az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 október 27, csütörtök

Nem sok jó a nap alatt

Megint jó régen írtam, elnézést. Nem sok jóval tudok amúgy sem szolgálni. Még mindig a reggeli sírásokkal szenvedünk Nellinél, de ma valamiért Helga is úgy gondolta, csinál egy kis balhét és nem akart bemenni a terembe. Be kellett kísérnem, de akkor sem nyugodott le. A beosztott ügyeletes tanárnő, meg egy tehetetlen picsa volt, mert míg máskor, más tanerők segítettek oldani a konfliktust, azzal hogy elvezették tőlem a gyereket, ez a nő lesett ki a fejéből és a telefonját nyomkodta unott képpel (oké, elhiszem, hogy már nagyon szünet előtti napok vannak, de felemelhette volna a valagát és esetleg átvehette volna tőlem a gyereket, hogy Nellivel elérjük a buszt visszafelé és ne kelljen egy csomót gyalogolnunk a másik buszmegig). Így sírva kellett ott hagynom a lányt és ez mindig lelomboz. Nellivel ugyanezt a kört lefutottam, szóval megvallva az őszintét, már nagyon várom én is a szünetet, hogy ezek a napi borzalmak kicsit kimaradjanak.
Ja, Nellinek közben lett két nem túl fényes dolgozata, beszéltem a tanárnővel is erről, szóval komoly gond nincs és remélem nem is lesz. Jó lenne, ha kijavítaná.
Amúgy vasárnap leterített egy hányós betegség, vagy gyomorrontás, ki tudja, de két napig nem sok mindenre voltam képes, szerencsére Balázs hétfőn el tudta vinni a gyerekeket suliba, anyum meg elhozta őket délután, én aznap K.O. voltam.
Albérlet ügyben sincs sok fejlemény, eddig vagy négyet hívtam, abból hármat már kiadtak, egy van még, de az nagyon húzós, kell két havi előleget is fizetni és annyi pénz a világon nincs. Vagyis van, csak nem nekünk. Szóval még hezitálok, hogy visszahívjam e egy személyes találkozóra, vagyis hogy a lakást megnézhessük. Persze közben lehet hogy kiadják másnak, Balázs azt mondja, ne várjunk, ugorjunk bele, de arra neki sincs tippje, honnan vegyünk rá pénzt. Itt is ki kellene festeni, hogy alap állapotban adjuk vissza a lakást és hát amúgy is télen költözni, nem jó móka. Volt már benne részem. Ha látnék a jövőbe és tudám hogy monduk február-március táján is akad albérlet, nyugisabb lennék, de így mindketten aggódunk hogy mit hoz a jövő.
Sajnos családi frontos sem jó semmi, apámmal megint nem vagyunk jóban, a viszonyunk amúgy sem felhőtlen sosem, vagyis jobb időkben inkább langyos állóvíz, most viszont nem beszélünk egymással. Valahogy ő sem érti meg ezt az albérlet mizériát, csak azt mondja, menjünk vissza mamám lakásába! Már hogy öten nyomorogjunk ott, közben mamámnak ugye mentális gondjai vannak, egyszer jó fej, máskor tök ellenséges stb.,hát én ennek nem rakom ki a gyerekeimet. Meg el sem férnénk, mikor gyerek nélkül laktunk ott is nehézkes volt. De én őt nem tudom meggyőzni.

2016 október 20, csütörtök

Hétköznapok fogságában

Megint jó régen nem írtam, pedig szaladnak, száguldanak a napok, bele is vagyok fásulva az egyhangúságba. A gyerekek nem különben. Kiborítja őket ez a fránya koránkelés, főleg úgy, hogy a busz, van, hogy tíz perces késésekkel fut be, aztán meg megy a rohanás a mi részünkről. Nelli két napja épp hogy csak be esik 8-ra, pedig már sötétben úton vagyunk :/
A sírásai is megvannak még, hol kisebb-hol nagyobb méretekben. Remélem, hamarosan elmúlik, mert sajnálom és aggodalommal tölt el.
Helgára megint panaszkodtak, hogy nem eszik. Rákérdeztem itthon és azt mondta, hogy majd enni fog, ha finom lesz. Nekem anno ízlett a sulis menza, de Helgus mindig is válogatott. Anno baba korában is, mikor más csecsemők örömmel vágták be az alma vagy krumpli pépet, az enyém ordított, ha rá nézett.
Viszont megint nyert egy versmondót, amiért viszont nagyon büszke vagyok rá!
Sajnos, hogy ne csak jó legyen, az albérletet fél év múlva eladják, így addig kell(ene) egy másikat találni, ami nem tűnik könnyű feladatnak. Ennél ne legyen jóval drágább, ne a világ végén legyen, lévén hogy így is alig érünk be suliba reggelente, a tulaj legyen olyan jófej, mint itt volt. Lehetetlen küldetésnek tűnik :( :(

2016 október 11, kedd

Nem szeretem a hétfőt

Meg a keddet sem.
Nelli tegnap iszonyat sírással ment suliba. Vasárnap este elég vacakul volt, panaszkodott hasfájásra, de aztán jobban lett, éjjel nyugodtan aludt, így másnap vittem. De a kedve nagyon rossz volt, egész úton pityergett, hogy ő nem akar suliba menni, borítékolható volt a sírás. De ennyire nagy kiakadásra nem számítottam. Nagyon rossz volt úgy ott hagyni. Délután, mikor mentem érte, már jó kedvű volt.
Viszont Helga is gyanúsan viselkedett, tiszta nyomott volt ő is, ráadásul panaszkodtak rá az iskolában, hogy megint nem tanul, visszabeszél. Ajh, azt hittem, ezeket a köröket már lefutottuk, de mégsem ezek szerint...Beszéltem vele, remélem elérem hogy az eddig összeszedett dícséreteket, piros pontokat, nem rontja le a viselkedésével.
Nelli reggel kidobta a taccsot, így természetesen miután leadtuk a tesóját, irány a doki. Aki semmit sem talált, talán gyomor rontás, de lehet hogy a suli miatti stressz. Ha nem hány már, holnapután mehet is. Legnagyobb bánatára.
Nem szereti az iskolát. Legalábbis most nem, úgy látom. Az ovit imádta, többször mondja, hogy vissza akar menni, Helga is mondta annak idején. Szóval remélem, hogy előbb-utóbb beleszokik az iskola rendszerébe és elfogadja azt. Jó lenne segíteni neki valahogy, de akármit mondok, eddig nem vezetett eredményre, ha jobb kedve van, nem sír. Ha bal lábbal kelt fel, tuti a kisebb-nagyobb sírás.

2016 október 7, péntek

Love story, meg ellenségünk az eső

Hurrá, hurrá! Ma kivételesen nem szakad az eső, helyette süt a nap. Igaz, elég hideg van, de kis öröm is öröm. Ahhoz képest, hogy a héten kb. négyszer eláztam, volt hogy reggel és délután is. A tegnap volt a legdurvább. Baktattunk a buszmeg felé a gyerekekkel, amikor egy kamion beterített minket sáross vízzel. Sajnos nem tudtunk kitérni előle, mivel egy keskeny járdán mentünk és a bal oldalunkon az árokpart, a jobbon az úttest volt :S Térdig vizesek lettünk, így vissza kellett fordulni, haza menni átöltözni. Otthon bőgtem egy sort, mert amúgy is rosszul keltem és mikor megláttam a szakadó esőt, elment a maradék kedvem is. Gyorsan kerestem száraz ruhát a lányoknak, meg előkapartam másik pár cipőket, mert ugye a megkerülhetetlen tócsák miatt azok is szépen beáztak, plusz váltózokni stb. Aztán rohantunk a másik buszmegállóba, hogy valami járatot elérjünk. Szerencsére pont jött egy nekünk megfelelő, így időben odaértünk Nelli sulijába, aztán meg még jó tíz percet kellett várni a Helga sulijába  induló buszra, a cipőm bokáig beázott (nem először a héten), majd szétfagytam. De legalább nem késtek el, ez is valami. De ha bejön a tél, vagy ez az állandó esős idő, nem is tudom mi lesz, én tuti agybajt kapok.
Nellinek meg van egy "udvarlója". Egyik osztálytársa, olyan cukin csapja neki a szelet. Megfogja a kezét, puszilgatja, simogatja. Nelli viszont nem túlzottan igényli ezt a fajta törődést, lepattintja a kisfiút. Mondtam is neki, hogy örülne inkább, hogy ilyen lovagja van...Irigylem is érte XD
Balázs, meg én már beszélünk egymással, nem tudom néha mi üt az emberembe, de fura tud lenni. Mindegy, lényeg, hogy most éppen nem az.

2016 október 3, hétfő

Helga nyert, Nelli kirándult, anya meg szomorkodott apa miatt

 

Helgának ma van a névnapja <3 kicsikincsem :)
Hú, hát jó rég óta nem írtam az tény. Megérkezett az ősz, a hideg és az eső. Ennek örömére, ma sikerült is kicsit megázni, hurrá.
A múlt hét vége kicsit kaotikus lett. Nelliék voltak túrázni, nagyon évezte. Helgának meg ugye volt a versmondó verseny. Ahol dobogós helyet szerzett, így tovább jutott a döntőbe!!!!!!
Hihetetlenül büszke vagyok rá, ott voltam a versenyen, láttam milyen szépen és ügyesen szavalt, megérdemelte a díjat. A továbbiakat nem tudjuk még, de kíváncsian várom, hol és mikor lesz a döntő. Amúgy sikerült beszélni a lány osztályfőnökével, azt mondta, semmi komoly gond nincs a gyerekkel, jól megy a tanulás is és jót tett neki, hogy a Bence nevű kisfiú elkerült az osztályból. Mint utólag kiderült, az a kisgyerek elég gonosz volt, sokszor ütötte-verte Helgát, csúnyán beszélt vele, szóval nem tudom, mit evett rajta Helga. Persze ha tudtam volna, hogy ilyen gyökérrosszindulatú a kisfiú, tuti beszéltem volna az anyjával, de Helga sosem panaszkodott konkrétan rá, így honnan tudhattam volna. Az a rossz, hogy ő sosem mondja el, mi bántja, úgy kell belőle kiszedni a dolgokat.

Most hogy nincs ott Bence, már nyugisabb a hangulata.
Szóval minden szép és jó lenne, de Balázzsal gondjaim vannak. Egész hétvégén vitáztunk, ő két nap késő estig bulizott, néha rájön ez a "kapuzárási pánik" vagy mi és én igyekszem toleráns lenni, egy ideig. De mikor már durván túlmegy a határon, azért szóvá teszem. Így volt most is és ezért nem is igazán tárgyalunk most egymással.