig bírtam megmagyarázni neki, hogy nem! Eszemben sincs velük összeköltözni, nem is ismerem őket, meg aztán most cuccoltunk ide, azt se hevertük még ki, nem is értettem, hogy jutott ez eszébe, de gyanítom, nagyon kell nekik a pénz.
Mamámnál is voltam, az állapota ingadozó, van hogy jobb, van hogy rosszabb, az étvágya az jó, a kedve is többnyire és ez már jó hír nála.
Elkezdtük a verset tanulni az évnyitóra, tudom lehet hogy korai, de Helgának olyan hosszú és nehéz hogy komoly kétségeim vannak, kedve sem mindig van a verselgetéshez, pedig napi kb. 10 percet ha kérek tőle. Nelli legalább szívesebben leül átismételni a dolgokat.
Balázs szerintem hétvégén is melózik. Úgyhogy sok élményt most sem várok. Ez a nyári is, mint a többi, kemény lesz.

2017 június 26, hétfő

Túlzsúfolt egy hét lesz ez

Megvolt Nelli évzárója is, fellépett a drága, kapott jutalomkönyvet és a bizi is egész jó lett, mondhati várakozáson felüli.
Most meg már vakáció!!!!!!Vagyis Helgának a héten még sulis napközi,így hamar kelünk, de jövőhéten már alhatnak, ha akarna.
De hétvégéken nem igazán akarnak, hiába fekszenek le későn, 10-kor, fél 11-kor (amikor már én is majd elalszom), reggel 7 után felébrednek éstig zsonganak.
Remélem, azért átszoktatom őket a szünet alatt, hiszen azért szünet, a szünet, hogy pihenjünk. Vagyis ők.
A hét tehát még koránkeléssel telik, meg futkosással. Ma két hivatalos levélért mentünk be a kisebb lánykával a városba, meg volt befizetendő csekk is.
Holnap egy ismerős anyuka és a kisfia vár minket délelőtt.
Szerdán egy másik anyukával találkozunk, ha minden igaz.
Csütörtökön megnézzük Helga fellépését, mert a napközi keretein belüli műsorban verset mond.
Pénteken orvoshoz kell mennem éves kontrollra.
Szombaton meg családi összejövetel lesz, mert tesóm kislányának a szülinapját ünnepeljük.
Vasárnap már elvileg semmit nem tervezek, de bármi becsúszhat.
És akkor még a teknőst is be kellene szerezni, bár egyelőre akvárium ügyében kérdezősködöm.
A bojlert a szerelő megcsinálta, végre nem csöpög, a tv is elkészül a héten szerintem.
Tegnap voltam mamámnál, hát nincs jól túlzottan, de annyira rosszul sem, olyan középút, ami nála már haladás.

2017 június 19, hétfő

Abrakadabra, azt kívánom, mindenki tűnjön el!!!!!

Ezt Helga mondta múltkor, mikor Nellivel varázslósat játszottak :D  Hát sokszor van benne valami.
A nyári vakáció ugyan beköszöntött, de még Helgának sulis napközi van, Nellinek meg évzáró, így hát a gondtalan és főleg ráérős reggelek még váratnak magukra. A tömegközlekedés még így nyári szünetkor is az agyamra megy, bár most hogy nincsenek diákok, csak a rosszallóan néző öreglányok miatt aggódhatok, vagyis nem aggódok, pont leszarom nem érdekel. Reggel a gyerekgyűlölő is jött, de nem beszéltem vele, a múltkori kis ordítozása után inkább hanyagoljon, amúgy sem tudom, mit keres a reggeli buszon, hiszen suliban melózik és szünet van, bár lehet hogy behívták, ő dolga. Engem hagyjon mindenki békén.

Helga bizije gyönyörűséges lett, pont annyi, mint tavaly, szóval nem rontott, kapott végre jutalomkönyvet és részt vett a ballagáson és az ünnepélyen is versmondással. Meg vagyok vele elégedve (matek ötös, úúúúristen).
Nelli eredményei is kiderülnek a héten, hát meglátjuk, verset ő is mond. A héten meg még szülinapja is lesz, és ő élő állatot óhajt. Az apjával konzultáltunk és hát kutya, macska nem lehet mert asztmás és kimutatottan allergiás a szőrükre, meg nekem ne tegye tönkre a lakást se kutya, se macska. Oké szeretem őket, de ide inkább ne.
A hörcsögöt, tengerimalacot és más rágcsálókat is kizártuk, mert nekem volt tengeri malacom, három is egyszerre, baromira hangosak és nagy kosszal járnak.
A madarakat is pont emiatt húztuk ki a listáról. Maradt a hal, vagy más vízi bigyók, így lett végül teknősbéka, de még ez sem biztos, a héten utána járok mennyibe is kerül és a felszereléseket is körbekérdezem, hátha valakinek van elfekvőben, ha nincs azt is venni kell. Nelli már izgatott emiatt, de mondtam neki, hogy azért még ne élje bele magát. Jó lenne persze egy kis állat, felelősségtudat stb., hát nem tudom, meglátom. A héten kiderül.

2017 június 14, szerda

A nyár mindjárt indul!

A héten brutálisan csepegni kezdett a bojlerünk, tegnap meg a tv-nk adta be a kulcsot (idén másodjára), így most mindkét eszközhöz várjuk a szerelőt.
És elérkeztünk ide. Az utolsó egész nap a suliban. Holnap mindkettőnek évzáró, Helgusnak biziosztás, Nellinek egy héttel később.
Izgatott vagyok, félek a ránk váró nyártól.
De bizakodom is.
Csak legyen egy kis szünet, mert brutál megutáltuk már a reggeli herce-hurcát. Ma reggel a gyerekgyűlölő nő (akiről régebben írtam) is bekattant, vagy elgurult a gyógyszere. Nem tudom, de orbitális üvöltözést csapott, mert szerinte a lányok hangosak voltak. Szerintem meg nem voltak hangosabbak mint máskor. Mindenesetre, Nelli úgy megijedt, hogy elsírta magát (én meg szarul éreztem magam egész nap, mások bunkósága miatt). Meg azt is mondta, a gyerekgyűlölő, hogy múltkor valami öregasszony is mondta neki, hogy kik ordítoznak reggelente, mert nem tud aludni.
Kár, hogy nem nekem mondja *-* De ez itt felénk így megy.
Hangosak, illetve gyerekek, beszélgetnek. Nem templom a buszmegálló, hogy néma csendben kell ott állni, míg a busz jön.
Fuh...
Egy szó, mint száz, marhára elegem van az egészből, pár napig nem akarok tömegközlekedni és öregasszonyokat (se mást) látni!!!
Kiégtem, na...
A gyerekek is elfáradtak, majd jó lesz a pihenés, vagy hogy nem leszünk időhöz kötve, mert igazából azt gyűlöltem a legjobban.
Egyik barátnőm mondta, hogy nyáron fussunk össze, neki is van két gyereke, nekem is, nekik kertes házuk is van, kis pancsolóval, homokozóval. Szóval lehet hogy élek a felajánlással.
Most lelkileg készülök a holnapi biziosztásra Helga részéről, később Nelli részéről is.

2017 június 7, szerda

Rosszindulat, viharos nyár

A barátnőmmel végülis letudtam a találkozót, annyira nem volt gáz végülis, bár voltak kínos hallgatások, de belefért.
A hosszú hétvége is eltelt, egyik délután jégkrémeztünk, de amúgy semmi extra. Balázs két napot melózott a háromból, mi meg itthon dekkoltunk és bizony olykor csatáztunk. Főleg Helgával, aki már nyilván nagyon fáradt a sulitól és ha itthon van is, csak pörög és feszkózik, meg marják egymás a hugával. Megy a visszabeszéd, hiába ez már lassan a kiskamasz kor *-*

De azért remélem, a nyári szünet nem az őrület jegyében fog telni. Helgusnak lesz napközi, amikor meg nem, akkor majd töröm a fejemet, hogyan töltsük hasznosan a szabadidőnket . Mindegy, csak innen el, ebből a házból.
A drága szembeszomszéd bemószerolt a közös képviselőnél, hogy állítólag nem takarítottuk ki a lépcsőházat. Ez nem igaz, illetve, mikor ide költöztünk, pont azon a héten volt a mi lakásunk a soros, de akkor még azt sem tudtam, hol áll a fejem, a takarítószerek is az albérletben voltak hagyva, mert ott kellettek. Viszont a múltkori alkalomkor, már felmostam a folyosón. De hát könnyebb vádaskodni és egyből árulkodni a közös képviselőnek. Fel lett mosva, attól hogy ő pont nem látta (ami fura, mert mindig a folyosón lóg mint a Pál utcai fiúk a grundon), attól még én megcsináltam és bocs már hogy nem naponta mosok fel, mint ő (mert unalmában nem bír mit csinálni). Szóval jött a képviselő és magyarázott, hogy ki van írva a takarítási rend etc., etc., de mondtam hogy tudom, mivel már volt "szerencsém" itt lakni és akkor is ez volt a módi. Aztán hallottam, a folyosón még oltogat minket e kedves nőszemély a közös képviselőnek, nem értettem, pontosan mit, de rólunk volt szó, mert az ajtó fel mutogatott. De igyekszem nem felidegesíteni magam ezen. Szomorú, hogy valakinek annyira nincs élete, hogy a máséval kell foglalkozni. Ajh.
Két napja megint fájogat a fogam, na ez jobban foglalkoztat.
Tegnap meg olyan szinten megáztunk, mint már régen nem. Szó szerint csavartuk itthon a ruhákból a vizet. Remélem a lányok nem fáztak meg. Imádom, mikor süt a nap és tíz perc múlva lecsap a vihar. Mi meg ugye nem készültünk fel rá, bár az ernyő ott volt nálam, de nem ért valami sokat a szélviharban.
Mamám kicsit jobban van, most éppen tudják etetni, és már ez is jó hír, a héten tervezek menni hozzá, remélem el is jutok. Attól függ, Balázs itthon lesz e valamelyik nap a hétvégén.

2017 május 30, kedd

Centivágás, mindjárt szünet, és más egyebek

Visszaszámolunk...már csak szűk két hét és vége az iskolának! Ha jól tudom, hivatalosan június 15.-én.
Jelenleg nagyon várjuk. Nem csak a gyerekek, én is.
Tele a pohár, zéró tolerancia mindenhez, hiszen hosszú volt az év. Elegem van a kora reggeli kelésekből, a megállóban rosszallóan néző és pletykáló öreglányokból, a hektikus buszmenetrendből, a buszon utazó bunkókból, a délutáni igyekezetből, hogy mindenkiért időben oda tudjak érni.
(most még várom, aztán lássuk, mit írok július közepe, augusztus eleje felé, akkor tuti csömöröm lesz a nyáriszünetből...)
Bár Helgának lesz még sulis napközi, úgyhogy a koránkelés, meg buszozás még nem lesz hónapokra száműzve az életünkből.
A hétvége jó volt, kivételesen Balázs is itthon maradt, így szombaton csaptunk egy kis városbeli csavargást, gyereknapozást. Voltak programok többfelé, így elvoltunk. Sőt, még étterembe is eljutottunk, egy klassz, könnyű kis ebéd erejéig. Szerintem így négyesben még nem is nagyon voltunk étteremben. Nagyon jó volt.
A vasárnap már nem volt ilyen könnyed hangulatú. Meglátogattam mamámat, sajnos az állapota továbbra is rossz, infúzióval táplálják, enni, inni nem tud, beszélni sem nagyon. A nővér azt mondta, ennyit tehetnek. Kimondhatatlanul sajnálom és nehéz szívvel jöttem el. Azóta is ezen kattogok és mérhetetlen szomorúság fog el, ha rá gondolok. Ami alapból rányomja bélyegét a hangulatomra. Próbálok én mindenkivel kedves lenni és nyitott, de sokkal több dolog esik rosszul és idegesít.
Egyik "barátnőm" hetek óta hívogat, hogy találkozzak vele. Évek óta nem láttam, egy beszélgetés persze örömmel beleférne, de ő inkább boltból ki és be akar velem flangálni. Azt meg mindig kimondottan utálom. Mondtam neki, hogy mi van mamámmal és hogy ha lehet, üljünk be valahová, beszélgessünk, de a vásárolgatást hagyjuk most el, nincs hozzá lelkierőm. Hallhatóan nem tetszett neki, de bele egyezett. Eltelt két nap és újra kezdte és csak erősködött, csak erősködött. Nem szeretem a törtető embereket. Legszívesebben elhajtottam volna, de inkább ráhagytam és a héten összefutunk, bár max. egy órám van erre, ami vagy fog neki tetszeni, vagy nem, de nem érdekel. Nekem sem tetszett anno vele kapcsolatban sok minden (pl. a gyerekeimet még nem is látta, mondvacsinált ürügyekre fogta ,míg más közös barátnőnk gyerekét születése után rögtön meglátogatta pfff), főleg a gyereknevelési tanácsai, amiket kéretlenül adott, úgy hogy gyereke sincs :S Na mindegy, ez nem ide tartozik, letudom és utána vagy öt évig úgysem jön felém.
Az albérletet meg eladták! Sokként ért a hír, úgy meg főleg, hogy lehet, hogy az a cég fogja felújítani, ahol Balázs melózik. Ez azért durva...Nem kicsit.
A gyerekek jól vannak, de a felkelési és iskolába indulási kedv a minimumon tengődik. Meg tudom őket érteni, de minden nap hajtogatom nekik, hogy kitartás, nemsokára szünet.

2017 május 23, kedd

Hogyan maradjunk erősek?!

Régóta nem írtam tudom. Szóval próbálok pótolni, bár túl sok jóval nem szolgálhatok. Halódik a porszívóm szerintem. Nem, vagy alig-alig szív. És pár éve vettük. Nagyon hiányzott ez.
Mamám állapota eléggé leromlott, lett egy nyelési nehézsége-ami állítólag a betegsége velejárója-ami miatt nem, vagy csak korlátozottan lehet táplálni, itatni. Már le is kellett szívni neki a folyadékot.

Nagyon nagyon el vagyok emiatt szomorodva. Úgy volt, hogy hétvégén elmegyek hozzá, de Balázs egész hétvégén dolgozott és mire hazaért, már este volt. Majd remélhetőleg hamarosan lejutok hozzá, de annyira félek, milyen állapotban találom. Ez engem megráz, nem is kicsit, de persze másnak az jön le, hogy nem akarom látogatni. Ami nem igaz, csak erőre van szükségem, hogy úgy lépjek be a kórtermébe, hogy ne látszódjon rajtam a félelem, meg a döbbenet.
Sokat álmodom róla, hogy jól van, egészséges és tudom, nem mindig voltam kedves hozzá, ezt így már nagyon bánom, bár vissza csinálhatnék mindent.
A gyerekek jól vannak, bár Helgára panasz volt a héten, rossz a magatartása, nem figyel, nem akar tanulni, kötözködik. Hát nagyon nem örültem, nemsokára itt a tanév vége, ki kellene bírnia valahogy rosszalkodás nélkül. Este én is, meg az apja is beszélt vele erről, bízom benne, hogy hatásos lesz.
Ja és nem vigyáz a cuccaira. Nagyon nem. Elhagyta a tavaszi kalapját, meg a benti váltócipőjét (azt hogyan???fel nem foghatom), így tegnap kerestem neki itthon egyet, de az nem az igazi, majd pótolom mielőbb.
Már nagyon év vége hangulatuk van, szóval nem nagyon akarózik nekik suliba menni, korán kelni, a hétvégi leckékről nem is beszélve. Lesz mindkettőnek osztálykirándulás, Helgáéknak jövő héten, Nelliéknek majd júniusban valamikor.
A családban is megint megy a vita, apám meg anyám marják egymást. Apámmal amúgy sem értünk egyet pár dologban, meg kissé elferdíti a szavaimat. Mondtam nekik minap, hogy találkoztam egy ismerőssel, aki most adta el a házát jó pénzért és vett magának, meg a családjának egy klassz kis lakást, viszonylag olcsón. Erre apám szerint irigy vagyok emiatt. Ami nem igaz, csak megemlítettem. Hogy neki volt választási lehetősége. Nekem meg nem volt, mert vagy ide jövök mamám lakásába, vagy passz, mert albérlet nem akadt (persze most már lenne talán, Balázs valami ismerőse érdeklődött, hogy keresünk e még albérletet, de ugye már nem aktuális). Ettől még nem vagyok irigy. Miért irigy az, aki jobbra vágyik? Vagy másra?
Eltelt több mint egy hónap a költözés óta, változatlanul nem kedvelek itt lakni és ez szerintem nem változik, de el kell most viselni, nem kell kedvelni. Előre kell nézni és tervezni. Mert nem itt szándékozom megöregedni. Fogok még én is lakások között válogatni, biztos így lesz.
Hétvégén gyereknap, lesz kisállatkiállítás a közelben, mondtam előre Balázsnak, hogy ne melózzon hétvégén és menjünk el, a gyerekek biztos örülni fognak.