az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 március 30, péntek

Tavaszi szünet, második nap

Igen, két napja tart és nekem is két napja van torokfájásom. Itthoni szerekkel kezelgetem, már kezd jobb lenni.
Sajnos az idő nem kegyes hozzánk, ráadásul Balázs is dolgozik, egyelőre csak húsvét hétfőn lesz itthon velünk, meg esetleg vasárnap hamarabb végez.
Így már azt gondolom, még jó hogy nincs ragyogó napsütés, mert akkor a guta ütne meg, hogy a négy fal között szenvedünk.
Befogtam a csajokat is takarítani. Tegnap Helga porszívózott, port törölt, Nelli felmosott és mosogatott. Helga nem túl lelkesen-őt nehéz sokáig lekötni valamivel-Nelli valamivel érdeklődőbben. Ő ma is elmosogatott ebéd után. Lehet, hogy tartós lesz, én csak azért találtam ki, hogy addig se vitatkozzanak és unatkozzanak.
Tanulni is kellene, bár Helga ofőjével beszéltem, nincs a tanulmányával komolyabb gond, Nellinek sem vészes annyira, de neki gyakorolni kell a szünet alatt. Főleg matek és nyelvtan.
Helgának nemrég volt tanulmányi verseny, szép eredménnyel, büszke voltam rá!!!Csak ne készítene ki a magatartásával és a visszafeleselésével :S
Tervezem a sonkafőzést, vettem egy helyes, kis sonkát, Balázs vett tormát-nagy kaland volt, mert már kifogytak a készletek és csak a drágább volt sok helyen, de végül talált egy közepes árkategóriájút-, meg tojást is főzök, ha a csajok meg nem eszik, mert újabban kedvencük lett a főtt kemény tojás.
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

2018 január 1, hétfő

Buék 2018!

Remélem, nem lesz olyan rossz, mint az előző év és hoz némi jót is.
Elteltek az ünnepek, a karácsonyi családi összejövetel is elment kis sóval. És tegnap a szilveszter is lement. Semmi különös nem volt, hozzánk nem jött senki és mi sem mentünk sehova.
A gyerekek meg akarták várni az éjfélt, de 11 körül csak lefeküdtek, már fáradtak voltak és pörögtek csak.
Mi Balázzsal valamival tovább maradtunk ébren, néztük a tv műsorokat. Aztán éjfél után valamivel jött egy szám nélküli megcsörgetés az ember mobiljára.
Ami meglepett és fel is idegesített. A szám nélküli megcsörgetésről nekem csupa rossz emlék jut eszembe, mikor Balázs nem volt egyenes és a hátam mögött volt egy nője (akiről kisregényt írhatnék, mert ritka undorító lény volt, aki többnyire a családos, gyermekes férfiakra mozdult rá, persze Balázs sem ártatlan, kettőn áll a vásár mindig) Szóval ez a nőszemély a lebukásuk után sem adta fel és egy évig ilyen névtelen éjszakai megcsörgetésekkel örvendeztetett meg minket. Szóval nem volt kellemes és azóta is azon agyalok, ki lehetett az. A nő elvileg nem, mert azóta Balázs számot cserélt és a nő is férjhez ment, gyereket szült, máshova költözött, de persze kitudja. Ez bizalmi kérdés ugye.
Mindegy, ezt leszámítva átlagos volt az év utolsó napja, reggel későn keltünk és egész nap csak tengtünk-lengtünk.
Ja, társasoztunk is, négyen kezdtünk, aztán Helga kiszállt, később Nelli unta meg, így a végére ketten maradtunk Balázzsal, de így is jó volt.
Még egy nap szünet és harmadikától suli Nellinek :( Balázsnak már holnaptól meló. Hiányozni fog a szünet, pontosabban a sokáig alvás és későn fekvés. Megint bele kell szokni a kegyetlen hétköznapok monotonitásába. Hát remélem, hogy ennyi szívás után, mint ami tavaly ért minket, most már csak jobb periódusok következnek.

2017 december 17, vasárnap

És még egy kis idegesség így ünnepek előttre

Reggel azt terveztem, hogy tovább fogok pihenni, de a terv csak terv maradt, mert Helga felkelt 7 után. Pedig 10-ig ébren voltak a tesóval. Ember tervez...
A következő hét az utolsó az évben és ilyenkor az lenne a jó, ha már semmi nem történne. Csak a szokásos ajándék utáni loholás, hangolódás az ünnepre (amihez változatlanul nincs kedvem). Ennek ellenére jövő hétre még hátra van Nelli szakszolgálati vizsgálata, a diagnózis, ami majd megadja az alaphangulatot az egésznek. Jobb lett volna ez januárban, de nem kívánságműsor ez.
És még lesz fellépés Helgának, sulis karácsonyi banzáj, meg még nekem is van pár köröm, szóval nyüzsgő és húzós lesz a jövő hét.
A lányok leadták a listát, van itt minden a kifestőtől kezdve a világító szarvú unkornison át a babákig, hogy mi lesz végül a fa alatt, menet közben kiderül.
És már mind nagyon várjuk, hogy ne kelljen hajnalban kelni.
A tegnapi napunk amúgy tök jó lett volna, itt volt az egyik kis unokatesójuk. Örömmel várták a lányok a találkozást. De ugye tesóm hozta a formát és cirkuszt rendezett, meg a sógorom is. Így a hangulat meg lett mérgezve. És ezek fényében egyáltalán nem várom a karácsonyi kötelező jópofizásos vacsorát.
Minek egyáltalán összecsődülni, ha nem bírjuk egymást? És minek ajándékokra költeni, ha nem bírjuk elviselni a másikat? Nem csak egy nap kellene a fúrkálódást félrerakni, így kellene élni egész évben. Úgy lenne értelme ezeknek a karácsonyi dolgoknak.
Jövőhétre kérek sok pozitiv energiát, bőven lesz szükségem lesz rá!!!

2017 április 17, hétfő

Csendes húsvét, készülődés

Múlt hét közepétől tavaszi szünet a gyerekeknek, előtte való napokon pedig amikor csak tudtam, mamám lakásában pakoltam, takarítottam. Meg igyekeztem a ruhákat zsákolni, de még mindig nagyon-nagyon sok van. És akkor említést sem teszek a evőeszközökről, gyerekjátékokról. Örökkévalóság lesz mindent átvinni majd.
De...
Szerdán költözünk. Tehát még két éjszakát töltünk itt. Elfog a szomorúság, ha erre gondolok. Nem tudom, mikorra fogom megszokni a másik helyet, majd igyekszem. A lakással már úgymond megbarátkoztam, elfogadtam, hogy nincs más lehetőségünk most. A többi az emberek viselkedésén múlik, hogy mennyire hagynak minket élni, remélem mindenki a saját életével foglalkozik ezekután is és nem a miénkkel.
Helgának még holnap szünet, de szerdától neki iskola, Nelli pedig jövő héten megy majd ismét. Addig gyakorolunk és pakolunk ezerrel, meg igyekszünk akklimatizálódni.
A húsvéti hosszú hétvége amúgy átlagosan telt és telik. Apum, tesóm fia és Balázs locsolt meg, mást nem is vártam, nem tartjuk a húsvétot, most meg főleg nem, elvagyunk a költözéssel. Ja, pénteken koncerten voltam tesómmal, egész jó volt, kellett már egy kis kikapcsolódás. A lányokra az apjuk vigyázott, de nem volt velük semmi gond, sőt annyira bejött a csajoknak a felállás, hogy másnap is küldeni akartak bulizni. De nekem elég volt egyelőre ennyi is, jó későn értem haza, szóval másnap majd leesett a fejem a fáradtságtól.
A lejmolós anyuka írogatott nekem fb-n, de olyan ökörségeket, hogy majd lefordultam a székről. Mintha hiányozna egy kereke, Balázs szerint az, ami a többit mozgatja :D
Na, de ne legyünk szemetek.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!!!!!!
(legközelebb már az új lakásból jelentkezem)

2017 április 9, vasárnap

Hullámok

Összecsapnak a fejünk fölött, de hát ezzel jár a költözés ugye.
Balázs is bajban van, hiszen munka után és hétvégéken csinálja a lakást és így pár régebben elvállalt maszekmunkát vissza kell mondania. Tegnap reggel is itt üvöltött vele egy pacák a telefonban, hogy nem ezt ígérte, milyen megbízhatatlan stb. Oké, részben igaza van, megígérte, de azt is mondta, hogy később elvégzi a beígért munkát, csak egy kis haladékot kért, de a fickónak azonnal kellett, szóval nem jutottak dűlőre, így nem kért a munkájából tovább. Meg lehet érteni, de a mi oldalunkat is. Szorít az idő és annyi a tennivaló.
Tegnap átfestették az előszobát és legnagyobb meglepetésemre, a nagyszobát is, pedig az még bírta volna, de Balázsnak nem tetszett a színe, így most minden egyenszínű lett, kellemes átmenet, a napsárga és a narancssárga között.
Az ajtók a helyükön, a bútorok is. Most már tényleg csak pakolni és hurcolkodni kell. De mivel jövő hét közepétől szünet, elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik, így pénteken hívtam a tulajt, hogy adjon már egy hetet még pluszba. Azt mondta, vagy 15.-ig elköltözünk és kulcsrakészen átadjuk a lakást, vagy akkor elsejéig kapunk haladékot, de akkor ugye még teljes árat fizetünk a hónapra. Hát én ezt az opciót választottam, mert így nem kell kapkodni. A hűsvétot még itt töltjük, aztán utána való hét elején átcuccolunk, így mikor vége a tavaszi szünetnek, neki állhatok a festés után takarítani, hogy elsejére minden klaffoljon. Azért rendes volt a tulaj, igaz nem röpködött örömében, de mivel csak egy érdeklődő volt a lakásra eddig (annak igaz tetszett, de a saját házát árulja és míg el nem adja, nem tud lépni), engedett.
A lányok még alszanak, tegnap későn feküdtek le. Remélem, az új helyen is megszoknak és majd ilyen jól pihennek ott is. Azért vannak ám félelmeim az új helyen. Főleg a szomszéd miatt, akivel elég rázós volt a viszonyunk, meg van abban a házban pár érdekes ember, nem akarok összetűzésbe keveredni senkivel, egyszerűen élni akarjuk az életünket. Pont tegnap ugrott fel egy ismerősünk és ő mesélte, hogy neki azért kellett elköltöznie a lakásából albérletbe, mert a szomszédja kikészítette :( Én nem akarok majd idáig jutni, alapvetően konfliktus kerülő ember vagyok, rajtam nem múlik a béke, csak hagyjanak békén, ne támadjanak, ne szólogassanak be és ne akarjanak pl. mindenáron beleszólni az életembe, meg ne akarják a "barátságukat" letolni a torkomon, értem ezalatt, az egy tányér süteménnyel becsengetést, majd a hátam mögött jól kipletykálást. Én nem vagyok az a szomszédolós típus, bunkó sem vagyok, de az életben volt pár csalódásom barátság téren, megválogatom, kihez kerülök közelebb, nem véletlenül.
Helga tegnap elég rendetlen volt, folyton marták egymást a hugával, már majd a falnak mentem. Nem ér neki a szép szó, visszabeszél, nem egyszerű vele, ráadásul folyton pörög, nincs olyan, hogy hosszabb ideig elfoglalja magát. Oké, van hogy Nelli is szenved és kínlódik, de ő legalább néha elvonul 20-30 percekre a másik szobába babázni.
Jó, már nyilván fáradtak, kell nekik majd a pihenés.

2017 február 17, péntek

Tere-ferék, albérlet, farsang

A héten - írhatom - fellendült a társasági életem. Pedig az albérlet gondok miatt, erre vágytam a legkevésbé, de azért nem esett rosszul.
Majd minden reggel egy ismerős anyukával jöttem haza, jókat beszélgettünk, nevettünk. Aztán a lejmolós anyuka is rám írt (a gyereke Nelli osztálytársa és anno pár alkalmas csevely után rögtön pénzt kért tőlem kölcsönbe, amit nem adott meg azóta sem), hogy mi van velem, rég látott, de nem is ő jár a gyerekéért a suliba. Megírtam neki ami azóta velünk történt, de sok jót nem tudtam, és nagyjából ő sem sok jóval szolgált, náluk is kórházban van egy családtag, aki nagyon rossz állapotban van.
Tegnap meg Helga farsangja volt, mentem is, mert szoktam fotózni, filmezni, hogy Balázs, meg szüleim is láthassák. Na, itt futottam bele a dekoratív anyukába, akiről már régen írtam, hogy fura. Ezen állításomat azóta is tartom, viszont tegnap leállt velem beszélni. Azt sem tudtam, hova legyek a meglepetéstől. Pluszba szörnyen leharcoltnak és bénának éreztem magam mellette, de mindig ez van, ha nagyon csinos és jól szituált emberekkel találkozom (én ilyen sosem leszek sajna, nem az a típus vagyok alapból). De kellemes csalódás volt, talán a látszat sokszor nem az, aminek tűnik.
A farsang jól sikerült, bár Helgán látszott, nem sok kedve van az egészhez, de viszonylag beleegyezően fellépett az osztályával. Aztán sütizett egy jót és jöttünk haza.Jövő héten folyt. köv. a hugának.
Ja, a suliban két kisgyerek is csak úgy oda jött hozzám puszit adni és megölelni, nagyon cukik voltak.
Nelli meg beszerzett pár pirospontot, örültem nagyon, remélem tartós a változás.

Balázs még hezitál az állás változtatásn, az ajánlattevő hamarosan választ vár, közben kiderült, hogy be van jelentve, szóval nem tudja, mit csináljon, én nem bánnám, ha maradna, ahogy a mondás tartja, járt utat járatlanért el ne hagyj...de ő meg az új munkahely felé hajlana, szerintem.
Albérlet terén nincs változás, van egy címünk most, majd ma telefonál Balázs, hogy aktuális egyáltalán e még.
Mamám sincs most jól, két napja nincs jó kedve, persze érthető, mitől is lenne, de remélem az egészsége nem sínyli meg ezt a lehangoltságot.

2017 február 14, kedd

Bizonytalanság

Ja, tényleg ma van Valentin nap. Még jó, hogy mi annyira nem tartjuk ezt az ünnepet, de azért egy tábla csokit csak veszek az embernek.
Tudom, régen jelentkeztem már, de eléggé el vagyok kenődve úgy az egész minden miatt (na, ezt jól leírtam).
Albérletet még mindig nem találtunk, vasárnap is hívtam egyet, szombaton adták fel, de persze már nem aktuális. Visszajelzés még nem érkezett arról a lakásról, ahova én úgy szeretnék menni lakni. Az idő meg vészesen fogy...
Múlt héten már szemkigúvadásig néztem a hirdetéseket, de vagy drága, vagy gyerekeseknek nem adják ki.
De a sok okos a környezetemben, meg még bele is dumál. Főleg olyanok osztják az észt, akik tele vannak pénzzel és egy, vagy több hatalmas ingatlanjuk van, ja úgy persze könnyű. Hozzátenném, persze kéretlenül beszélnek, de azért beleszólnak, mert az olyan jó. Mármint nekik.
És ha valaki még egyszer megkérdezi, miért nem megyünk vissza mamához lakni, azt orrba vágom!!! Nem vagyok szajkó, hogy mindenkinek ismételgessem a miértet. Hogy full le van lakva, gyerek elhelyezésére nem alkalmas, hideg, kicsi (hiszen mamám az egyik szobában lakik, a másikban meg ugye hárman is alig fértünk el), akik abban a lépcsőházban laknak, meg tisztelet a kivételnek, idióták, akik folyton a másik dolgával törődnek és rosszindulatúak is természetesen. És ha mamámat kiengedik a kórházból és lesz olyan jó az állapota, hogy önálló életet folytathasson, nem hinném, hogy azt akarná, hogy mi négyon ott nyüzsögjünk. Meg Balázs sem akarja. Én meg főleg nem. De a sok okostojás nem érti és csak azért is firtatják. Én meg már unom elmondani újra, meg újra...
Balázs kapott egy állás ajánlatot egy másik vállalkozótól, be is jelentené, a fizu ugyanannyi lenne, egyelőre időt kért, gondolkodik, de a mostani főnök gyanús, hogy nem jelentette be, kértük a munkáltatói az adóbevallás miatt, de csak terelte a szót.
A lányok jól vannak, mindkét suliban farsangra készülődnek. Helgáéknál a héten, Nelliéknél jövő héten lesz. Már izgatottak, jelmezek megvannak, majd küldök be édes és sós rágcsát és üdítőt. Tanulásban még mindig megy a szenvedés Nelli részéről, itthon még csak-csak megy neki, de a suliban nem tudom, mennyire teljesít. Csak reménykedem, hogy év végére javít, mert bajban leszünk, ha nem...
Helgának szerencsére jól megy, a héten is kapott ötöst, miatta nem izgulok, ha továbbra is komolyan veszi legalább ennyire, akkor nem lesz gond.

2017 január 4, szerda

2017...start

BUÉK mindenkinek!!!!!
A mi szilveszterünk átlagosan telt,a lányok 11-ig ébren voltak, én éjfélig, akkor koccintottunk az apjukkal és szilveszter kimaxolva.
Most pedig már suli mindkettőnek, nem igazán lelkesen, de mentek és elkezdődtek a hétköznapok újra. Balázs a héten még nem melózik. Ennek van jó és rossz oldala. A jó, hogy megosztva visszük a gyerekeket, fél órával többet alhatnak és én sem leszek idegbeteg, kiegyeznék, ha mindig így lenne. A rossz, természetesen a pénztelenség, nagyon meg kellene húzni a nadrágszíjat, de olyan dolgok meg mint bérlet a buszra, muszáj, szóval erre költeni kell, nem beszélve az albérletről, mert azt is ki kellene fizetni valahogy.
Apropó, albérlet...Mikor szedtem le a karácsonyi díszeket az ablakból, akkor futott át az agyamon, hogy Úristen, most töltöttük itt az utolsó karácsonyt és szilvesztert. Ez kicsit elszomorított. Tényleg szerettem itt élni, hiányozni fog és ki tudja, hova kerülünk. A cél egy hosszútávú albérlet lenne, de egyelőre semmi sincs. Volt pár ígéretes cím, de jelenleg egy sem aktuális. Pedig már rá kell állni a keresgélésre, nem kellene az utolsó pecre hagyni mindent. Előre ráz a hideg az egésztől. Költözés, púp a hátamra. De nincs mit tenni, aki albérletbe kényszerül élni, annak ez bőven benne van a pakliban. Még így is örülök, hogy egyvégtében ennyi évet lakhattunk itt, barátnőmék-akik azóta vettek maguknak sajátot- míg mi 7 évet egy helyen laktunk, ők négyszer költöztek.
Na, majd lesz valahogy. Csak jól alakuljon!!! Idén egy klassz évet szeretnék, vagy legalábbis olyat, ahol a terveim nagyjából beválnak.

2016 december 30, péntek

Idei utolsó rövidke

Túl a karácsonyon...A tavalyi után kicsit féltem, de a családi összejövetel egész jól sikerült, az itthoni ételeim is finomak lettek. Sajnos a laptop nem jött össze, vagyis a miénk lesz. Majd. Ha a srác megjavítja, mert időközben valami baja lett, így szilveszer után lesz megjavítva. Még jó, hogy a gyerekeknek nem zengtük be, amiről meg nem tudnak, nem fáj ugye :D
Élő fánk lett végül, amit annyiból nem bántam, hogy a finom fenyőillat még most is érezhető a lakásban. Írnom sem kell, hogy miután megvettük a fát, meglett a műfenyő talpa, egy dobozban alaposan elrejtve, újságokkal letakarva :/
Amúgy nagyon sok szép ajándékot kaptunk mindannyian. Balázs 24.-én elég morcos volt, kezdtem aggódni, hogy ezt csinálja majd egész ünnepekkor, de másnapra kialudta. Nem szereti a karácsonyt, vagy valami ilyesmi.
Két ünnep között is elvoltunk. Úgy elrohant a szünet, sajnos mindjárt vége és kezdődik előről az, amit én kimondottan utálok. A reggeli korán kelés és a buszon való nyomakodás. Ezt egyáltalán nem hiányoltam. A gyerekeknek is jót tett a későbbi kelés, volt hogy 8-ig is aludtak, az én legnagyobb örömömre :D Hát ez hétfőtől meg fog sajna szűnni, pedig el bírnám viselni. De hát a dolgok mennek tovább.
Holnap még egy barátnőmmel is összefutok délelőtt, hónapok óta nem láttam, szóval lesz miről beszélgetni.
A szilvesztert itthon töltjük, talán már éjfél előtt elalszunk, ha megint olyan unalmas műsor lesz, mint az utóbbi években.
És hogy mit szeretnék 2017-re?
Mindenek előtt EGÉSZSÉGET, ez a legfontosabb.
És hogy találjunk egy hosszútávú, jó albérletet, ahol megint évekig nem kell a költözéssel bajlódni.
Hogy a gyerekek tanulása rendben legyen.
Kicsit jobb anyagiakat.
Hirtelen ennyi. Mondom, vagyis írom, fő az egészség, anélkül semmi sincs.
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

2016 december 22, csütörtök

Ünnepek előtti káosz

Ez a december hónap nem túlzottan kedvez a blogolásnak, nem sok időm van, leülni és írni. Hihetetlen, de két nap és karácsony!!! Nagyjából megvan minden, már csak pár apróságot kell beszerezni, a menü egyszerű lesz. Lévén, hogy Balázs nem szereti a halat, az nem lesz. Lesz viszont húsleves, rántott hús, vegyesköret, vörösboros pörkölt, franciasaláta, savanyúság, bejgli és talán összedobok valami sütés nélküli sütit. Meglátjuk.
A fa mizéria vége az lett, hogy vettünk egy élő fát. Csinos meg minden, de még mindig sajnálom a fenyőket, így tuti hogy jövő karácsonyra beszerzünk egy újabb műfenyőt. Nem olyan jó illatú, mint az eredeti, de legalább nem kell kivágni. Másik megoldás a visszaültethető fenyő, kitudja, lehet hogy majd kipróbáljuk.
A lányok itthon vannak szüneten. Tegnap Helgába nem tudom mi ütött, de nem lehetett bírni vele, fel-alá rohangászott és kiabált, mindenért hisztizett, kiakasztott. Nelli is átvette tőle, szóval szuper lett estére a hangulat :(
Ettől eltekintve viszont jó volt a viselkedése a héten és már ez is haladás.
Ja, Nelli szerepelt a karácsonyi műsorban a suliban, mint angyalka, csak a videót látta, mert nem voltam ott személyesen, de nagyon kis cuki volt. Nem is tudtam, hogy szerepelni fog, senki sem mondta. Meg kapott ajándékot is, mert jó volt a magatartása idén. Örültem, remélem a tanulmányai is jobb irányba fordulnak majd.
Ajándékok terén sem költekeztünk túl. Balázs egyik ismerőse ajánlott olcsón egy laptopot, persze rögtön ráugrottunk a témára, régi vágyunk ez már. Remélem össze is jön, ma derül ki, ha mégsem, az kicsit csalódás lesz, mert bele éltem magam, a gyerekek ugye nem tudják, mert ez főleg nekik lenne ajándék. Amúgy főleg apróságot vettem nekik, színező, színes cerka, póni, készségfejlesztő füzetek, a nagyszülőktől még úgyis kapnak ajándékot. Balázsnak meg férfi kozmetikum csomagot vettem, nem nagy durranás, egy tusfürdő, egy szappan és azt hiszem arcszesz van benne, célnak megfelel.
Hálistennek a betegségekből is kijöttünk.
Holnap fadíszítés elvileg a gyerekekkel közösen...
MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!!!