az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 augusztus 9, szerda

Egy szuperjó nap, avagy tudnék így élni

Vasárnap végre történt egy kis változatosság is!A család kiruccant egy kis strandolásra! Nagyon-nagyon jó volt, a gyerekek imádták a vizet, egyfolytában ott játszottak volna, Balázs is végre kikapcsolódott kicsit és játszhatott a csajszikkal. Szerencsére jó időt fogtunk ki, de a strandon ennek ellenére nem volt tömegnyomor. Szóval jó volt. Leégett a hátam, a vállam, kicsit fáj, a gyerekeké is, de megérte. Isteni volt! Néha csak ültem és néztem a vizet és arra gondoltam, de nagyon nincs kedvem visszamenni a városba, az unalomba, a hétköznapokba. És hogy kb. két-háromhetente el tudnám ezt viselni és szerintem a gyerekek is. Kár, hogy nem így működnek a dolgok, Balázs a strandolásért vasárnapi melót mondott le, amit valahogy pótolni kell, szóval esélytelen a minden hétvégén való lubickolás.
Szerintem a nyár legjobb napja volt a vasárnap. A vihart is megúsztuk, időben haza értünk.
Több ilyen kellene, a családot is összehozza a sok szép közös élmény. Hát reménykedem, hogy még egy ilyen lesz szeptemberig, de nem élem bele magam, nem akarok pofára esni.
Voltunk mamámnál is, valamivel jobban van, kicsit beszélgettünk, de sajnos nem ismert meg, mutattam képet a gyerekekről, de semmi. Persze a lényeg, hogy az állapota viszonylag stabil, ezek a nagy hőségek veszélyesek ránézve.
A gépem meg iszonyat lassú, amellett hogy hülye felugró ablakokat nyitogat meg kéretlenül, tuti valami vírus. Örvendek.
A lányok elvannak, el kellene kezdeni most már gyakrabban gyakorolni, a sulihoz egyelőre egyiknek sincs túl nagy kedve. Abszolut megértem őket. Én is inkább nyarat, illetve gondtalanságot és úgymond szabadságot akarnék inkább az utálatos hétköznapok helyett.
Meg egy kertes házat, de azt nagyon. Egy kicsike kis udvart, ahol ellehetnének. Pont most néztem, hogy egyik, általam utált csaj most vett házat és tudom nem szép dolog, de irigylem. Persze az irigykedéstől nekem még nem lesz házam. Nekem, ahogy elnézem a dolgokat, még sokági nem lesz házam, de ezt inkább hagyom is.

2017 augusztus 5, szombat

Nyári vírus, egyforma napok

A gyerekek valamit elállítottak a gépen, így most mindig ilyen idegesítő felugró ablakok jelennek meg, már rosszul vagyok tőle.
Beköszöntött az augusztus, el sem hiszem. Szó szerint elrepült a nyár és mi sajna még sehol sem voltunk négyesben, mert Balázs majd minden hétvégén dolgozik. Remélem, azért még legalább egyszer eljutunk valahova, mert ez így tök egyhangú, főleg a gyerekeknek.
Nelli elkapott valami nyári izét, hányt párszor és nem evett, rossz volt a közérzete, voltunk dokinál, nem írt fel semmit, azt mondta, erre nincs gyógyszer. Folyadékpótlás, hányás ellen kúp, diéta. Ezt alkalmaztuk, már jobban van, de éjszaka még öklendezett. A betegsége miatt nem mentünk látogatóba az iskolatársához, elvileg meg volt beszélve, már hetek óta húzódik, a meleg miatt, vagy mert más dolgom van, most meg ez a betegség ütött be. Megírtam az anyukának, nem válaszolt, lehet besértődött, de nem tehetünk róla. Nyilván annak sem örült volna, ha a gyerekére ragasztjuk.
A meleg meg kikészít minket, hajnalban is már hőség van kint, így napközben bent szenvedünk, mert kint kibírhatatlan.
Elkezdtem beszerezni a tanszereket, mert hosszú a lista, nem akarom az utolsó percekre hagyni. Apum meglepett a csajszikat két gyönyörű vadiúj tolltartóval, amiben színes cerkák, radír, hegyező is van! Úgy örültek, eddig használt tolltartójuk volt, egy ismerős gyereke kapott újat és nekünk adta a régieket. Annyira nem voltak rossz állapotúak, de Helga alapból nem vigyáz a dolgaira, szóval neki hamar leamortizálódott, Nelli kicsit jobban ügyel a cuccok épségére, de év végére neki is megviselt lett a már alapból nem új tolltartó. Remélem, erre jobban vigyáznak.
Mamám sajna megint rosszul van, ez a meleg nem tesz neki jót, leesett a vércukra, elkapott valami betegséget, lázas lett, legutóbbi infók szerint kicsivel jobban van. Ma akartam menni, úgy volt hogy anyummal leugrunk hozzá a kórházba, de Balázsnak meló van, így áttettük jövő hétre. Remélem, javul az állapota. Aggódunk érte.

2017 július 30, vasárnap

Kómás vagyok

Mert a szomszéd hajnalok hajnalán felcsengetett minket :S Vasárnap...Balázst kereste valami munka miatt, ami oké is lenne, de könyörgöm, ne 6 órakor már. Persze már nem is sikerült visszaaludni, mert Balázs is ment dolgozni, meg úgysem sikerült volna. Így most konkrétan leesik a fejem az álmosságtól, nem baj, mindjárt dél és jöhet a kv. Bár mióta 3az1-bent iszom, nem igazán pörgök fel.
És el sem hiszem, hogy mindjárt augusztus. Úgy elrohant a nyár. Bele sem akarok gondolni, hogy mindjárt megint kezdődik előről a suli és az ezzel járó idegörlő borzalom. Brr...borsódzik a hátam tőle.
És meg kell állapítanom, hogy nem nagyon voltunk még sehol sem családosan. Balázs minden hétvégére bevállalt valamit, nem tudom, ez mennyire szándékos, de jó lenne ha már ránk is szánna némi időt. Agyalok az állatkerten, Nelli még nem volt ilyen helyen, Helgának már kétszer volt szerencséje állatkertbe menni. Meg tervbe van véve egy nagy össznépi családi szabadstrandolás, ettől csak azért vagyok rosszul, mert nem szeretek strandra járni, félek a mély víztől és a füdőruhámban szörnyen festek. Inkább kirándulnék, de a lányok a strandra voksolnak.
Nelli amúgy most nincs itthon, a nagyszülőknél tölti a napot, Helgának nem volt kedve, ő itt maradt velem. Tegnap vágtam a hajából, mivel vastag szálú, nagyon izzadt alatta. A végén már ellenkezett és rángatta a fejét, így olyan lett, amilyen, de egynek elmegy, szeptemberig visszanő. Nelli hajára is ráférne egy igazítás, de ő szereti a hosszú hajat, az más dolog, hogy a fésülést nem igazán csípi.
Lassan neki állok beszerezni a tanszereket is, már elkezdtem amúgy, de még jó hosszú lista van, amit meg kell venni.

2017 július 11, kedd

Motiválatlan vagyok, feltöltődés kellene

Helga már reggel hétkor kipattant az ágyból, holott este tízkor még ébren volt, nem értem. Vagyis gondolom sokkal több mozgásra lenne szükségük, de itt nincs semmi a környéken, amivel hosszabb ideig el lehet lenni. A játszótér kicsi és élvezhetetlenül zsúfolt, meg mocskos, ráadásul 11-től 3-ig oda süt a nap is. Marad a séta, fagyizás a közeli cukrászdában és ennyi. De tegnap nem tudom mi ütött beléjük, Nellibe például belebújt a kisördög, hisztizett, verekedett, nem akart jönni, össze-vissza szaladgált, rendesen felhúzott. Helga meg újabban rugdosódik. Nehéz velük na, a nyár meg végtelen.Persze ott vannak az anyukák és gyerekeik, akikkel lehetne találkozni, de nekem folyton nem megy a vendégeskedés és a jópofizás. Az egyik csaj állandóan menne valahova, kísérjük el ide, oda, persze a legnagyobb melegben, mikor máskor.
A másik meg, a gyerekével hívatott fel tegnap egy tök ismeretlen számról, felveszem, mire a kisgyerek bemutatkozás, meg egyebek nélkül üvölt a telefonba, hogy akkor megyünk e hozzájuk. Először nem is kapcsoltam, kivel beszélek, majd miután leesett, ki hívott, mondtam a kisfiúnak, hogy majd hét közepe felé, ha nekik is jó, erre hallgatott egy sort és rám csapta a telefont. Nem hívtam őket vissza...
Az lenne nekem a ideális elfoglaltság, ha Balázs eljönne velünk kirándulni, szép helyeken barangolnánk, új élményekkel gazdagodnánk. Az, hogy más anyukákhoz járunk, vagy folyton-folyvást kísérgetünk valakit valahova, nekem nem kikapcsolódás. Persze nem szabad antiszocnak lennem és kellenek az emberi kapcsolatok. De a családi kapcsolatok is fontosak. Sőt, azok a legfontosabbak.
Nem tudom, Balázsnak mikor lesz szabadnapja, hogy el tudjunk menni valamerre kirándulni, egy hét közbeni nap tuti lenne, mert hétvégén hülyén járnak a buszok, vonatok, meg akkor van a legnagyobb tömeg. De Balázs általában még hétvégén is dolgozik, vagyis most pl. tuti. Az a jó, hogy Nelli valószínűleg anyuméknál lesz szombaton, Helga most töltött ott egy délutánt, így mindenkinek jobb kicsit. Velük is történik valami a tömény unalmon kívül. Viszont egy családi csapatépítő túra is kellene, mert ez így nem valami élménydús nyári szünet. Szóval várok arra a beígért kirándulásra. Remélem, hamar eljön.

2017 július 7, péntek

Ez kemény...

Teljes gőzzel dübörög a nyári szünet, és hát nem mondom, hogy nem akadok ki a lányokra. Tegnap már elhangzott tőlem a "gyűlölöm a nyári vakációt" mondat is. Megvagyunk, szenvedünk, nem sok lehetőségünk van itt a városban a lakótelepen. Van ez a nyomorult játszótér a közelben, de az tele van folyton ráérő, pletykagépekkel, amiből én köszi, de nem kérek. Annyi ott a gyerek, hogy az már élvezhetetlen, nem annyira klassz tízperceket várni az egyetlen darab hintára, meg ilyenek. Ráadásul szeméttel és üvegszilánkkal is bőven meg van szórva. Így marad a séta, meg az ügyek elintézése. Ma a gyerekorvoshoz megyünk receptekért, tegnap a kábelszolgáltatónál cseréltük ki a tönkrement távirányítót.
Oké, van egy csaj, akivel összejárunk. Két gyereke van neki is, még elég kicsik. A pasija sokat dolgozik, szóval sokat van egyedül. Én amikor tudok, találkozom, beszélek vele, mert tudom milyen tré érzés ez. De néha azért túltolja a dolgot, pl. napi ötször hív, reggel hétkor telefonál, vagy épp este negyed tízkor. Múltkor egy csomószor telefonált, de nem tudtam felvenni, mert orvosnál voltam. Rámírt fb-n hogy fontos közlendője van, majd vegyem már fel a telefont. Azt hittem, valami baj van, de csak unatkozott. Néha nem értem, neki legalább ott a kertes házuk udvarral, a gyerekeknek pancsoló, homokozó, ha nekem ilyenem lenne, azt hiszem befognám a számat.
A lejmolós anyuci sem semmi! Nem tudom írtam e már, de év végén a kislányt kiemelték a családból és nevelőszülőkhöz került, csakúgy mint a tesói anno, így az utolsó két hónapot már nem Nellivel járta egy suliban. Az anyuka azóta már pasit is, lakhelyet is váltott, engem meg a válogatott zakkantságaival fáraszt. Azontúl hogy próbált azóta is pénzt kunyizni (de nem adtam), most azt találta ki, hogy költözzünk hozzájuk albérletbe, mert elférnénk annyian, nekik négyszobás a házuk valahol az Isten háta mögött, van hely, milyen buli az már és hogy milyen olcsó lenne akkor nekünk, meg nekik is, gondolom az volt az első szempont. Alig bírtam megmagyarázni neki, hogy nem! Eszemben sincs velük összeköltözni, nem is ismerem őket, meg aztán most cuccoltunk ide, azt se hevertük még ki, nem is értettem, hogy jutott ez eszébe, de gyanítom, nagyon kell nekik a pénz.
Mamámnál is voltam, az állapota ingadozó, van hogy jobb, van hogy rosszabb, az étvágya az jó, a kedve is többnyire és ez már jó hír nála.
Elkezdtük a verset tanulni az évnyitóra, tudom lehet hogy korai, de Helgának olyan hosszú és nehéz hogy komoly kétségeim vannak, kedve sem mindig van a verselgetéshez, pedig napi kb. 10 percet ha kérek tőle. Nelli legalább szívesebben leül átismételni a dolgokat.
Balázs szerintem hétvégén is melózik. Úgyhogy sok élményt most sem várok. Ez a nyári is, mint a többi, kemény lesz.

2017 június 26, hétfő

Túlzsúfolt egy hét lesz ez

Megvolt Nelli évzárója is, fellépett a drága, kapott jutalomkönyvet és a bizi is egész jó lett, mondhati várakozáson felüli.
Most meg már vakáció!!!!!!Vagyis Helgának a héten még sulis napközi,így hamar kelünk, de jövőhéten már alhatnak, ha akarna.
De hétvégéken nem igazán akarnak, hiába fekszenek le későn, 10-kor, fél 11-kor (amikor már én is majd elalszom), reggel 7 után felébrednek éstig zsonganak.
Remélem, azért átszoktatom őket a szünet alatt, hiszen azért szünet, a szünet, hogy pihenjünk. Vagyis ők.
A hét tehát még koránkeléssel telik, meg futkosással. Ma két hivatalos levélért mentünk be a kisebb lánykával a városba, meg volt befizetendő csekk is.
Holnap egy ismerős anyuka és a kisfia vár minket délelőtt.
Szerdán egy másik anyukával találkozunk, ha minden igaz.
Csütörtökön megnézzük Helga fellépését, mert a napközi keretein belüli műsorban verset mond.
Pénteken orvoshoz kell mennem éves kontrollra.
Szombaton meg családi összejövetel lesz, mert tesóm kislányának a szülinapját ünnepeljük.
Vasárnap már elvileg semmit nem tervezek, de bármi becsúszhat.
És akkor még a teknőst is be kellene szerezni, bár egyelőre akvárium ügyében kérdezősködöm.
A bojlert a szerelő megcsinálta, végre nem csöpög, a tv is elkészül a héten szerintem.
Tegnap voltam mamámnál, hát nincs jól túlzottan, de annyira rosszul sem, olyan középút, ami nála már haladás.

2016 augusztus 7, vasárnap

Kirándulás

Egész héten a kirándulás helyszínén témáztunk Balázzsal, de nem jutottunk dűlőre. Pénteken még sikerült össze is vitatkoznunk. De végül csak sikerült megállapodnunk egy olyan helyben, ahol még egyikünk sem járt és ami mindkettőnknek tetszett.
Igazán jó volt, láttunk sok féle állatot, ettünk egy jó kis étteremben, volt lubickolás a szabad strandon (már akinek, mert én nem mentem a vízbe), vonatoztunk jó sokat, szóval élményekből kijutott bőven. Igaz, csak Helga jött velünk, mert Nelli már elígérkezett a nagyszülőkhöz és nem akarta lemondani. Persze hiányzott, de ha neki ehhez volt kedve, hát áldásunkat adtuk rá, elvégre vakáció van.
Remélem a nyáron még legalább egyszer elmegyünk valamerre ezúttal teljes létszámban.
Azt hittem, Helgus lefárad a sok gyaloglástól (megvolt a km hiányunk), de tévedtem, mert este fél 10-ig ébren volt és pörgött. Reggel meg már 7-kor kiugrott az ágyból.
Az úton egyébként egész jól viselkedett, csak hazafelé nyűglődött és rendetlenkedett kicsit.
Tényleg kellett már ez a kis kikapcsolódás mindannyiunknak, új élményekkel töltődtünk fel és tudtam volna még maradni. De hát ez nem így működik.
Szeptemberig van még mit elintézni, holnap a sulis holmik beszerzését tervezem, vagyis egy részének a beszerzését. Nem akarok mindent az utolsó percekre hagyni.

2016 július 26, kedd

Bumm...csatt

Vasárnap Balázs hamarabb szabadult a melóból és ajánlotta, hogy menjünk el négyesben fagyizni. Mindannyian örültünk, gyorsan kaptuk magunkat, átöltöztünk és már éppen indultunk volna, mikor a nagyszobából hatalmas robajjal lezuhant a tv-nk.
Pontosabban Helga rántotta le. Máig nem tudom hogyan, nem láttam, mert a másik szobában kerestem a nyári kalapját, amit szokás szerint elkavart. De tényleg gőzöm nincs, hogy sikreült neki, mert a tv hatalmas, dögnehéz és hát örüljünk hogy nem esett rá.
Viszont a tetején a műanyag burkolat kettérepedt.
Oda is lett a fagyizós hangulatunk. A gyerek persze mondogatta sírva, hogy véletlen volt, de ez már a készüléken nem segített.
Balázs visszacipelte a polcra és hálistennek működik és Helgusnak sem esett semmi baja. Viszont majd valamit kezdeni kell a széttört műanyag részével. Egyelőre nem hívjuk a szerelőt, Balázs azt mondta, majd megnézni, hátha össze tudja valahogy rakni.
Ettől függetlenül elmentünk fagyizni persze, Nelli mandarint evett, Helga meg csokit, mindketten szépen leették a világos ruhájukat.
Borítékolható volt. Meg a tv lezuhanása is, mert számtalanszor szóltam Helgára, hogy ne matasson a tv állvány környékén, de persze nem fogadott szót.
Amúgy is rossz hatással van rá a nyár, megint csak felesel, rosszalkodik, unatkozik. Bár néha szoktunk feladatozni, azt még úgy-ahogy élvezi, de a suliról hallani nem akar. Utálja, nem megy oda többet. Persze...
A barátnőmékhez sem sikerült még eljutni. Átraktuk erre a hétfőre, vasárnap lemondta, hogy halaszhatatlan ügyben el kell utaznia, ma nekem nem jó, mamám miatt, de remélem még a héten összehozzuk. Jót tenne a változatosság a csajoknak és nekem is.
És ha minden igaz, de nem kiabálom el, talán jövő héten megyünk kirándulni családilag, vagyis még nem tudom pontosan hogyan, mert anyumék meg  azt mondják, aludjon egyik lányka náluk, tesómék egyik gyerkőce is pont ott lesz. Nelli le is csapott az ötletre, tehát még nem tudom mennyi lesz a létszám.
De a lényeg, hogy el innen egy kicsit.

2016 június 28, kedd

Általános rosszkedv

Nemcsak nálam, a család többi tagjánál is. A szüleim egymással vitáznak, ebbe beszáll a tesóm is. Na, meg ott van mamám, aki hol jobban van, hol nem, de legtöbbször nincs képben sajnos.
Most néhány napig itt volt ez az iszonyú hőség, alig lehetett megmaradni a lakásban, csak szenvedtünk, meg napi többször zuhanyoztunk, de nem sokat ért. Mondjuk, azt vettem észre, hogy a lányok mintha csendesbbek lettek volna. Biztos őket is hazavágta a kánikula.
Tegnaptól itt a lehülés. És a csajokba meg belebújt a kisördög. És még szépen is fejeztem ki magam. Délelőtt még jók is voltak fogjuk rá, de délután egytől már nem lehetett velük bírni. Hol egymással verekedtek, hol a lakásban rohangáltak körbe-körbe, aminek a vége szintén bunyó lett. Ugyanaz a játék kellett nekik persze, ezen megint összevesztek, kiabáltak, sikítoztak. Helga kijelentette, hogy  világgá akar menni, mindezt az ajtónál kiáltozva, a szomszédok nagy örömére :/ Kegyetlen volt és felderült a képem, mikor az apjuk nyitotta az ajtót. Utána már kezelhetőbbekké váltak. De remélem ez nem ismétlődik meg, mert még pár ilyen nap és tuti bedilizek.
Igen, ilyenkor lehetne őket kivinni az udvarra, de hát nincs. Tudom, írtam már, lerágott csont. De falra mászok, mikor egyes ismerősök vigyorogva érdeklődnek, hogy nem akarunk saját kertes házba költözni, kényelmesebb nekünk a méregdrága albérlet???
És én szintén kedvesen vigyorogva felelek, hogy természetesen nem kényelmes, sőt baromi kényelmetlen, higgye el én is szívesebben ülnék a saját udvaromon, a saját nyomorult kerti székemben, mialatt a lányaim a saját udvarunkon játszanának és úgy lefáradnának ettől, hogy nem lenne eszükben rendetlenkedni. De sajnos nem tehetjük, így is van hitelünk, amit alig bírunk. Szóval saját ház jó időre jegelve. Talán majd egyszer, de attól félek, ez az egyszer olyan sokára jön el, hogy a lányok addigra megnőnek és nem fogja őket érdekelni az udvaron való játszadozás.
Ha már ismerősök, akkor írok a barátokról is, bár nem tudom, ez a szó megállja e a helyét. Az egyik már majd egy hónapja nem jelentkezett, olyan is van, aki másfél éve ígér egy nyamvadt emailt, mondjuk ő szerintem nem is akar írni, csak olykor megdob egy "hamarosan jelentkezem!" fél sorral.
A másik csaj meg, mikor pénzt kellett kölcsönkérni, tudta a számomat hívni. És én hülye, még adni is akartam, aztán kiderült hogy nem ételre, bulikára kérte a drága (lebukott, mert véletlenül párom számát hívta és mikor megkérdeztük, mégis mit akar hajnalban, azt mondta, taxit hívni hogy a szórakozó helyről hazajusson). No komment. Most meg hívnám, csak úgy, a száma meg már nem él. Írok neki emailt, hogy megváltozott a száma? Erre egy rövid válasz, hogy igen, majd megírja. Azóta is írja hozzáteszem. Fura, mert ha barátjának tartana, a számát hezitálás és lerázás nélkül megadná. Én mikor 2007-ben új számom lett, tuti hogy ő elsőként tudta meg. Na de nem vagyunk egyformák.Nyilván neki most "jól döcög a szekér", értem úgy, hogy van egy pasija, happiség, miegymás, a többi meg mehet a lecsóba.Hagyjuk is.
Ja és ígérkezik egy jó rock koncert a hétvégére, már beleéltem magam, hogy Balázzsal kicsit kikapcsolódunk, erre kiderül, hogy az emberem a fővárosban fog melózni aznap, szóval kétséges az egész.