az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.

2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.

2017 október 7, szombat

Lebetegedve :(

Balázs múlt hét szombattól itthon van, így helyre állt a családi egyensúly :D Viszont sikerült lebetegdni a família háromnegyedének. Balázs már hetek óta köhög, taknyol. Helga is köhögött hét közepe óta. Na, ő sikeresen le is robbant, vagyis hőemelkedése van, kérdéses, hogy megy e suliba jövő héten :S
Meg én sem vagyok a helyzet magaslatán, fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, meg fáj a fogam, ami alapból is szokott fájni gyakran, de ha beteg vagyok még rosszabb.
Egyedül Nelli bírja még a kiképzést, remélem ez így is marad. Ezért nem szeretem az őszt, támadnak a nyavalyák.
Mondjuk, még mindig jobban jártam, mint hugomék, mert neki a három gyerekből kettő bekapta a hányós-hasmenőst :S
Voltam Helga fogadó óráján a múlt héten, ügyeskedik, jól tanul, még a magatartása sem olyan rossz, köszönhetően annak, hogy sok balhésabb osztálytársa átkerült másik osztályba, vagy iskolába. Nem mindegy, kikkel van együtt és miket tanul el tőlük.
Nellinél már bonyolultabb a helyzet, most rá kell fekdnünk a matekra, ABC-re, meg majd jön a szorzótábla. Rohamtempóban haladnak, Nellinek egy kicsit ez gyors, de bízom benne, hogy felveszi a ritmust, ahogy bele lendül a tanévbe.

2017 szeptember 27, szerda

Hármacskán

Balázs hétfő óta jó pár megyével odébb dolgozik. Leghamarabb szombat körül jön haza. De remélem, már nem kell jövő héten vissza mennie.
Amúgy még mindig beteg, szóval ha nem javul a héten, elküldöm dokihoz és nincs apelláta!
Így vagyunk most hármasban, lassabban telik az idő, egyhangú minden. És főleg az esték furák, így az apjuk nélkül, de hát ez van, ezt kell szeretni.
Itt vannak a hidegek, fázunk, lassan be kell kapcsolni a fűtést.
Főleg, mert Helga hétvégén kicsit lerobbant, kis nátha, hőemelkedés, köhögés, de két nap alatt kikúráltam, így ment suliba. Mondjuk, most már kifejezetten unja, többször érdeklődik az őszi szünet idejéről.
Nelli valamivel szívesebben megy, a héten az osztály a parkban tartja az egyik tesióráját és izgalommal tekint előre.
A legjobb aranyköpés a héten eddig tőle származik.
Lefekvés előtt az időjárásról beszélgettünk a gyerekekkel. Helga elmondta, hogy ő legjobban azt szereti, ha szépen süt a nap.
Mire Nelli: én meg azt szeretem mikor a felhő ELVAKARJA a napot!
:D :D :D
Amúgy ma egy barátnőmmel lett volna találkozóm, segíteni kellett volna neki hivatalos ügyekben, amikben én sem vagyok túl nagy ász, de ő aztán főleg nem. Már eleve nem jól indult, mert fél 8-kor ébredt, mikor a találkozó 8-ra volt megbeszélve. A négy oldalas hivatalos irat, amit ki kellett volna töltenie, naná hogy a fasorban sem volt, sőt nem is találta. Mondtam neki, hogy rendezzen el mindent, nekem is van 1-2 dolgom, és 9-kor a megbeszélt helyen. Fél 10-ig szobroztam ott, nem jött. Hívtam, de nem vette fel, ehelyett random visszahívós sms-eket küldözgett, de hiába hívtam, az eredménytelen volt. Remélem, minden rendben van vele és csak valami fontos közbejött (neki is van kisgyereke, kettő is, szóval tudom, hogy bármikor-bármi beüthet).

2017 szeptember 16, szombat

Az ilyenkor szokásos őszi nyavalyák

Ajh, tudom régen jelentkeztem, de maguk alá gyűrnek rendesen a hétköznapok. Korán kelés, tömegközlekedés, nyáron elmaradt ügyek intézése, szülői értekezletek ésatöbbi.
Na, meg sikerült lebetegedni is, ahogy ez ilyenkor szokott. Balázs tök náthás, fáj a feje, a torka. Én dettó, leszámítva hogy nem úszom a takonyban, de a többi stimmel. Kicsit a csajok is köhögnek, de nem vészes, meg nem is tudom, hogy nem e az allergia bukkant fel. Ja, Helgának 2 napja herpesze is van. Pedig eszik a vitamint, naponta gyümölcsöt (apum hozott egy nagy szatyor alma-körte-barack ellátmányt), mégis benne vagyunk. Sajna Balázs ki sem tudja feküdni, mert hétvégén is dolgozik, jövő hét közepén, végén meg megy messze, vidékre, az ottalvós munkára. Remélem, addig meggyógyul.
Amúgy elvagyunk, átlagosan telnek a hétköznapjaink, hétközben megy a strapa, álmosak, fáradtak, de hétvégén naná hogy korán kelnek, meg hiszti, veszekedések is színen vannak.
Nellikém ügyesen bemegy reggelente, nagyon örülök ennek és Helga sem drámázik. Teszik a dolgukat. Már rendesen folyik a tanulás, hozzák haza a házikat, főleg Nelliéknél húzós a tananyag. Kicsit nehéz még visszatérni a nyárból, még fél lábbal ott vagyunk, de már közeleg a hideg, a tél. Jön a fűtés szezon, brrr...előre rosszul vagyok tőle. Idén ráadásul nem is tudom, ki ellenőrzi a gázokat, mert Balázs összeveszett a szerelővel, aki eddig átvizsgálta a készülékeket. Szóval most keresni kell egy másikat. Meg venni kell(ene) egy új porszívót is, mert lehet hogy írtam, a régi (ami nem annyira régi, pár éves) beadta a kulcsot. Csak imádkozom, hogy a mosógépemnek ne legyen baja, mert az nagy érvágás lenne, egyik ismerősöm pont most hívott, hogy tudok e szerelőt, mert a mosógépük feladta a harcot és ott van a két kisbaba és nem tud mosni. Nem irigylem, az biztos.

2017 szeptember 6, szerda

Kerékvágásban

Egyelőre még bírom. Bírjuk :D Nelli szépen megy be magától, illetve egy kis osztálytárssal, nincs sírás és remélem, ez így is marad. Nagyon örülök ennek a fejlődésnek.
Jelenleg még Helga is elvan, bár már kérdezte ma, hogy meddig kell még suliba menni, de lehet hogy csak a hétre értette. Ő szereti előre látni a konkrétumokat...
Mindkét gyerek osztályához jöttek új tanulók, sajna mindegyik túlkoros, balhés és ezt nem csak ránézésre lehet megállapítani. Nellinél már egy osztálytárs szülei panaszkodtak, hogy az új kisgyerek (vagyis nem annyira új, mert cirka negyedjére kezdi a másodikat vagy így valahogy) máris terrorizálni látszik pár osztálytársat. És még csak szeptember elejét írjuk :S
Helga két új oszitársa közül, az egyik be sem jött az első tanítási napra, a másikról meg kb. ugyanaz a történet, mint Nellinél, sokadjára járja az adott osztályt.
A versmondások mindkét gyereknél szuperul sikerültek, nem is kellett súgni nekik. Lám, csak bevált, hogy nyáron nyüstöltem őket.
Helgánál rám akarják lőcsölni az SZMK vezetőséget, de gyorsba leléptem, mielőtt döntés született volna. Remélem, megúszom, eddig a dekoratív anyuka vitte a posztot és neki testhez álló is, én nem vagyok sem szervezkedős, sem hangadó. A gyűlésekre, még csak-csak eljárnék, de nem vagyok az a kreatív, ötletelős fajta.
A reggeli koránkelés még mindig gyilkos, lévén, hogy jelenleg hajnali 4-től nem aludtam, de Balázs is panaszkodott, hogy óránként ébredt. Biztos front volt.
A családban megint megy a furkálás, de már nem is csodálkozom és szomorkodom emiatt. Ha állóvíz van, valaki tesz róla, hogy ez ne sokáig maradjon.
Úgy néz ki, Balázs egy-két hetet messze, vidéken tölt majd melóval, ottalvós bulika lesz, már előre készítem magam lelkiekben.

2017 augusztus 24, csütörtök

Visszatértem, lehiggadtam.

Oké, azóta lenyugodtam. Mert mi mást tehetek?! Egyébként sem életbevágó, csak akkor felidegsített. De az élet megy tovább. Sőt, rohan és beléptünk az utolsóelőtti hétbe a szünetből, illetve már lassan ez a hét is véget ér. Jövő héten meg Nellinek pénteken már évnyitó :( Hétfőn meg Helgának is.
Szorongással nézek az újabb iskolaév elé. És hozzáteszem, egyáltalán nem várom. Mi több, ráz a hideg tőle előre.
A lányok sem várják, viszont már sok nekik a szünet is, mert egyre kevésbé tudnak mit kezdeni magukkal. Helga iszonyatosan pörög, reggel hétkor kelt ma reggel is. Pörög, kiakaszt, verekszik és rendetlenkedik, néha rábírom, hogy kicsit üljön már meg a fenekén. Persze szoktunk gyakorolni, amihez semmi kedve, de muszáj. És a verset is átvesszük, naponta, kétnaponta.
Nelli hisztizni szokott, ő a dráma királynő a szó szoros értelmében. Vele is át kell nézni a dolgokat, már neki láttunk. Érdekes, a matek itthon úgy-ahogy megyeget neki, kevés hibával csinálja. A suliban meg káosz az egész. Az írása is elmegy, igaz a tollbamondás nem az erőssége, de másolni viszonylag tud.
Hát nem tudom én, mit hoz ez a tanév, de remélem a legjobbakat. Csak úgy mint máskor. Csak ez a reggeli kálvária ne lenne! Ez valahogy minden életkedvet kiöl az emberből. Komolyan. Kevés frusztrálóbb dolog van annál, minthogy örökösen a busszal, meg az idővel csatározunk és már nem tudok toleráns lenni az olyanok iránt, mint pl. a gyerekgyűlölő, vagy a ráérős öreglányok, akik brahiból kelnek fel hajnalok hajnalán és a buszozgatnak csúcsidőben :S
Az augusztus 20.-a unalmas volt, semmit sem csináltunk, az idő is elromlott. Balázs  most hétvégén is dolgozik, így az utolsó szünetbeli hétvége sem hoz semmi újat. Ez van. Nem volt valami hej de mozgalmas a nyár, kivéve a szabadstrandot, ami azért jó volt. Bár úgy felfáztam, hogy még egy üveg felfázásra való szirup után is marhára fáj a vesém.
És még van pár dolog, amit be kellene szerezni, igaz a nagyját megvásároltam, sőt a lányok kaptak egy-egy új táskát, mert a régiek kezdték beadni az unalmast.
Lassan hangolódni kéne a sulira, a hétköznapokra. Csak ez nehezen megy. Mindannyiunknak.

2017 augusztus 18, péntek

Banális, tudom...

Az a helyzet, hogy van egy hobbim, az írogatás. Úgy mindenféléről. Más nyaralni, utazni jár, drága dolgokat vesz, nekem erre nincs lehetőségem, így maradnak az "olcsóbb" elfoglaltságok. Jelen esetben, nekem az írás. Bár igaz, a nyári szünet kezdete óta nem volt rá kedvem, alkalmam. De ma reggel, még a gyerekek aludtak, gondoltam, miért is ne?! De hiába kerestem a mappát (aminek nagy betűkkel a NETÖRÖLD nevet adtam, és a gyerekek figyelmét többször felhívtam, hogy bármit-csak ezt ne), már nem volt ott, ahol legutoljára hagytam. Sőt, sehol sem volt. Jártam már így, de akkor a régebbi verziók visszaállításával sikerült valamelyest visszakapnom a dokumentumot. Ám most nem volt egy régebbi verzió sem, az egész úgy ahogy volt, eltűnt a gépről nyomtalanul. Kb. nyolc havi írás veszett oda és tudom, hogy ez huszadrangú probléma a meglévők mellé, de nekm valahogy akkor is rosszul jött ki. Valami eltűnt, ami én voltam. Mert én nem csak Balázs "cselédje" vagyok, vagy a lányok anyukája, aki ugrik, pattan minden szavukra, hanem egy sajnos reménytelen álmodozó is. Jó a hétköznapokból kimenekülni és kicsit elmerülni számomra kedves tevékenységekben. Hát most már ez sem lesz, mert hogy én ezt újra írni nem fogom, az tutibiztos, sem időm, sem energiám nem lesz hozzá.
Nem mondom hogy nem fáj, mert fáj. Kérdeztem a lányokat, persze tagadnak, biztos hogy nem volt szándékos persze, de külön szóltam, hogy vigyázzanak erre a mappára. Jó lenne, ha kicsit figyelnénk a másikra :(
Persze nem kellene felfújnom és lehet hogy csak rossz passzban vagyok, azért visel meg jobban. Mert mindjárt vége a szünetnek, elkezdődik a kilátástalan tortúra a reggelekben, a sok idióta ráérős öregasszony meg a gyerekgyűlölő a buszmegben, a rohanás, a késés, délután kb. ugyanez. Talán ez kavar fel, meg az hogy nem nagyon voltunk sehol és mivel Balázs 90%, hogy egész hétvégén melózik, nem is igen fogunk. Balázs...megint bunkó több napja, lehet ez is rosszul esik, vagy az hogy apum tesóm egyik gyerekét 3 napja magunkál tartja és holnap strandra is viszi, az enyémeket meg nem.
Nem tudom mi a baj. De most szeretnék egy kicsit nem szólni senkihez.
Extra lehangoló vagyok.
Bocs.
Remélem, majd elmúlik.

2017 augusztus 9, szerda

Egy szuperjó nap, avagy tudnék így élni

Vasárnap végre történt egy kis változatosság is!A család kiruccant egy kis strandolásra! Nagyon-nagyon jó volt, a gyerekek imádták a vizet, egyfolytában ott játszottak volna, Balázs is végre kikapcsolódott kicsit és játszhatott a csajszikkal. Szerencsére jó időt fogtunk ki, de a strandon ennek ellenére nem volt tömegnyomor. Szóval jó volt. Leégett a hátam, a vállam, kicsit fáj, a gyerekeké is, de megérte. Isteni volt! Néha csak ültem és néztem a vizet és arra gondoltam, de nagyon nincs kedvem visszamenni a városba, az unalomba, a hétköznapokba. És hogy kb. két-háromhetente el tudnám ezt viselni és szerintem a gyerekek is. Kár, hogy nem így működnek a dolgok, Balázs a strandolásért vasárnapi melót mondott le, amit valahogy pótolni kell, szóval esélytelen a minden hétvégén való lubickolás.
Szerintem a nyár legjobb napja volt a vasárnap. A vihart is megúsztuk, időben haza értünk.
Több ilyen kellene, a családot is összehozza a sok szép közös élmény. Hát reménykedem, hogy még egy ilyen lesz szeptemberig, de nem élem bele magam, nem akarok pofára esni.
Voltunk mamámnál is, valamivel jobban van, kicsit beszélgettünk, de sajnos nem ismert meg, mutattam képet a gyerekekről, de semmi. Persze a lényeg, hogy az állapota viszonylag stabil, ezek a nagy hőségek veszélyesek ránézve.
A gépem meg iszonyat lassú, amellett hogy hülye felugró ablakokat nyitogat meg kéretlenül, tuti valami vírus. Örvendek.
A lányok elvannak, el kellene kezdeni most már gyakrabban gyakorolni, a sulihoz egyelőre egyiknek sincs túl nagy kedve. Abszolut megértem őket. Én is inkább nyarat, illetve gondtalanságot és úgymond szabadságot akarnék inkább az utálatos hétköznapok helyett.
Meg egy kertes házat, de azt nagyon. Egy kicsike kis udvart, ahol ellehetnének. Pont most néztem, hogy egyik, általam utált csaj most vett házat és tudom nem szép dolog, de irigylem. Persze az irigykedéstől nekem még nem lesz házam. Nekem, ahogy elnézem a dolgokat, még sokági nem lesz házam, de ezt inkább hagyom is.