az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 február 15, csütörtök

Jó, meg nem jó

Nelli úgy-ahogy helyre rázódott, már ment suliba is, bár a hasa még néha fáj és az étvágya sem az igazi. Lehet, hogy mégis valami vírus volt? Most többfelé az van.
Helgára meg panasz van sajnos. Találkoztam az osztályfőnökével, aki "megörvendeztetett" a hírrel, hogy milyen rossz lett a matek dogája. Pedig tudja-itthon is tudta, ha kérdeztem-de lusta és hanyag és csak összecsapja.
És a magatartása sem oké megint. Szóval ismét mélyrepülés.
Nem örültem, nagyon nem. Azt hiszem, este Balázsnak meg nekem lesz pár szavunk a kisasszonyhoz.
Na, Nelli meg tegnap fél óráig bömbölt az utcán és itthon. De nem tudtuk megfejteni miért, valami problémája akadt a jelmezével, vagy nem tudom, de ahogy jött a sírás, úgy abba is maradt hálistennek. Monduk, azért az ilyenek kimaradhatnának.
És végre a szekrény mizéria is lezáult, helyén a bútor, folyamatban van a pakolás, de már egybe kötöm egy kis selejtezéssel is. És mindig elámulok, hogy mennyi cuccunk van :S
Ma farsag mindkét csajszinak, remélem a buli mindkettőnek tuti lesz.

2018 február 13, kedd

Hányás, felfordulás

A tegnapi nap nem volt túl jó finoman szólva sem. Nelli hajnalban gyomorfájásra panaszkodott és hányt. Így nem engedtem suliba, szerencsére Balázs elvitte a nővérét, így nem kellett Nellit húzni. Mondjuk, nagyon nem is tudtam volna, mert folyamatosan hányt. Semmi sem maradt meg benne, ha ivott egy korty vizet, öt perc és kihányta. Az orvos meg délutántól rendelt. Nagyon aggódtam érte, nem akartam, hogy kiszáradjon.  De mást nem tehettem, csak annyit, hogy adtam neki hányás elleni kúpot (ami mellett is hányt) és néztem az órát, hogy mikor lesz már délután egy óra.
Közben a lányka elaludt és mikor úgy egy óra múlva felébredt, csodák-csodája, már nem hányt. Azt a pár korty vizet, amit bele diktáltam, nem hányta ki. Kezdtem megnyugodni, hogy talán csak gyomorrontása van, előző nap vendégségben voltunk, összeevett mindent.
Azért elvittem az orvoshoz, de a váró tele volt köhögős, influenza gyanús betegekkel, így némi várakozás után inkább haza jöttünk, hiszen Nelli már jobban érezte magát. Vettem neki B vitamint és rehidratáló oldatot, meg persze tegnap diétáztattam. Szegény, estére már evett volna, de csak keksz és ropi volt a menüje.
Ma már küldtem iskolába, jól érezte magát és a farsangon mindenképpen részt akar a héten venni.
Helgáéknál is farsan lesz a héten, ha minden igaz. Így most mindkét lánynak így telnek a napjai.
Mi meg bútorcsere közepén vagyunk Balázzsal és mivel már napok óta húzódik, megviseli az idegeinket. Reggel már vitakoztunk, szóval nem bánom, ha végre helyén lesz a bútor és kezdhetek visszarakodni, most olyan a lakás, mintha költöznénk (bár úgy lenne).

2018 február 7, szerda

Félévik kipipálva, plusz gyaloglás

Megint jó régóta nem jelentkeztem írással, de már az előző bejegyzésben is írtam, hogy számomra a január és a február olyan végtelenül hosszú és legtöbbször hideg. Az ember csak úgy létezik és elfeledkezik mindenről. De majd igyekszem visszatérni a rendszeres blogoláshoz.
A féléviket kiosztották. Helgusét már előzőleg leírtam, reményen felül lett, nagyon örültem neki! Nelliét is megkaptuk időközben és ő se m panaszkodhat, mindenből javított! Míg legutóbbi értékeléskor a több tárgyből gyengén megfelelt értékelések szerepeltek, most egy ilyen sem volt, tehát mindenképpen jó döntés volt, hogy elfogadtuk, neki könnyített tanrendre van szüksége.
Bízom benne, hogy év végén is hasonló szép eredményeket láthatunk majd.
Most mindkét csajnak nyakán a farsang, gőzerővel próbálnak a műsorra és várják a napot.
Alapjába vége nincs velük gond, csak néha felüt nekik és akkor hajba kapnak, aminek sírás a vége Nelli részéről. Amúgy meg sokszor tök jól eljátszanak együtt is, történeteket, saját maguk kitalált szereplőket személyesítenek meg, aranyosak.
Én meg eldöntöttem, hogy leadom az ünnepek alatt rám feljött plusz kilókat, nem tudom pontosan mennyit szedtem fel, sajnos a mérleg elromlott, de éreztem, hogy híztam. Így sokat gyalogolok, szinte mindenhova gyalog megyek, ha nem sürget az idő, egyre jobban bírom, egyáltalán nem fáraszt el, sőt feltölt energiával és sokkal szívesebben gyalogolok inkább több megállót akár, mint a buszon zötykölődök. Igazi a futás lenne, de az nekem nem megy, viszont a séta is megteszi a hatását, lehet érezni, érzékelni. Sőt, Balázs is megjegyezte, már pedig ez nem kis szó nála, mert csak azt látja szerintem, ha híztam: P

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.

2018 január 1, hétfő

Buék 2018!

Remélem, nem lesz olyan rossz, mint az előző év és hoz némi jót is.
Elteltek az ünnepek, a karácsonyi családi összejövetel is elment kis sóval. És tegnap a szilveszter is lement. Semmi különös nem volt, hozzánk nem jött senki és mi sem mentünk sehova.
A gyerekek meg akarták várni az éjfélt, de 11 körül csak lefeküdtek, már fáradtak voltak és pörögtek csak.
Mi Balázzsal valamival tovább maradtunk ébren, néztük a tv műsorokat. Aztán éjfél után valamivel jött egy szám nélküli megcsörgetés az ember mobiljára.
Ami meglepett és fel is idegesített. A szám nélküli megcsörgetésről nekem csupa rossz emlék jut eszembe, mikor Balázs nem volt egyenes és a hátam mögött volt egy nője (akiről kisregényt írhatnék, mert ritka undorító lény volt, aki többnyire a családos, gyermekes férfiakra mozdult rá, persze Balázs sem ártatlan, kettőn áll a vásár mindig) Szóval ez a nőszemély a lebukásuk után sem adta fel és egy évig ilyen névtelen éjszakai megcsörgetésekkel örvendeztetett meg minket. Szóval nem volt kellemes és azóta is azon agyalok, ki lehetett az. A nő elvileg nem, mert azóta Balázs számot cserélt és a nő is férjhez ment, gyereket szült, máshova költözött, de persze kitudja. Ez bizalmi kérdés ugye.
Mindegy, ezt leszámítva átlagos volt az év utolsó napja, reggel későn keltünk és egész nap csak tengtünk-lengtünk.
Ja, társasoztunk is, négyen kezdtünk, aztán Helga kiszállt, később Nelli unta meg, így a végére ketten maradtunk Balázzsal, de így is jó volt.
Még egy nap szünet és harmadikától suli Nellinek :( Balázsnak már holnaptól meló. Hiányozni fog a szünet, pontosabban a sokáig alvás és későn fekvés. Megint bele kell szokni a kegyetlen hétköznapok monotonitásába. Hát remélem, hogy ennyi szívás után, mint ami tavaly ért minket, most már csak jobb periódusok következnek.

2017 december 11, hétfő

Hó...de minek?!

Tegnap este és egész éjjel esett, így reggelre egy kisebb mennyiségű hó fogadott bennünket. A lányok örültek, én kevésbé.
Elő kellett keresnem az overálokat, amiket ők is, én is utálunk. Ráadásul Helga menetrendszerint bent felejti a suliban.
A bakancsom meg marhára csúszik, de legalább nem ázik át. Ez is valami, nemde?
A szokott időben indultunk el, de hiába, mert a busz, nem jött. Balázs egy kicsit ott maradt velünk, de neki is mennie kellett, így hármasban vártunk tovább. És csak vártunk. Vártunk negyed órát, de semmi. Hihetetlen, hogy leesik pár centi hó és a buszok máris kimaradnak! Mi lesz, ha majd több tíz centi vastagon lesz, úgy mint év elején, ha már most eluralkodik a káosz.
Nem túl lelkesen kibaktattunk a másik buszmegállóba és rövidesen jött egy busz (amin nem volt fűtés) és először Helga, aztán Nelli jutott be a suliba. Igaz, késéssel, de 8-ra minden rendeződni látszott.
Remélem, holnap már jön a megszokott busz. A hó már most olvad, borítékolhatóan hátközépig vizes lesz mindenki :S
Persze, majd karácsonykor hiába várjuk a havat, amikor kellene nem lesz, fogadjunk.
Tegnap még lenéztünk a karácsonyi vásárba. Sötétedés után mentünk, hogy a lányok láthassák a fényeket. Tetszett nekik, de nem sokáig voltunk, mert hideg volt és lefagyott a kezünk.
A héten rá kellene szánnom magam a karácsonyi vásárlásokra is. Még mindig semmi kedvem és energiám rá, de muszáj lesz.

2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.

2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.

2017 október 7, szombat

Lebetegedve :(

Balázs múlt hét szombattól itthon van, így helyre állt a családi egyensúly :D Viszont sikerült lebetegdni a família háromnegyedének. Balázs már hetek óta köhög, taknyol. Helga is köhögött hét közepe óta. Na, ő sikeresen le is robbant, vagyis hőemelkedése van, kérdéses, hogy megy e suliba jövő héten :S
Meg én sem vagyok a helyzet magaslatán, fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, meg fáj a fogam, ami alapból is szokott fájni gyakran, de ha beteg vagyok még rosszabb.
Egyedül Nelli bírja még a kiképzést, remélem ez így is marad. Ezért nem szeretem az őszt, támadnak a nyavalyák.
Mondjuk, még mindig jobban jártam, mint hugomék, mert neki a három gyerekből kettő bekapta a hányós-hasmenőst :S
Voltam Helga fogadó óráján a múlt héten, ügyeskedik, jól tanul, még a magatartása sem olyan rossz, köszönhetően annak, hogy sok balhésabb osztálytársa átkerült másik osztályba, vagy iskolába. Nem mindegy, kikkel van együtt és miket tanul el tőlük.
Nellinél már bonyolultabb a helyzet, most rá kell fekdnünk a matekra, ABC-re, meg majd jön a szorzótábla. Rohamtempóban haladnak, Nellinek egy kicsit ez gyors, de bízom benne, hogy felveszi a ritmust, ahogy bele lendül a tanévbe.