A kis korkülönbségnek köszönhetően pörögtek a napjaink rendesen, ráadásul párom nem is a városban, hanem messze, az ország túl felében vállalt akkoriban munkát, hétvégente láthattam csak.
Míg Helga jó alvó volt már a kezdetektől, Nellire ez egyáltalán nem volt jellemző, őt sikerült egész sokáig szoptatni, 8 hós koráig egy kis tápszeres kiegészítés mellett, szinte csak anyatejet kapott.
Ennek meg is volt az ára, nagyon sokat kelt, nyilván nem volt elég neki a tej, de ha evett, akkor sem tudtam vissza tenni az ágyba, órákig kézben aludt, aztán mire letettem, kelt a tesó is. Elég rendesen lezombultam. :P
Aztán persze ezek a nehéz időszakok is elmúltak. Lebonyolítottunk egy költözést és minden tuti lett volna.
De Helga fejlődésében lassulást tapasztaltam. Eleve későn, 15-16 hósan kezdett el járni, de ezt anno betudtuk annak, hogy ahol akkor laktunk egy szobában nem volt elég tere,mikor új helyre mentünk lakni, egy héten belül elindult.
A beszéd viszont egyáltalán nem indult meg és fura szokásai is lettem. Elkezdtem aggódni, vittem háziorvoshoz, védőnőhöz, de mind csak nyugtatgattak, hogy majd behozza.
Javasoltak neki közösséget, de mivel én otthon voltam a hugival, még a fizetős bölcsibe sem vették fel, így nem tudtam mit tenni, bíztam benne, hogy csak ugyan a szakembereknek lesz igazuk és egyszer csak beindul a beszéd, eltűnnek a fura viselkedések.
Amit tudtam, megtettem, bár igazából sokszor falakba ütköztem. Ajánlották a logopédiát, beszédindítást. A hölgy megnézte a gyereket, próbálta beszéltetni sikertelenül. Majd egy óra múlva adott egy másik időpontot, amit aztán a megjelenés napján családi okokra hivatkozva lemondott, ígérte hogy egy új időponttal jelentkezik, de ezt máig nem tette meg :/
Jártunk egy másik logopédusnál is, ő valamivel készségesebben állt a dolgokhoz, igaz itt is csak összvissz 2-3 alkalommal voltunk, ő a közösséget ajánlotta, így ismét ezirányban próbáltunk valamit elérni.
Akkor már lassan az ovi lett volna időszerű, de a lányka még nem volt szobatiszta és így esélytelen volt a dolog. A fura dolgai és a beszéd el nem indulása miatt akkor már tanácsolták nekünk hogy írassuk módszertani intézménybe. Igenám, de ahhoz szakvélemény kellett, így Balázzsal meg hánytuk-vetettük a dolgot és mivel már mi is szerettük volna tudni mi a helyzet (bár milyen szomorú is az), elvittük Helgát egy gyermekpszichiáterhez vizsgálatra.
Diagnózis:enyhe értelmi fogyatékosság.
Ez volt 2010 nyarán és azóta egy új élet kezdődött számunkra, hiszen amit eddig csak gondoltunk, amitől féltünk, bekövetkezett.
A dolgoknak persze itt még messze nem volt vége...