az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 május 25, szerda

Ballagási készülődés, apróbb félelmek stb.

Régen jelentkeztem már tudom. Azóta túl vagyok Nelli sulis beíratásán. Igaz, még van néhány papír amivel vissza kell menni, de igyekszem szünet előtt elintézni.
Kaptam egy jó hosszú listát, hogy miket kell tanév kezdésre beszereznem. Fura, mert Helgánál semmi ilyen nem volt, vagyis kértek néhány füzetet, meg egy csomag író, valamint egy csomag rajzlapot és ennyi. Na Nellinél ennél jóval többet kell megvenni, de lehet hogy szerencsém lesz és a Helgának betárazott cuccokból még maradtak füzetek, ecsetek, rajzlapok érintetlenül, így annyival kevesebb.
Izgalommal és kicsit félve tekintek a szeptember elé. Féltem a lánykát, hiszen elég érzékeny lélek, remélem hogy hamar belerázódik, talál majd barátokat (ha már egyetlen ovis társa sem lesz vele együtt, ez még nem biztos, de úgy néz ki) és majd ügyesen veszi az akadályokat.
Persze két éve Helgát is féltettem, de ő más jellem, keményebb, fiúsabb, hamar feltalálta magát.
Most meg már készülök a ballagási ünnepségre. Lélekben nagyon is, mert nem akarok sírni, pedig tudom, hogy fogok. Rossz érzés, hogy véget ér, valami ami nem jön vissza többet, de persze jó is, hogy Nelli is sulis, nagy lány lesz.
Az ünneplőket is elővettem, kiöblítettem.
Balázsnak is előkerestem az alkalmi inget, amit bár nagyon utál, mert nem az az öltönyös fazon, de az inget azért fel fogja venni. Én sem öltözöm ki túlságosan, felveszek egy sötét farmert, egy alkalmi blúzt és kb. ennyi. Terveztem a fodrászt, de nem jutottam el, őszintén kedvem sem volt hozzá, alapból nem szeretek fodrászhoz járni, pedig időszerű lenne, még a vakáció kezdete előtt.
A lányokkal amúgy minden rendben, most év végi hajrá van mindenhol. Igaz, Helga már roppantul unja az iskolát és ezt sok reggel értésemre is adja. Itthon is van, hogy kínlódik, előre félek, mi lesz a nyáron. Nellinek a felkelés húzós, de utána felpörög és általában nincs gond vele.
De az tény, hogy rájuk fér már a pihenés.

2016 május 18, szerda

Néhány fejlemény és a nyári szünet nem annyira várása

A háromnapos ünnep elég unalmasan telt, az idő sem volt a legjobb, így többnyire itthon unatkoztunk.
Múlt héten kaptam a hírt, hogy nem kell az új szakvélemény, Nellit átveszi az az iskola, amit eredetileg akartam (igaz, azóta jobban preferáltam volna azt az intézményt, ahova a nővére is jár, praktikussági okokból, de oda nem veszik fel). Kicsit meg is lepődtem a váratlan fordulaton, de örültem, hogy talán sínen van a dolog.
Így néhány héttel tanév vége előtt éppen ideje.
Még egy iratot kell beszereznem, aztán mehet a beíratás. Jövő hétre tervezem, remélem gördülékenyen fog zajlani, jó lenne már letudni ezt is és más dolgokra koncentrálni.
Más nagyon nem történt velünk mostanság. A lányok unják a korán kelést, fáradtak, várják a vakációt. Én meg majd nem tudom, mivel kötöm le őket ennyi ideig. Ez minden évben feladja a leckét, most sem lesz másképp.
Mamám is megvan, néha jobb-néha kevésbé jobb állapotban. Járunk hozzá ahogyan eddig, de nyáron ez is komplikáltabb lesz.
Érdekes, hogy amíg fiatal koromban mennyire vártam a szünetet, most annyira nem. Vagyis persze jó lesz néhány szempontból, mert ugye nem kell reggel csúcsforgalomban tömegközlekedni, meg szabadabbak lehetünk, plusz a jó idő, de udvar, kocsi híján nem sok lehetőségünk lesz idén nyáron sem. Nyaralás idén megint kilőve :/ Balázsnak meg szinte folyton dolgozni fog, hiszen a nyár nála a főszezon.
Mindegy, madj lesz valahogy. A lényeg, hogy a beíratáson legyünk végre túl, hogy ezt is kipipálhassam.

2016 május 12, csütörtök

Elkavarodva, avagy akik korábban kelnek, mint kellene

Komolyan, ez nem is történhetne meg másokkal, csak velünk. Reggel csörgött Balázs mobilján az ébresztő, ő kikecmergett az ágyból, kérdezte, hogy az én mobilom nem csörgött még? Ezt furcsállva, meg is kerestem a készülékemet, amin láttam, hogy 05:30 van, de mivel Balázs mobilján hat óra volt és mert sűrűn előfordul, hogy a gyerekek játszanak a telefonomon és elállítgatják, hát gondoltam, okés, akkor hat óra, ébresztő.
A kávéfőzőnk sem akarja az igazat mostanság, alig jön le a kávé, így arra is várakoztunk, majd miután kész lett a kávé, nekiálltam a gyerekek kakaóját elkészíteni, aztán fogmosás, fésülködés, öltözködés, Balázs reggelijének bepakolása stb. Napi rutin.
Balázs is elkészült, elbúcsúztunk és ő indult melóba, mert fél 7-re jöttek érte.
Felébresztettem Helgát (őt szoktam előbb, mert valamivel lassabban issza meg a reggeli kakaót), megkapta az italát és míg  ivott, én is összekaptam magamat.
Hamarosan hívott Balázs, hogy nehogy keltsem a lányokat, mert beugrott a boltba és az ottani órán látta, hogy csak hat óra van, meg is kérdezte hogy jól jár e az óra és kiderült hogy igen.
Tehát az én mobilomon lévő órám jól járt, csakugyan 05:30 volt. Az ő mobilján lett valahogy elállítva az óra.
Egyszóval potyára felkeltünk fél órával hamarabb.
Pffff, de bénák vagyunk!!!
Mondtam is Balázsnak, hogy ez vicces is lehetne akár, és hogy szegény nagylányt már felébresztettem.
Nelli még nyert negyed órát kb. Ő járt jól az egészben.
Ez a hét amúgy elég hosszú, anyum lebetegedett, egész héten nem jön. Én viszem az ügyeit szegénynek, plusz mamám napi többször felváltva az emberrel. Az a baj, hogy nekem is két napja fáj a gyomrom, nem esik jól a kaja, remélem én nem kaptam be valami vírust, nem hiányozna.
A gyerekek szerencsére jól vannak, megvolt a kirándulás Helgának, élvezte, mesélte milyen állatokat látott és melyik tetszett neki legjobban.
Nelliék meg gőzerővel próbálnak a ballagásra...Na, ha a ballagásra gondolok, máris lelombozódom. Pedig tudom, hogy ez jó dolog, az élethez tartozik. De nehéz lesz a változás, főleg úgy, hogy másik suliba kell vinnem, mint ahova szándékoztam, ezt még nehezen fogadom el.

A hangulatom is rossz, nyomaszt a vizsgálat, eredmény, beiskolázás,hosszú nyári szünet.
Ráadásul a számítógép is úgy két napja többször kikapcsol magától, remélem hogy nem készül az is beadni a kulcsot. Elég volt most a mikrót lecserélni, a kávéfőző is halódik, a hűtő szintúgy.


2016 május 7, szombat

Az új családtag egy mikró és minden más

Tegnap elsuhant mellettem egy motor és egy másodpercre szomorú lettem, mivel eszembe jutott a fiatal korom, amikor Balázs, meg én mindenféle koncertre, fesztiválra mentünk. Na jó, leginkább koncertre, az igazi nagy sátras ottalvós fesztiválozásból egy darab volt, de az emberemnek annyira betett, hogy azóta sem hajlandó ilyenen részt venni.
Én egy-két napra azért elmennék talán...Na, majd egyszer...
Amúgy a hét nagyjából eseménytelenül telt, tegnap voltam Helga fogadó óráján, szerencsére nem kaptam negatívumot, aminek igencsak örültem, mert itthon megint kissé túlpörög és verekszik :/ Mennek kirándulni jövőhéten, örül neki, várja már.
Nelli is jól van, ha minden igaz, két héten belül végre túlesünk a vizsgálaton és végre az iskoláztatási dolog is rendezve lesz. Hihetetlen, hogy mindjárt év vége és elballag az oviból. Előre szomorú vagyok, imádta ezt az ovit és én is elégedett voltam, nagyon törődtek a gyerekkel, sok szépet és jót kapott ott. Az iskola az már más lesz tudom, ott már nincs kec-mec, meg babusgatás. De remélem megtalálja a helyét, csakúgy mint Helga.
Ja, neki tegnap fülfájása volt. Este 7 körül szólt, hogy fáj a füle. Nem sokkal később sírni is kezdett, szóval hezitáltam, mi legyen, vigyük ügyeletre, de onnan úgyis a fül-orr-gégészetre küldenék, volt már fülgyulladása kétszer is ovis korában. Szóval adtam neki fájdalomcsillapítót és meleg sót raktam a fülére, hálistennek használt, mert utána elmúlt a fájdalma. Remélem, nem is jön elő ismét.
A mikrónk meg tegnap végleg beadta a kulcsot. Már hetek óta vacakol, égett szagot áraszt és idő kérdése volt csak, hogy elromlik. Na hát tegnap elkezdett szikrázni és annyi volt neki. Ma vettünk egy másikat, addig meg gázon melegítgettük, de el vagyunk már kényelmesedve, hiányzott a mikró. Reggel automatikusan indultam a mikró felé a kezemben a kávémmal, csak utána esett le, hogy ez nem fog menni :P
Szóval itt az új készülék, és gyönyörű :) :) Régóta terveztük, már hogy lecseréljük a régit, amit még anno 5-6 éve használtan kaptunk valahonnan, de mivel működött, nem siettük el, hát most oka is volt a cserének. Én örülök neki az biztos.

2016 május 2, hétfő

Éljen május elseje XD

Annyira nem csináltunk azért nagy ügyet belőle...
Én még beteg vagyok és Nelli is nehezen lábal ki a kórságból, igaz ma már ment oviba, mert a doki kiírta. Meg Balázs is köhög még mindig, szóval nem igazán terveztünk semmit május elsejére.
Anyum felugrott hozzánk kora délután és mondta, hogy ha gondoljuk, kimehetünk a majálisra. Hát kedvünk az nem nagyon volt hozzá, de úgy voltam vele, hogy ha anyum már eljött, induljunk. Helgát viszont a jó égnek nem sikerült rábeszélni és az apja is inkább az itthon maradás mellett voksolt, így Nellivel, meg anyummal hármasban mentünk.
Az idő szerencsére jó volt, ellentétben a beharangozottakkal, miszerint egész vasárnap szakadó eső lesz.
Jó sokat gyalogoltunk, hogy kiérjünk és gondoltam, hogy nem is lesz nagyon program, amire érdemes lenne maradni, már évek óta kb. ugyanaz van. Hastánc, a helyi nyugdíjasklub énekbemutatója stb., sok sok részeg ember, kb. mint egy falunap.
Na, nem is csalódtam, mert pont ez volt, így tettünk egy kört, szétnéztünk, vettünk egy-egy nyalókát a gyerekeknek és utána indultunk is haza. A gyaloglás maga kétszer annyi időbe telt, mint amit a majálison töltöttünk, szegény anyumnak feltörte a lábát a cipő, nekem meg a derekam akart leszakadni, Nelli viszont hősiesen gyalogolt nyakig ragacsosan a nyalókától :)
Mindegy, kibírható volt, bár jövőre szerintem már tényleg kihagyjuk és inkább kirándulni megyünk, feltéve ha nem lesz a család háromnegyede beteg, mint jelen esetben.