az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 október 7, szombat

Lebetegedve :(

Balázs múlt hét szombattól itthon van, így helyre állt a családi egyensúly :D Viszont sikerült lebetegdni a família háromnegyedének. Balázs már hetek óta köhög, taknyol. Helga is köhögött hét közepe óta. Na, ő sikeresen le is robbant, vagyis hőemelkedése van, kérdéses, hogy megy e suliba jövő héten :S
Meg én sem vagyok a helyzet magaslatán, fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, meg fáj a fogam, ami alapból is szokott fájni gyakran, de ha beteg vagyok még rosszabb.
Egyedül Nelli bírja még a kiképzést, remélem ez így is marad. Ezért nem szeretem az őszt, támadnak a nyavalyák.
Mondjuk, még mindig jobban jártam, mint hugomék, mert neki a három gyerekből kettő bekapta a hányós-hasmenőst :S
Voltam Helga fogadó óráján a múlt héten, ügyeskedik, jól tanul, még a magatartása sem olyan rossz, köszönhetően annak, hogy sok balhésabb osztálytársa átkerült másik osztályba, vagy iskolába. Nem mindegy, kikkel van együtt és miket tanul el tőlük.
Nellinél már bonyolultabb a helyzet, most rá kell fekdnünk a matekra, ABC-re, meg majd jön a szorzótábla. Rohamtempóban haladnak, Nellinek egy kicsit ez gyors, de bízom benne, hogy felveszi a ritmust, ahogy bele lendül a tanévbe.

2017 szeptember 27, szerda

Hármacskán

Balázs hétfő óta jó pár megyével odébb dolgozik. Leghamarabb szombat körül jön haza. De remélem, már nem kell jövő héten vissza mennie.
Amúgy még mindig beteg, szóval ha nem javul a héten, elküldöm dokihoz és nincs apelláta!
Így vagyunk most hármasban, lassabban telik az idő, egyhangú minden. És főleg az esték furák, így az apjuk nélkül, de hát ez van, ezt kell szeretni.
Itt vannak a hidegek, fázunk, lassan be kell kapcsolni a fűtést.
Főleg, mert Helga hétvégén kicsit lerobbant, kis nátha, hőemelkedés, köhögés, de két nap alatt kikúráltam, így ment suliba. Mondjuk, most már kifejezetten unja, többször érdeklődik az őszi szünet idejéről.
Nelli valamivel szívesebben megy, a héten az osztály a parkban tartja az egyik tesióráját és izgalommal tekint előre.
A legjobb aranyköpés a héten eddig tőle származik.
Lefekvés előtt az időjárásról beszélgettünk a gyerekekkel. Helga elmondta, hogy ő legjobban azt szereti, ha szépen süt a nap.
Mire Nelli: én meg azt szeretem mikor a felhő ELVAKARJA a napot!
:D :D :D
Amúgy ma egy barátnőmmel lett volna találkozóm, segíteni kellett volna neki hivatalos ügyekben, amikben én sem vagyok túl nagy ász, de ő aztán főleg nem. Már eleve nem jól indult, mert fél 8-kor ébredt, mikor a találkozó 8-ra volt megbeszélve. A négy oldalas hivatalos irat, amit ki kellett volna töltenie, naná hogy a fasorban sem volt, sőt nem is találta. Mondtam neki, hogy rendezzen el mindent, nekem is van 1-2 dolgom, és 9-kor a megbeszélt helyen. Fél 10-ig szobroztam ott, nem jött. Hívtam, de nem vette fel, ehelyett random visszahívós sms-eket küldözgett, de hiába hívtam, az eredménytelen volt. Remélem, minden rendben van vele és csak valami fontos közbejött (neki is van kisgyereke, kettő is, szóval tudom, hogy bármikor-bármi beüthet).

2017 szeptember 16, szombat

Az ilyenkor szokásos őszi nyavalyák

Ajh, tudom régen jelentkeztem, de maguk alá gyűrnek rendesen a hétköznapok. Korán kelés, tömegközlekedés, nyáron elmaradt ügyek intézése, szülői értekezletek ésatöbbi.
Na, meg sikerült lebetegedni is, ahogy ez ilyenkor szokott. Balázs tök náthás, fáj a feje, a torka. Én dettó, leszámítva hogy nem úszom a takonyban, de a többi stimmel. Kicsit a csajok is köhögnek, de nem vészes, meg nem is tudom, hogy nem e az allergia bukkant fel. Ja, Helgának 2 napja herpesze is van. Pedig eszik a vitamint, naponta gyümölcsöt (apum hozott egy nagy szatyor alma-körte-barack ellátmányt), mégis benne vagyunk. Sajna Balázs ki sem tudja feküdni, mert hétvégén is dolgozik, jövő hét közepén, végén meg megy messze, vidékre, az ottalvós munkára. Remélem, addig meggyógyul.
Amúgy elvagyunk, átlagosan telnek a hétköznapjaink, hétközben megy a strapa, álmosak, fáradtak, de hétvégén naná hogy korán kelnek, meg hiszti, veszekedések is színen vannak.
Nellikém ügyesen bemegy reggelente, nagyon örülök ennek és Helga sem drámázik. Teszik a dolgukat. Már rendesen folyik a tanulás, hozzák haza a házikat, főleg Nelliéknél húzós a tananyag. Kicsit nehéz még visszatérni a nyárból, még fél lábbal ott vagyunk, de már közeleg a hideg, a tél. Jön a fűtés szezon, brrr...előre rosszul vagyok tőle. Idén ráadásul nem is tudom, ki ellenőrzi a gázokat, mert Balázs összeveszett a szerelővel, aki eddig átvizsgálta a készülékeket. Szóval most keresni kell egy másikat. Meg venni kell(ene) egy új porszívót is, mert lehet hogy írtam, a régi (ami nem annyira régi, pár éves) beadta a kulcsot. Csak imádkozom, hogy a mosógépemnek ne legyen baja, mert az nagy érvágás lenne, egyik ismerősöm pont most hívott, hogy tudok e szerelőt, mert a mosógépük feladta a harcot és ott van a két kisbaba és nem tud mosni. Nem irigylem, az biztos.

2017 augusztus 5, szombat

Nyári vírus, egyforma napok

A gyerekek valamit elállítottak a gépen, így most mindig ilyen idegesítő felugró ablakok jelennek meg, már rosszul vagyok tőle.
Beköszöntött az augusztus, el sem hiszem. Szó szerint elrepült a nyár és mi sajna még sehol sem voltunk négyesben, mert Balázs majd minden hétvégén dolgozik. Remélem, azért még legalább egyszer eljutunk valahova, mert ez így tök egyhangú, főleg a gyerekeknek.
Nelli elkapott valami nyári izét, hányt párszor és nem evett, rossz volt a közérzete, voltunk dokinál, nem írt fel semmit, azt mondta, erre nincs gyógyszer. Folyadékpótlás, hányás ellen kúp, diéta. Ezt alkalmaztuk, már jobban van, de éjszaka még öklendezett. A betegsége miatt nem mentünk látogatóba az iskolatársához, elvileg meg volt beszélve, már hetek óta húzódik, a meleg miatt, vagy mert más dolgom van, most meg ez a betegség ütött be. Megírtam az anyukának, nem válaszolt, lehet besértődött, de nem tehetünk róla. Nyilván annak sem örült volna, ha a gyerekére ragasztjuk.
A meleg meg kikészít minket, hajnalban is már hőség van kint, így napközben bent szenvedünk, mert kint kibírhatatlan.
Elkezdtem beszerezni a tanszereket, mert hosszú a lista, nem akarom az utolsó percekre hagyni. Apum meglepett a csajszikat két gyönyörű vadiúj tolltartóval, amiben színes cerkák, radír, hegyező is van! Úgy örültek, eddig használt tolltartójuk volt, egy ismerős gyereke kapott újat és nekünk adta a régieket. Annyira nem voltak rossz állapotúak, de Helga alapból nem vigyáz a dolgaira, szóval neki hamar leamortizálódott, Nelli kicsit jobban ügyel a cuccok épségére, de év végére neki is megviselt lett a már alapból nem új tolltartó. Remélem, erre jobban vigyáznak.
Mamám sajna megint rosszul van, ez a meleg nem tesz neki jót, leesett a vércukra, elkapott valami betegséget, lázas lett, legutóbbi infók szerint kicsivel jobban van. Ma akartam menni, úgy volt hogy anyummal leugrunk hozzá a kórházba, de Balázsnak meló van, így áttettük jövő hétre. Remélem, javul az állapota. Aggódunk érte.

2017 január 25, szerda

Hírek, hideg, hülye emberek

A gyerekek a héten már jobban voltak, mentek is iskolába. Nem túl lelkesen, de mentek. Nyakunkon a fél év. Nellinek az első és remélem, hogy nem olyan rossz a helyzete. Helgánál majd hamarosan szülői is lesz, akkor többet tudok, de ő állítása szerint jól tanul, oké, elhiszem neki. Eddig tényleg hozta azt a szintet, amit mondott.
A betegségem viszont nem javult, így vasárnap elmentem az orvosi ügyeletre. Iszonyatosan fájt a fejem, régen nem voltam ilyen beteg. Kaptam gyógyszert, amitől meg két napig hánytam, de mostanra megszűnt a fejfájás és a hányás is. Igaz, az étvágyam az nem a régi, de én már annak is örülök, ha nem fáj a gyomrom és az a kevés kaja is megmarad bennem.
Csak a hó olvadna már el, kimondottan utálom! A hidegről nem beszélve, ma már sapkát és kesztyűt vettem és az tényleg a hideg jele, mert amúgy nem szokásom, csak nem akarok még betegebb lenni, így is van még hova gyógyulni.
Ja, ma megállított két srác, hogy beteg gyerekeknek gyűjtenek és valami képeslapcsomagokat nyomkodtak a képembe, hogy vegyem meg és azzal támogassam a gyerekeket. Adtam neki pénzt, annyit amennyi a tárcámban volt (hónap vége van nagyon), mire még kevesellte és pofákat vágott, meg mondta, hogy a képeslap csomag 1500 ft, így csak mint adakozót ír fel a listájára. Én nem is értem, magyarázta, hogy jelképes összeg, meg hogy adjak amennyit jónak látok, amennyi nálam van, mire meg adok (és nem száz forintot, hanem jóval többet), még nem tetszik neki. Komolyan, az ilyen emberek miatt nem adakoznak szívesen a népek, mert rém nyomulósak és erőszakosak. Én szívesen adok, ha nekem is van, szívügyem a beteg gyerekek, bárcsak mindenkinek adhatnék, de anyagilag nem tehetem. Az ilyen incidensek meg le is lomboznak rendesen.
Albérlet ügyben semmi fejlemény, szerencsére azóta nem téma nálunk a főbérlős ház, a másikról, amibe szívesen mennék, meg majd február közepe, vége felé derül ki valami kézzel foghatóbb. Persze addig is nézegetjük, hátha szembe találjuk magunkat álmaink albérletével.
Mamám még kórházban van, meglátogatni eddig sajna nem tudtam, a betegségem, most meg az influenza miatti látogatási tilalom miatt. Jövő héten már átrakják talán egy másik osztályra, mert amúgy az eredményei nem rosszak, a rosszulléteit az idős kora okozza. Hogy mikor jut haza, még egyelőre erősen kérdéses.

2017 január 18, szerda

Nyakig a gondban, betegségben

Nem úsztuk meg sajnos és hétfő reggelre a nagylány is belázasodott, így a héten mindketten itthon maradnak, gyógyszert szednek és próbálok velük gyakorolni, hogy ne maradjanak le túlzottan.
És naná, hogy én is lerobbantam. Most sem vagyok túl jól, köhögök, náthás vagyok, de legaláb már a lázam elmúlt. Orvoshoz eljutni esélytelen, mert egész nap a gyerekekkel vagyok. Pihenni, ágyban, a szó klasszikus értelmében, szintén kivitelezhetetlen, így csak reménykedem, hogy megúszom mindenféle hülye szövődmény nélkül, úgy mint tüdőgyulladás, amiben kösz de már volt részem.
A gyerekek már jobban is vannak, annyira legalábbis mindenképpen, hogy rendetlenkedni tudjanak és ilyenkor betegen, nekem még magamhoz sincs türelmem, nem hogy ordítozást, veszekedést hallgatni. Szóval voltak, vannak összetűzéseink, de majd csak eltelik a hét.
Mamám végülis bekerült a kórházba és szerintem még mindig jobb helyen van ott, állandó felügyelettel, mint a lakásában, ahol nem tud rá senki folytonosan figyelni. Nincs jó állapotban, anyum szerint, a doki azt mondta, már nem képes önálló életvitelre, 24 órás felügyeletet igényel, szóval ha ezt nem tudja a család megoldani (már pedig nem tudja), akkor gondolkodni kell, hogyan tovább. Itt gondolom, az otthonra célzott. Anyumék hezitálnak, egyelőre nem tudják, hogy legyen, bíznak benne, hogy még nem engedik ki mamámat egy ideig, addig átgondolják, mi legyen. Bár az ilyen otthonok várólistásak, meg fizetősek, nem is olcsóak, barátnőm apja is egy ilyen otthonban él és havi százezer ft a díj, amit kell fizetni és akkor még ez állítólag az olcsóbb otthonok egyike.
Sajnálom mamámat, sajnálom, hogy ide jutott és ilyen hamar, ennyire leromlott az állapota. Nekem ő mindig az a nagymama marad, akinél öröm volt nyaralni, aki finomakat főzött-sütött és akivel mindent meg lehetett beszélni. Én így szeretek rá emlékezni.
Balázzsal meg tegnap összevesztünk kicsit, vagyis úgy felcsattant. Hazajött és mondta, hogy ma megnéz egy albérletet. Egészen fellelkesültem,  de csak addig míg ki nem derült, hogy ez egy közös udvarban lévő ház lenne, párom egyik ismerőse lakik ott, de válnak az asszonnyal és kiköltözik onnan. Szóval a ház a nőjé, aki viszont a fickó nagylelkű, páromnak tett ajánlatáról mit sem tud. Érdekes...Mondtam Balázsnak, hogy a közösködés nekem nem annyira fekszik, mire kiakadt, hogy nekem semmi sem jó. Mondtam is neki, hogy nincsenek nagy igényeim, elvárásaim, de nem szeretnék közös házban, telken lakni senkivel, nekem az nem megy. Utána puffogott egy darabig, majd mondta hogy igazából ő sem szeretne ilyen közös együttlakást, de azért megnézi, ha már megígérte, bár nem kizárt, hogy a nőci, majd jól kihajítja, mert indokolatlanul odaállított.
Van még pár cím, a legtöbben jelenleg laknak, egyik ingatlanon haszonélvezet van, az ottlakó mami várólistás az öregek otthonába, szóval az kutya vacsorája. Viszont egyik lakás nagyon bejönne, azt is ma hívja fel, Nelli sulijához lenne közel, hát nem bánnám, anyumék sem lennének túl távol, álom lenne, ha nem kellene minden minden reggel azt a buszozós kínszenvedést végigélni, megváltás lenne!

2017 január 14, szombat

Semmi jó :(

Utálom a januárt! Tavaly is rosszul indult és most sem kezdődött valami fényesen.
Egyrészt betegek vagyunk. Nelli reggel óta magas lázzal küzd, így a 39 foknál, már vittük ügyeletre, kapott gyógyszert. Tegnap még semmi baja nem volt, örült a hirtelen jött, baromi nagy hónak (én kevésbé) és kint rohangáltak a suliban is. Lehet, hogy ott hűlt meg, de lehet hogy lappangott benne valami. Nagyon folyik az orra, köhög is, lázas és fáj a feje.
Nekem nem különben, reggel óta én sem vagyok a toppon. Most már lázam is van :( A torkom nekem is, meg a hátam, kezem, lábam. Remélem, nem influenza. És remélem, a család másik két, még egyelőre egészséges tagja nem kapja el.
Mamám sincs jól. Két napja drasztikus állapotromlás lépett fel nála. Az ágyból nem tud kikelni, annyira legyengült. Pár napja még minden oké volt vele, jött-ment, mint eddig, még telefononis beszéltünk. Erre tegnap óta a mosdóba sem jut ki egyedül. Anyumék, ha holnap sem lesz változás, kihívják hozzá az ügyeletet. Félek, de tavaly is nagyon rossz állapotba került és mégis kilábalt belőle. Ebben bízom most is.
A hóról meg inkább ne is írjak ugye? A városban megbénult a forgalom. Szerencsére, Balázs a héten 8-ra jár melóba, így hol egyik, hol másik csemetét viszi suliba, cserélgetjük őket. Pénteken jött ez a hirelen hó, amire a város állítólag felkészült....Hát nem is tudom :/ Én nem úgy látom, a buszunk több, mint húsz perces késéssel futott be, így a gyerek negyed kilencre esett be a suliba, mondjuk nem volt baj belőle, nagyon sokat késtek.
Az utak állapota, a közlekedés, azóta is borzalmas, most hogy az ügyeletre mentünk, vastag, kb. bokáig érő hórengetegen kellett át gázolnunk a beteg gyerekkel, hogy a buszhoz érjünk, mert valahogy a megállók és környékét sem takarítják sehogy sem.
És még mindig csak január közepét mutat a naptár. Jó lenne már a tavasz, nagyon nagyon jó.

2016 október 27, csütörtök

Nem sok jó a nap alatt

Megint jó régen írtam, elnézést. Nem sok jóval tudok amúgy sem szolgálni. Még mindig a reggeli sírásokkal szenvedünk Nellinél, de ma valamiért Helga is úgy gondolta, csinál egy kis balhét és nem akart bemenni a terembe. Be kellett kísérnem, de akkor sem nyugodott le. A beosztott ügyeletes tanárnő, meg egy tehetetlen picsa volt, mert míg máskor, más tanerők segítettek oldani a konfliktust, azzal hogy elvezették tőlem a gyereket, ez a nő lesett ki a fejéből és a telefonját nyomkodta unott képpel (oké, elhiszem, hogy már nagyon szünet előtti napok vannak, de felemelhette volna a valagát és esetleg átvehette volna tőlem a gyereket, hogy Nellivel elérjük a buszt visszafelé és ne kelljen egy csomót gyalogolnunk a másik buszmegig). Így sírva kellett ott hagynom a lányt és ez mindig lelomboz. Nellivel ugyanezt a kört lefutottam, szóval megvallva az őszintét, már nagyon várom én is a szünetet, hogy ezek a napi borzalmak kicsit kimaradjanak.
Ja, Nellinek közben lett két nem túl fényes dolgozata, beszéltem a tanárnővel is erről, szóval komoly gond nincs és remélem nem is lesz. Jó lenne, ha kijavítaná.
Amúgy vasárnap leterített egy hányós betegség, vagy gyomorrontás, ki tudja, de két napig nem sok mindenre voltam képes, szerencsére Balázs hétfőn el tudta vinni a gyerekeket suliba, anyum meg elhozta őket délután, én aznap K.O. voltam.
Albérlet ügyben sincs sok fejlemény, eddig vagy négyet hívtam, abból hármat már kiadtak, egy van még, de az nagyon húzós, kell két havi előleget is fizetni és annyi pénz a világon nincs. Vagyis van, csak nem nekünk. Szóval még hezitálok, hogy visszahívjam e egy személyes találkozóra, vagyis hogy a lakást megnézhessük. Persze közben lehet hogy kiadják másnak, Balázs azt mondja, ne várjunk, ugorjunk bele, de arra neki sincs tippje, honnan vegyünk rá pénzt. Itt is ki kellene festeni, hogy alap állapotban adjuk vissza a lakást és hát amúgy is télen költözni, nem jó móka. Volt már benne részem. Ha látnék a jövőbe és tudám hogy monduk február-március táján is akad albérlet, nyugisabb lennék, de így mindketten aggódunk hogy mit hoz a jövő.
Sajnos családi frontos sem jó semmi, apámmal megint nem vagyunk jóban, a viszonyunk amúgy sem felhőtlen sosem, vagyis jobb időkben inkább langyos állóvíz, most viszont nem beszélünk egymással. Valahogy ő sem érti meg ezt az albérlet mizériát, csak azt mondja, menjünk vissza mamám lakásába! Már hogy öten nyomorogjunk ott, közben mamámnak ugye mentális gondjai vannak, egyszer jó fej, máskor tök ellenséges stb.,hát én ennek nem rakom ki a gyerekeimet. Meg el sem férnénk, mikor gyerek nélkül laktunk ott is nehézkes volt. De én őt nem tudom meggyőzni.

2016 október 11, kedd

Nem szeretem a hétfőt

Meg a keddet sem.
Nelli tegnap iszonyat sírással ment suliba. Vasárnap este elég vacakul volt, panaszkodott hasfájásra, de aztán jobban lett, éjjel nyugodtan aludt, így másnap vittem. De a kedve nagyon rossz volt, egész úton pityergett, hogy ő nem akar suliba menni, borítékolható volt a sírás. De ennyire nagy kiakadásra nem számítottam. Nagyon rossz volt úgy ott hagyni. Délután, mikor mentem érte, már jó kedvű volt.
Viszont Helga is gyanúsan viselkedett, tiszta nyomott volt ő is, ráadásul panaszkodtak rá az iskolában, hogy megint nem tanul, visszabeszél. Ajh, azt hittem, ezeket a köröket már lefutottuk, de mégsem ezek szerint...Beszéltem vele, remélem elérem hogy az eddig összeszedett dícséreteket, piros pontokat, nem rontja le a viselkedésével.
Nelli reggel kidobta a taccsot, így természetesen miután leadtuk a tesóját, irány a doki. Aki semmit sem talált, talán gyomor rontás, de lehet hogy a suli miatti stressz. Ha nem hány már, holnapután mehet is. Legnagyobb bánatára.
Nem szereti az iskolát. Legalábbis most nem, úgy látom. Az ovit imádta, többször mondja, hogy vissza akar menni, Helga is mondta annak idején. Szóval remélem, hogy előbb-utóbb beleszokik az iskola rendszerébe és elfogadja azt. Jó lenne segíteni neki valahogy, de akármit mondok, eddig nem vezetett eredményre, ha jobb kedve van, nem sír. Ha bal lábbal kelt fel, tuti a kisebb-nagyobb sírás.

2016 június 9, csütörtök

Betegség tanév vége előtt

Helga hét eleje óta nem volt túl jól, vagyis inkább gyanúsan sokat feküdt délutánonként. Azt hittem először, hogy tanév vége előtti fáradtság, meg hogy sokat vannak a napon. De aztán belázasodott és most itthon van.
Jelenleg is alszik. És ha ő, aki évek óta nem alszik már délután alszik, akkor tényleg van valami betegsége.
Remélem azért hamar kigyógyul belőle és hogy a tesó nem kapja el.
Ő holnap lépi át utoljára az ovi küszöbét. Még belegondolni is fura.
Ma átnéztem Helgus megmaradt első osztályos cuccait és találtam üres füzeteket, bontatlan ecset csomagot, 12 színű színesceruzát, radírt, színes papír csomagot, szóval van pár dolog, amit nem kell megvenni, ami jó, mert a lista hosszú és akkor még itt van az iskolatáska. Arra gondoltam, majd a kisasszony hamarosan érkező szülinapjára vesszük meg. Ő már leadta a rendelést, hogy rózsaszín legyen, vagy pónis, vagy rózsaszín pónis...
Sajnos rossz hír is ért minket, Balázs barátja, akiről írtam, nem sokkal az előző bejegyzés után meghalt és ez igen megviselte páromat. Én is ledöbbenve állok az eset előtt, a srác még olyan fiatal volt, tragikus ez az egész. Lélekben készültünk a temetésre, de kiderült, nem is a városban, hanem máshol és csak szűk családi körben búcsúztatják. Jó lett volna végső búcsút venni tőle, de azért jó, hogy nem kell a temetésre menni, mert sem Balázs, sem én nem viseljük jól a temetéseket.
Most befejezem, tudom hogy rövid voltam, de felkelt Helga és próbálok neki valamit enni adni, mert ma csak két banánt evett egész nap.