az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 február 27, hétfő

Szegény embert az ág is húzza...

Mit húzza?! Rángatja...
Hét elején bekrepált a tv-nk, nem volt rajta kép. Balázs azt hitte, először ő kapcsolgatott el rajta valamit, de akárhogy is vizsgálgattuk a készüléket, kép nem lett rajta. Így szerelőhöz vittük, vagyis apummal kettesben, mert neki van autója, kézben igen furcsa lett volna elvinni. A szerelés egy kisebb vagyon, fel is akadt a szemem, de apum besegített.
Sőt, azt mondta, az albérletet is segít rendezni, ugyanis úgy pofára estünk, mint vasorrú bába a mágnesasztalon. Számítottunk egy pénzösszegre, amiből a kauciot és az itteni festést fedeztük volna, de múlt hét elején kiderült, nem lesz belőle semmi. Nem kicsit akadtunk ki. De szerencsére apum, nagyon rendes, a segítségünkre siet.
Már ha lesz miben segíteni, mert albérlet-írnom sem kell- még mindig semmi.
Balázs majd ma hívja fel azt a címet, amiről már írtam itt, hogy jó lenne, mert jó a környék, meg miegymás. Tiszta ideg vagyok.
Drága párom meg néha úgy viselkedik, ha említem neki az albérlet ügyet, mintha szívességet tenne, hogy felhívja. Pedig hát fedél neki is kell a feje felé és ugye egy család vagyunk.
A lányok jól vannak, nem túl lelkesen, de mentek iskolába.
Múlt héten Nellinél is lezajlott a farsang, élvezte, táncikált, szóval buli volt.
A hétvége eltelt, tanulgattunk, kínlódtunk. Tegnap végre befestettem a hajamat, már hónapok óta terveztem, de most jutottam a megvalósításig, meg aztán kedvem sem mindig volt, de már annyi ősz haj lett a fejemen, muszáj volt.
Ja, és nekiálltunk selejtezni komolyabban. Tegnap a nagyszobai szekrény tetejé lévő lomokat és a gyerekek által feldobált játékokat szedtük le. Lett egy nagy szatyor bébi játékunk, így azt egy kisbabás barátnőm fogja megkapni, a többi kuka. Balázs morgott is szokása szerint, nem igazán szereti, ha befogom a házimunkába, de hát ez olykor nem kívánság műsor. Csinálni kell és kész. Persze biztos nagyobb kedve lenne, ha önszántunkból, a sajátunkba kellene cuccolni.
Ajh, álom álom, édes álom :(
Egyelőre annak is örvendenék, ha tényleg összejönne ez az albérlet. Vagy bármilyen másik.

2017 február 17, péntek

Tere-ferék, albérlet, farsang

A héten - írhatom - fellendült a társasági életem. Pedig az albérlet gondok miatt, erre vágytam a legkevésbé, de azért nem esett rosszul.
Majd minden reggel egy ismerős anyukával jöttem haza, jókat beszélgettünk, nevettünk. Aztán a lejmolós anyuka is rám írt (a gyereke Nelli osztálytársa és anno pár alkalmas csevely után rögtön pénzt kért tőlem kölcsönbe, amit nem adott meg azóta sem), hogy mi van velem, rég látott, de nem is ő jár a gyerekéért a suliba. Megírtam neki ami azóta velünk történt, de sok jót nem tudtam, és nagyjából ő sem sok jóval szolgált, náluk is kórházban van egy családtag, aki nagyon rossz állapotban van.
Tegnap meg Helga farsangja volt, mentem is, mert szoktam fotózni, filmezni, hogy Balázs, meg szüleim is láthassák. Na, itt futottam bele a dekoratív anyukába, akiről már régen írtam, hogy fura. Ezen állításomat azóta is tartom, viszont tegnap leállt velem beszélni. Azt sem tudtam, hova legyek a meglepetéstől. Pluszba szörnyen leharcoltnak és bénának éreztem magam mellette, de mindig ez van, ha nagyon csinos és jól szituált emberekkel találkozom (én ilyen sosem leszek sajna, nem az a típus vagyok alapból). De kellemes csalódás volt, talán a látszat sokszor nem az, aminek tűnik.
A farsang jól sikerült, bár Helgán látszott, nem sok kedve van az egészhez, de viszonylag beleegyezően fellépett az osztályával. Aztán sütizett egy jót és jöttünk haza.Jövő héten folyt. köv. a hugának.
Ja, a suliban két kisgyerek is csak úgy oda jött hozzám puszit adni és megölelni, nagyon cukik voltak.
Nelli meg beszerzett pár pirospontot, örültem nagyon, remélem tartós a változás.

Balázs még hezitál az állás változtatásn, az ajánlattevő hamarosan választ vár, közben kiderült, hogy be van jelentve, szóval nem tudja, mit csináljon, én nem bánnám, ha maradna, ahogy a mondás tartja, járt utat járatlanért el ne hagyj...de ő meg az új munkahely felé hajlana, szerintem.
Albérlet terén nincs változás, van egy címünk most, majd ma telefonál Balázs, hogy aktuális egyáltalán e még.
Mamám sincs most jól, két napja nincs jó kedve, persze érthető, mitől is lenne, de remélem az egészsége nem sínyli meg ezt a lehangoltságot.

2017 február 14, kedd

Bizonytalanság

Ja, tényleg ma van Valentin nap. Még jó, hogy mi annyira nem tartjuk ezt az ünnepet, de azért egy tábla csokit csak veszek az embernek.
Tudom, régen jelentkeztem már, de eléggé el vagyok kenődve úgy az egész minden miatt (na, ezt jól leírtam).
Albérletet még mindig nem találtunk, vasárnap is hívtam egyet, szombaton adták fel, de persze már nem aktuális. Visszajelzés még nem érkezett arról a lakásról, ahova én úgy szeretnék menni lakni. Az idő meg vészesen fogy...
Múlt héten már szemkigúvadásig néztem a hirdetéseket, de vagy drága, vagy gyerekeseknek nem adják ki.
De a sok okos a környezetemben, meg még bele is dumál. Főleg olyanok osztják az észt, akik tele vannak pénzzel és egy, vagy több hatalmas ingatlanjuk van, ja úgy persze könnyű. Hozzátenném, persze kéretlenül beszélnek, de azért beleszólnak, mert az olyan jó. Mármint nekik.
És ha valaki még egyszer megkérdezi, miért nem megyünk vissza mamához lakni, azt orrba vágom!!! Nem vagyok szajkó, hogy mindenkinek ismételgessem a miértet. Hogy full le van lakva, gyerek elhelyezésére nem alkalmas, hideg, kicsi (hiszen mamám az egyik szobában lakik, a másikban meg ugye hárman is alig fértünk el), akik abban a lépcsőházban laknak, meg tisztelet a kivételnek, idióták, akik folyton a másik dolgával törődnek és rosszindulatúak is természetesen. És ha mamámat kiengedik a kórházból és lesz olyan jó az állapota, hogy önálló életet folytathasson, nem hinném, hogy azt akarná, hogy mi négyon ott nyüzsögjünk. Meg Balázs sem akarja. Én meg főleg nem. De a sok okostojás nem érti és csak azért is firtatják. Én meg már unom elmondani újra, meg újra...
Balázs kapott egy állás ajánlatot egy másik vállalkozótól, be is jelentené, a fizu ugyanannyi lenne, egyelőre időt kért, gondolkodik, de a mostani főnök gyanús, hogy nem jelentette be, kértük a munkáltatói az adóbevallás miatt, de csak terelte a szót.
A lányok jól vannak, mindkét suliban farsangra készülődnek. Helgáéknál a héten, Nelliéknél jövő héten lesz. Már izgatottak, jelmezek megvannak, majd küldök be édes és sós rágcsát és üdítőt. Tanulásban még mindig megy a szenvedés Nelli részéről, itthon még csak-csak megy neki, de a suliban nem tudom, mennyire teljesít. Csak reménykedem, hogy év végére javít, mert bajban leszünk, ha nem...
Helgának szerencsére jól megy, a héten is kapott ötöst, miatta nem izgulok, ha továbbra is komolyan veszi legalább ennyire, akkor nem lesz gond.

2017 február 6, hétfő

Mi lesz velünk?!

Ezt a kérdést egyre gyakrabban teszem fel Balázsnak, vagy csak úgy magunknak. Több okból is.
Anyagilag nagyon rosszul állunk most, az ünnepek alaposan leamortizáltak minket pénzügyi téren, azóta sem térünk magunkhoz és nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk betömködni a lyukakat.
Másrészt albérlet ügyben sincs semmi fejlemény és hamarosan két hónapunk lesz elköltözni innen. Egyelőre nincs hova és ez megijeszt. Gyűlölöm a bizonytalanságot. Keressük mi, de semmi, vagy ha van megfizethetetlen. Egy helyről várunk visszajelzést, de az is olyan bizonytalan még.
Pont ma beszélgettem egy anyukával, ő szintúgy ebben a helyzetben van, az albérletüket árulják és ő is két gyerekkel nem tudja, mit hoz a holnap. Durva dolog ez sajnos. Nyugtalanít és szeretnék már valami biztosat tudni, mert ez így nem jó.
A lányok el vannak. Hétvégén az apjuk dolgozott, így hármasban voltunk. Megkértem Helgát, segítsen már Nellinek kicsit a tanulásban, hiszen neki jó lett a félévije, a hugának meg nem. Megígérte, hogy segíteni fog és persze nem segített. Vagyis kemény öt percet szánt a tesójára, azzal meg nem sokra mentünk. Pedig abban bíztam, hogy ha együtt tanulnak, talán több sikere lesz Nellinek, de ez nem fog kiderülni, mert a terv egyelőre befuccsolt.