az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 július 30, vasárnap

Kómás vagyok

Mert a szomszéd hajnalok hajnalán felcsengetett minket :S Vasárnap...Balázst kereste valami munka miatt, ami oké is lenne, de könyörgöm, ne 6 órakor már. Persze már nem is sikerült visszaaludni, mert Balázs is ment dolgozni, meg úgysem sikerült volna. Így most konkrétan leesik a fejem az álmosságtól, nem baj, mindjárt dél és jöhet a kv. Bár mióta 3az1-bent iszom, nem igazán pörgök fel.
És el sem hiszem, hogy mindjárt augusztus. Úgy elrohant a nyár. Bele sem akarok gondolni, hogy mindjárt megint kezdődik előről a suli és az ezzel járó idegörlő borzalom. Brr...borsódzik a hátam tőle.
És meg kell állapítanom, hogy nem nagyon voltunk még sehol sem családosan. Balázs minden hétvégére bevállalt valamit, nem tudom, ez mennyire szándékos, de jó lenne ha már ránk is szánna némi időt. Agyalok az állatkerten, Nelli még nem volt ilyen helyen, Helgának már kétszer volt szerencséje állatkertbe menni. Meg tervbe van véve egy nagy össznépi családi szabadstrandolás, ettől csak azért vagyok rosszul, mert nem szeretek strandra járni, félek a mély víztől és a füdőruhámban szörnyen festek. Inkább kirándulnék, de a lányok a strandra voksolnak.
Nelli amúgy most nincs itthon, a nagyszülőknél tölti a napot, Helgának nem volt kedve, ő itt maradt velem. Tegnap vágtam a hajából, mivel vastag szálú, nagyon izzadt alatta. A végén már ellenkezett és rángatta a fejét, így olyan lett, amilyen, de egynek elmegy, szeptemberig visszanő. Nelli hajára is ráférne egy igazítás, de ő szereti a hosszú hajat, az más dolog, hogy a fésülést nem igazán csípi.
Lassan neki állok beszerezni a tanszereket is, már elkezdtem amúgy, de még jó hosszú lista van, amit meg kell venni.

2017 július 25, kedd

Elhagyatva a sötétben

Tegnap jól lecsapott a vihar, de olyan alaposan, hogy elment az áram az egész házban. Először azt hittem, hogy csak a biztosítékot verte ki, így kiballagtam a lépcsőházba és megnéztem, de a villanyóra az okés volt. Felhívtam Balázst, aki persze mint mindig mostanság, a hülye haverjaival tölötte az estét és jól lerázott, hogy öt perc és jön haza, meg hogy nézzem meg még egyszer a villanyórát (mi a francot nézzek rajta?!). Megnéztem még egyszer a kedvéért, ugyanolyan volt mint tíz perce, aztán bent a koromsötétben, a két felpörgött gyerekkel kínlódtam, Balázs nem jött, az áram sem. Felhívtam az áramszolgáltatót, hogy bejelentsem a hibát, bár gondoltam, hogy már valaki megtette. A nő ott azt mondta, hogy még senki, de inkább én is menjek a közös képviselőhöz és nézzük meg a főcsapot, hátha csak azt verte le a vihar. Este fél 10 volt :S Szóval gondoltam, hogy nem fog örvendezni nekem a képviselő. Balázst hívtam, ide ér e már, de jó pár hívás után sem vette fel.
Helga nagy bölcsen megjegyezte, hogy na anyánál most telt be a pohár. És hát így is éreztem. Nelli sírt, mert félt a sötétben. Az orrunkig nem láttunk, mécsesekkel világítottunk (és megfogadtam magamban, hogy veszek már egy nyamvadt elemlámpát).
Telefonáltam anyáméknak is, hogy szerintük akkor mit tegyek, apám ordított a háttérből hogy milyen szerencsétlen vagyok, anyám sem sok újat tudott tanácsolni.
Nagy káromkodva kivonultam a ház elé (egyik lakó pont hallotta, milyen csúnyákat mondtam, de nem érdekel), hogy megnézzem, ég e valahol a villany, de a ház tök sötét volt, a mellette lévő is, viszont a szemben lévőkben vidáman égtek a fények. Közben jött egy nő a házból, ugyanezzel a gonddal és hogy akkor mi legyen. Mondtam, hogy én már próbálkoztam bejelenteni, de nem jártam sikerrel. Azt mondta, akkor ő is hívja az áramszolgáltatót, hátha így kijönnek. Közben haza ért Balázs is és ő viszont felment a képviselőhöz. Nem aludt, épp a folyosón állt a többi tanácstalan lakóval együtt. Azt mondta, hogy már kihívta őket és 3-4 óra múlva helyre áll minden.
Ehhez képest reggel 9-re lett megint áram :S
A hűtő elkezdett folyni, szerencsére nem nagyon, így nem mentek tönkre a kaják.
Rohadt mérges vagyok!
A viharra. Balázsra. Az áramosokra (na jó, gondolom ők egész éjjel melóztak, egy csomó helyen volt ilyen gond). Meg kicsit magamra is, amiért nem mentem fel a közös képviselőhöz, bár nem hiszem hogy több értelme lett volna és hamarabb kijönnek.
Talán igaza van apámnak, tényleg szerencsétlen vagyok.

2017 július 21, péntek

Nyaralási képeslap nincs, csak egy rövid bejelentkezés

Régen jártam erre, tudom. A nyári szünet javában tart, igyekszünk ellenni, szerencsére Helga pár hetet megy most napközibe. Imádja, rá is fér, mert itthon kezdett megzizzenni. És ez egy sor konfliktust szült, folyton verekedtek. Így legalább csak az esti program ez. Bár igyekszem leszoktatni róla, mert csúnya dolog és engem marhára idegesít.
Szoktunk ismerős anyukákkal találkozni, beszélgetni, de néha csak úgy elvagyunk kettesben Nellivel, majd hármasban Helgával. Sajnos Balázs egész héten dolgozik és nem tud velünk lenni. Pedig az lenne a jó, de neki olyan munkája van, hogy a nyár a főszezon. Most hétvégén talán nem dolgozik és hátha kitalál valamit, bár a lakásban kellene pár dolgot végre befejezni.
Összefoglalva tehát, a nyár eddig átlagos. Azt nem írom, hogy unalmas, de semmi különös nem történik. Bár inkább ne is történjen, egyik ismerősnek most kell majd a babájával befeküdnie kivizsgálásra, mert rosszak lettek a pici vérvételi eredényei, szóval akkor ezerszer a monotonitás, mint a kórház és a betegség.
Szoktuk a verseket gyakorolni, Helgának még mindig baromi sok van és nehéz egy vers, nehéz bemagolni, de van még rá vagy 6 hét. Nellinek is van mit csinálnia, ő szívesen töröl port, mos fel, ha olyanja van, ha nincs, akkor is lefoglalja magát többnyire. A gyerektársaság nem nagyon hiányzik neki, nem nagyon barátkozik. Voltunk a múltkor a játszón, két kislány játszott ott, odamentek Nellihez, hogy játszanak együtt, de csak rövid időre tudták elcsalni magukhoz. Helga sem a barátkozás híve, ő inkább a nagyobbakkal, felnőttekkel jön ki jobban, mint a kortársaival. Meg a fiúkkal ugyebár :P
Mamámhoz is le kellene menni, régen voltam, de a héten már nem jutok le. És a teknőst sem vásároltuk még meg, Nelli olykor kérdezi, hogy ugye nem felejtettük el és persze hogy nem, de nincs még meg az akvárium és várok még pár ismerőst, hogy visszajelezzen ezügyben. Ha senkinek nem lesz, kénytelenek leszünk venni egyet, remélem mihamarabb pontot teszünk a teknős-ügy végére.

2017 július 11, kedd

Motiválatlan vagyok, feltöltődés kellene

Helga már reggel hétkor kipattant az ágyból, holott este tízkor még ébren volt, nem értem. Vagyis gondolom sokkal több mozgásra lenne szükségük, de itt nincs semmi a környéken, amivel hosszabb ideig el lehet lenni. A játszótér kicsi és élvezhetetlenül zsúfolt, meg mocskos, ráadásul 11-től 3-ig oda süt a nap is. Marad a séta, fagyizás a közeli cukrászdában és ennyi. De tegnap nem tudom mi ütött beléjük, Nellibe például belebújt a kisördög, hisztizett, verekedett, nem akart jönni, össze-vissza szaladgált, rendesen felhúzott. Helga meg újabban rugdosódik. Nehéz velük na, a nyár meg végtelen.Persze ott vannak az anyukák és gyerekeik, akikkel lehetne találkozni, de nekem folyton nem megy a vendégeskedés és a jópofizás. Az egyik csaj állandóan menne valahova, kísérjük el ide, oda, persze a legnagyobb melegben, mikor máskor.
A másik meg, a gyerekével hívatott fel tegnap egy tök ismeretlen számról, felveszem, mire a kisgyerek bemutatkozás, meg egyebek nélkül üvölt a telefonba, hogy akkor megyünk e hozzájuk. Először nem is kapcsoltam, kivel beszélek, majd miután leesett, ki hívott, mondtam a kisfiúnak, hogy majd hét közepe felé, ha nekik is jó, erre hallgatott egy sort és rám csapta a telefont. Nem hívtam őket vissza...
Az lenne nekem a ideális elfoglaltság, ha Balázs eljönne velünk kirándulni, szép helyeken barangolnánk, új élményekkel gazdagodnánk. Az, hogy más anyukákhoz járunk, vagy folyton-folyvást kísérgetünk valakit valahova, nekem nem kikapcsolódás. Persze nem szabad antiszocnak lennem és kellenek az emberi kapcsolatok. De a családi kapcsolatok is fontosak. Sőt, azok a legfontosabbak.
Nem tudom, Balázsnak mikor lesz szabadnapja, hogy el tudjunk menni valamerre kirándulni, egy hét közbeni nap tuti lenne, mert hétvégén hülyén járnak a buszok, vonatok, meg akkor van a legnagyobb tömeg. De Balázs általában még hétvégén is dolgozik, vagyis most pl. tuti. Az a jó, hogy Nelli valószínűleg anyuméknál lesz szombaton, Helga most töltött ott egy délutánt, így mindenkinek jobb kicsit. Velük is történik valami a tömény unalmon kívül. Viszont egy családi csapatépítő túra is kellene, mert ez így nem valami élménydús nyári szünet. Szóval várok arra a beígért kirándulásra. Remélem, hamar eljön.

2017 július 7, péntek

Ez kemény...

Teljes gőzzel dübörög a nyári szünet, és hát nem mondom, hogy nem akadok ki a lányokra. Tegnap már elhangzott tőlem a "gyűlölöm a nyári vakációt" mondat is. Megvagyunk, szenvedünk, nem sok lehetőségünk van itt a városban a lakótelepen. Van ez a nyomorult játszótér a közelben, de az tele van folyton ráérő, pletykagépekkel, amiből én köszi, de nem kérek. Annyi ott a gyerek, hogy az már élvezhetetlen, nem annyira klassz tízperceket várni az egyetlen darab hintára, meg ilyenek. Ráadásul szeméttel és üvegszilánkkal is bőven meg van szórva. Így marad a séta, meg az ügyek elintézése. Ma a gyerekorvoshoz megyünk receptekért, tegnap a kábelszolgáltatónál cseréltük ki a tönkrement távirányítót.
Oké, van egy csaj, akivel összejárunk. Két gyereke van neki is, még elég kicsik. A pasija sokat dolgozik, szóval sokat van egyedül. Én amikor tudok, találkozom, beszélek vele, mert tudom milyen tré érzés ez. De néha azért túltolja a dolgot, pl. napi ötször hív, reggel hétkor telefonál, vagy épp este negyed tízkor. Múltkor egy csomószor telefonált, de nem tudtam felvenni, mert orvosnál voltam. Rámírt fb-n hogy fontos közlendője van, majd vegyem már fel a telefont. Azt hittem, valami baj van, de csak unatkozott. Néha nem értem, neki legalább ott a kertes házuk udvarral, a gyerekeknek pancsoló, homokozó, ha nekem ilyenem lenne, azt hiszem befognám a számat.
A lejmolós anyuci sem semmi! Nem tudom írtam e már, de év végén a kislányt kiemelték a családból és nevelőszülőkhöz került, csakúgy mint a tesói anno, így az utolsó két hónapot már nem Nellivel járta egy suliban. Az anyuka azóta már pasit is, lakhelyet is váltott, engem meg a válogatott zakkantságaival fáraszt. Azontúl hogy próbált azóta is pénzt kunyizni (de nem adtam), most azt találta ki, hogy költözzünk hozzájuk albérletbe, mert elférnénk annyian, nekik négyszobás a házuk valahol az Isten háta mögött, van hely, milyen buli az már és hogy milyen olcsó lenne akkor nekünk, meg nekik is, gondolom az volt az első szempont. Alig bírtam megmagyarázni neki, hogy nem! Eszemben sincs velük összeköltözni, nem is ismerem őket, meg aztán most cuccoltunk ide, azt se hevertük még ki, nem is értettem, hogy jutott ez eszébe, de gyanítom, nagyon kell nekik a pénz.
Mamámnál is voltam, az állapota ingadozó, van hogy jobb, van hogy rosszabb, az étvágya az jó, a kedve is többnyire és ez már jó hír nála.
Elkezdtük a verset tanulni az évnyitóra, tudom lehet hogy korai, de Helgának olyan hosszú és nehéz hogy komoly kétségeim vannak, kedve sem mindig van a verselgetéshez, pedig napi kb. 10 percet ha kérek tőle. Nelli legalább szívesebben leül átismételni a dolgokat.
Balázs szerintem hétvégén is melózik. Úgyhogy sok élményt most sem várok. Ez a nyári is, mint a többi, kemény lesz.