az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 március 29, kedd

A szüneten átfutva

A húsvét különösebb felhajtások nélkül lement. Nem is nagyon ünnepeltük.
Vasárnap kimentünk kisállatot simogatni, volt ott sok cukiság, pl. nyuszi, hörcsög, kacsa, csirke, papagáj. A csajoknak nagyon tetszett és én is örültem, hogy nem kell a négy fal között unatkozni, vagy azon a kis játszótéren kínlódni. Persze örültem volna egy kirándulásnak, de majd máskor.
Hétfőn apum feljött meglocsolni, meg párom megöntött és ennyi.
Vártam sógoromat és a kisfiát, de nem jöttek, pedig nekik is volt félre rakva tojás, de valamiért megint haragszanak ránk, rám és ezért nem jöttek. Így hát Balázs sem ment. Amúgy is neheztel rájuk, mert névnapjára még egy sort sem írtak.
A szünet eltelt, semmi említésre méltó nem történt, bár Nelli kétszer is olyan hisztit csapott, hogy eszem megállt. Ordított vagy félórát, aztán megunta és abba hagyta (én meg megőszültem). Helga is néha fel volt pörögve, nehezen lehetett leszerelni. Sokszor csak egymást piszkálták és a vége persze sírás lett.
Az alvásuk is felborult, az óraátállítás meg a szünet miatt. Későn kelnek (8 után) és későn is fekszenek (fél 10-10), nem tudom mi lesz holnaptól.
Szóval elég is volt a szünetből, legalábbis számomra, de szerintem a gyerekeknek is.
Nelli már holnap megy, Helga csak csütörtöktől.

Akartam írni egy hosszabbat, de reggel 6 óta nem volt net, hívtam az ügyfélszolgálatot és ott mondták, hogy karbantartás van és azért a netkimaradás. Mire végeztek a munkálatokkal (és jelenleg van egy dög lassú netem) a lányok is felkeltek, így csak ilyen rövidre van időm, bocs.

2016 március 22, kedd

Tavasz!!!

Örülök is már neki, végre lekerülnek a téli cuccok és nem tart örökkévalóságig a felöltözés. Mondjuk szomorúan tapasztalom, hogy a tavasz eljöttével nem csak a virágok, hanem a györekek is előbújnak :/
Tegnap a buszon Nelli tüsszentett, erre két kis hülye picsa úgy ugrott fel a székéből, mintha legalábbis leprás lenne a gyerek. Hozzáteszem, két székkel odébb ültek (és megérdemelték volna ha az arcukba kapják).
A boltban meg egy idősebb nő vergődött, nyögdécselt, szóval szabályos agonizálást levágott, mert az előtte álló csaj számlát kért és két, azaz két percet kellett várnia. Idegében olyan erővel csapta fel a kosarát a pénztárhoz, hogy majdnem leverte onnan az ott lévő öngyújtókat. Nagyon siethetett, ha így kiakadt :/
A hétvége amúgy jól telt, Balázs dolgozott szombaton, de vasárnap nem, így velünk volt. Mivel apum névnapja volt, fel ugrottam hozzá köszönteni, Helga is velem tartott és nagyon jó gyerekként viselkedett. Nem tudom, miért nem tud mindig ilyen tünemény lenni.
Közben Nelli az apjával játszóterezett és sétált, vele sem volt gond. Az idő is szép volt, minden klaffolt.
Holnapután pedig már jön a tavaszi szünet és a húsvét is közeleg.
Tervek egyelőre nincsenek, de egy kirándulás jó lenne, ha marad ez a szép idő, a húsvéti locsolást nem igazán tartjuk, apum meglocsol, meg Balázs és kb. ennyi.

Mamámról már rég írtam, szerencsére egyre jobban van, igaz még járni kell hozzá naponta többször, de legalább már a dolgokkal úgy nagyjából tisztában van.
Sajnos a családi körben való fúrás-faragás-irigykedés változatlan, amit nem értek, miért nem lehet nyugiban, békében lenni. De ezek a dolgok nem rajtam múlnak, én törekszem a békére, de ha más nem, akkor az egész veszett ügy :(

2016 március 14, hétfő

Ilyen-olyan, jó és kevésbé jó, avagy ez egy ömlesztett bejegyzés lesz

Tudom, hogy nagyon elmaradtam ismét a bejegyzésekkel, de a betegség hosszabbra nyúlt, mint gondoltam. Mármint Helga esetében, hétfőn is csúnyán, hurutosan köhögött, így a doki csak csütörtöktől engedte suliba.
Nelli szerencsére mehetett hétfőn, de mivel a tesó itthon volt, nem sok mindenre jutott időm, lehetőségem.
Aztán alig ment két napot, máris nyakunkon a négynapos ünnep. Balázs bejelentette, hogy vasárnap kivételével minden napra van munkája és én beletörődtem, mert anyagilag nagyon nem állunk sehogy sajnos. Nem értem, hol folyik el a pénz, a legszükségesebbeket vesszük csak meg, semmi felesleges költekezés, ne adj Isten luxus, mégis elmegy. Az albérlet is sokat kihúz a zsebünkből, így nem lehet félre tenni, pedig álmodoztam, hogy idén végre először nyaralni megy a család, de így március közepén egy fillér sincs erre félre rakva, így valószínűleg ez továbbra is álom marad csak :/
Pénteken Helgába nem tudom mi ütött, mert iszonyat durva hisztit levágott este, nem lehetett jobb belátásra bírni, ki akaszott rendesen. Ja és haza hozott egy értékelést, amiben írtak jót-rosszat, de mivel a hisztije alaposan rányomta a bélyegét az egész estére, nagyon rossz kedvem lett a papíron látott negatívumoktól. Egy pillanatra bevillant, hogy mi lesz a gyerekemmel 10 év múlva, hol fog tartani?! Pedig nem kenyerem az előre tekintés, már csak a gyerekem SNI-jéból kifolyólag sem. Tehát aznap eluralkodott rajtam a kétségbe esés, meg a depresszió.
Anyumék aztán szombaton elvitték magukhoz Helgát, eredetileg csak pár órára, de délután felhívtak, hogy nem e aludhatna ott? Meglepődtem, mert eddig egyszer aludt náluk, valamelyik év szilveszterén. De persze bele egyeztem, mondjuk megkérdeztük a leányzót is, de nem volt ellene kifogása és nem is viselkedett rosszul anyuméknál. Sőt negyed 10-ig aludt, ami egyáltalán nem jellemző rá. Hálás is voltam a szüleimnek, hogy elvitték Helgát, így kicsit vele is történt valami mozgalmasabb és nem itthon püfölték egymást a testvérével.
Mi meg Nellivel itthon voltunk, kettecskén, mert az apja persze a haverokkal csinált magának programot. Egy igazi csendes este volt ez, terveztem hogy megnézek egy filmet, de sikerült jól bele aludnom, így jártam.
Nelli ügyében semmi új fejlemény amúgy, emésztgetjük, agyalunk rajta, de újabbat csak a felülvizsgálat után tudok majd erről. Addig meg marad a bizonytalanság. De reméljük a legjobbakat.

2016 március 4, péntek

Betegség meg fejlemény

Elkiabáltam a dolgot. Mivel a héten mindkét gyerek beteg lett. Helga keddtől, Nelli szerdától van itthon. Helga lázas is volt két napig, ő antibiotikumot kap és jövő hét elején viszem vissza. Nellinek nincs nagy baja, köhögcsél, de ő hétfőn mehet.
Hozzá teszem, egyik sem az a klasszikus módon beteg. Tehát nem fekszenek, hanem a rossz közérzetük ellenére is rendetlenkednek. Persze én ennek örülnék, mert az sem jó, ha csak hevernek, mint egy darab fa, de azért néha kicsit nyugisabbak is lehetnének. Na mindegy, örülnék, ha ennyivel megúsznánk a betegeskedést,mert akkor még jól is járnánk, ahhoz képest, hogy van aki két hetekig otthon nyomja az ágyat.
Az idő viszont klassz, itt szépen süt a nap, talán eljön a tavasz is és végre nem kell a vastag téli cuccokkal tökölni az öltözésnél.
Nelli sulis dolgairól annyit, hogy előrébb hozták a fogadó órát és tudtam beszélni a óvónőkkel. Hát mit mondjak...vagyis írjak...Nem vagyok feldobva, de letörve sem, valahol belül éreztem, hogy ez lesz.
Szóval úgy néz ki, Nelli is ott folytatja a sulit, ahol a tesója tanul, vagy egy másik módszertaniba. Nem ajánlják neki a normál iskolát, mivel ott nagy az osztály létszám és durva a tempó. Félnek, hogy ennyi gyerek és a nagy követelmények miatt kudarcok érnék a leányzót és annak évismétlés lenne a vége. Azt meg senki sem szeretné. Én főleg nem. Én csak a legjobbat akarom a gyereknek, ahogy a nevelők is.
Egyelőre pontos terv még nincs, majd valamikor megyünk a felülvizsgálatra, utána már tisztábban látunk. Egyelőre ezt emésztgetjük, próbáljuk nézni a jó oldalát, pozitívan hozzá állni.