az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 február 7, szerda

Félévik kipipálva, plusz gyaloglás

Megint jó régóta nem jelentkeztem írással, de már az előző bejegyzésben is írtam, hogy számomra a január és a február olyan végtelenül hosszú és legtöbbször hideg. Az ember csak úgy létezik és elfeledkezik mindenről. De majd igyekszem visszatérni a rendszeres blogoláshoz.
A féléviket kiosztották. Helgusét már előzőleg leírtam, reményen felül lett, nagyon örültem neki! Nelliét is megkaptuk időközben és ő se m panaszkodhat, mindenből javított! Míg legutóbbi értékeléskor a több tárgyből gyengén megfelelt értékelések szerepeltek, most egy ilyen sem volt, tehát mindenképpen jó döntés volt, hogy elfogadtuk, neki könnyített tanrendre van szüksége.
Bízom benne, hogy év végén is hasonló szép eredményeket láthatunk majd.
Most mindkét csajnak nyakán a farsang, gőzerővel próbálnak a műsorra és várják a napot.
Alapjába vége nincs velük gond, csak néha felüt nekik és akkor hajba kapnak, aminek sírás a vége Nelli részéről. Amúgy meg sokszor tök jól eljátszanak együtt is, történeteket, saját maguk kitalált szereplőket személyesítenek meg, aranyosak.
Én meg eldöntöttem, hogy leadom az ünnepek alatt rám feljött plusz kilókat, nem tudom pontosan mennyit szedtem fel, sajnos a mérleg elromlott, de éreztem, hogy híztam. Így sokat gyalogolok, szinte mindenhova gyalog megyek, ha nem sürget az idő, egyre jobban bírom, egyáltalán nem fáraszt el, sőt feltölt energiával és sokkal szívesebben gyalogolok inkább több megállót akár, mint a buszon zötykölődök. Igazi a futás lenne, de az nekem nem megy, viszont a séta is megteszi a hatását, lehet érezni, érzékelni. Sőt, Balázs is megjegyezte, már pedig ez nem kis szó nála, mert csak azt látja szerintem, ha híztam: P

2018 január 27, szombat

Villáminfók

Megint jól elmaradtam az írással, tudom. De olyan egyhangú és hosszú ez a január. Az ember a túlélésért megy előre csak és el is feledkezik az apróbb dolgokról.
Amúgy megvagyunk. Tegnap volt Helga bizi osztása, nagyon jó eredményt hozott, nagyon örültem és büszke voltam rá. A tanára szerint is jól teljesít, nincs vele különösebb gond.
Nelliéknél még nem volt bizonyítványosztás, de 1-2 héten belül szerintem ott is meg lesz. Én remélem, hogy javulást fogunk látni. Szerintem jobban teljesít, mióta volt a vizsgálat és könnyített a tanrend, de meglátjuk. A kedve jobb sokkal, nem kudarcként éli meg az iskolát, a tanulást. Ez sokat jelent.
Most meg már mindkét leányzó a farsang lázában ég, bár egyelőre még konkrétat nem tudok az egészről. Illetve azt már igen, hogy Nelliék csoportosan öltöznek be, táncot adnak elő. Szerintem Helgáéknál is csoportos jelmez lesz, az szokott lenni és nem is bánom, nem nekem kell ötletelnem a jelmez miatt.
Balázs dolgozik ma is, én meg elterveztem egy jó kis pihenést, amit Helga keresztülhúzott, mert korán kelt.
Úgyhogy neki kezdek is kezdek  főzni.

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.

2017 december 11, hétfő

Hó...de minek?!

Tegnap este és egész éjjel esett, így reggelre egy kisebb mennyiségű hó fogadott bennünket. A lányok örültek, én kevésbé.
Elő kellett keresnem az overálokat, amiket ők is, én is utálunk. Ráadásul Helga menetrendszerint bent felejti a suliban.
A bakancsom meg marhára csúszik, de legalább nem ázik át. Ez is valami, nemde?
A szokott időben indultunk el, de hiába, mert a busz, nem jött. Balázs egy kicsit ott maradt velünk, de neki is mennie kellett, így hármasban vártunk tovább. És csak vártunk. Vártunk negyed órát, de semmi. Hihetetlen, hogy leesik pár centi hó és a buszok máris kimaradnak! Mi lesz, ha majd több tíz centi vastagon lesz, úgy mint év elején, ha már most eluralkodik a káosz.
Nem túl lelkesen kibaktattunk a másik buszmegállóba és rövidesen jött egy busz (amin nem volt fűtés) és először Helga, aztán Nelli jutott be a suliba. Igaz, késéssel, de 8-ra minden rendeződni látszott.
Remélem, holnap már jön a megszokott busz. A hó már most olvad, borítékolhatóan hátközépig vizes lesz mindenki :S
Persze, majd karácsonykor hiába várjuk a havat, amikor kellene nem lesz, fogadjunk.
Tegnap még lenéztünk a karácsonyi vásárba. Sötétedés után mentünk, hogy a lányok láthassák a fényeket. Tetszett nekik, de nem sokáig voltunk, mert hideg volt és lefagyott a kezünk.
A héten rá kellene szánnom magam a karácsonyi vásárlásokra is. Még mindig semmi kedvem és energiám rá, de muszáj lesz.

2017 december 5, kedd

Kedvtelen

Nem igazán van kedvem semmihez, ami érthető is. Még mindig Nelli dolgain pörgök, közben várjuk a behívót, de valószínűleg csak jövőre lesz a vizsgálatból valami. Nehéz megemészteni, mi tagadás, elveszi az összes kedvemet, energiámat.
Plusz itt van a családi fúrkálódás is, amitől még inkább elkedvetlenedek. A tesóm nem bír magával és szinte fizikai fájdalmat érezhet, ha nem róla szól minden. Folyton keresi, hogyan tudja a családot szétszedni a konfliktusokkal. Támad, ahol csak tud és irigykedik rám.
RÁM!!!!!!Csak tudnám, miért. Megindokolhatná. Neki mindene megvan, nagy ház, pénz, két kocsi, teljesen átlagos gyerekek, mindenféle luxuscikkek. Ellenben nekem sem saját, nagy ház, sem kocsi nincs, a luxuscikkekről már nem is beszélek. És az én gyerekeim sajátos nevelési igényűek. De tesóm szerint én ezzel csak a felhajtást akarom generálni és örüljek, hogy nem valami súlyos betegsége van (ez szó szerint hangzott el a szájából egy vállrándítást követően).
Rémisztő, hogy nem egy idegen, hanem a saját testvére ilyen az embernek. Nemtörődöm, lekezelő, flegma és irigy. Mert anyám pl. sajnálja, amiben élek, neki ez már épp elég ok, hogy vérig sértődjön, mert mi az, hogy nem vele van mindenki elfoglalva, nem az ő életét, gyerekeit, házát, kocsijait csodálja.
Sosem fogom megérteni ezt...
Meg azt sem tudom átérezni, ha valaki azt mondja, hogy a testvére a legjobb barátja. Pf...én ilyet nem érzek a tesóm iránt :S Ez van...Mióta az eszemet tudom, ez van.
A lányok amúgy elvannak, szerencsére nem ütötte ki őket a betegség, ellenben engem. Én két napig fejfájással küszködtem, most már "csak" köhögök, meg picit náthás vagyok.
Várják a Mikulást, remélve, hogy a virgács idén is kimarad :) Hát néha rezgett a léc, de szerintem most sem kapnak ilyesmit :)

2017 november 25, szombat

Pofonok az élettől

Napok óta rohadtul fáj a fejem, csak szédelgek itt össze-vissza. Ráadásul Balázs mindkét nap melózik, így hármasban vagyunk. Ma eléggé próbára tették a türelmemet a lányok. Helga csak simán pörgött, de olyan hangosan ordítva, hogy majd falnak mentem tőle, már messze meghaladta a tűrőképességemet.
Ha meg nem üvöltött, mint a sakál, piszkálta a hugát. Remek volt.
Nelli meg a lecke miatt verte ki a balhét, van egy csomó házija mindig és jövő héten két témazárója is esedékes, de nehezen lehet rávenni a tanulásra.
És mindennek tetejébe még itt ez a szörnyű fejfájás.
Sajnos Nellinek nem igazán megy a suli, pontosabban a matematika. Olyannyira nem megy, hogy úgy néz ki, könnyített matekot fog tanulni, mert nem bírja ezt a normál tanmenetet. Ehhez viszont szakértői vizsgálat és sajnos diagnózis kell, arról hogy értelmi fogyatékos. Eléggé letaglózott a hír, bár tényleg nagyon nehéz a leányzóval mostanság. Folyamatos hisztik, ajtócsapdosás, visszabeszélés. Ő nem ilyen volt. Nem tudom, mi lelte, de nekem is megfogalmazódtak már a fejemben mindenféle gondolatok. Mondjuk, mertem remélni, hogy nem jutunk el idáig, de hát az élet mást hozott.
Most az van, hogy várjuk a vizsgálati behívót, aztán a vizsgálati eredmény fényében megyünk tovább. De valószínűleg a könnyített matek megy majd a csajszinak. És még így sem tuti, hogy nem bukik évvégén.
Helga SNI-s dolgait is nehéz volt megemészteni, de most újra ezeket a köröket futjuk, nem hittem volna, hogy Nellivel is így járunk.
De hát ezt dobta a gép, reklamációnak helye nincs.
Egyelőre vizsgálat, a többit meglátjuk. Nem örülök, mindenki elhiheti.

2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.

2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.