A gyerekek dolgai azért sok mindent megváltoztattak a szemléletemben is. És szereztem néhány tapasztalatot, amik közül volt jó és kevésbé jó.
A barátok mindig fontosak voltak számomra és jó tudni, hogy még mindig van pár ember, akiket barátomnak mondhatok. Sajnos többen elpártoltak az idők során ilyen-olyan okokból.
Volt anyuka, akinek semmi gondja nem volt, amíg Helga diagnózisát nem említettem neki, akkor hirtelen nem lett ideje velünk találkozni, sőt törölt az ismerősei közül is, mintha legalábbis az enyhe értelmi fogyatékosság ragályos lenne az ő gyermekére nézve :/ Eleinte bosszantott, vagyis rosszul esett, de aztán rájöttem, hogy nincs is szükségem ilyen emberekre, az ilyen egyének magukról állítanak ki bizonyítványt számomra.
Emaileztem pár jó fej anyukával évekig, aztán végül mindegyik eltűnt. Ennek semmi köze nem volt a lányok dolgaihoz, egyszerűen ők így látták jónak. Egyikük elvált, új életet kezdett új pasival és ahogy megírta egyszer egy rövid emailben, teljesen lezárta a múltját.
Volt olyan, aki egyszer csak nem írt többet, az emailcíme is megszűnt, fogalmam sincs miért döntött így.
A másik anyuka (na őt igazán sajnálom,hogy már nem írkálunk,sok tanácsot kaptam tőle és bírtam is) szintén elvált és szült még két babát, aztán elköltözött és gondolom meglett az ottani baráti köre, nem érezte magányosnak magát és ezért nem jelentkezik, vagyis évente 1-2-szer azért rám ír.
Jelenleg egy anyukával levelezek, két-háromhavi szinten, ő nagyon aranyos, kár hogy elég messze lakik.
Helga ovijában is össze-össze jártunk egy anyukával, de aztán valahogy ez a vonal is megszakadt, néha az utcán találkozom vele, de csak köszönünk.
Azért itt van nekem a régi jó barátnőm, akivel vagy 19 éve töretlen a barátságunk,neki is van gyereke,meg amúgy is sok közös van bennünk. Ő az, aki tud a gyerekek állapotáról, neki bármit el is lehet mondani. Olyan igazi jó barátnő, aki ritka.
Egy-két gyerektelen barátnőm is van, de velük szerintem felületes a barátságunk (ha lehet egyáltalán barátságot írni), az egyik lány az a fajta, akinek nincs gyereke, nem is tervez, de nekem mindig megmondja a tuti gyereknevelési módszereket, a másik csajszi legfontosabb problémája pedig a hektikus magánélete, vele meg erről lehet csak beszélni. Ettől eltekintve jó, hogy részei az életemnek.
Egy biztos, barátokra, jó ismerősökre mindig szükség van.