az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 február 13, kedd

Hányás, felfordulás

A tegnapi nap nem volt túl jó finoman szólva sem. Nelli hajnalban gyomorfájásra panaszkodott és hányt. Így nem engedtem suliba, szerencsére Balázs elvitte a nővérét, így nem kellett Nellit húzni. Mondjuk, nagyon nem is tudtam volna, mert folyamatosan hányt. Semmi sem maradt meg benne, ha ivott egy korty vizet, öt perc és kihányta. Az orvos meg délutántól rendelt. Nagyon aggódtam érte, nem akartam, hogy kiszáradjon.  De mást nem tehettem, csak annyit, hogy adtam neki hányás elleni kúpot (ami mellett is hányt) és néztem az órát, hogy mikor lesz már délután egy óra.
Közben a lányka elaludt és mikor úgy egy óra múlva felébredt, csodák-csodája, már nem hányt. Azt a pár korty vizet, amit bele diktáltam, nem hányta ki. Kezdtem megnyugodni, hogy talán csak gyomorrontása van, előző nap vendégségben voltunk, összeevett mindent.
Azért elvittem az orvoshoz, de a váró tele volt köhögős, influenza gyanús betegekkel, így némi várakozás után inkább haza jöttünk, hiszen Nelli már jobban érezte magát. Vettem neki B vitamint és rehidratáló oldatot, meg persze tegnap diétáztattam. Szegény, estére már evett volna, de csak keksz és ropi volt a menüje.
Ma már küldtem iskolába, jól érezte magát és a farsangon mindenképpen részt akar a héten venni.
Helgáéknál is farsan lesz a héten, ha minden igaz. Így most mindkét lánynak így telnek a napjai.
Mi meg bútorcsere közepén vagyunk Balázzsal és mivel már napok óta húzódik, megviseli az idegeinket. Reggel már vitakoztunk, szóval nem bánom, ha végre helyén lesz a bútor és kezdhetek visszarakodni, most olyan a lakás, mintha költöznénk (bár úgy lenne).

2018 február 7, szerda

Félévik kipipálva, plusz gyaloglás

Megint jó régóta nem jelentkeztem írással, de már az előző bejegyzésben is írtam, hogy számomra a január és a február olyan végtelenül hosszú és legtöbbször hideg. Az ember csak úgy létezik és elfeledkezik mindenről. De majd igyekszem visszatérni a rendszeres blogoláshoz.
A féléviket kiosztották. Helgusét már előzőleg leírtam, reményen felül lett, nagyon örültem neki! Nelliét is megkaptuk időközben és ő se m panaszkodhat, mindenből javított! Míg legutóbbi értékeléskor a több tárgyből gyengén megfelelt értékelések szerepeltek, most egy ilyen sem volt, tehát mindenképpen jó döntés volt, hogy elfogadtuk, neki könnyített tanrendre van szüksége.
Bízom benne, hogy év végén is hasonló szép eredményeket láthatunk majd.
Most mindkét csajnak nyakán a farsang, gőzerővel próbálnak a műsorra és várják a napot.
Alapjába vége nincs velük gond, csak néha felüt nekik és akkor hajba kapnak, aminek sírás a vége Nelli részéről. Amúgy meg sokszor tök jól eljátszanak együtt is, történeteket, saját maguk kitalált szereplőket személyesítenek meg, aranyosak.
Én meg eldöntöttem, hogy leadom az ünnepek alatt rám feljött plusz kilókat, nem tudom pontosan mennyit szedtem fel, sajnos a mérleg elromlott, de éreztem, hogy híztam. Így sokat gyalogolok, szinte mindenhova gyalog megyek, ha nem sürget az idő, egyre jobban bírom, egyáltalán nem fáraszt el, sőt feltölt energiával és sokkal szívesebben gyalogolok inkább több megállót akár, mint a buszon zötykölődök. Igazi a futás lenne, de az nekem nem megy, viszont a séta is megteszi a hatását, lehet érezni, érzékelni. Sőt, Balázs is megjegyezte, már pedig ez nem kis szó nála, mert csak azt látja szerintem, ha híztam: P

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.

2018 január 1, hétfő

Buék 2018!

Remélem, nem lesz olyan rossz, mint az előző év és hoz némi jót is.
Elteltek az ünnepek, a karácsonyi családi összejövetel is elment kis sóval. És tegnap a szilveszter is lement. Semmi különös nem volt, hozzánk nem jött senki és mi sem mentünk sehova.
A gyerekek meg akarták várni az éjfélt, de 11 körül csak lefeküdtek, már fáradtak voltak és pörögtek csak.
Mi Balázzsal valamival tovább maradtunk ébren, néztük a tv műsorokat. Aztán éjfél után valamivel jött egy szám nélküli megcsörgetés az ember mobiljára.
Ami meglepett és fel is idegesített. A szám nélküli megcsörgetésről nekem csupa rossz emlék jut eszembe, mikor Balázs nem volt egyenes és a hátam mögött volt egy nője (akiről kisregényt írhatnék, mert ritka undorító lény volt, aki többnyire a családos, gyermekes férfiakra mozdult rá, persze Balázs sem ártatlan, kettőn áll a vásár mindig) Szóval ez a nőszemély a lebukásuk után sem adta fel és egy évig ilyen névtelen éjszakai megcsörgetésekkel örvendeztetett meg minket. Szóval nem volt kellemes és azóta is azon agyalok, ki lehetett az. A nő elvileg nem, mert azóta Balázs számot cserélt és a nő is férjhez ment, gyereket szült, máshova költözött, de persze kitudja. Ez bizalmi kérdés ugye.
Mindegy, ezt leszámítva átlagos volt az év utolsó napja, reggel későn keltünk és egész nap csak tengtünk-lengtünk.
Ja, társasoztunk is, négyen kezdtünk, aztán Helga kiszállt, később Nelli unta meg, így a végére ketten maradtunk Balázzsal, de így is jó volt.
Még egy nap szünet és harmadikától suli Nellinek :( Balázsnak már holnaptól meló. Hiányozni fog a szünet, pontosabban a sokáig alvás és későn fekvés. Megint bele kell szokni a kegyetlen hétköznapok monotonitásába. Hát remélem, hogy ennyi szívás után, mint ami tavaly ért minket, most már csak jobb periódusok következnek.

2017 december 17, vasárnap

És még egy kis idegesség így ünnepek előttre

Reggel azt terveztem, hogy tovább fogok pihenni, de a terv csak terv maradt, mert Helga felkelt 7 után. Pedig 10-ig ébren voltak a tesóval. Ember tervez...
A következő hét az utolsó az évben és ilyenkor az lenne a jó, ha már semmi nem történne. Csak a szokásos ajándék utáni loholás, hangolódás az ünnepre (amihez változatlanul nincs kedvem). Ennek ellenére jövő hétre még hátra van Nelli szakszolgálati vizsgálata, a diagnózis, ami majd megadja az alaphangulatot az egésznek. Jobb lett volna ez januárban, de nem kívánságműsor ez.
És még lesz fellépés Helgának, sulis karácsonyi banzáj, meg még nekem is van pár köröm, szóval nyüzsgő és húzós lesz a jövő hét.
A lányok leadták a listát, van itt minden a kifestőtől kezdve a világító szarvú unkornison át a babákig, hogy mi lesz végül a fa alatt, menet közben kiderül.
És már mind nagyon várjuk, hogy ne kelljen hajnalban kelni.
A tegnapi napunk amúgy tök jó lett volna, itt volt az egyik kis unokatesójuk. Örömmel várták a lányok a találkozást. De ugye tesóm hozta a formát és cirkuszt rendezett, meg a sógorom is. Így a hangulat meg lett mérgezve. És ezek fényében egyáltalán nem várom a karácsonyi kötelező jópofizásos vacsorát.
Minek egyáltalán összecsődülni, ha nem bírjuk egymást? És minek ajándékokra költeni, ha nem bírjuk elviselni a másikat? Nem csak egy nap kellene a fúrkálódást félrerakni, így kellene élni egész évben. Úgy lenne értelme ezeknek a karácsonyi dolgoknak.
Jövőhétre kérek sok pozitiv energiát, bőven lesz szükségem lesz rá!!!

2017 december 11, hétfő

Hó...de minek?!

Tegnap este és egész éjjel esett, így reggelre egy kisebb mennyiségű hó fogadott bennünket. A lányok örültek, én kevésbé.
Elő kellett keresnem az overálokat, amiket ők is, én is utálunk. Ráadásul Helga menetrendszerint bent felejti a suliban.
A bakancsom meg marhára csúszik, de legalább nem ázik át. Ez is valami, nemde?
A szokott időben indultunk el, de hiába, mert a busz, nem jött. Balázs egy kicsit ott maradt velünk, de neki is mennie kellett, így hármasban vártunk tovább. És csak vártunk. Vártunk negyed órát, de semmi. Hihetetlen, hogy leesik pár centi hó és a buszok máris kimaradnak! Mi lesz, ha majd több tíz centi vastagon lesz, úgy mint év elején, ha már most eluralkodik a káosz.
Nem túl lelkesen kibaktattunk a másik buszmegállóba és rövidesen jött egy busz (amin nem volt fűtés) és először Helga, aztán Nelli jutott be a suliba. Igaz, késéssel, de 8-ra minden rendeződni látszott.
Remélem, holnap már jön a megszokott busz. A hó már most olvad, borítékolhatóan hátközépig vizes lesz mindenki :S
Persze, majd karácsonykor hiába várjuk a havat, amikor kellene nem lesz, fogadjunk.
Tegnap még lenéztünk a karácsonyi vásárba. Sötétedés után mentünk, hogy a lányok láthassák a fényeket. Tetszett nekik, de nem sokáig voltunk, mert hideg volt és lefagyott a kezünk.
A héten rá kellene szánnom magam a karácsonyi vásárlásokra is. Még mindig semmi kedvem és energiám rá, de muszáj lesz.

2017 november 25, szombat

Pofonok az élettől

Napok óta rohadtul fáj a fejem, csak szédelgek itt össze-vissza. Ráadásul Balázs mindkét nap melózik, így hármasban vagyunk. Ma eléggé próbára tették a türelmemet a lányok. Helga csak simán pörgött, de olyan hangosan ordítva, hogy majd falnak mentem tőle, már messze meghaladta a tűrőképességemet.
Ha meg nem üvöltött, mint a sakál, piszkálta a hugát. Remek volt.
Nelli meg a lecke miatt verte ki a balhét, van egy csomó házija mindig és jövő héten két témazárója is esedékes, de nehezen lehet rávenni a tanulásra.
És mindennek tetejébe még itt ez a szörnyű fejfájás.
Sajnos Nellinek nem igazán megy a suli, pontosabban a matematika. Olyannyira nem megy, hogy úgy néz ki, könnyített matekot fog tanulni, mert nem bírja ezt a normál tanmenetet. Ehhez viszont szakértői vizsgálat és sajnos diagnózis kell, arról hogy értelmi fogyatékos. Eléggé letaglózott a hír, bár tényleg nagyon nehéz a leányzóval mostanság. Folyamatos hisztik, ajtócsapdosás, visszabeszélés. Ő nem ilyen volt. Nem tudom, mi lelte, de nekem is megfogalmazódtak már a fejemben mindenféle gondolatok. Mondjuk, mertem remélni, hogy nem jutunk el idáig, de hát az élet mást hozott.
Most az van, hogy várjuk a vizsgálati behívót, aztán a vizsgálati eredmény fényében megyünk tovább. De valószínűleg a könnyített matek megy majd a csajszinak. És még így sem tuti, hogy nem bukik évvégén.
Helga SNI-s dolgait is nehéz volt megemészteni, de most újra ezeket a köröket futjuk, nem hittem volna, hogy Nellivel is így járunk.
De hát ezt dobta a gép, reklamációnak helye nincs.
Egyelőre vizsgálat, a többit meglátjuk. Nem örülök, mindenki elhiheti.

2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.