az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 február 15, csütörtök

Jó, meg nem jó

Nelli úgy-ahogy helyre rázódott, már ment suliba is, bár a hasa még néha fáj és az étvágya sem az igazi. Lehet, hogy mégis valami vírus volt? Most többfelé az van.
Helgára meg panasz van sajnos. Találkoztam az osztályfőnökével, aki "megörvendeztetett" a hírrel, hogy milyen rossz lett a matek dogája. Pedig tudja-itthon is tudta, ha kérdeztem-de lusta és hanyag és csak összecsapja.
És a magatartása sem oké megint. Szóval ismét mélyrepülés.
Nem örültem, nagyon nem. Azt hiszem, este Balázsnak meg nekem lesz pár szavunk a kisasszonyhoz.
Na, Nelli meg tegnap fél óráig bömbölt az utcán és itthon. De nem tudtuk megfejteni miért, valami problémája akadt a jelmezével, vagy nem tudom, de ahogy jött a sírás, úgy abba is maradt hálistennek. Monduk, azért az ilyenek kimaradhatnának.
És végre a szekrény mizéria is lezáult, helyén a bútor, folyamatban van a pakolás, de már egybe kötöm egy kis selejtezéssel is. És mindig elámulok, hogy mennyi cuccunk van :S
Ma farsag mindkét csajszinak, remélem a buli mindkettőnek tuti lesz.

2017 november 25, szombat

Pofonok az élettől

Napok óta rohadtul fáj a fejem, csak szédelgek itt össze-vissza. Ráadásul Balázs mindkét nap melózik, így hármasban vagyunk. Ma eléggé próbára tették a türelmemet a lányok. Helga csak simán pörgött, de olyan hangosan ordítva, hogy majd falnak mentem tőle, már messze meghaladta a tűrőképességemet.
Ha meg nem üvöltött, mint a sakál, piszkálta a hugát. Remek volt.
Nelli meg a lecke miatt verte ki a balhét, van egy csomó házija mindig és jövő héten két témazárója is esedékes, de nehezen lehet rávenni a tanulásra.
És mindennek tetejébe még itt ez a szörnyű fejfájás.
Sajnos Nellinek nem igazán megy a suli, pontosabban a matematika. Olyannyira nem megy, hogy úgy néz ki, könnyített matekot fog tanulni, mert nem bírja ezt a normál tanmenetet. Ehhez viszont szakértői vizsgálat és sajnos diagnózis kell, arról hogy értelmi fogyatékos. Eléggé letaglózott a hír, bár tényleg nagyon nehéz a leányzóval mostanság. Folyamatos hisztik, ajtócsapdosás, visszabeszélés. Ő nem ilyen volt. Nem tudom, mi lelte, de nekem is megfogalmazódtak már a fejemben mindenféle gondolatok. Mondjuk, mertem remélni, hogy nem jutunk el idáig, de hát az élet mást hozott.
Most az van, hogy várjuk a vizsgálati behívót, aztán a vizsgálati eredmény fényében megyünk tovább. De valószínűleg a könnyített matek megy majd a csajszinak. És még így sem tuti, hogy nem bukik évvégén.
Helga SNI-s dolgait is nehéz volt megemészteni, de most újra ezeket a köröket futjuk, nem hittem volna, hogy Nellivel is így járunk.
De hát ezt dobta a gép, reklamációnak helye nincs.
Egyelőre vizsgálat, a többit meglátjuk. Nem örülök, mindenki elhiheti.

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.

2017 április 4, kedd

Stresszes napjaink meg némi siker, plusz poén

Idegölő dolog ez a költözködés, ráadásul ez speciális helyzet is, mert nemcsak költözünk, mamám lakásában és az albérletben is felújítunk. Az idegeink jól kivannak, tegnap már mindenki összeveszett mindenkivel.Én legfőképp Balázzsal, itt kiabáltunk egymással,a lányok csak néztek, mi van velünk. Néha Balázs olyan, mintha nem egy csapatban játszanánk, elvileg neki is fontos,hogy minél előbb letudjuk ezeket a dolgokat és végre kicsit nyugi legyen. Nekem leginkább a hozzáállása nem jön be. Ha valamit mondok neki, már a plafonon van, pedig elhihetné, hogy én sem szívesen szajkózom folyton ugyanazt,de neki muszáj,mert hajlamos  nem foglalkozni vele. És az nem csak neki lesz rossz, a gyerekeinek.Az a baj,hogy ezt ő nem fogja fel. Nehéz így haladni.
A tulaj is telefonált neki és udvariasan ugyan,de rákérdezett,mikor húzunk el a búsba. Mivel már közeleg a megadott kiköltözési határidő. Őszintén,gőzöm sincs, hogy fogjuk mindkét lakást a vártnak megfelelőre kialakítani,a költözést intézni, mert jövő hét csütörtöktől már tavaszi szünet.
A lányok jól vannak, Helgának ma,meg tegnap szünet van.Itthon elég húzós vele, nem nagyon bír magával, pörög állandóan.
Tegnap csak bevásárolni voltam vele,meg ügyintézni,amit kissé nehezen tolerált, hiába a várakozás még mindig nem erőssége. De nem tudtam mit tenni, ezeket most kellett intézni.

Ma meg már fellépett, nagyon ügyesen mondta a verset,sokan megdícsérték és én is büszke voltam rá.
Nelli ofőjével is tudtam beszélni, sok tárgyból javított,a matek továbbra is mumus, de nem keserítettek el olyanokkal pl.hogy megbukik,úgy hogy megnyugodtam (a tőlem tanév elején pénzt lemoló anyuka gyerekével viszont gondok vannak,a kislány jól tanul,csak a család nem hordja be iskolába,már nagyon sok hiányzása van,remélem nem fogják meghúzni, kár lenne érte).
És a végére, Helga mai szerintem cuki beszólása. Állunk a buszmegben, várjuk a buszt. Jön is egy járat, ami nem jó nekünk, leszállnak róla az utasok. Helga mellett elslisszol egy emo kinézetű gyerek,aki valószínűleg véletlenül picit meglökte.
- Mi volt ez ?- kérdezte Helga.
- Semmi,csak az a srác ment el melletted.- feleltem én erre.
Mire Helga.
- Ja...azt hittem egy angyal simogatott meg.
Na, romantikus mi? Nem tudom, az emo örült e volna a hasonlatnak :D

2017 március 17, péntek

Álomgyilkosság

Ezt a múltkor hallottam a tv-ben, már nem is tudom ki mondta, de tökéletesen illik a helyzetünkre, arra ami most történik velem, velünk.
Nem álltunk jól albérlet ügyben, amiket ígértek, a végén mind kiderült, hogy nem jön össze, laknak benne, nem adják ki, felújítják stb.
Aztán apámtól kaptam egy "visszautasíthatatlan ajánlatot". Miszerint, költözzünk vissza átmenetileg mamám lakásába (szegény, úgy sem fog már oda visszamenni) és ő majd segít anyagilag, rendberakjuk és közben majd keresünk nekünk valót. És nem mondhattam nemet, mert ha elutasítom, akkor egyrészt jön a balhé, másrészt  soha a büdös életben nem fog segíteni.
Mit lehet ilyenkor tenni?!
Rábólintottam.
De már akkor meg is bántam és bánom azóta is. Kb. két napot nagyjából végigbőgtem, Helga kérdezgette, mi a bajom, szegény nem értette, mit sírok állandóan. Éjszaka alig aludtam, forgolódtam, agyaltam, de nincs visszaút. Oda kell mennünk, még ha hányingert kapok előre az egésztől, akkor is.
Egyelőre nem tudom elképzelni, milyen lesz ott, bele sem akarok gondolni. Nekem ITT van az otthonom és nem ott, ott sosem éreztem jól magam. Gyűlöltem. És azt hiszem, most is gyűlölöm. Csak a gyerekek és a családi béke miatt csinálom. De hogy hogyan fog menni, még nem tudom. Rosszul vagyok előre.
És akkor az emberek még felbasznak az értetlenkedésükkel. Tegnap is a suliból hazafele menet, egy ismerős anyuka kérdezte, van e már albérlet fejlemény, elmondtam neki, mi lesz és hogy mennyire nem örülök. Mire ott meresztgette a szemét, hogy mi a problémám, meg miért vagyok olyan, sokkal jobb, mint az albérlet stb. Hát persze két lakással, ugyanennyi nyaralóval könnyű is lenyomni az embert mint a bélyeget és igazából nem is értem, minek magyarázkodom bárkinek is, úgysem fogják fel, amit érzek!
Nem ezt akartam, nem így akartam. És kész. És mégis ezt kell tennem.
És Balázs sem érti meg az egészet, igazából neki tényleg tök mindegy, de nekem nem. És hadd döntsem már el, minek örülök és minek nem. Tényleg csakis a gyerekek miatt teszem!!!
Nekem is voltak álmaim. Amik most szépen le lettek gyilkolva. Hogy mi lesz ezután, még nem tudom. Most perpillanat nagyon nem jó semmi sem.
Jövő héten már elkezdjük kiszortírozni az itteni bútorokat, mit viszünk és mi marad. Mamám lakása ugye eléggé le van lakva, nem kis meló, hogy nagyjából élhető legyen. Elférni nagyon szűkösen fogunk, nem beszélve arról, hogy a lakás sötét és hideg a kedvezőtlen fekvése miatt. Ja és az idióta, rosszindulatú szomszédok ott lesznek, jönnek majd katasztrófatúristáskodni tuti.
Isteni lesz, az biztos!!

2017 március 3, péntek

Pofáraesés(ek)

Úgy néz ki, itt a tavasz, jön a jó idő, süt a nap, még sem tudok örülni neki. Sajnos az albérlet nem jött össze, illetve majd megüresedik, de nem addigra, mire nekünk el kell innen menni. Szívás. Nem gyengén. Úgyhogy keresgélés folytatódik tovább ezerrel.
Már kaptunk azóta két másik címet, az egyiket még nem biztos, hogy kiadják, így az jegelve van egyelőre. A másikat már hívtam, de ott meg a felújítással nem biztos, hogy időben elkészülnek.
Összefoglalva tehát, még mindig nincs semmi!!!Ami elég kiborító.
A gyerekek is érzik a feszültséget, főleg Nelli érdeklődik erősen, hogy hova fogunk majd akkor költözni, viheti e a játékait, a bútorokat stb., mi meg ugye mondjuk, hogy nyugodjon meg, persze mindent vihet, meg hogy nagyon szép helyen fogunk majd lakni.
Hogy pontosan hol, azt még mi sem tudjuk, de nem lombozzuk le a gyerekeket. Meg magunkat sem kéne jobban. Ha folyton ezen pörgünk, a végén megbolondulunk. Nekem néha ki is megy a fejemből, mekkora a gond. Tegnap is örültem a szép időnek, meg minden, aztán leesett, hogy inkább fussak neki még egyszer a hirdetéseknek albérlet után.
Amúgy, ettől a "kis" gondtól eltekintve, elvagyunk, elég sima hét van mögöttünk. A gyerekek jól vannak. És végre itt a hétvége.
Mamámhoz is be kellene menni, feloldották a látogatási tilalmat, szóval hétvégére azt is beterveztem, lelkileg készülök fel rá, mert biztos durva lesz. Bár az állapota nem súlyos, de akkor is...Most lelkileg nem vagyok a topon.
Remélem, ez azért nem lesz még rosszabb, ugyanis fogadó óra Helgának, aki váltig állítja, hogy tutik a jegyei, minden oké, de azért egy tanár szájából is jó lenne hallani.

2017 február 27, hétfő

Szegény embert az ág is húzza...

Mit húzza?! Rángatja...
Hét elején bekrepált a tv-nk, nem volt rajta kép. Balázs azt hitte, először ő kapcsolgatott el rajta valamit, de akárhogy is vizsgálgattuk a készüléket, kép nem lett rajta. Így szerelőhöz vittük, vagyis apummal kettesben, mert neki van autója, kézben igen furcsa lett volna elvinni. A szerelés egy kisebb vagyon, fel is akadt a szemem, de apum besegített.
Sőt, azt mondta, az albérletet is segít rendezni, ugyanis úgy pofára estünk, mint vasorrú bába a mágnesasztalon. Számítottunk egy pénzösszegre, amiből a kauciot és az itteni festést fedeztük volna, de múlt hét elején kiderült, nem lesz belőle semmi. Nem kicsit akadtunk ki. De szerencsére apum, nagyon rendes, a segítségünkre siet.
Már ha lesz miben segíteni, mert albérlet-írnom sem kell- még mindig semmi.
Balázs majd ma hívja fel azt a címet, amiről már írtam itt, hogy jó lenne, mert jó a környék, meg miegymás. Tiszta ideg vagyok.
Drága párom meg néha úgy viselkedik, ha említem neki az albérlet ügyet, mintha szívességet tenne, hogy felhívja. Pedig hát fedél neki is kell a feje felé és ugye egy család vagyunk.
A lányok jól vannak, nem túl lelkesen, de mentek iskolába.
Múlt héten Nellinél is lezajlott a farsang, élvezte, táncikált, szóval buli volt.
A hétvége eltelt, tanulgattunk, kínlódtunk. Tegnap végre befestettem a hajamat, már hónapok óta terveztem, de most jutottam a megvalósításig, meg aztán kedvem sem mindig volt, de már annyi ősz haj lett a fejemen, muszáj volt.
Ja, és nekiálltunk selejtezni komolyabban. Tegnap a nagyszobai szekrény tetejé lévő lomokat és a gyerekek által feldobált játékokat szedtük le. Lett egy nagy szatyor bébi játékunk, így azt egy kisbabás barátnőm fogja megkapni, a többi kuka. Balázs morgott is szokása szerint, nem igazán szereti, ha befogom a házimunkába, de hát ez olykor nem kívánság műsor. Csinálni kell és kész. Persze biztos nagyobb kedve lenne, ha önszántunkból, a sajátunkba kellene cuccolni.
Ajh, álom álom, édes álom :(
Egyelőre annak is örvendenék, ha tényleg összejönne ez az albérlet. Vagy bármilyen másik.

2017 február 14, kedd

Bizonytalanság

Ja, tényleg ma van Valentin nap. Még jó, hogy mi annyira nem tartjuk ezt az ünnepet, de azért egy tábla csokit csak veszek az embernek.
Tudom, régen jelentkeztem már, de eléggé el vagyok kenődve úgy az egész minden miatt (na, ezt jól leírtam).
Albérletet még mindig nem találtunk, vasárnap is hívtam egyet, szombaton adták fel, de persze már nem aktuális. Visszajelzés még nem érkezett arról a lakásról, ahova én úgy szeretnék menni lakni. Az idő meg vészesen fogy...
Múlt héten már szemkigúvadásig néztem a hirdetéseket, de vagy drága, vagy gyerekeseknek nem adják ki.
De a sok okos a környezetemben, meg még bele is dumál. Főleg olyanok osztják az észt, akik tele vannak pénzzel és egy, vagy több hatalmas ingatlanjuk van, ja úgy persze könnyű. Hozzátenném, persze kéretlenül beszélnek, de azért beleszólnak, mert az olyan jó. Mármint nekik.
És ha valaki még egyszer megkérdezi, miért nem megyünk vissza mamához lakni, azt orrba vágom!!! Nem vagyok szajkó, hogy mindenkinek ismételgessem a miértet. Hogy full le van lakva, gyerek elhelyezésére nem alkalmas, hideg, kicsi (hiszen mamám az egyik szobában lakik, a másikban meg ugye hárman is alig fértünk el), akik abban a lépcsőházban laknak, meg tisztelet a kivételnek, idióták, akik folyton a másik dolgával törődnek és rosszindulatúak is természetesen. És ha mamámat kiengedik a kórházból és lesz olyan jó az állapota, hogy önálló életet folytathasson, nem hinném, hogy azt akarná, hogy mi négyon ott nyüzsögjünk. Meg Balázs sem akarja. Én meg főleg nem. De a sok okostojás nem érti és csak azért is firtatják. Én meg már unom elmondani újra, meg újra...
Balázs kapott egy állás ajánlatot egy másik vállalkozótól, be is jelentené, a fizu ugyanannyi lenne, egyelőre időt kért, gondolkodik, de a mostani főnök gyanús, hogy nem jelentette be, kértük a munkáltatói az adóbevallás miatt, de csak terelte a szót.
A lányok jól vannak, mindkét suliban farsangra készülődnek. Helgáéknál a héten, Nelliéknél jövő héten lesz. Már izgatottak, jelmezek megvannak, majd küldök be édes és sós rágcsát és üdítőt. Tanulásban még mindig megy a szenvedés Nelli részéről, itthon még csak-csak megy neki, de a suliban nem tudom, mennyire teljesít. Csak reménykedem, hogy év végére javít, mert bajban leszünk, ha nem...
Helgának szerencsére jól megy, a héten is kapott ötöst, miatta nem izgulok, ha továbbra is komolyan veszi legalább ennyire, akkor nem lesz gond.

2017 február 6, hétfő

Mi lesz velünk?!

Ezt a kérdést egyre gyakrabban teszem fel Balázsnak, vagy csak úgy magunknak. Több okból is.
Anyagilag nagyon rosszul állunk most, az ünnepek alaposan leamortizáltak minket pénzügyi téren, azóta sem térünk magunkhoz és nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk betömködni a lyukakat.
Másrészt albérlet ügyben sincs semmi fejlemény és hamarosan két hónapunk lesz elköltözni innen. Egyelőre nincs hova és ez megijeszt. Gyűlölöm a bizonytalanságot. Keressük mi, de semmi, vagy ha van megfizethetetlen. Egy helyről várunk visszajelzést, de az is olyan bizonytalan még.
Pont ma beszélgettem egy anyukával, ő szintúgy ebben a helyzetben van, az albérletüket árulják és ő is két gyerekkel nem tudja, mit hoz a holnap. Durva dolog ez sajnos. Nyugtalanít és szeretnék már valami biztosat tudni, mert ez így nem jó.
A lányok el vannak. Hétvégén az apjuk dolgozott, így hármasban voltunk. Megkértem Helgát, segítsen már Nellinek kicsit a tanulásban, hiszen neki jó lett a félévije, a hugának meg nem. Megígérte, hogy segíteni fog és persze nem segített. Vagyis kemény öt percet szánt a tesójára, azzal meg nem sokra mentünk. Pedig abban bíztam, hogy ha együtt tanulnak, talán több sikere lesz Nellinek, de ez nem fog kiderülni, mert a terv egyelőre befuccsolt.

2017 január 28, szombat

Félév

Egyik szemem sír, a másik nevet. A jó hír, hogy Helga félévije tényleg jó lett, ahogy említette. Nagyjából mindenből 4-5-ös, az átlaga 4,3 lett, ez nagyon okés is. Büszke vagyok rá.
Sajna, Nellinél már nem mondható el ez a fajta elégedettség. A fő tantárgyakból mind gyengén felelt csak meg, ami kb. olyan kettes lehet, ha már kapnának rá érdemjegyet. Sejtettem, hogy nem lesz fényes a félévije, de azt nem, hogy ennyire. Nem is értem, miért nem szóltak, hogy baj van, én minden fogadó órán voltam, érdeklődtem, itthon gyakoroltunk-többet is mint, a nővérével. Itthon tudja is, de a suliban ezekszerint nem megy neki. Nem is értem. Kicsit lelombozódtam. Talán túl sok neki ez az iskola, vagy többet kellene segíteni neki ott, vagy nem tudom, de beszélek a tanárral.
Albérlet ügyben még mindig semmi, igaz most a betegségem miatt, nem is foglalkoztam ezzel, de ahogy ránézek a naptárra, félelemmel tölt el, hogy lassan csak három hónapunk lesz másikat találni, kifesteni, kitakarítani, költözni. Nehéz időszak következik...
Mamám még mindig kórházban, bizonytalan ideig. Az állapota változó, persze haza akar jönni, de ez még nem lehetséges. Bár mindenki azt szeretné, ha újra haza jöhetne, de még messze van.
Látogatni nem tudom, mert látogatási tilalom van az influenza miatt. Pedig jó lenne vele találkozni.
Balázs úgy volt, hogy a hétvégén dolgozik, de aztán mégsem, így itthon van a gyerekekkel. Reggel háromnegyed 10-ig aludtunk, a gyerekek csak elfáradnak az egész napos tanulástól, korán keléstől.