az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 szeptember 22, csütörtök

És még mindig sírás...

Ez a hét sem az én hetem, azt bátran állíthatom. Napok óta pocsékul alszom, hajnaltól ébren vagyok és csak forgolódok, nem tudok vissza aludni.
Ezen nyilván az sem segít, hogy Helga a hét mindne napján sírással ment be a suliba, a mai volt eddig a legkatasztrófálisabb, a tanár úgy szedte le rólam. Tényleg tanácstalan vagyok, nem tudom, mi baja lehet, semmi változás nem történt. Ugyanaz a suli, ugyanaz az osztály, ugyanaz a tanárnéni. Ha kérdem, miért sír, nem nagyon ad választ, legfeljebb, hogy fél, de hogy mitől, azt eddig nem tudtam kiszedni belőle. Elkeserítő ez, mert nem szeretem zokogva ott hagyni a gyerekemet, de rohanni kell, mert Nellinek is suli.
Remélem, változik ez, mert nagyon nem jó így. Ő az iskolában sír, én meg itthon, mert sajnálom.
De legalább a vers nagy részét már megtanulta, mondjuk ez a reggeli káoszon aligha segít.
A gyerekutáló nővel ma is együtt utaztam, ott beszélgetett egy másik nővel, csak annyit hallottam, hogy azt mondta, ő folyton pörög, nem ér rá tögymörögni (szó szerinti idézet) és idegesítik, akik ilyenek stb. Engem meg ő idegesít, rettentően irritál, kb. ahogy őt az én gyerekeim. Múltkor Balázs elkísért a buszmegbe és látta a nőt, mondta is, hogy valahonnan ismerős neki.
A kérincsélős anyukával a héten egyszer futottam össze, hála az égnek. Tegnap délután utánam kiabált, hogy megvárjon e, míg kihozom Nellit a napköziből, de mondtam, hogy nem kell, mert megyek máshová is. Ennyi elég is volt, tényleg nem akarok szemét lenni, de nem szeretném a bank automata szerepét sem magamra venni, nekünk sincs annyi, mint kellene.
Ezenkívül más nem nagyon van, itt az ősz, reggel rendesen fázunk, mert hideg van.
Sajnos a héten ismét meghalt Balázs egyik barátja, aki alig volt nála idősebb, én nem ismertem, de páromat nagyon lesújotta a dolog.

2016 szeptember 16, péntek

A gyerekgyűlölő, a tarhálós anyuka, meg a sztereó reggeli sírás

Annyira nem bánom már, hogy itt a péntek!!! Pedig Balázs holnap is dolgozik, de legalább nem kell korán kelni és korán kelteni a gyerekeket. A buszhoz való rohanás, a csajszik hangulatingadozása, mindennapi mókuskerék elég heti ötször is.
A múltkor csendben megjegyzés tévő duó egyike a héten is beszólt, szépen vissza is szóltam. A nőből ezer méterre látszik, hogy utálja a gyerekeket, csak azt nem értem, hogy akkor miért dolgozik iskolában, ahol ugye gyerekből elég sok van...Bár nem tudom, milyen munkában van a sulinál, lehet hogy iskolatitkár, vagy olyan, aki viszonylag ritkán lát gyereket, nem hinném, hogy pedagógus. Mindegy a lényeg, hogy valószínű neki nincs saját gyereket és utálja hát az összeset a világon. Én meg őt utálom. Sajnos nem tudom megkerülni a vele való összeakadást, mert egyazon buszon utazunk, vígasztal, hogy ő heti 1-2x megy ezen a járaton.
Nelli allergiája előjött, durván köhög, szóltam is a tanárnőnek, hogy nem megfázás, allergia. Ma voltam a háziorvosnál és kértem a fulladásra kúpot, remélem nem kell majd használni, de ha kell itt lesz és nem kell az ügyeletre rohanni injekcióért mint jó pár éve.
Helga is köhög, nem kizárt, hogy ő is allergiás. A lakás penészedik mostanában, én is érzem, hogy nehéz a levegő.
Ja, a héten egy anyuka elkezdett velem haverkodni. Első nap csak köszönt, megkérdeztem hogy megy a gyerekének a suli, elmondta pár mondatban, én is elmondtam ennyi. Másnap már hosszasabban beszélgettünk, egy úton is jöttünk egy darabig. A harmadik nap meg már pénzt kért kölcsönbe :O Lestem is, mint Rozi a moziban, mert én három alkalom után tuti nem kérnék pénzt, de nem vagyunk egyformák, biztos nagyon le vannak égve. Szó mi szó nálunk is hó közepe van, de nem akartam seggfej lenni és adtam neki, igaz nem annyit, amennyit kért, annyi nem is volt nálam. Hálás volt, meg minden, de Balázsnak nem mondom, mert biztos megkérdezné, hogy amúgy normális vagyok e?! Anyum azt mondta, hogy egyszer oké, de ne csináljak rendszert belőle, mert nekem sem biztos, hogy ad bárki csak úgy. Igaza is van végülis.
A mai nap meg már nagyon nagyon hét utolsó napja feelingben kezdődött. Helga közölte, hogy ő bizony nem megy ma suliba, egy darabig ágált, végül feladta és szépen elbuszoztunk az iskolába. Ahonnan az ajtóból sírva fordult vissza és be kellett kísérni, ott sem hagyta abba, sírdogálva hagytam ott sajnos.
Nelli egész úton mondogatta, hogy ő nem fog sírni stb. Naná, hogy a suli ajtajában ő is rákezdett. Ilyen remek hangulatban kezdődött el a nap.
Remélem azóta már mindkét gyerkőc jobb kedvre derült. Hétvégén folytatjuk a maratoni vers megtanulását is, egyelőre az első versszak megy csak Helgának. Kicsit szkeptikus is vagyok, hogy az adott időpontra meg tudja e tanulni.
Bízzunk azért benne :)

2016 szeptember 13, kedd

Emberek...aaargh...

Ez az állandó korán kelés biztos kihozza belőlem, hogy ki vagyok tőlük, vagy csak szimplán bunkók keresztezik az utamat.
Tegnap egy Taylor Swiftnek öltözött kis csaj akasztott ki, aki beáll a tömött busz ajtajába leszálláskor és nem reagál semmire, gondolom mert a zenét hallgatta a fülhallgatójával vagy nem tudom, de még jó hogy nem hallotta, miket káromkodtam.
Aztán ma reggeli életkép a buszon Helgus sulijába menet. A lányok beszélgetnek, játszanak, néha-néha hangosak picit, olyankor én rájuk szólok, hogy halkabban. Az előttünk ülő két savanyú fapicsa, többször hátrafordult, majd tüntetőleg két székkel odébb mentek és hallottam amint az egyik mondja a másiknak, hogy milyen neveletlenek a gyerekek. Szerintem észrevették, hogy hallottam, mert egyik rám nézett és a képembe vigyorgott nyájasan és ártatlanul. Szívesen mondtam volna nekik valami szépet, de inkább hanyagoltam a konfliktust. Az egyik, de lehet hogy mindkettő a Helga sulijában dolgozik, nem tudom milyen pozicióban, de gyerekük nem biztos hogy van, tipikus mindig jól kinéző 40-50-es fapicsák, hagyjuk is. Csak engem mérgesítenek fel. A gyerekek nem neveletlenek, bele élték magukat a játékba, de rájuk szóltam és a buszon amúgy mindenki zajongott, volt aki sokkal hangosabban is mint a lányok. Majd pont két kretén, sznob nő miatt fognak ám néma csendben ülni, persze...
Aztán mikor Nellit is leadtam és gyalogoltam az amúgy tök széles járdán, egy nő megszólalt dühös hangon: Elnézést, átengedne...Mondtam neki, hogy persze. Erre megvetően végigmért és fejcsóválva elsietett. Franc tudja, mi baja volt, ketten egymás mellett elfértünk volna a járdán, plusz még odébb is álltam, de ezek szerint neki ez sem volt elég.
Mára már több idióta, gyökér nem kéne, de hát hosszú még a nap.
Ja, ha már hosszú...úgy néz ki, Helga indulhat egy versmondó versenyen, a baj csak az, hogy egy maratoni hosszúságú verset kéne hónap végére betanulnia, nem tudom sikerül e.
Jó lenne, de ez a vers még nekem is sok :D Azért reménykedem.
Balázs meg megint a fővárosban melózik, tegnap fél 11-re ért haza, mert a kocsijuk lerobbant és keríteni kellett valakit, aki haza hozza őket. Jó sokat találkoztunk na, én már fél álomban voltam, mikor haza ért. Már vacsorázni is fáradt volt, tusolt és bevetődött az ágyba. Bízom benne, hogy ma már nem ilyen későn jön.
Ja, akartam írni Helgus szülinapjáról, bár nem volt semmi nagy ünneplés, együtt akarom tartani majd az én szülinapommal, a szüleimet is meghívnám, sütnék-főznék valamit. Ez a terv.

2016 szeptember 8, csütörtök

Szenvedünk

Legalábbis ami a felkelést illeti. Főleg Nellit nehéz kivakarni az ágyból reggel 6-kor, szegény aludna, de hát ez majd csak hétvégéken lehetséges most már. Még nem álltak át a korábbi fekvésre, így a reggelek sem könnyűek.
A buszozás meg külön sztori, korán kell indulni és a busz vagy bevár a fordulóban, vagy nem. Sofőrje válogatja. Most az utóbbi két napban szerencsém volt, de biztos nem lesz mindig így. Szóval fel vagyok erre is készülve, van B terv is. Helgát ma már nem is kísértem be teljesen, egy ismerős kislánnyal összeakadt és bevágtáztak ketten, így nem is késtük le a buszt.
Na szóval nehézkes ez még.
Nellinek egyelőre tetszik az iskola, már tanulgatnak, de napköziben mindent megcsinálnak, így max. átismételni kell és hétvégére gondolom kapnak majd házit.
Helga továbbra sem kedveli a sulit, de elfogadta hogy menni kell (jelen állás szerint). Még minden nagyon kezdeti stádiumban van, de remélem mihamarabb lesz belőle egy jól működő rendszer. A délutánok is vegyesen alakulnak, ha anyum nem tud Helgára vigyázni ,akkor viszem magammal, de akkor a hazaút elég katasztrófa, mindketten be vannak pörögve és nem lehet rájuk hatni.
Este meg már fáradtak és Nelli időnként jó kis hisztiket csap, a tesó meg verekszik.
Hajaj, nem egyszerű ez. De biztos más családokban sem könnyűek az első iskolai napok.

2016 szeptember 3, szombat

Őskáosz, vagy valami olyasmi

Beindult a suli, ezzel együtt egy csomó új dologgal kell szembe nézni mindannyiunknak. Egyelőre még elég kuszák ezek a dolgok és nem látom se az elejét, se a végét. De remélem, majd kialakul minél előbb.
Csütörtökön voltak az évnyitók, mivel mindkét gyereknek egyszerre volt, Balázsnak el kellett jönnie egy szabadnapra. Hozzáteszem, nála ez nem igazán működik, a főnöke nem az az elengedős típus. Most is így volt, csak fél napra jöhetett el, vagyis inkább háromnegyedre, mert kettőre kellett visszamennie és este fél hétig, hétig dolgozott.
Én mentem a Nelli évnyitójára, Balázs ment a Helguséra.
Nelliék osztályába tizenketten vannak és a jó hír, hogy a nagy része lány. Megkaptuk a könyveket, amiket most hétvégén be akarok foglalni. Volt egy kis beszélgetés, de jövőhéten lesz a szülői így akkor majd már többet tudok.
Nelliék sulijából vágtáztam a város másik végébe Helga évnyitójára, mert hogy fel is lépett a leányzó és szerettem volna látni (bár kevés esélyt adtam ennek). Szerencsém volt, pont beestem addigra, mikor ő is a színpadon volt. Nagyon ügyesen szavalt :)
Utána ott is volt egy kis elbeszélgetés. Hárommal kevesebb gyerek kezdi az új tanévet. Bence aki nagy haver volt, viszont rossz hatással voltak egymásra, másik suliba megy és még két gyerek bukott meg, így jó kevesen is lesznek, ami mindenképpen hasznukra válik. Az okoskodós, nem köszönős anyuka gyereke sajnos marad. A gyerek ellen nincs kifogásom, de az anyuka, kicsit irritáló. Az a fajta, akinek semmi sem jó, mindenre van valami beszólása, sőt javasolta a terem átrendezését, hogy így-meg úgy tolják át már a padokat. Nem tudom, hogy feng-shui mániás, vagy csak túlon-túl kreativ, de első nap ez kit érdekel?! A stílusa az a törtetős, számomra visszatetszést keltő, "nem ismerem a nem-et" viselkedés, de Balázs azt mondja, az ilyenek viszik valamire az életben...
Helgáék is kaptak könyveket, de egyelőre nem láttam egyet sem. Lesznek délutáni tesik is, ami jó, hátha lefárad a gyerek és nem itt fognak civakodni a tesójával.
Az első nap tehát az újdonságokkal telt. Pénteken sem volt nagyobb tanulás, de a reggeltől kicsit tartottam, eddig könnyebb volt, a suli-ovi, egy útvonalon volt. Most viszont két külön irányban lévő intézménybe kellett leszállítani a gyerekeket reggel 8-ra. Korán keltünk (eddig sem keltek későn, de most nagyon-nagyon korán), aztán elbuszoztunk Nelli sulijába, utána indultunk a Helgáéba, aki végig bőgte az utat, alig lehetett megvigasztalni. Nem akart suliba menni, neki ez az útvonal nem jó, előbb őt vigyük el stb. Szóval ez a tervem bebukott, hétfőn azzal próbálkozom, hogy őt adjuk le, aztán megyünk Nelli iskolájába. Remélem ez beválik és sírás, meg stressz mentesen kezdődik mindenki napja.
Hozzáteszem, hiába indultunk el tök korán, Helga elkésett. Tömegközlekedés...imádlak :S
A két nap iskola le fárasztotta őket, mondjuk Helga már 7 előtt felkelt, de Nelli még alszik. Neki tényleg nagyon nagy a változás, eddig volt délutáni alvás az oviban, most már ez sincs, meg hát az ovi egy teljesen más légkör, de bízom benne, hogy hamar beleszokik. Na, meg abba is hogy a nővére is könnymentesen jön az oldalamon hétfő reggel.