az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 április 12, csütörtök

Eredmény, nátha és egy barátság vége

Hétfőn sikerült elérni az orvost, vagyis az asszisztensét, aki mondta, hogy ez ügyben személyesen kellene beszélni a dokival. Így másnap délelőtt elmentem, hogy megbeszéljük. Szerencsére, úgy tűnik, hogy nincs baj, lehet az asztma gyógyszer mellékhatása, amit ugye évek óta szed. Még újabb vérvétel sem kell hálistennek, nem is bánom, hogy nem kell megszúratni ismét, elég lesz a nővérével megcsináltatni majd a közeljövőben.
Fellélegeztem tehát, elég nyomasztó volt így a hétvége.
Szóval megkönnyebbülhettem volna, de hívtak Helga sulijából, hogy a gyerek nem érzi jól magát, köhög, náthás és másnap már ha lehet, ne vigyem. Így maradt itthon szerdától. Vissza is mentem az orvoshoz, csak egy kis megfázás, de a héten itthon tartom, úgyis már holnap péntek.
Amúgy elvagyunk kettecskén, segít bevásárolni, reggel együtt visszük el Nellit suliba.
A hétre lett volna egy baráti találkozóm, vagyis nem tudom, hogy nevezzem, mert a lányt sosem láttam még, tehát nem klasszikus értelemben barátom.
Pár éve egy fórumon találkoztunk, ott elkezdtünk írogatni egymásnak, aztán ez átment emailezésbe. Neki is két gyereke van és neki is SNI-sek. Viszont ők külföldön, Németországban élnek.
Beszéltük már többször is, hogy személyesen is találkozunk, hiszen sok közös témánk lenne, de eddig nem jött össze, mert ritkán járnak Magyarországra.
Most viszont 3 hétre haza utaztak és azt mondta, hogy két barátjával és a gyerekeivel elugranak a városba, úgysem jártak még itt (ő az ország túl feléről valósi).
Eleinte lelkes voltam és terveztük az időpontot, de sajnos nem sikerült álláspontot egyeztetni, mivel ők egész nap akartak jönni, mivel hosszú az út idáig és nem akartak feleslegesen egy csomó időt utazgatni, szóval egy egész napos programot terveztek. Viszont nekem csak pár órám lett volna erre, mert Balázs vidéken melózik, más segítségem nincs jelenleg, a gyerekeket meg hozni-vinni kell suliba.
Így nem hogy közeledtek az időpontok egymáshoz, már mint hogy  tudtunk volna egyeztetni, hanem távolodtak, ő mindenáron "erőltetni" akarta, hogy valahogy oldjam meg a gyerekek szállítását, meg egyéb dolgot, és legyek egész nap velük. Valahogy nem értette, hogy én ezt nem tudom megszervezni, akármit írtam, mintha nem értette volna. És kicsit úgy éreztem, mintha meg is sértődött volna.
Aztán szerdára Helga beteg lett, így megírtam neki, hogy ne haragudjon, ez nem jön most össze. Nem írt egy sort sem vissza, így valószínűleg ennek a barátságnak lőttek :( Amit persze sajnálok, mert kedves lány volt amúgy, de ha emiatt úgy dönt, beszünteti velem a kapcsolatot, hát megértem. Van aki ezt már nem tudja megbocsátani.

2018 március 30, péntek

Tavaszi szünet, második nap

Igen, két napja tart és nekem is két napja van torokfájásom. Itthoni szerekkel kezelgetem, már kezd jobb lenni.
Sajnos az idő nem kegyes hozzánk, ráadásul Balázs is dolgozik, egyelőre csak húsvét hétfőn lesz itthon velünk, meg esetleg vasárnap hamarabb végez.
Így már azt gondolom, még jó hogy nincs ragyogó napsütés, mert akkor a guta ütne meg, hogy a négy fal között szenvedünk.
Befogtam a csajokat is takarítani. Tegnap Helga porszívózott, port törölt, Nelli felmosott és mosogatott. Helga nem túl lelkesen-őt nehéz sokáig lekötni valamivel-Nelli valamivel érdeklődőbben. Ő ma is elmosogatott ebéd után. Lehet, hogy tartós lesz, én csak azért találtam ki, hogy addig se vitatkozzanak és unatkozzanak.
Tanulni is kellene, bár Helga ofőjével beszéltem, nincs a tanulmányával komolyabb gond, Nellinek sem vészes annyira, de neki gyakorolni kell a szünet alatt. Főleg matek és nyelvtan.
Helgának nemrég volt tanulmányi verseny, szép eredménnyel, büszke voltam rá!!!Csak ne készítene ki a magatartásával és a visszafeleselésével :S
Tervezem a sonkafőzést, vettem egy helyes, kis sonkát, Balázs vett tormát-nagy kaland volt, mert már kifogytak a készletek és csak a drágább volt sok helyen, de végül talált egy közepes árkategóriájút-, meg tojást is főzök, ha a csajok meg nem eszik, mert újabban kedvencük lett a főtt kemény tojás.
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

2018 február 13, kedd

Hányás, felfordulás

A tegnapi nap nem volt túl jó finoman szólva sem. Nelli hajnalban gyomorfájásra panaszkodott és hányt. Így nem engedtem suliba, szerencsére Balázs elvitte a nővérét, így nem kellett Nellit húzni. Mondjuk, nagyon nem is tudtam volna, mert folyamatosan hányt. Semmi sem maradt meg benne, ha ivott egy korty vizet, öt perc és kihányta. Az orvos meg délutántól rendelt. Nagyon aggódtam érte, nem akartam, hogy kiszáradjon.  De mást nem tehettem, csak annyit, hogy adtam neki hányás elleni kúpot (ami mellett is hányt) és néztem az órát, hogy mikor lesz már délután egy óra.
Közben a lányka elaludt és mikor úgy egy óra múlva felébredt, csodák-csodája, már nem hányt. Azt a pár korty vizet, amit bele diktáltam, nem hányta ki. Kezdtem megnyugodni, hogy talán csak gyomorrontása van, előző nap vendégségben voltunk, összeevett mindent.
Azért elvittem az orvoshoz, de a váró tele volt köhögős, influenza gyanús betegekkel, így némi várakozás után inkább haza jöttünk, hiszen Nelli már jobban érezte magát. Vettem neki B vitamint és rehidratáló oldatot, meg persze tegnap diétáztattam. Szegény, estére már evett volna, de csak keksz és ropi volt a menüje.
Ma már küldtem iskolába, jól érezte magát és a farsangon mindenképpen részt akar a héten venni.
Helgáéknál is farsan lesz a héten, ha minden igaz. Így most mindkét lánynak így telnek a napjai.
Mi meg bútorcsere közepén vagyunk Balázzsal és mivel már napok óta húzódik, megviseli az idegeinket. Reggel már vitakoztunk, szóval nem bánom, ha végre helyén lesz a bútor és kezdhetek visszarakodni, most olyan a lakás, mintha költöznénk (bár úgy lenne).

2017 december 26, kedd

Vizsgálat, betegség, két ügyelet, miegymás

Akartam írni még ünnepek előtt, de a drága blogger nem engedett be.
Megvolt Nelli vizsgálata, hát sok meglepetés nem ért minket, nagyjából erre számítottunk. Hozta azt amit gyanítottunk, a végére már azért elfáradt és kicsit rendetlen lett, de nem volt vészes. Kapott diagnózist, azt amit a nővére, hát nem vagyok feldobva. De belül sejtettem, hogy ez lesz és talán így könnyebben megy neki a tanulás, nem éri annyi kudarc és nem lesz bukás év végén.
A karácsonyi őrületben nem is volt időm ezen agyalni, de jobb is így. Megyünk tovább akkor ezen az úton.
Helga az utolsó sulis héten részt vett még a karácsonyi ünnepségen, ahol verset mondott. Már akkor nem érezte túl jól magát, ezért a tanárnő levitte a suliorvoshoz, aki viszont nem talált semmit, csak egy kis megfázás, mondta és még mehetett is iskolába.
Pénteken már nem volt neki iskola, egész nap feküdt, hőemelkedése , később láza volt, panaszkodott a fülére. Régebben volt már pár fülfájós esete, így nem sokat hezitáltam, este mikor Balázs haza ért és vigyázott Nellire, elvittem az ügyeletre.
Ahol egy nem túl szimpatikus dokinő rögtön ki is osztott, mint a 21-et, hogy mégis miért jöttünk az ügyeletre, ahova súlyos beteg emberek járnak és egy kis megfázással nem kell ide jönni stb. Próbáltam neki elmondani, hogy karácsony előtt már nincs háziorvos, leghamarabb a miénk csak szerda délután rendel és hogy a lányka fülfájásra panaszkodik. De elhajtott, hogy az nem lehet fülfájás, mert akkor ordítana egyfolytában. Adjak neki lázcsillapítót, teát, orrcseppet, tartsam ágya.
Hát mit tehettem mást, ezt tettem. Javulás semmi. A gyerek egész nap feküdt, folyamatosan lázas volt, alig evett, alig ivott. A láza 39 fok felett. Két napig ez ment, aztán  nem vártam meg a szerdát, összekaptuk magunkat és négyesben elvittük ismét Helgát az ügyeletre. Szerencsére 2-en voltak csak előttünk, így hamar sorra kerültünk. És ugyanaz a nő volt, mint két napja! Mondom magamban, ilyen nincs, ez nem lehet, szerintem a fejemen is látszott ez. Lélekben felkészültem, hogy megint kioktat és elküld, de most mintha egy paraszthajszálnyival normálisabb lett volna, megvizsgálta Helgát és írt fel gyógyszert!!!
Amit a város másik végén lévő ügyeletes patikában tudtunk csak kiváltani. Még jó, hogy jött még busz és szerencsére visszafelé is elértük az utolsó járatot. Nincs is jobb, mint szenteste ügyeleten és gyógyszertárban kódorogni.
Hazaérve, még vacsoráztunk és átadtunk az ajándékokat, az este végülis elég jól végződött.
De szerencsére, azóta a csajszi jobban van, már rosszalkodik és nem fekszik egész nap, van már étvágya is, mióta a gyógyszert kapja.
Már csak a mai, nagy családi vacsora van hátra, ami miatt kicsit aggódom, lévén hogy nem igazán vagyok jóban tesómékkal, de igyekszem takarékra venni magamat, nem akarok vitát az év utolsó napjaira.
Békét és egyetértést szeretnék.
Ha nem írnék addig: MINDENKINEK EREDMÉNYES, EGÉSZSÉGBEN, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
(ritka rossz év volt ez a 2017-es, bízom benne, hogy a következő esztendő jobb dolgokat hoz majd)

2017 október 7, szombat

Lebetegedve :(

Balázs múlt hét szombattól itthon van, így helyre állt a családi egyensúly :D Viszont sikerült lebetegdni a família háromnegyedének. Balázs már hetek óta köhög, taknyol. Helga is köhögött hét közepe óta. Na, ő sikeresen le is robbant, vagyis hőemelkedése van, kérdéses, hogy megy e suliba jövő héten :S
Meg én sem vagyok a helyzet magaslatán, fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, meg fáj a fogam, ami alapból is szokott fájni gyakran, de ha beteg vagyok még rosszabb.
Egyedül Nelli bírja még a kiképzést, remélem ez így is marad. Ezért nem szeretem az őszt, támadnak a nyavalyák.
Mondjuk, még mindig jobban jártam, mint hugomék, mert neki a három gyerekből kettő bekapta a hányós-hasmenőst :S
Voltam Helga fogadó óráján a múlt héten, ügyeskedik, jól tanul, még a magatartása sem olyan rossz, köszönhetően annak, hogy sok balhésabb osztálytársa átkerült másik osztályba, vagy iskolába. Nem mindegy, kikkel van együtt és miket tanul el tőlük.
Nellinél már bonyolultabb a helyzet, most rá kell fekdnünk a matekra, ABC-re, meg majd jön a szorzótábla. Rohamtempóban haladnak, Nellinek egy kicsit ez gyors, de bízom benne, hogy felveszi a ritmust, ahogy bele lendül a tanévbe.

2017 szeptember 27, szerda

Hármacskán

Balázs hétfő óta jó pár megyével odébb dolgozik. Leghamarabb szombat körül jön haza. De remélem, már nem kell jövő héten vissza mennie.
Amúgy még mindig beteg, szóval ha nem javul a héten, elküldöm dokihoz és nincs apelláta!
Így vagyunk most hármasban, lassabban telik az idő, egyhangú minden. És főleg az esték furák, így az apjuk nélkül, de hát ez van, ezt kell szeretni.
Itt vannak a hidegek, fázunk, lassan be kell kapcsolni a fűtést.
Főleg, mert Helga hétvégén kicsit lerobbant, kis nátha, hőemelkedés, köhögés, de két nap alatt kikúráltam, így ment suliba. Mondjuk, most már kifejezetten unja, többször érdeklődik az őszi szünet idejéről.
Nelli valamivel szívesebben megy, a héten az osztály a parkban tartja az egyik tesióráját és izgalommal tekint előre.
A legjobb aranyköpés a héten eddig tőle származik.
Lefekvés előtt az időjárásról beszélgettünk a gyerekekkel. Helga elmondta, hogy ő legjobban azt szereti, ha szépen süt a nap.
Mire Nelli: én meg azt szeretem mikor a felhő ELVAKARJA a napot!
:D :D :D
Amúgy ma egy barátnőmmel lett volna találkozóm, segíteni kellett volna neki hivatalos ügyekben, amikben én sem vagyok túl nagy ász, de ő aztán főleg nem. Már eleve nem jól indult, mert fél 8-kor ébredt, mikor a találkozó 8-ra volt megbeszélve. A négy oldalas hivatalos irat, amit ki kellett volna töltenie, naná hogy a fasorban sem volt, sőt nem is találta. Mondtam neki, hogy rendezzen el mindent, nekem is van 1-2 dolgom, és 9-kor a megbeszélt helyen. Fél 10-ig szobroztam ott, nem jött. Hívtam, de nem vette fel, ehelyett random visszahívós sms-eket küldözgett, de hiába hívtam, az eredménytelen volt. Remélem, minden rendben van vele és csak valami fontos közbejött (neki is van kisgyereke, kettő is, szóval tudom, hogy bármikor-bármi beüthet).

2017 szeptember 16, szombat

Az ilyenkor szokásos őszi nyavalyák

Ajh, tudom régen jelentkeztem, de maguk alá gyűrnek rendesen a hétköznapok. Korán kelés, tömegközlekedés, nyáron elmaradt ügyek intézése, szülői értekezletek ésatöbbi.
Na, meg sikerült lebetegedni is, ahogy ez ilyenkor szokott. Balázs tök náthás, fáj a feje, a torka. Én dettó, leszámítva hogy nem úszom a takonyban, de a többi stimmel. Kicsit a csajok is köhögnek, de nem vészes, meg nem is tudom, hogy nem e az allergia bukkant fel. Ja, Helgának 2 napja herpesze is van. Pedig eszik a vitamint, naponta gyümölcsöt (apum hozott egy nagy szatyor alma-körte-barack ellátmányt), mégis benne vagyunk. Sajna Balázs ki sem tudja feküdni, mert hétvégén is dolgozik, jövő hét közepén, végén meg megy messze, vidékre, az ottalvós munkára. Remélem, addig meggyógyul.
Amúgy elvagyunk, átlagosan telnek a hétköznapjaink, hétközben megy a strapa, álmosak, fáradtak, de hétvégén naná hogy korán kelnek, meg hiszti, veszekedések is színen vannak.
Nellikém ügyesen bemegy reggelente, nagyon örülök ennek és Helga sem drámázik. Teszik a dolgukat. Már rendesen folyik a tanulás, hozzák haza a házikat, főleg Nelliéknél húzós a tananyag. Kicsit nehéz még visszatérni a nyárból, még fél lábbal ott vagyunk, de már közeleg a hideg, a tél. Jön a fűtés szezon, brrr...előre rosszul vagyok tőle. Idén ráadásul nem is tudom, ki ellenőrzi a gázokat, mert Balázs összeveszett a szerelővel, aki eddig átvizsgálta a készülékeket. Szóval most keresni kell egy másikat. Meg venni kell(ene) egy új porszívót is, mert lehet hogy írtam, a régi (ami nem annyira régi, pár éves) beadta a kulcsot. Csak imádkozom, hogy a mosógépemnek ne legyen baja, mert az nagy érvágás lenne, egyik ismerősöm pont most hívott, hogy tudok e szerelőt, mert a mosógépük feladta a harcot és ott van a két kisbaba és nem tud mosni. Nem irigylem, az biztos.

2017 augusztus 5, szombat

Nyári vírus, egyforma napok

A gyerekek valamit elállítottak a gépen, így most mindig ilyen idegesítő felugró ablakok jelennek meg, már rosszul vagyok tőle.
Beköszöntött az augusztus, el sem hiszem. Szó szerint elrepült a nyár és mi sajna még sehol sem voltunk négyesben, mert Balázs majd minden hétvégén dolgozik. Remélem, azért még legalább egyszer eljutunk valahova, mert ez így tök egyhangú, főleg a gyerekeknek.
Nelli elkapott valami nyári izét, hányt párszor és nem evett, rossz volt a közérzete, voltunk dokinál, nem írt fel semmit, azt mondta, erre nincs gyógyszer. Folyadékpótlás, hányás ellen kúp, diéta. Ezt alkalmaztuk, már jobban van, de éjszaka még öklendezett. A betegsége miatt nem mentünk látogatóba az iskolatársához, elvileg meg volt beszélve, már hetek óta húzódik, a meleg miatt, vagy mert más dolgom van, most meg ez a betegség ütött be. Megírtam az anyukának, nem válaszolt, lehet besértődött, de nem tehetünk róla. Nyilván annak sem örült volna, ha a gyerekére ragasztjuk.
A meleg meg kikészít minket, hajnalban is már hőség van kint, így napközben bent szenvedünk, mert kint kibírhatatlan.
Elkezdtem beszerezni a tanszereket, mert hosszú a lista, nem akarom az utolsó percekre hagyni. Apum meglepett a csajszikat két gyönyörű vadiúj tolltartóval, amiben színes cerkák, radír, hegyező is van! Úgy örültek, eddig használt tolltartójuk volt, egy ismerős gyereke kapott újat és nekünk adta a régieket. Annyira nem voltak rossz állapotúak, de Helga alapból nem vigyáz a dolgaira, szóval neki hamar leamortizálódott, Nelli kicsit jobban ügyel a cuccok épségére, de év végére neki is megviselt lett a már alapból nem új tolltartó. Remélem, erre jobban vigyáznak.
Mamám sajna megint rosszul van, ez a meleg nem tesz neki jót, leesett a vércukra, elkapott valami betegséget, lázas lett, legutóbbi infók szerint kicsivel jobban van. Ma akartam menni, úgy volt hogy anyummal leugrunk hozzá a kórházba, de Balázsnak meló van, így áttettük jövő hétre. Remélem, javul az állapota. Aggódunk érte.

2017 január 25, szerda

Hírek, hideg, hülye emberek

A gyerekek a héten már jobban voltak, mentek is iskolába. Nem túl lelkesen, de mentek. Nyakunkon a fél év. Nellinek az első és remélem, hogy nem olyan rossz a helyzete. Helgánál majd hamarosan szülői is lesz, akkor többet tudok, de ő állítása szerint jól tanul, oké, elhiszem neki. Eddig tényleg hozta azt a szintet, amit mondott.
A betegségem viszont nem javult, így vasárnap elmentem az orvosi ügyeletre. Iszonyatosan fájt a fejem, régen nem voltam ilyen beteg. Kaptam gyógyszert, amitől meg két napig hánytam, de mostanra megszűnt a fejfájás és a hányás is. Igaz, az étvágyam az nem a régi, de én már annak is örülök, ha nem fáj a gyomrom és az a kevés kaja is megmarad bennem.
Csak a hó olvadna már el, kimondottan utálom! A hidegről nem beszélve, ma már sapkát és kesztyűt vettem és az tényleg a hideg jele, mert amúgy nem szokásom, csak nem akarok még betegebb lenni, így is van még hova gyógyulni.
Ja, ma megállított két srác, hogy beteg gyerekeknek gyűjtenek és valami képeslapcsomagokat nyomkodtak a képembe, hogy vegyem meg és azzal támogassam a gyerekeket. Adtam neki pénzt, annyit amennyi a tárcámban volt (hónap vége van nagyon), mire még kevesellte és pofákat vágott, meg mondta, hogy a képeslap csomag 1500 ft, így csak mint adakozót ír fel a listájára. Én nem is értem, magyarázta, hogy jelképes összeg, meg hogy adjak amennyit jónak látok, amennyi nálam van, mire meg adok (és nem száz forintot, hanem jóval többet), még nem tetszik neki. Komolyan, az ilyen emberek miatt nem adakoznak szívesen a népek, mert rém nyomulósak és erőszakosak. Én szívesen adok, ha nekem is van, szívügyem a beteg gyerekek, bárcsak mindenkinek adhatnék, de anyagilag nem tehetem. Az ilyen incidensek meg le is lomboznak rendesen.
Albérlet ügyben semmi fejlemény, szerencsére azóta nem téma nálunk a főbérlős ház, a másikról, amibe szívesen mennék, meg majd február közepe, vége felé derül ki valami kézzel foghatóbb. Persze addig is nézegetjük, hátha szembe találjuk magunkat álmaink albérletével.
Mamám még kórházban van, meglátogatni eddig sajna nem tudtam, a betegségem, most meg az influenza miatti látogatási tilalom miatt. Jövő héten már átrakják talán egy másik osztályra, mert amúgy az eredményei nem rosszak, a rosszulléteit az idős kora okozza. Hogy mikor jut haza, még egyelőre erősen kérdéses.

2017 január 18, szerda

Nyakig a gondban, betegségben

Nem úsztuk meg sajnos és hétfő reggelre a nagylány is belázasodott, így a héten mindketten itthon maradnak, gyógyszert szednek és próbálok velük gyakorolni, hogy ne maradjanak le túlzottan.
És naná, hogy én is lerobbantam. Most sem vagyok túl jól, köhögök, náthás vagyok, de legaláb már a lázam elmúlt. Orvoshoz eljutni esélytelen, mert egész nap a gyerekekkel vagyok. Pihenni, ágyban, a szó klasszikus értelmében, szintén kivitelezhetetlen, így csak reménykedem, hogy megúszom mindenféle hülye szövődmény nélkül, úgy mint tüdőgyulladás, amiben kösz de már volt részem.
A gyerekek már jobban is vannak, annyira legalábbis mindenképpen, hogy rendetlenkedni tudjanak és ilyenkor betegen, nekem még magamhoz sincs türelmem, nem hogy ordítozást, veszekedést hallgatni. Szóval voltak, vannak összetűzéseink, de majd csak eltelik a hét.
Mamám végülis bekerült a kórházba és szerintem még mindig jobb helyen van ott, állandó felügyelettel, mint a lakásában, ahol nem tud rá senki folytonosan figyelni. Nincs jó állapotban, anyum szerint, a doki azt mondta, már nem képes önálló életvitelre, 24 órás felügyeletet igényel, szóval ha ezt nem tudja a család megoldani (már pedig nem tudja), akkor gondolkodni kell, hogyan tovább. Itt gondolom, az otthonra célzott. Anyumék hezitálnak, egyelőre nem tudják, hogy legyen, bíznak benne, hogy még nem engedik ki mamámat egy ideig, addig átgondolják, mi legyen. Bár az ilyen otthonok várólistásak, meg fizetősek, nem is olcsóak, barátnőm apja is egy ilyen otthonban él és havi százezer ft a díj, amit kell fizetni és akkor még ez állítólag az olcsóbb otthonok egyike.
Sajnálom mamámat, sajnálom, hogy ide jutott és ilyen hamar, ennyire leromlott az állapota. Nekem ő mindig az a nagymama marad, akinél öröm volt nyaralni, aki finomakat főzött-sütött és akivel mindent meg lehetett beszélni. Én így szeretek rá emlékezni.
Balázzsal meg tegnap összevesztünk kicsit, vagyis úgy felcsattant. Hazajött és mondta, hogy ma megnéz egy albérletet. Egészen fellelkesültem,  de csak addig míg ki nem derült, hogy ez egy közös udvarban lévő ház lenne, párom egyik ismerőse lakik ott, de válnak az asszonnyal és kiköltözik onnan. Szóval a ház a nőjé, aki viszont a fickó nagylelkű, páromnak tett ajánlatáról mit sem tud. Érdekes...Mondtam Balázsnak, hogy a közösködés nekem nem annyira fekszik, mire kiakadt, hogy nekem semmi sem jó. Mondtam is neki, hogy nincsenek nagy igényeim, elvárásaim, de nem szeretnék közös házban, telken lakni senkivel, nekem az nem megy. Utána puffogott egy darabig, majd mondta hogy igazából ő sem szeretne ilyen közös együttlakást, de azért megnézi, ha már megígérte, bár nem kizárt, hogy a nőci, majd jól kihajítja, mert indokolatlanul odaállított.
Van még pár cím, a legtöbben jelenleg laknak, egyik ingatlanon haszonélvezet van, az ottlakó mami várólistás az öregek otthonába, szóval az kutya vacsorája. Viszont egyik lakás nagyon bejönne, azt is ma hívja fel, Nelli sulijához lenne közel, hát nem bánnám, anyumék sem lennének túl távol, álom lenne, ha nem kellene minden minden reggel azt a buszozós kínszenvedést végigélni, megváltás lenne!