az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 június 1, szerda

Napi kis bosszúságok, készülődés a nyári szünetre

Másodjára kezdek neki a bejegyzésnek, az előbb véletlenül megnyomtam valamit és persze ment minden a levesbe, béna vagyok na :/
Túl vagyunk a ballagáson, szép volt és megható és napokig olyan üresség volt bennem utána. Hogy még két hétig van egy ovis lánykám, utána Nelli is az iskolások táborát gyarapítja majd. Fura lesz az biztos, de bízom a legjobbakban. Szerencsére egyik kislány mégis oda megy ahova ő, így legalább nem lesz teljesen egyedül és ez jó.
Amúgy a lányoknál már nagyon év vége feeling van. Főként Helgánál, aki naponta kérdi, mennyi napot kell még járni suliba, ezt megkérdezi reggel és lefekvés előtt is. Meg reklamál, hogy unja, elég lehetne már, szóval fáradt már szegénykém. De még a héten, jövő héten és utána szerdáig menni kell, most vannak az év végi hajrák.
Nelli még jövő héten megy, nekik akkor már lovaglás, strandolás, szóval laza programok lesznek.
Sajnos kaptunk egy rossz hírt is, Balázs egyik haverja az intenzívre került, rosszul lett, remélem mielőbb felépül.
És én hogy vagyok? Hát lehetnék jobban is, mondjuk a ballagás utáni napoknál mindenképpen jobb a hangulatom. Csak néha mindenféle napi vackok elrontják a kedvemet.
Pl. tegnap egy anyuka az utcán olyan fura képpel méregette Helgát, pedig csak játszott és hozzá néha halandzsa nyelven kommentált. Szokta ezt csinálni ha belemerül a játékba. Persze ha nagyon hangos, leállítom, de most nem volt az. Mindenesetre az anyukát kellően lesokkolta. Jó, tudom túl kellene lépnem azon, hogy mit gondolnak mások, de néha nehezebben megy.
Ja, meg valamelyik nap egy öregasszony mellé ült le Nelli,  mert máshol nem volt hely. A táskája egyik része meg véletlenül hozzá ért a nőhöz, aki erre olyan mozdulatokkal tolta arrébb, mintha legalábbis leprás lenne . Amúgy nagyjából semmi bajom nincs az öregekkel (kivéve, hogy reggel csúcsidőben buszoznak a banyatankjukkal, mikor egy óra múlva az üres buszon is megtehetnék...), vannak köztük aranyosak, akik megmosolyogják a lányokat, mondják hogy milyen szépek, vagy kérdezik hogy melyik oviba, suliba járnak. De az ilyeneket, akik ekkora gyűlölettel viseltetnek a gyerekek iránt, nem igazán tudom hova tenni. Vártam, hogy beszóljon, talán készült is rá, de végül mégsem tette. Mi meg amint lett egy másik szabad hely, átültünk oda.
Szerencsére a nyári szünet beköszöntével nem is kell sűrűn tömegközlekednünk és az ilyenekkel összefutnunk.
Hurrá.

2016 május 25, szerda

Ballagási készülődés, apróbb félelmek stb.

Régen jelentkeztem már tudom. Azóta túl vagyok Nelli sulis beíratásán. Igaz, még van néhány papír amivel vissza kell menni, de igyekszem szünet előtt elintézni.
Kaptam egy jó hosszú listát, hogy miket kell tanév kezdésre beszereznem. Fura, mert Helgánál semmi ilyen nem volt, vagyis kértek néhány füzetet, meg egy csomag író, valamint egy csomag rajzlapot és ennyi. Na Nellinél ennél jóval többet kell megvenni, de lehet hogy szerencsém lesz és a Helgának betárazott cuccokból még maradtak füzetek, ecsetek, rajzlapok érintetlenül, így annyival kevesebb.
Izgalommal és kicsit félve tekintek a szeptember elé. Féltem a lánykát, hiszen elég érzékeny lélek, remélem hogy hamar belerázódik, talál majd barátokat (ha már egyetlen ovis társa sem lesz vele együtt, ez még nem biztos, de úgy néz ki) és majd ügyesen veszi az akadályokat.
Persze két éve Helgát is féltettem, de ő más jellem, keményebb, fiúsabb, hamar feltalálta magát.
Most meg már készülök a ballagási ünnepségre. Lélekben nagyon is, mert nem akarok sírni, pedig tudom, hogy fogok. Rossz érzés, hogy véget ér, valami ami nem jön vissza többet, de persze jó is, hogy Nelli is sulis, nagy lány lesz.
Az ünneplőket is elővettem, kiöblítettem.
Balázsnak is előkerestem az alkalmi inget, amit bár nagyon utál, mert nem az az öltönyös fazon, de az inget azért fel fogja venni. Én sem öltözöm ki túlságosan, felveszek egy sötét farmert, egy alkalmi blúzt és kb. ennyi. Terveztem a fodrászt, de nem jutottam el, őszintén kedvem sem volt hozzá, alapból nem szeretek fodrászhoz járni, pedig időszerű lenne, még a vakáció kezdete előtt.
A lányokkal amúgy minden rendben, most év végi hajrá van mindenhol. Igaz, Helga már roppantul unja az iskolát és ezt sok reggel értésemre is adja. Itthon is van, hogy kínlódik, előre félek, mi lesz a nyáron. Nellinek a felkelés húzós, de utána felpörög és általában nincs gond vele.
De az tény, hogy rájuk fér már a pihenés.

2016 május 7, szombat

Az új családtag egy mikró és minden más

Tegnap elsuhant mellettem egy motor és egy másodpercre szomorú lettem, mivel eszembe jutott a fiatal korom, amikor Balázs, meg én mindenféle koncertre, fesztiválra mentünk. Na jó, leginkább koncertre, az igazi nagy sátras ottalvós fesztiválozásból egy darab volt, de az emberemnek annyira betett, hogy azóta sem hajlandó ilyenen részt venni.
Én egy-két napra azért elmennék talán...Na, majd egyszer...
Amúgy a hét nagyjából eseménytelenül telt, tegnap voltam Helga fogadó óráján, szerencsére nem kaptam negatívumot, aminek igencsak örültem, mert itthon megint kissé túlpörög és verekszik :/ Mennek kirándulni jövőhéten, örül neki, várja már.
Nelli is jól van, ha minden igaz, két héten belül végre túlesünk a vizsgálaton és végre az iskoláztatási dolog is rendezve lesz. Hihetetlen, hogy mindjárt év vége és elballag az oviból. Előre szomorú vagyok, imádta ezt az ovit és én is elégedett voltam, nagyon törődtek a gyerekkel, sok szépet és jót kapott ott. Az iskola az már más lesz tudom, ott már nincs kec-mec, meg babusgatás. De remélem megtalálja a helyét, csakúgy mint Helga.
Ja, neki tegnap fülfájása volt. Este 7 körül szólt, hogy fáj a füle. Nem sokkal később sírni is kezdett, szóval hezitáltam, mi legyen, vigyük ügyeletre, de onnan úgyis a fül-orr-gégészetre küldenék, volt már fülgyulladása kétszer is ovis korában. Szóval adtam neki fájdalomcsillapítót és meleg sót raktam a fülére, hálistennek használt, mert utána elmúlt a fájdalma. Remélem, nem is jön elő ismét.
A mikrónk meg tegnap végleg beadta a kulcsot. Már hetek óta vacakol, égett szagot áraszt és idő kérdése volt csak, hogy elromlik. Na hát tegnap elkezdett szikrázni és annyi volt neki. Ma vettünk egy másikat, addig meg gázon melegítgettük, de el vagyunk már kényelmesedve, hiányzott a mikró. Reggel automatikusan indultam a mikró felé a kezemben a kávémmal, csak utána esett le, hogy ez nem fog menni :P
Szóval itt az új készülék, és gyönyörű :) :) Régóta terveztük, már hogy lecseréljük a régit, amit még anno 5-6 éve használtan kaptunk valahonnan, de mivel működött, nem siettük el, hát most oka is volt a cserének. Én örülök neki az biztos.

2016 április 1, péntek

Hiszti hegyek, jó eredmények

Ez a reggel egész jól indult volna, ha Nelli nem kezd egy orbitális nagy hisztibe fogalmam sincs miért. Talán nem volt kedve felkelni, vagy oviba menni (bár ezt kétlem, mert szereti), de nem akart felöltözni, csak ült ott és nézett maga elé, aztán meg neki állt ordítani.
Isteni volt és fel is mérgesített. Valamivel később, úgy fél óra múlva, abba hagyta és sikerült ráimádkoznom a ruhákat, de a hangulatomnak annyi.
Az oviba vezető úton próbáltam a lelkére hatni, hogy nem szükségesek ezek a hisztik, meg lehet beszélni normálisan is, ebben ő is egyetértett, de szerintem mindenki tudja, milyen az ha ilyen rosszkedvvel válik el a gyerekétől. Már most azt várom, mikor mehetek érte.
Nem tudom tényleg, mi történt az eddig viszonylag könnyen kezelhető kislányommal, de az utóbbi hetekben elég gyakoriak ezek a kiborulások, eddig főleg esténként, de most beújított ezzel a reggeliel.
Remélem csak átmeneti. Nem nagyon tudom kezelni.
Lehet, hogy feszült a suli miatt, amiről még mindig nem tudok semmi újat írni. Összefutottam pár napja egy ismerős anyukával, ő a körzetis suliba íratja a gyerekét és április közepén van a beíratás. Mi meg még sehol sem tartunk. De ez nem az én hibám, titokban abban reménykedem, hátha azért ez a késlekedés, mert mégiscsak indul a logopédiai osztály. De nem élem bele magam, nehogy aztán pofára essek.
Helga szerencsére most annyira nincs rossz passzban. Sőt, nem rég voltunk a kétévente esedékes képességfelmérésen és olyan jól teljesített, hogy a vizsgálatot végző nő, megkérdezte, nem akarjuk e normál suliba íratni.
Az apjával egyszerre vágtuk rá, hogy egyelőre nem. Mert az oké, hogy a teszten jól szerepelt, okos és ügyes és tündéri volt, de mi a szülei azért többet vagyunk vele és tudjuk, hogy nem mindig ilyen tünemény, vannak furcsa dolgai, a tömeget pl. nem szereti, agresszívvá válik és ez lehet hogy  hátrányára válna mondjuk egy 25 fős osztályban.

A másik ok, pedig a rossz tapasztalat, egyszer már átírattuk normál oviba, mert a módszertanis ovónője, meg más szakemberek ezt javsasolták. Mi meg a legjobbat akartuk Helgusnak és bele mentünk. A dolog rettenetesen sült el, a körzetis ovi egy teherként tekintett a gyerekre, akit kötelező felvenni, de ugye SNI-s és úgy mentek neki, hogy csak a gond lesz vele. Finoman szólva is katasztrófa volt, az óvónők hozzá állása, meg a gyerek ebből fakadó reakciója is. Szerencsére visszakerült a régi ovijába, de sokáig tartott, míg újra a régi önmaga lett. Na, mi akkor megfogadtuk, hogy csak magunkra hallgatunk, ezért hát ha lehet, ezt a normál iskolába való átíratás hanyagolnánk még pár évig. Talán ha nagyobb lesz már jobban alkalmazkodik az ilyen dolgokhoz, de most még korai lenne. Így marad ahol van és ott van a legjobb helyen.
Hát most így vagyunk, kezdtem örülni a jó időnek, erre elment a napsütés. Hétvégére meg Balázs mindkét napra vállalt munkát, szerintem ha rossz idő lesz, hosszú hétvége elég nézünk :/

2016 március 4, péntek

Betegség meg fejlemény

Elkiabáltam a dolgot. Mivel a héten mindkét gyerek beteg lett. Helga keddtől, Nelli szerdától van itthon. Helga lázas is volt két napig, ő antibiotikumot kap és jövő hét elején viszem vissza. Nellinek nincs nagy baja, köhögcsél, de ő hétfőn mehet.
Hozzá teszem, egyik sem az a klasszikus módon beteg. Tehát nem fekszenek, hanem a rossz közérzetük ellenére is rendetlenkednek. Persze én ennek örülnék, mert az sem jó, ha csak hevernek, mint egy darab fa, de azért néha kicsit nyugisabbak is lehetnének. Na mindegy, örülnék, ha ennyivel megúsznánk a betegeskedést,mert akkor még jól is járnánk, ahhoz képest, hogy van aki két hetekig otthon nyomja az ágyat.
Az idő viszont klassz, itt szépen süt a nap, talán eljön a tavasz is és végre nem kell a vastag téli cuccokkal tökölni az öltözésnél.
Nelli sulis dolgairól annyit, hogy előrébb hozták a fogadó órát és tudtam beszélni a óvónőkkel. Hát mit mondjak...vagyis írjak...Nem vagyok feldobva, de letörve sem, valahol belül éreztem, hogy ez lesz.
Szóval úgy néz ki, Nelli is ott folytatja a sulit, ahol a tesója tanul, vagy egy másik módszertaniba. Nem ajánlják neki a normál iskolát, mivel ott nagy az osztály létszám és durva a tempó. Félnek, hogy ennyi gyerek és a nagy követelmények miatt kudarcok érnék a leányzót és annak évismétlés lenne a vége. Azt meg senki sem szeretné. Én főleg nem. Én csak a legjobbat akarom a gyereknek, ahogy a nevelők is.
Egyelőre pontos terv még nincs, majd valamikor megyünk a felülvizsgálatra, utána már tisztábban látunk. Egyelőre ezt emésztgetjük, próbáljuk nézni a jó oldalát, pozitívan hozzá állni.

2016 február 29, hétfő

Sulikeresőben

Hétvégén semmi érdekes nem történt, a gyerekek szombaton meglepően jól viselkedtek, a vasárnapra ugyanez már nem volt igaz, de végülis eltelt ez a két nap. Ezen a héten, meg szombaton ovi Nellinek. Helga jól járt, mert neki meg nincs aznap suli.
Jelenleg kicsit mindketten köhögnek, de bízom benne, hogy a kálcium meg a Stodal szirup segít.
Múlt héten, amikor időm engedte, a városban lévő sulik honlapját nézegettem, mert szorít az idő és sehol semmi.
Nem egyszerűek a szempontjaink:

- ne legyen nagyon messze (lévén sem kocsink, sem jogsink)
- fogadjon SNI-s tanulót
- működjön benne kis létszámú osztály
Egyelőre nem találtam olyat, ami ezeknek a kritériumoknak megfelelne. A közelben lévő sulikba sokszoros a túljelentkezés, először a körzetbe amúgy is tartozókat veszik fel, a maradék helyekre, meg állítólag felvételi alapján válogatnak be gyerekeket. Nem tudom ez mennyire igaz, mert csak hallottam, de a túljelentkezés az tény.
SNI-s diákot nem minden intézmény fogad az biztos.
Kis létszámú osztály meg szinte sehol sincs, mindenhol 23-25 főtől indul a dolog.
Szóval ott vagyok ahol eddig, nem tudom hova tovább Nellinek.
Mondjuk még várjuk a behívó levelet a szakértői bizottsághoz is, ott biztos kijelölnek egy iskolát a gyereknek, valahogy dűlőre kell tehát jutnunk. A legjobbat szeretném a gyerekemnek, nem akarom, hogy a sok diák között elvesszen és ne legyen megoldva a fejlődése, az sem lenne jó, ha évet ismételne. Tudom, hogy a lelki ismeretes és okos kislány, de nagyon érzékeny, könnyen kiborul és ha a beszédhibája miatt esetleg csúfolnák (mert hát a gyerekek kegyetlenek), nem tudom, hogy bírkózna meg vele. Engem szekáltak az általános suliban, egy életre szóló sebeket tud okozni.
Suli ügyben jövő héten lesz a fogadó óra, én már most tiszta ideg vagyok :O


2016 február 13, szombat

Farsang, Valentin, durva pletyka

Megint eltelt nagyjából egy hét a legutóbbi bejegyzésem óta, mindig jönnék írni, de hol nincs mit, mert nem történt semmi, hol meg idő nincs összeszedni a gondolataimat.
Jól vagyunk, megvagyunk. Gyerekek járnak suliba, oviba és remélem hogy nem kapja el őket a errefelé most dúló influenza szerű megbetegedés.
A héten volt Nelli farsangja, nagyon élvezte, igazi parti arc volt a kiscsaj :)
A tesónak a múlt héten volt, úgyhogy neki partizás helyett a tanulás maradt. Beszéltem a tanárnőjével a héten. Nem mondott túl sok rosszat, igaz túl sok jót sem. Magatartás még mindig gáz, meg hanyag, elkalandozik a figyelme, felesel stb. Nem voltam feldobva.
Balázs pedig meglepett rendesen, mert kaptam tőle Valentin napra virágot!!! Pedig nagyon nem szokása virágot osztogatni. Örültem nagyon! Én édességet vettem neki ez alkalomra, a névnapjára meg tusfürdőt. Jó lett volna megtartani, pl. elmenni étterembe, vagy máshova kettesben, de ma is dolgoznia kell sajnos. Na, de majd összehozzuk azt is remélhetőleg hamar.
Egyik ismerősöm meg rám írt, hogy hogy vagyok és hogy mi újság. Már ezer éve nem beszéltünk, neki felesége van, nekem is ott a család, nem igazán tartjuk a kapcsolatot, maximum névnapra, szülinapra írunk egymásnak egy sort a közösségi oldalon. Írtam neki, hogy megvagyunk a körülményekhez képest. Mire vissza írt, hogy reméli, a körülöttem lévő zűrös dolgok is elsimulnak hamarosan.
Nem értettem, mire céloz, így megkérdeztem. Erre írta, hogy úgy hallotta külön mentem Balázstól és máris beújítottam egy másik fickót Pf...csak lestem ki a fejemből a meglepetéstől. Hogy honnan vett ilyen baromságot, nem tudom, de írtam neki, hogy erről szó sincs, együtt vagyunk és semmilyen új fickót nem szedtem össze. A régivel élek és nem is óhajtok változtatni. Az már más dolog (és csendben jegyzem meg), hogy ez a srác, anno hajtott rám és esetleg ő szerette volna, ha szétmegyünk Balázzsal. Na mindegy, jól meglepődtem, de hát ez van, pletykák jönnek-mennek ugye.

2016 február 6, szombat

Ez egy pocsék hét volt

Nem igazán volt jó ez a hetünk. Mamám állapota elég rossz volt, épp azt beszéltük anyummal, hogy már lassan elfogy a gyógyszere, de fizikailag egyáltalán nincs jól, és sajnos sokszor mentálisan sem. Szóval most már komolyabban fontolóra kell venni a kórházi kivizsgálást.
A héten volt Balázs névnapja, de nem igazán tartottuk még meg, mert beteg volt és minden nap sokáig dolgozott.
A névnapokról annyit, hogy érdekes, mert Balázsnak februára 3., Nellinek március 3., Helgának meg október 3., nem szándékosan lett így, de jópofa...
A lányok jól vannak (kop-kop), remélem ez így is marad, bár állítólag brutális hányós-hasmenős járványok dúlnak szerte a városban, volt hogy intézményt kellett bezárni.
Bízom benne, hogy minket elkerülnek ezek a nyavalyák. Épp elég a bajunk ezek nélkül is.
A héten volt Helga farsangja, nagyon élvezte és ügyesen, szépen vett részt rajta. Büszke vagyok rá.
Nelliéknél még nem volt farsang, a sok beteg gyerkőc miatt, eltolták egy héttel, így jövő héten lesz megtartva.
Várja már ő is nagyon.
Sajnos kiderült hogy, speciális logopédiai osztály nem indul, mint ahogy vártuk, így normál iskolákban kell majd kilincselni, hogy valahova (remélhetőleg nem a város másik végébe) ősztől felvegyék Nellit. De hát egy SNI-s gyerekért nem kapkodnak, mint az tudvalevő, nagyon bíztam ebben a logopédiai osztályban, bár már év eleje óta felröppent, hogy nem indítják, de kérdéses volt. Sajna ez mostanra biztossá vált. Nem vagyok feldobva, hogy finoman fogalmazzak.

2016 január 26, kedd

Félév, mosógép, betegség

Múlt héten voltak az esedékes szülői értekezletek, alapjába véve elégedett vagyok.
Helga magatartása ugyan nem a legjobb, a leckéjét gyakran elfelejti hazahozni, vagy letagadja, hogy nem is volt, közben meg de...A cuccaira továbbra sem vigyáz túlzottan és a balhék többségében benne van, de hát ő ilyen fiús lány. A tanulásban, meg ha már jeggyel kellene osztályozni, egy jó hármas körüli lenne. És én ezzel meg is lennék elégedve. Mivel másodikos, most már félévtől jönnek a jegyek és bízom benne, hogy a formát hozni fogja.
Nelli meg az oviban jól viselkedik, a logopédia leckéjét itthon mindig lelkiismeretesen megoldja, a foglalkozásokon rendesen közreműködik. Itthon egy kis hiszti királynő, de ez más téma.
A mosógépemről nem rég írtam, nem mosott és centrifugált úgy, ahogy kellett volna, így végül kihívtam a szerelőt, aki múlt hétre lebetegedett és csak most tudott jönni.
Kedves, jópofa srác, meg minden, de a mosógép javításának ára már kevésbé volt szimpatikus. A héten biztos nem tudjuk beiktatni, így halasztjuk és közben szüleimnél mosunk, jövő héten meg hátha már belefér, így is biztos kell még jó pár nap, mire újra itthon lehet a gép és használhatjuk.
Hétvégére meg sikerült lebetegedni. Náthás vagyok, fáj a fejem, a torkom, az arcüregem és ettől a fogam is, remélem legalább a gyerekek nem betegszenek meg, mert ha neadjisten valamelyik lerobban és itthon marad, a mamám körüli teendőkkel máris bajba kerülünk.
Ő szerencsére jól van, vagyis jobban, az étvágya például nagyon jó és egyre többször tudja, hol van, mi folyik körülötte. Remélem ez csak jobb és jobb lesz.

2016 január 19, kedd

Helyzetünk most

Régen írtam már, de igazából vagy nem történik semmi említésre méltó, vagy időm nincs a blogolásra.
Amúgy megvagyunk, küzdünk a mindennapokkal, ahogy eddig. A rokonunk ápolása megyeget, próbáljuk felosztani magunk között.
Az állapota hol jobb, hol rosszabb. Fizikailag kezdi össze szedni magát, ami jó. Mentálisan meg változó, az a rossz, hogy egyik percben még tökre képben van, a másikban meg már fel sem ismer...

De hát gondolom ez korral (is) jár.
A gyerekek jól vannak hálistennek. Járnak oviba, suliba. A héten lesz mindkettőnek szülői, mivel lassan közeleg a félév.
Hát kíváncsi leszek az eredményekre.
Helga szétesési kalandjai tovább folytatódtak, ez abban nyilvánul meg, hogy elhagyta a kesztyűjét és szétszakadt a kabátján a cipzár, a cipője saras állapotáról meg nem is teszek említést. Nelli legalább valamilyen szinten vigyáz a cuccaira, ami jó, de mindkettőnek kérvényt kell benyújtani, hogy szíveskedjenek maguk után a szekrénybe (vagy szennyestartóba, ha piszkos lett) pakolni a ruhákat.

Balázzsal is megvagyunk, nincs időnk összeveszni :P :P Pedig néha biztos volna min, de nincs erőm és energiám hozzá.
Jól esne egy csajos este valamelyik barátnőmmel, de egyik sem ér rá momentán, vagy messze lakik, vagy dolgozik stb. Így helyettem Balázs engedi ki a fáradt gőzt, minden hétvégén :/ Na, nem mintha rám nem férne már egy kis lazítás.Mindegy, tervbe van véve, bár attól tartok, mire a megvalósításhoz eljutok, el is múlik ez a kegyetlen hideg tél...