az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 augusztus 30, kedd

Búcsúzik a nyár, küszöbön a suli

A hétvégi összejövetel reményen felül jól sikeredett, pedig féltem tőle. De szerencsére minden a legjobban sült el, nem volt semmi vita, a sok vendég mellett nem értünk rá egymásnak esni. Olyan más falun az élet, azok a jó csendes reggelek, na meg hogy éjszaka még jó sokáig lehet ülni a kertben beszélgetni egy ital mellett, közben szól a zene és látom a szép csillagos eget. Egy  teljesen más feeling, mint ami itt van.
A gyerekek jól lefáradtak az egész napos friss levegőtől. Ott is aludtunk, aminek a következménye, hogy még mára sem pihentem ki magam teljesen. Pedig össze kéne kapnom magam, na meg a csajokat, mert holnap után kezdődik az iskola.
Úristen...leírni is ijesztő.
Holnapután...

Hogy hogyan fogom rávenni a gyerekeket, hogy kb. két órával hamarabb keljenek fel, még nem tudom, de ma még meg szeretném vásárolni a tanszerek hiányzó részét, meg a tisztasági csomagokat. Venni kell még Helgának is tornacipőt.
Tegnap megnéztem az ünneplő ruhákat, naná hogy Nelli kihízta a fehér blúzát, még jó hogy van egy másik, igaz az nem olyan ünnepi, meg hosszú újjú is, de jobb híján ez van, egy délelőttöt kibír benne, gondolom én.
Félek az egésztől, meg nem is tudom, hogy fogom kivitelezni, eddig volt egy menetrend, útba estek az intézmények, most meg nagyon nem így lesz, jó korán kell elindulni, hogy mindenki időben beérjen.
Szerencsére elsején az apja is jön, vagyis ő megy Helga évnyitójára, én meg Nelliére, mivel hogy mindkettőnek egyszerre, reggel 8-kor kezdődik.
A többit még nem tudom. De előre nem is lehet ezt tervezni. Majd kialakul valahogy. Egyelőre egyik gyereknek sincs kedve túlzottan menni, sőt Helga tegnap megkért, hogy állítsam vissza az időt,pár héttel korábbra. Na, ezek miatt aggódom kicsit, nehogy belázadjanak és a végén mindenki elkéssen mindenhonnan.

2016 augusztus 24, szerda

Erősen nyár vége

Ami érződik mindenki hangulatán.
Helga egyre többet kérdez a suli felől, ugye nem kell menni...és ugye nem most rögtön kezdődik...mondatokkal. Nagyon várja mi ?! Nelli még örül neki, hiszen gőze sincs, mivel jár az iskola. Jövőre már nyilván ő is úgy vélekedik, ahogy a nővére.
Az őszi cuccokat is előszedtem és ruhapróbákat tartottunk, bármennyire is rühelljük mindannyian. Meg kell állapítani, hogy híztunk. Mindhárman :/
Helgánál ez jó, mert ő mindig sovány, Nellinél már nem kellene többet, minden gatyájában ki kell engedni a gumit. Ami meg engem illet, a mérleg nem mutatja, de valahogy úgy érzem, jöttek rám is a pluszok.
Hihetetlen, de egy hét és vége a szünetnek!!! Igyekszem kihasználni a vakáció jobb momentumait. Hogy a gyerekek tovább alszanak, hogy nem kell azt az undorító tömegközlekedést igénybe venni (és ezen agyalni), hogy nagyjából én osztom be az időmet. Mert ennek egy hét és vége...És nem túl könnyű dolgok jönnek.
Szereztem egy sulis listát és átnéztem. Hát sok dolgot már megvettem, de még jó bőven akad, amit évnyitóig meg kell venni, ezt a héten el kellene intézni.
Tesómék hét végére nyárbúcsúztató kerti partira hívtak. Már előre fel áll a szőr ettől a hátamon. Nem vagyok hangulat gyilkos, de több okból nem szeretek tesómékhoz menni.
Messze van, vagyis nem annyira messze, de egy részt vonattal kell utazni, utána buszra szállni.
Nem vagyok jóban a sógorommal. Momentán beszélő viszonyt sem ápolunk, látványosan levegőnek nézzük egymást és akkor őt kell bámunom egy estén át...
Rajtunk kívül még jó páran lesznek ott, nem is családtagok, én pedig nem vagyok az a fesztelenül csevegős típus, persze ha valaki szóba áll velem, nyilván nem hajtom el, csak én ilyen befelé forduló vagyok inkább.
Tesómék jól élnek. Még akkor is, ha az ellenkezőjét állítják, de van egy nagy és gyönyörű házuk, két kocsijuk, jó állásuk, be merték vállalni a harmadik gyereket is, csodás a házasságuk. Szemben azzal, hogy nekünk nincs sem kocsink, sem lakásunk, albérletünk van, az sem sokáig és anyagilag a béka feneke alatt leledzünk, a gyerekek sajátos nevelési igényűek és sajnos Balázs meg én sem vagyunk túl jóban egy ideje, sok a vita, vagy csak nem szól az emberhez, mintha ott sem lenne.
Jó, tudom nem kell irigynek lenni más boldogságára és nem is vagyok az, csak fáj oda lemenni és aztán visszajönni ide, folytatva a megszokott, egyhangú és tré mindennapokat. Amiket önerőből képtelenség élhetőbbé tenni.
De legalább most mamám nem cirkuszol. Hétvégére levitték anyumék a tesójához. Hihetetlen, de az egy évvel fiatalabb huga még teljesen ép szellemileg. Gondolom nincs ideje leépülni, mert ott a hatalmas tanya, tele állatokkal, valakinek azt gondoznia kell. Meg aztán van hobbija is, imádja a szappanoperákat. Mamámnak sosem volt hobbija, talán ezért jutott el ide :( De azért a kis kiruccanás jót tett neki.

2016 augusztus 19, péntek

Néha tele a pohár :(

Hát ja, van ez így, de néha az ember olyan lehangoltnak és kedvetlennek érzi magát. Főleg, mikor minden összejön.
Persze vannak jó hírek is, anyumnak semmi komoly baja nincsen (hurrá, hurrá).
Ma meg néhány sulis cuccot szereztünk még be és tornacipőt, bugyikat, zoknit, örültem, mert legalább a gyerekek nem rendetlenkedek és ugye kis öröm is öröm.
Más jó annyira nincs. Lassan vége a szünetnek és én már nem is igazán bánom. A gyerekek egyre jobban unják a babánt, hogy így fogalmazzak. És az esti lefekvés még mindig rémálom, tegnap még 10 órakkor is Helgával kellett vitatkozni, mire ő persze sírt, hogy akkor őt nem szereti senki stb. Pedig csak annyi volt, hogy vagy tízszer megkértük, hogy legyen szíves végre lefeküdni és csendben maradni, utána már emeltebb hangnemben kértük  ezt. Főként az apja, akinek valamiért nagyon rossz kedve volt tegnap. Sajnáltam a csajszit persze, de nem tudom, miért nem jó a békesség és miért nem lehet este 10 órakkor végre pihenni, aludni. Régen szerettem az estét, mikor a gyerekek még kicsik voltak, akkor időben kidőlt mindenki, olyan "luxusra" is volt lehetőség, mint egy film megnézése, beszélgetés. Mostanság ilyen egyáltalán nincsen, azok a hangulatos esték már régen a múltba vesztek. Pedig jó lenne vissza hozni, mert jók voltak.
Mamám is eléggé megosztóan viselkedik. Nagyon ellenségessé vált, azt híreszteli a házban, hogy mi nem törődünk vele, elvesszük a nyugdíját, el vettük a lakását a feje felől stb. A kedves drága lakók meg még el is hiszik hiszen ki ne hinne, egy kedves, ártatlan néninek?! Múltkor az egyik fickó okosított ki, hogy ne legyünk már olyan önzőek és ugyan költözzünk már vissza mamám lakásába.
Nem önzőségből, de biztos hogy nem!!!!Már laktam ott fiatal koromban Balázzsal és nem ment az együtt élés, folyton ment a cseszegetés, hogy ne folyassuk a vizet, ne égessük a gázt, de alap dolgok, mint pl. nem járkálunk be kopogás nélkül, vagy mikor senki sincsen a másik szobában, az nem ment. És el sem fértünk mondjuk.
Nem mentem bele egy meddő vitába, de hadd legyek már olyan "önző", hogy a gyerekeimet kihagyom ebből és hadd legyen már nekik, ha nem is külön, de legalább gyerekszobájuk, ahol ketten vannak és nem négyen élünk egy félszobában :/
Elegem van ebből!!! Unalmas és dühítő, hogy mindeféle emberkék feljogosítva érzik magukat, hogy belemásszanak az életünkbe. Ezen a környéken meg jó sok ilyen önjelölt igazságosztó és megmondó ember van.Komolyan fontolgatom a mielőbbi költözést, amúgy is felmondják jövőre az albérletet, szóval nem árt nézelődni. Sajnos eddig lehangoló eredmények vannak, kevés a kiadó lakás, ami meg van, vagy aranyáron, vagy nem mehet oda gyerek. Szépek a kilátások :/
Helga szülinapja is közeleg, még nem tudom, mit kap majd. Tortát biztos. A hugával szeretnének egy Furbyt, de ahogy a neten nézegettem, újonnan megfizethetetlen nekünk. Használtan még nem annyira néztem, de hátha ráakadok egyre elfogadható árban.

2016 augusztus 16, kedd

Száguld a nyár

Tudom, hogy régóta nem adtam hírt magunkról. Kedvem és/vagy időm nem volt. Aztán reggel ránéztem a naptárra és szörnyülködtem egy sort, hogy jó ég, mindjárt szeptember :O
Mostanság sok minden összejött, mamámmal is gondok vannak újra, anyumnak is közbe szólt egy váratlan betegség, most vizsgálatokra jár, hogy kiderítsék mi is a baj pontosan, szóval megy az aggódás, idegeskedés.
A gyerekek elvannak, hol jobban, hol kevésbé. Voltunk még egy kiránduláson, Helga majdnem a nagyszüleinél aludt, de az utolsó percben meggondolta magát, ki tudja mi okból .

Ja, a suliból küldtek neki egy verset, mert hogy fellép az évnyitón, örültem neki, ő már nem annyira. Olyan szinten nem várja a sulit, hogy az valami rémisztő. Előre félek, mi lesz reggelente, mikor két gyereket kell 8-ra leszállítanom, két külön iskolába, ráadásul a város két külön részébe, eddig legalább egyik útba esett. De most majd a buszokra leszünk hagyatkozva teljes mértékben, azok meg kis városkánkban elég gyászosak.
A sulira is be kéne vásárolni, de hogy-hogy nem, a papír amin a lista szerepelt, szőrén-szálán eltűnt. Én nem emlékszem, hogy kidobtam volna, ilyen fontos dolgokat nem szokásom. Két opció van, vagy úgy eldugtam, hogy nem találom(szenilitás), vagy a gyerekek rárajzoltak és kidobták, bár ők ezt vehemensen tagadják. Most meg kell várnom a 20-át, utána már van a suliban valaki a titkárságon és hátha küldenek nekem még egy példányt.
Vettem már pár dolgot, de sok minden nem dereng, hogy kéne, nem kéne stb. Olyan pancser vagyok!!!
És rosszul is alszom, az éjszaka közepén felkelek és rám jönnek ilyen szívdobogások, meg sokszor nap közben is.
Szerintem a szeptembertől tartok sok okból és azért vannak ezek, de igazán elmúlhatnának, mert egyáltalán nem jók :S

2016 augusztus 7, vasárnap

Kirándulás

Egész héten a kirándulás helyszínén témáztunk Balázzsal, de nem jutottunk dűlőre. Pénteken még sikerült össze is vitatkoznunk. De végül csak sikerült megállapodnunk egy olyan helyben, ahol még egyikünk sem járt és ami mindkettőnknek tetszett.
Igazán jó volt, láttunk sok féle állatot, ettünk egy jó kis étteremben, volt lubickolás a szabad strandon (már akinek, mert én nem mentem a vízbe), vonatoztunk jó sokat, szóval élményekből kijutott bőven. Igaz, csak Helga jött velünk, mert Nelli már elígérkezett a nagyszülőkhöz és nem akarta lemondani. Persze hiányzott, de ha neki ehhez volt kedve, hát áldásunkat adtuk rá, elvégre vakáció van.
Remélem a nyáron még legalább egyszer elmegyünk valamerre ezúttal teljes létszámban.
Azt hittem, Helgus lefárad a sok gyaloglástól (megvolt a km hiányunk), de tévedtem, mert este fél 10-ig ébren volt és pörgött. Reggel meg már 7-kor kiugrott az ágyból.
Az úton egyébként egész jól viselkedett, csak hazafelé nyűglődött és rendetlenkedett kicsit.
Tényleg kellett már ez a kis kikapcsolódás mindannyiunknak, új élményekkel töltődtünk fel és tudtam volna még maradni. De hát ez nem így működik.
Szeptemberig van még mit elintézni, holnap a sulis holmik beszerzését tervezem, vagyis egy részének a beszerzését. Nem akarok mindent az utolsó percekre hagyni.