az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 április 27, szerda

Haverok, buli, nátha

Pénteken végre kicsit kikapcsolódtunk kettesben az emberrel. Azt kell mondjam, nagyon jó volt és nagyon ránk is fért. Rock koncerten voltunk és a barátainkkal is találkoztunk, remek este volt. És hát ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy bizony, bizony, azért tudnék így élni...Már ha lenne elég pénzem, szabadidőm és a lányokat is tudnám kire hagyni. Jó, nem minden hétvégén, mert az is unalmas lenne egy idő után, de azért kicsit gyakrabban, mint évi 1-2 alkalom. Na de hosszú még a nyár, akármi beleférhet, majd kiderül.
Sajna a szombat már nem volt ilyen felhőtlen, Nelli belázasodott, a reggelt egy laza, 38.1-es lázzal kezdte és ronda köhögéssel, orrfolyással. Így délután vittük ügyeletre, ahol egy közepesen bunkó doki bácsi írt fel neki antibiotikumot. Jelenleg is azt szedi, de lassan gyógyul, hőemelkedése, köhögése még mindig van, majd holnap viszem vissza a gyerekorvoshoz, de a héten  már tuti nem megy oviba.
Én is beteg vagyok még, igaz a kamillás inhalálás megtette a hatását, azért nem olyan elviselhetetlen a közérzetem, nem így szegény Balázs, aki reggel már kutya rosszul volt. Nem tudom mi lesz vele, de mondtam neki, hogy ha ilyen beteg, holnaptól inkább maradjon itthon.
Szóval Helgus kivételével mindenki lerobbant, ki ilyen, ki olyan formában.
Viszont egy jó hírt is kaptunk, a tulaj hívott, hogy egyelőre még ne keresgéljünk másik albérletet, mert tájékozódnak az eladás ügyben és egyáltalán nem sietik el, plusz vannak egyéb dolgaik is, így úgy néz ki, idén még maradhatunk. Kimondhatatlanul örültem, mikor ezt hallottam, mert az utóbbi napokban, mást se csináltunk, mint albérletet kérdezgettünk minden létező ismerőstől. Pár lett is volna, igaz drágábbak mint ez, de mindegy mert egyelőre akkor nem kell ezzel törődni.

2016 április 20, szerda

Helyzetjelentés+aranyköpések

Tegnap óta fáj a torkom, meg fel is fáztam, nagyon fáj a hasam. Így reggel már a felfázás elleni gyógyszer bevásárlásával kezdtem a napot, aztán vettem egy olcsó sportcipőt, aminek annyira örülök, mert amiben most járok, kezd szétszakadni, mondjuk nem lehet rá panasz, cirka két éve megvan, jól bírta.
A költözés és albérlet felmondása óta sokkban vagyunk, de nem is gondolkodunk még rajta, valahogy csak lesz, most pár hétig még biztos nem lesz sok érdeklődő (remélem).Mondjuk egyelőre el sem tudom képzelni, hogy máshol éljek, hogy mikor kinézek az ablakon, ne ezek az emeletes házak, meg az a kevés kis  zöld nézzen vissza rám. Akárhogy is, de szerettem itt lakni és fura lesz mindannyiunknak, ha már nem ez lesz a lakhelyünk.Mondjuk a környékbeli, rosszindulatú, beokosko öreglányok nem fognak hiányozni, tőlük a hideg kiráz.Sajnos, mióta mamám beteg lett, az ilyen egyedek előtűntek és akkor is mondják a magukét, mikor senki sem kérdezte őket. Tegnap is meg kellett hallgatnom egy néni monológját, hogy szerinte hogy kellene élnünk az életünket, ha úgysem lesz már albérletünk, költözzünk mamámhoz etc. Ráhagytam, ez még a jobbik változat, a hátunk mögött kavarósak sajnos ennél messzebb is mennek, de most nem is írkálok erről. Ez az egy érv, ami miatt szívesen megyek majd el innen, ha mennem kell. Amúgy viszont jó itt, mert minden egy helyen van, bolt, buszmegálló, pékség, gyógyszertár. Minden szempontból kényelmes egy autó nélküli kisgyerekes családnak. Remélem, a következő lakhelyünkkel is ekkora szerencsénk lesz.

És a végére néhány mostani aranyköpés a gyerekektől, (bár inkább most Nellitől), volt több is, de kiment a fejemből :D
Helga: mondja az ismert kiszámolót, amit így fejez be: "benne van a vén KRAMPLUSZ!"
Nelli mondja Helgának:- Jól van ügyes vagy gyerekem!
Nelli: - anya nézhetem a Rózsaszín párgucot?
Nelli, meglát egy nyuszit a tv-ben:- Jaj milyen aranyos kis nyuli!

2016 április 15, péntek

A hír, ami nem hiányzott, lévén, hogy enélkül is van gond bőven

És ha még nem lenne elég, hogy Nelli iskolai ügye sehol sem tart, a héten újabb váratlan dolog ért minket.
Költözni kell az albérletből!
Mellbe vágott a hír rendesen. Persze, aki albérletben él, az erre mindig számít, de akkor is meglepett és el is keserített minket. Albérletet találni két gyerekkel nem könnyű dolog. Emlékszem, mennyi hülyeségbe belefutottunk mi is. Laktunk olyanban, ahol a másik szobában a tulaj élt, igaz akkor még gyerektelenül (soha többet, borzasztó volt), laktunk mamámnál is (egyenlő a főbérlőssel, totális ellenőrzés, miért folyatod a vizet, miért égeted a gázt, holott mi fizettük, ráadásul el sem fértünk, meg hát most mamám ugye nincs is jól). Szóval eldöntöttük, olyan lakás kell, ahol csak mi és a gyerekek lakunk. De tényleg nem volt egyszerű, sok tulaj, inkább kutyás-macskás albérlőket fogad be, mintsem gyerekeseket. Volt "szerencsénk" olyanhoz is, aki a költözés előtt pár nappal gondolta meg magát, hogy inkább mégsem adja ki. A másik szintúgy pár nappal a beköltözés előtt eltűnt, úgy kellett előkeríteni, és közölte, hogy ez, meg ez még felújításra vár, úgyhogy sztornó. Közben meg már felmondták a régi lakhelyünket.
És akkor találtuk meg ezt a lakást, az elsőt, ahol szerettem is lenni, nem csak úgy tekintettem rá, hogy muszáj valahol lakni. Egy olyan hely, ahol akár tovább is el tudtam volna képzelni az életet.
A gyerekek is itt élnek, mióta az eszüket tudják, szóval nekik sem lesz jó, majd egy másikba. És azontúl, hogy két gyerekkel nem könnyű albérletet találni, itt vannak a piszkos anyagiak. A mostanit is alig bírtuk kisakkozni hónapról-hónapra, és azóta még feljebb mentek az albérlet árak, nem tudom egy ennél drágábbat hogy fogunk majd fizetni.
Saját lakás kellene, tudom...De még a CSOK-ra sem vagyunk jogosultak, nincs önrészünk meg még egyéb dolgok, amiket ide nem írok ki, nem publikus. Lényeg a lényeg, nem kaphatjuk meg, már érdeklődtünk. Ugyanez a helyzet a szoc. bérlakásokkal is :(
Sajátra esélyünk sincs, így csak az albérlet marad. És az ördögi kör kezdődik előről.
Balázs aranyos volt tegnap, látta, mennyire letört a dolog (őt is persze) és hozott nekünk finom süteményt. Ő valamivel optimistább, mint én. Azt mondja meg kell oldanunk, tehát megoldjuk és már érdeklődött néhány havernál. Én ugyanezt fogom tenni, ismerősöktől kérdezősködöm. A többit a szerencsére bízom. Egyszer nekünk is lehet(ne) malacunk.

2016 április 12, kedd

Rajtam van a szomorúság

Nem tudom miért, hiszen süt a nap ezerrel, itt a tavasz. Mégis lehangolt vagyok. Reggel a mobilom ébresztőjére ugrottam ki az ágyból, amit nem szeretek, mert nehezen térek észhez és vagy tíz percig bénázok, mindent kiejtek a kezemből, le vagyok lassulva. Jobb szeretek a csörgés előtt pár perccel magam felkelni, akkor jobban kezdődik a napom.
A gyerekek szerencsére jól vannak, mondjuk Nelli ügyében továbbra sincs semmi fejlemény és ez kicsit frusztráló. Na, meg ha az évzáróra és ballagásra gondolok, máris szomorú leszek. Anno Helgánál is eléggé "megrázott", pedig hát ez az élet rendje és így a jó. De eléggé nehezen viseltem a változásokat mindig is. Most is már előre félek az egésztől, így meg főleg, hogy azt sem tudom jelenleg, hova megy majd tovább a lányom.
Helga mondta tegnap, hogy Bence az osztálytársa csúfolta. Pedig nagy haverok, mondjuk én jobban örülnék, ha csajokkal barátkozna, igaz van néhány lány, akivel eljátszik, de főleg ezzel a Bencével lóg. Aki hol jófej vele, hol kevésbé. Ha minden igaz már nem sokáig megy ez a barát-nem barát dolog, mert jövő tanévben a kissrác nem fog az osztályba járni, mivel neki is jól sikerült a felülvizsgálat, felajánlották számukra is a normál iskolát, amit a család el is fogadott, ha jól tudom.Lehet, hogy én vagyok bátortalan, de Bence kb. ugyanazon a szinten van mint Helga tanulmányaiban. A csajommal ellentétben még szerepelni is szeret, jóképességű gyerek, sportban, versmondókon is, csak hát ő is agresszív. De hát sok szerencsét nekik a normál sulihoz, remélem jó tapasztalataik lesznek. Én még kitolom az időpontokat ez ügyben Helgusnál.

Balázs tegnap nem sokat tartózkodott itthon, lehet ez is betett a hangulatomnak. Meló után hazajött, fürdés, kaja, aztán elment valami haverjához meccset nézni. Volt vagy 10 óra, mire hazaért. Nem voltam feldobva, mert hétköznap nem kellene ezt csinálni, de nem volt kedvem vele ezen vitázni. Az esték amúgy is elég húzósak, a gyerekek valahogy bezizzennek és nem lehet velük bírni. Régen szerettem az estéket, mikor még picik voltak a csajok, akkor olyan jó kis hangulat volt, csendben elvoltak, aztán mentünk aludni. Most egy ideje tiszta őrültek háza van és az ember örül, ha végre ágyba kerülnek mindannyian.
Mamám most megint nem a legjobb az állapotát illetően, ezt is nehéz követni, hogy egy ideig tök jól elvan, tervezzük, hogy majd kimegyünk vele sétálni a környékre stb., aztán megint rosszabbra fordul a helyzet.
A csaj sem írt azóta sem és lehet, nem is fog többé. Egyszer írta, hogy azért szakította meg egy barátnőjével a kapcsolatot, mert az nem ért rá sosem. Most én sem értem rá, biztos nagyon megbántódott ezért. Bánom én is, de sajnos ez így jött össze.


2016 április 9, szombat

Egy elmarad találkozás margójára

Nem aludtunk jól, Helga kétszer is felkeltett sírva, hogy fáj a hasa. Azóta már jobban van, nem tudom, mi lehetett a baj, talán csak össze-vissza, vagy sokat evett. Most mindenesetre olyan vagyok, mint egy zombi (elszoktam már az éjszakai keléstől, igaz magamtól azért fel szoktam kelni és kimegyek inni, pisilni, de az más). A lányok korán is keltek, az apjuk alig lépett ki itthonról dolgozni, máris ébren kukorékolt mind a kettő :/
És ráadásul olyan sötét, lehangoló is az idő, hogy csak na. Ez a mai nap is hosszúnak ígérkezik.
Nelli hisztijei állandósulni látszanak sajnos. Tegnap is rendezett egy jó kis jelenetet, remek volt. Tényleg nem tudom mi van vele, de remélem, csak a korral jár és hamarosan elhagyja, mert nehéz kezelnem.
A suliról, bármilyen hihetetlen, de még most sem tudok semmit, mindegy ha a rendes beíratásokra nem lesz szakvélemény, gondolom mindenhol tartanak pótbeíratkozást. Csak ez a bizonytalanság a rossz, de mit tehetnék.
A hét amúgy általános dolgokkal telt, semmi érdekes nem volt. Mentem mamámat ellátni, lányok iskolába, óvódába jártak, átlagos volt az egész.
Illetve annyi történt, hogy valószínűleg egy ismerőst megint elvesztettem az amúgy sem túl népes baráti körömből. Biztos írtam már arról az anyukáról, akivel évek óta levelezek. Nem túl sűrűn, de kéthavonta megy egy-egy email, van pár közös vonásunk, aranyos csajnak ismertem meg így a levelek által. Ja és egyszer beszéltünk telefonon. Ő jóval arrébb lakik mint én, Baranya megyében. Van két gyereke, a kislány három hónappal idősebb Nellinél, a kisfiú meg négy éves lesz augusztusban. A nagyobbik gyermek náluk is SNI-s és a kicsinél is megkésett beszédfejlődést állapítotttak meg, igaz ez azóta megoldódni látszik szerencsére, mert a kicsi elkezdett végre beszélni egyik napról a másikra.
De mivel nálunk is effajta problémák vannak, jó volt erről írogatni, tanácsokat kérni, a problémákra megoldásokat együtt keresni.
Terveztük, hogy egyszer majd találkozunk a távolság ellenére is, de úgy tűnt, ez sokáig terv marad. Mígnem péntek este írta, hogy a család egy baráti társasággal felénk tölt pár napot és találkozzunk már. Persze ennek megörültem és próbáltam időpontot egyeztetni velük, hogy nekik mikor jó és én mikor tudom szabaddá tenni magam, ez annyira nem volt könnyű, mert ott voltak a lányok, mamám ápolása, háztartási teendők stb. Ők jobbára csak este értek volna rá, én meg inkább délelőtt, tehát sehogy nem egyeztek a dolgok, ami nekem megfelelő volt, az nekik nem és fordítva. Így a találkozás elmaradt, amit bánok, főleg mert lehet, hogy a csaj megsértődött és többet nem fog írni. Sajnálnám,ha íggy lenne és remélem, lesz még alkalom személyesen is összejönni. Na, majd kiderül.
Most megyek, mert a csajok nyüzsögnek.

2016 április 1, péntek

Hiszti hegyek, jó eredmények

Ez a reggel egész jól indult volna, ha Nelli nem kezd egy orbitális nagy hisztibe fogalmam sincs miért. Talán nem volt kedve felkelni, vagy oviba menni (bár ezt kétlem, mert szereti), de nem akart felöltözni, csak ült ott és nézett maga elé, aztán meg neki állt ordítani.
Isteni volt és fel is mérgesített. Valamivel később, úgy fél óra múlva, abba hagyta és sikerült ráimádkoznom a ruhákat, de a hangulatomnak annyi.
Az oviba vezető úton próbáltam a lelkére hatni, hogy nem szükségesek ezek a hisztik, meg lehet beszélni normálisan is, ebben ő is egyetértett, de szerintem mindenki tudja, milyen az ha ilyen rosszkedvvel válik el a gyerekétől. Már most azt várom, mikor mehetek érte.
Nem tudom tényleg, mi történt az eddig viszonylag könnyen kezelhető kislányommal, de az utóbbi hetekben elég gyakoriak ezek a kiborulások, eddig főleg esténként, de most beújított ezzel a reggeliel.
Remélem csak átmeneti. Nem nagyon tudom kezelni.
Lehet, hogy feszült a suli miatt, amiről még mindig nem tudok semmi újat írni. Összefutottam pár napja egy ismerős anyukával, ő a körzetis suliba íratja a gyerekét és április közepén van a beíratás. Mi meg még sehol sem tartunk. De ez nem az én hibám, titokban abban reménykedem, hátha azért ez a késlekedés, mert mégiscsak indul a logopédiai osztály. De nem élem bele magam, nehogy aztán pofára essek.
Helga szerencsére most annyira nincs rossz passzban. Sőt, nem rég voltunk a kétévente esedékes képességfelmérésen és olyan jól teljesített, hogy a vizsgálatot végző nő, megkérdezte, nem akarjuk e normál suliba íratni.
Az apjával egyszerre vágtuk rá, hogy egyelőre nem. Mert az oké, hogy a teszten jól szerepelt, okos és ügyes és tündéri volt, de mi a szülei azért többet vagyunk vele és tudjuk, hogy nem mindig ilyen tünemény, vannak furcsa dolgai, a tömeget pl. nem szereti, agresszívvá válik és ez lehet hogy  hátrányára válna mondjuk egy 25 fős osztályban.

A másik ok, pedig a rossz tapasztalat, egyszer már átírattuk normál oviba, mert a módszertanis ovónője, meg más szakemberek ezt javsasolták. Mi meg a legjobbat akartuk Helgusnak és bele mentünk. A dolog rettenetesen sült el, a körzetis ovi egy teherként tekintett a gyerekre, akit kötelező felvenni, de ugye SNI-s és úgy mentek neki, hogy csak a gond lesz vele. Finoman szólva is katasztrófa volt, az óvónők hozzá állása, meg a gyerek ebből fakadó reakciója is. Szerencsére visszakerült a régi ovijába, de sokáig tartott, míg újra a régi önmaga lett. Na, mi akkor megfogadtuk, hogy csak magunkra hallgatunk, ezért hát ha lehet, ezt a normál iskolába való átíratás hanyagolnánk még pár évig. Talán ha nagyobb lesz már jobban alkalmazkodik az ilyen dolgokhoz, de most még korai lenne. Így marad ahol van és ott van a legjobb helyen.
Hát most így vagyunk, kezdtem örülni a jó időnek, erre elment a napsütés. Hétvégére meg Balázs mindkét napra vállalt munkát, szerintem ha rossz idő lesz, hosszú hétvége elég nézünk :/