az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 december 8, csütörtök

Téli tényállások

Megint régen jelentkeztem. Akartam írni amúgy, de valami mindig közbejött. Jelen esetben a betegség, ami kihat a mindennapokra.
Balázs három napig itthon volt hányás-hasmenés-láz kombóval. Tényleg beteg volt, pedig ez nála nagy szó. Ma már ment dolgozni.
Nelli is lenáthásodott, kicsit köhög, de nem vészes.
Helga tegnap 8 órakor elaludt (!!!!!nem szokása ilyen tájban), ma meg pocsék volt a kedve, alig akart suliba menni. Remélem, nem bújkál benne valami. Jó lenne kibírni ezt a kis időt a téli szünetig. Nekik már csak a jövő hét van, utána szünet. Nelliéknek pár nappal tovább tart a tanítás.
És mára én sem vagyok jól. A női baj elmúlt, hála az erre való szereknek, de szerintem elkaptam Balázstól a hányós-hasmenőst, vagy hasonlót. Eléggé émelyeg a gyomrom, ma még csak egy kis kamilla teát ittam, meg a reggeli kávémat, de azt is majdnem viszont láttam. A fejem és a torkom is fáj. Szarul vagyok, na.
És ez rohadtul nem hiányzott, mert be kellene szerezni a karácsonyi ajándékokat, a szemfülesebbjei már bőven megtették ezt. Én meg sehol. Viszont  minden kora reggel együtt utazunk egy nénivel, aki ilyenek miatt kel hajnalban, hogy levadássza a leárazásokat (no komment) és minden korán reggel útnak indul...Bennem lehet a hiba, de én ha nem lenne muszáj ilyen hideg és korai órákban tutira nem mennék az utcára.
Jövő hétre valahogy össze kell kapnom magam, nem akarom az utolsó percre hagyni a vásárlást. Ja, meg nem is lehet, mivel itthon lesznek a lányok. Ötlet? Semmi. A karácsonyi menüt sem találtam még ki, nem hogy az ajándékokat. Pedig agyalok erősen.
Mamám sajnos ismét rossz passzban van, csinálja a feszkót, a házban rendre panasz van rá, ráadásul szétpakolta a még ott maradt dolgaimat is és voltak közbe fontos cuccok, iratok és karácsonyi dekoráció is bőven, erre ő ezt úgy eltűntette, hogy nem találjuk. Nem beszélve a műanyag fánk lábáról, ami nélkül, nem tudom, majd hogy állítjuk fel. Helytakarékossági szempontból voltak nála a karácsonyi holmik, ide nem fér már be semmi, nála meg ott volt a sok üres szekrény, temérdek hely. Azt hittük és eddig így is volt, jól megfér velük. Hát erre ráfaragtunk. De most túl beteg vagyok ezen mérgelődni.
Nelli végülis fel lépett a versmondón, helyezést nem ért el, de én ettől függetlenül nagyon büszke voltam rá.
Jártam mindkét gyerek fogadó óráján, sok rosszat hálistennek nem mondtak.

2016 augusztus 16, kedd

Száguld a nyár

Tudom, hogy régóta nem adtam hírt magunkról. Kedvem és/vagy időm nem volt. Aztán reggel ránéztem a naptárra és szörnyülködtem egy sort, hogy jó ég, mindjárt szeptember :O
Mostanság sok minden összejött, mamámmal is gondok vannak újra, anyumnak is közbe szólt egy váratlan betegség, most vizsgálatokra jár, hogy kiderítsék mi is a baj pontosan, szóval megy az aggódás, idegeskedés.
A gyerekek elvannak, hol jobban, hol kevésbé. Voltunk még egy kiránduláson, Helga majdnem a nagyszüleinél aludt, de az utolsó percben meggondolta magát, ki tudja mi okból .

Ja, a suliból küldtek neki egy verset, mert hogy fellép az évnyitón, örültem neki, ő már nem annyira. Olyan szinten nem várja a sulit, hogy az valami rémisztő. Előre félek, mi lesz reggelente, mikor két gyereket kell 8-ra leszállítanom, két külön iskolába, ráadásul a város két külön részébe, eddig legalább egyik útba esett. De most majd a buszokra leszünk hagyatkozva teljes mértékben, azok meg kis városkánkban elég gyászosak.
A sulira is be kéne vásárolni, de hogy-hogy nem, a papír amin a lista szerepelt, szőrén-szálán eltűnt. Én nem emlékszem, hogy kidobtam volna, ilyen fontos dolgokat nem szokásom. Két opció van, vagy úgy eldugtam, hogy nem találom(szenilitás), vagy a gyerekek rárajzoltak és kidobták, bár ők ezt vehemensen tagadják. Most meg kell várnom a 20-át, utána már van a suliban valaki a titkárságon és hátha küldenek nekem még egy példányt.
Vettem már pár dolgot, de sok minden nem dereng, hogy kéne, nem kéne stb. Olyan pancser vagyok!!!
És rosszul is alszom, az éjszaka közepén felkelek és rám jönnek ilyen szívdobogások, meg sokszor nap közben is.
Szerintem a szeptembertől tartok sok okból és azért vannak ezek, de igazán elmúlhatnának, mert egyáltalán nem jók :S

2015 november 12, csütörtök

Csalódások

Az egyik, hogy ha nem fizetünk a dokinak, ápolóknak nagy ívben tesznek ránk. De ez nem lepett meg különösebben. Noha, gondolkodtam, hogy fogadok orvost, mert sokan mondták, hogy csak úgy érdemes bármit is megműttetni, ez elmaradt végül. Különösebben nem hatott meg, mivel csak jó háromnegyed napot voltam kórházban. Legközelebb majd okosabb leszek (vagy anyagilag jobban eleresztett,kitudja).
A másik, ami viszont rosszul érintett, hogy Balázs nem úgy viszonyult a dolgokhoz, mint azt vártam. Kijöttem a kórházból, papíron ott szerepelt, hogy fizikai kímélet. Nem vártam, hogy 0-24-ben körbeugrál és lesi minden kívánságom, de jobban esett volna, ha kissé oda teszi magát. Hát nem tette. Helyette flegmázott és puffogott, hogy nem igaz, hogy én ezt, vagy azt nem bírom egyedül megcsinálni, aztán megvacsorázott (értsd,  kiszolgáltatta magát) és lefeküdt aludni. A többi tennivalót nagy lelkűen rám hagyva. Mikor másnap megjegyeztem, hogy köszi a segítséget, csak vállat vont és közölte, hogy álmos volt. Aztán felháborodott, már álmos sem lehet ? De ő minden lehet :( Én hülye, meg még azon agyaltam, hogy mit vegyek a szülinapjára, mobilt vagy kabátot. Apum is hívott tegnap, hogy tök jó telefon akció van a hypermarketben és vegyem meg a héten, hogy el ne kapkodják.
Helgusra is panasz volt hét elején az iskolában, megint szétszórt volt, nem csinálta az órai munkákat, a lelkére beszéltem, remélem hatni fog. Mondjuk, jövő hét hétfő-kedden suli szünet lesz náluk (és még csak most múlt el az őszi szünet).
A hosszú betegség után Nellim is vissza tért az oviba, a gyerekek kitörő örömmel fogadták.