az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 január 30, szombat

Mosó Masa mosodája késő esti felvonás :P

Végre ismét van mosógépem!!!!Már tényleg nagyon időszerű volt, mert lassan kifogytunk a tiszta ruhákból és hiába voltak anyumék olyan rendesek, hogy kimosták a mi ruháinkat is, nehéz volt egyeztetni és nehezen jutott el hozzánk a mosott ruha.
Végülis másik szerelőt hívtunk, aki két napon belül megoldotta a problémát, a másik srác által felajánlott összegnél olcsóbban.
Sajna az én mosógépemnek annyi volt, nem lehetett rajta segíteni, de összedobtak nekem egy másikat, ami tegnap már munkába is állt. Kis diszkrét hangú gép, az én előző masinám olyan hangos volt, hogy eszembe sem jutott volna este beindítani a szomszédok miatt.
Igaz, még ismerkedni kell vele és kicsit mellényúltam ezzel, mert este kezdtem neki és gőzöm nem volt róla, hogy működik, az enyém teljesen más volt. Szóval valami extra hosszú programot nyomtam be, minek következtében még este 10-kor teregettem. Balázs elugrott egy haverjához, a csajok meg itt pörögtek.
De nem baj, több okból sem. Ismét vannak tiszta és jó illatú ruháink és a két leányzó még most is alszik, ami nagy szó, mert egy kicsit így én is lazíthatok.
Sajna Helgáról újra rossz híreket kaptam a tanárjától, megint nem úgy viselkedik ahogy kellene és az órai munkáját is hanyagolja. Mérges is vagyok rá, mert tud ennél többet és jobban, mégis elnagyjázza, elflegmázza.
Itthon sem felhőtlen a viszonyunk, van amikor nem bírni vele egyszerűen.
Az apja és én is elbeszélgetünk vele a hétvégén. Remélem hatásos lesz. Nem szeretném, ha ilyenek miatt romlana le drasztikusan a tanulmánya, vagy neadjisten bukna, bár erre gondolni sem merek.
Nellivel most minden oké, akárcsak Helgáék, ők is készülnek gőzerővel a farsangra, egyiküknek jövő héten, másikuknak utána való héten lesz a farsangi mulatság.

2016 január 26, kedd

Félév, mosógép, betegség

Múlt héten voltak az esedékes szülői értekezletek, alapjába véve elégedett vagyok.
Helga magatartása ugyan nem a legjobb, a leckéjét gyakran elfelejti hazahozni, vagy letagadja, hogy nem is volt, közben meg de...A cuccaira továbbra sem vigyáz túlzottan és a balhék többségében benne van, de hát ő ilyen fiús lány. A tanulásban, meg ha már jeggyel kellene osztályozni, egy jó hármas körüli lenne. És én ezzel meg is lennék elégedve. Mivel másodikos, most már félévtől jönnek a jegyek és bízom benne, hogy a formát hozni fogja.
Nelli meg az oviban jól viselkedik, a logopédia leckéjét itthon mindig lelkiismeretesen megoldja, a foglalkozásokon rendesen közreműködik. Itthon egy kis hiszti királynő, de ez más téma.
A mosógépemről nem rég írtam, nem mosott és centrifugált úgy, ahogy kellett volna, így végül kihívtam a szerelőt, aki múlt hétre lebetegedett és csak most tudott jönni.
Kedves, jópofa srác, meg minden, de a mosógép javításának ára már kevésbé volt szimpatikus. A héten biztos nem tudjuk beiktatni, így halasztjuk és közben szüleimnél mosunk, jövő héten meg hátha már belefér, így is biztos kell még jó pár nap, mire újra itthon lehet a gép és használhatjuk.
Hétvégére meg sikerült lebetegedni. Náthás vagyok, fáj a fejem, a torkom, az arcüregem és ettől a fogam is, remélem legalább a gyerekek nem betegszenek meg, mert ha neadjisten valamelyik lerobban és itthon marad, a mamám körüli teendőkkel máris bajba kerülünk.
Ő szerencsére jól van, vagyis jobban, az étvágya például nagyon jó és egyre többször tudja, hol van, mi folyik körülötte. Remélem ez csak jobb és jobb lesz.

2016 január 19, kedd

Helyzetünk most

Régen írtam már, de igazából vagy nem történik semmi említésre méltó, vagy időm nincs a blogolásra.
Amúgy megvagyunk, küzdünk a mindennapokkal, ahogy eddig. A rokonunk ápolása megyeget, próbáljuk felosztani magunk között.
Az állapota hol jobb, hol rosszabb. Fizikailag kezdi össze szedni magát, ami jó. Mentálisan meg változó, az a rossz, hogy egyik percben még tökre képben van, a másikban meg már fel sem ismer...

De hát gondolom ez korral (is) jár.
A gyerekek jól vannak hálistennek. Járnak oviba, suliba. A héten lesz mindkettőnek szülői, mivel lassan közeleg a félév.
Hát kíváncsi leszek az eredményekre.
Helga szétesési kalandjai tovább folytatódtak, ez abban nyilvánul meg, hogy elhagyta a kesztyűjét és szétszakadt a kabátján a cipzár, a cipője saras állapotáról meg nem is teszek említést. Nelli legalább valamilyen szinten vigyáz a cuccaira, ami jó, de mindkettőnek kérvényt kell benyújtani, hogy szíveskedjenek maguk után a szekrénybe (vagy szennyestartóba, ha piszkos lett) pakolni a ruhákat.

Balázzsal is megvagyunk, nincs időnk összeveszni :P :P Pedig néha biztos volna min, de nincs erőm és energiám hozzá.
Jól esne egy csajos este valamelyik barátnőmmel, de egyik sem ér rá momentán, vagy messze lakik, vagy dolgozik stb. Így helyettem Balázs engedi ki a fáradt gőzt, minden hétvégén :/ Na, nem mintha rám nem férne már egy kis lazítás.Mindegy, tervbe van véve, bár attól tartok, mire a megvalósításhoz eljutok, el is múlik ez a kegyetlen hideg tél...

2016 január 12, kedd

Elveszve és szétesve

Amióta ebben az új élethelyzetben vagyunk, nem igazán jut időm semmire sem. Szét vagyok csúszva elég rendesen.
Anyummal felváltva tartjuk a frontot. Én megyek reggel és délelőtt, anyum pedig délután. Amikor én itthon próbálom meg utólérni magamat (sikertelenül) és ugye intézni a gyerekek dolgait.
Balázs kellemes meglepetés, hiszen amikor tud, segít, de hát neki is dolgoznia kell.
Szerencsére mamám állapota valamelyest javult, de még mindig felügyeletre és ápolásra szorul. Olyan mint volt, már valószínűleg sosem lesz, de ha elérünk egy kis javulás nála, már annak is örülök, egy hete még nagyon aggasztó volt az egész.
Lelkileg meg még most sem könnyű csinálni. Rosszul alszom és sokat idegeskedem. Nincs türelmem semmihez, a gyerekek meg érzik persze hogy baj van.
Helgus totál szétszórt (alapból is az, de most sokkal jobban), mindenét széthagyja, megint nagyon nem vigyáz a cuccaira.
Nelli tegnap és tegnapelőtt is totál behisztizett este.
Az esték amúgy is durvák, most meg még nehezebbeknek tűnnek.
A mosógépem is kezdi beadni az unalmasat, foltosra mos, nem centrifugál. Szép lesz, ha bedöglik, pont a leglatyakosabb időben, mikor tiszta sár mindig minden.

2016 január 6, szerda

Unhappy

Mamám nagyon nincs jól. Pár nap alatt olyan szinten leromlott az állapota, hogy jelenleg a fürdőszobába sem képes egyedül kimenni. Emellett totál zavart, azt sem tudja, hogy hol van. Reggel már háziorvost hívtunk rá, írt fel neki gyógyszert, de egyelőre nem utalta sehova.
Mi pedig aggódunk. Nem kicsit. Nagyon rémisztő az egész. Enni, inni azért valamicskét tud, de felülni, járni, egymagában nem.

A családi viszály megszűnt és egyként próbálunk megoldást keresni a helyzetre. Talán így a helyes, félre rakni az indulatokat.
Megkértem Balázst, hogy holnap és pénteken ne menjen dolgozni (lehet, hogy amúgy sem tudna a nagy hó miatt), jó lenne ha mellettem lenne és együtt felügyelnénk mamámat.
A lányok jól vannak. Örülnek a hirtelen jött hónak. Én annyira nem, mert elő kellett venni az overálokat, amiket ők sem igazán díjaznak. Ráadásul kicsit ki is nőtték, de még beleférnek. Nelli kitalálta, hogy szánkózni kellene, ha hétvégéig megmarad ez a hó, akkor az apja hátha bele megy.
Most ennyi, más nem jut az eszembe, meg amúgy is lehangolt vagyok. Igyekszem megfelelni, mamámat nyugtatgatni, hogy minden rendben, közben pedig ott sírok, ahol nem látja senki...

2016 január 1, péntek

BUÉK 2016, meg némi összefoglalás féleség :S

Először is boldog(abb) új évet mindenkinek, erőt, egészséget és kitartást az úton való tovább meneteléshez.
Mi, köszi megvagyunk. De amilyen a kezdet, olyan a folytatás és a befejezés. Vagyis nem csak a karácsony, hanem a szilveszer is rossz volt.
Meg se lepődök mondjuk, mert kevés szilvesztert mondhatok igazán jónak. Kiskoromban mondjuk az volt, meg egynéhány jó buli tinikoromban, vagy fiatal felnőttként.
De mióta a gyerekek megszülettek, nem tartjuk annyira. Itthon nézzük az unalmas tv műsort, némi tüzijáték, aztán éjfélkor egy pohár pezsgő és ennyi.
Na ez most nem így volt, köszönhetően Balázsnak, aki úgy gondolta, inkább a haverjaival tölti az év utolsó estéjét. Nem volt persze megbeszélve, úgy voltam vele, hogy ha a karácsonyt elrontotta (mert viselkedhetett volna normálisabban is, de nem tette), legalább a szilvesztert ne vágja haza. Meg is ígérte, és azt mondta hogy csak elszalad a haverjához, naná hogy nem így történt. Gyorsan kiröppent a fejéből mit ígért és este 10-kor én hívtam fel, hogy most akkor mi van, jön vagy nem jön. És még ő volt felháborodva.
Aztán haza jött és lefeküdt aludni, hozzáteszem nem volt már szomjas.
Így a pezsgő sem lett felbontva. Minek, magamba igyak? Nemár...
A csajszik este fél 11-ig pörögtek, utána lefeküdtünk és én is csak az eszeveszett nagy petárdázásra, ordítozásra és hangzavarra keltem fel, na meg hogy szüleim hívtak, hogy boldog új évet kívánjanak.
Kb. ők voltak az egyetlenek. A barátok, sőt tesóm sem jelentkezett. Mindegy, én írtam neki egy buék üzenetet.
Reggel meg Helga relatíve korán keltett fel, ahhoz képest hogy fél 11-ig itt viháncoltak a hugával. Úgy aludtam volna még, de nem lehetett.
Szóval így indult ez az idei év és hát én nem is várok tőle nagyon semmit. Csak remélni tudom a legjobbakat.
A családon belül is vannak még súrlódások, a karácsonyi csetepaté nem múlt el nyomtalanul.
Talán tesóm is neheztelhet rám, azért nem írt. Az ok, pedig nagymamám, aki idős az utóbib hetekben eléggé megroggyant mentálisan. Néha totális képzavar, máskor meg okés minden. Tervezzük, hogy megmutatjuk egy orvosnak, de kemény menet lesz, mert ő nem az az orvoshoz sűrűn járó alkat (20 évben egyszer kb.).
Tesóm furán áll hozzá, kijelentette, hogy nekünk most már mindenben ki kell szolgálni mamámat, mert hogy ilyen rossz állapotban van és hogy mivel én lakok a családban a legközelebb hozzá, ez az én dolgom. Már szerinte. Szerintem közös feladat, de  ezen nem kezdtem el vele vitázni.
Nekem inkább az nem tetszik hogy adja mamám alá a lovat, hogy igenis hagyja magát teljesen kiszolgáltatni stb. Pedig jobb lenne neki, ha valamilyen szinten továbbra is önállóan élhetné az életét és hasznosnak érezhetné magát. Ha megfosztjuk mindentől, joggal hiszi azt hogy felesleges és ez nem vezet semmi jóra. Így sem könnyű vele néha napján.
És hogy milyen ígéreteket teszek az új évre vonatkozóan ? A bloggal kapcsolatban mindenképpen próbálok gyakrabban hozni bejegyzéseket és a múltbéli események leírását is folytani szeretném.
Amúgy meg nem keresném a feszültséget (rám talál az anélkül is haha) és próbálom a családot továbbra is összetartani, bár ehhez a kedves páromra is szükség lenne.
Tehát búék 2016!!! Kezdődjék az új év!!!!!!!