az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 május 28, hétfő

Mozgalmas hétvége

Tudom, érdemlek egy nagy nagy fekete pontot a nem írásért :( :( Az a helyzet, hogy a lelkierőmet elveszi a matekozás a bankoknak való megfelelés miatt, meg néha nem is történik semmi említésre méltó.
Hát hihetetlen, hogy mindjárt itt a tanév vége. Megint kettős érzésekkel várom. Egyrészt jó lesz a pihenés, a nem korán kelés-bár Helga még megy sulis táborba és oda szerintem 8-ra   kell beérni-a szabály nélküliség. Másrészt félek, mert mindig nagyon hosszú a szünet, a vége meg különösen. Majd meglátjuk.
Ötlet, terv nincs. A nyaralás lett volna, de ugye a bank elvitte az erre összegyűjtött pénzt, talán majd jövőre lesz részünk ebben is-remélem akkorra már a lakást is eladjuk, de ne szaladjunk előre.
A hétvége most pörgős volt. Pénteken a hugom meghívott magukhoz hússütésre, így másnap a lányokkal hármasban elbuszoztunk hozzájuk, Balázsnak sajna dolgoznia kellett.
Hála égnek nem szakadt az eső-úgy mint előző nap, sőt kánikula volt. Tesóméknál nagy gyereksereg, rokon és vendéggyerekek, szóval volt hangulat. Trambulin, pancsoló, kiskutya, kismacskák, finomságok. Jól érezték magukat nagyon. Nelli fehér bőre vörösre égett, pedig 5x kentem le naptejjel, ezek szerint hiába. Másnap fájlalta is.
Vasárnap pedig gyereknapi programokra mentünk, kisállatsimogatás volt, Helga köszönte szépen, nem dögönyözte a nyuszikat, barikat-nem az a simizős tipus-de Nelli odáig volt tőlük. Sétáltunk, ettünk finomakat és a lányok kaptak ajándékot is gyereknap alkalmából.
A hétvége eseményei meg annyira kifárasztották őket, hogy még rendetlenkedni sem volt erejük :D

2018 május 17, csütörtök

Semmi különös és közeleg a nyár

Na, csak ide keveredek már. Őszintén szólva, vagy időm, vagy kedvem nincs írni. De elvagyunk. Bár nekem most épp a gyomrom fáj :S
Azóta megvolt a bankos fickóval a találkozó, ha nem akarok bajt, hetente cirka 15 ezret kell fizetni és akkor őszre eltűnhet a hátralék. Ennek örülök, de így a nyaralás megint megy a levesbe. Viszont elszánt lettem, hogy ősztől gőzerővel állok neki körbejárni az eladás kérdést. Talán egyszer nekem is lehet szerencsém.
A lányok jól vannak, bár nyílik valami gaz és ettől mind köhögünk, tüsszögünk, de majd csak lemegy már ez is.
Helga nagyban próbál a szereplésére, a hónapban lesz, szóval itthon is elmondjuk többször a szövegét, meg napi szinten van próba, egyelőre élvezi, nem mindenki kap ugye főszerepet.
Nelli is ráhajtott, így az év végi hajrában, remélem neki sem lesz gond a bizivel.
És tényleg egy hónap sincs már vissza a nyári szünetig, még bele sem gondoltam, de ismét főhet a fejem, miket csinálunk, ez minden évben kihívás.
Helga megy az Erzsébet táborba az osztályával, ez egy nagyon jó kis tábor, 1-2 hét szokott lenni, reggel 9-től délután 4-ig vannak programok, állatsimogatás, kirándulások, kreatív időtöltések.
Nem tudom, Nelliék sulijában lesz e hasonló, egyelőre nem tudok róla, jó lenne, neki is jót tenne, az biztos.

2018 április 27, péntek

Váratlan

A hitelek fizetésével mindig bajban voltam, folyton el voltam maradva, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Két napja becsengetett egy fickó, hogy a banktól jött és hogy akkora az elmaradásom, hogy ha így haladok, elveszíthetjük a lakást.
Csak néztem magam elé és megszólalni sem bírtam hirtelen. Fizettem én a hitelt, minden héten egy adagot, de egyszerre ez a negyven ezer ft nagyon megterhelő, mert sajna van még egy másik hitelem is és akkor még ott a rezsi, a napi bevásárolni valók ls egyebek. Ez eddig működött, de úgy látszik, új rendszer lépett életbe és már nem fog menni.
A meglepődésen túl, nem voltam feldobva. A pasi már árverezést emlegetett, de azért csak nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt még úgy nem vagyok elmaradva, másrészt, fizetek, ha nem is mindig pontosan és egyszerre, de a szándékot azért nézhetnék.
A fickó odaadta a telefonszámát és jövő héten majd időpontot egyeztetünk, addig meg még fizetek be és majd meglátjuk.
Beszéltem erről Balázzsal is persze, szerinte és szerintem is, egy dolog menthet meg minket a lottónyeremény. De mivel nem lottózunk, kicsi az esélye XD
Viccen kívül: el kell adni ezt a lakást és annak az árából végtörleszteni, a maradékból másik lakást venni. Mese nincs.
Biztos nem lesz egyszerű menet, de el kell kezdeni, másképp sosem szabadulunk a hitel fogságából.

Nem szeretek itt élni, így ez nem fog megrázni, de addig is, míg ide el jutunk, minél jobban lefaragni a tartozást. A baj csak az, hogy mint fentebb írtam, más fizetnivaló is van.
Hát erről ennyit egylőre, nem örülök, de jön a négy napos hosszú hétvége-amin Balázs legalább 2 napot dolgozik-és úgysem tudok mit tenni. Agyalni ezen meg felesleges.
A lányok jól vannak, ők is várják már a szünetet. Helga fellép majd a színjátszókörben, haza adták a szerepét, majd azt kell begyakorolni.
Nellinek meg biztos lesz egy csomó házi, ahogy szokott lenni.
A hét amúgy tök átlagosan telt, még csak hangosabb szó sem volt köztünk, a gyerekek sem vitatkoztak annyira, elvoltunk. Ja, annyi volt, hogy Helga 2 pulcsit is a suliban hagyott, de végül hazahozta, biztos motiválta a telefon megvonás, amit az apja szigorúan betartott. Nincs pulcsi, nincs telefon :S

2018 április 6, péntek

Idegbaj hétvégére

A szünet lement, semmi extra. A húsvétot sem nagyon tartottuk, szinte végig rossz volt az idő és Balázs is dolgozott. Húsvét hétfőn a szűk családi körben volt locsolás és kb. ennyi. Nem is bánom, a gyerekkoromban tartott húsvétok miatt, nem annyira rajongok a locsolkodásért és az ezzel járó vendégségért.
Negyedikétől Helgának már suli volt, a hugának még nem, de kelt ő is korán és minden reggel mentünk, kísértük a nagyot. Aztán együtt bevásároltunk kettesben Nellivel, vagy ügyintéztünk. Itthon is sokat segített, főleg a mosogatás fekszik neki nagyon, igaz akkor az egész konyha vízben úszik, de a szándék a fontos.
Elvittem vérvételre a vérszegénysége miatt, igazából már jó ideje megvan a beutaló, de nem tarottam olyan akutnak a dolgot, hogy ezért kivegyem az iskolából, így kapóra jött a szünet.
Rengetegen voltak, de kisgyerek csak egy, így alig kellett várni és a hölgy is nagyon aranyos volt, aki a vért vette. Nelli nem is nagyon sírt és matricát is kapott.
Az eredmény mára lett meg, a vérszegénysége jelenleg elmúlt, viszont lett pár érték, ami nem tetszik, mert elég magas.
Rá akartam kérdezni a gyerekorvosra, de hiába hívtam fél 9-11-ig, folyamatosan foglalt volt a vonal. Így nem lettem okosabb, hétfő délutánig várni kell sajnos.
Próbáltam neten kutakodni, de nem érdemes, mert csak beparázik az ember attól, amit ott lehet olvasni.
Nem tehetek mást, megvárom a hétfőt.
És idegeskedek persze.

2018 március 22, csütörtök

A mobil bedöglik, a húsvét közeleg

A négy napos hosszú hétvége unalmasan, de eltelt, rossz idő volt, nem nagyon mentünk semerre.
Balázsra megint rájött az évente párszori "jó apa akarok lenni Mátéval" dolog és felhívta a fiát. Illetve hívta volna, de már nem az volt a száma, amit régebben megadott neki. Aztán hívta az anyját a Zsanettet (grrrrrr), aki megadta a srác új számát. Máté amúgy már egy ideje elköltözött a barátnőjéhez Miskolcra.
Hogy azóta beszélt e Balázs a fiával, nem tudom, nem került ez szóba. Bár nem hiszem, hogy túl sok közös ügyük lenne, mert szerintem 2-3 éve személyesen nem találkoznak és az apa-fia kapcsolat kimerül abban, hogy Balázs szülinapjára ír egy sms-t, vagy felhívja.

Tudom, nem szép dolog ez. Én nem akarom, hogy a lányoknak ilyen kapcsolatuk legyen az apjukkal :(
Amúgy semmi, tényleg semmi bajom nincs Mátéval, hiszen személyesen nem volt még hozzá szerencsém. Ez sem az én hibám, én mondtam Balázsnak többször is, hogy hozzunk össze egy ilyesféle találkozót, de igazság szerint a srác sem akarta, több találkozót is lemondott az apjával kettesben. Erőltetni meg semmit sem szabad, most meg már messzebb is költözött.
Nelli mobilja meg tönkremant a héten. Hát hazudnék, ha azt állítanám, nem volt várható, már hónapokkal ezelőtt betört a kijelzője és azóta csak repedt-repedt tovább. Most meg már se kép, se hang. A lányka meg szomorú, de most nem tudok mit tenni. Körbekérdezek pár ismerőst, hátha van eladó, fölös olcsó mobiljuk. És majd pótoljuk valamikor. Pénzkérdés.
Addig lesznek egy telefonra ketten. Helga előzékenyen mondta, hogy majd kölcsön adja a huginak az övét, hát még jó, ő is benne volt vastagon a mobil idő előtti kimúlásának.
Amúgy ezen kívül semmi extra nincs velünk, várjuk a tavaszi szünetet, ami Nellinek jó hosszú lesz, Helgának valamivel kevesebb. Meg itt lesz a húsvét is, de mi nem nagyon tartjuk. Csak a nagyon szűk család locsol meg minket. Be is kéne már szerezni a tojásokat, Balázsnak a kölnit stb.
És jövő héten még iskola szerdáig. Dolgozatok, felelések és egy hosszú vers Nellinek, azzal szenvedünk most.

2018 február 27, kedd

Itt van, megjött Szibéria, amit mi nem bírunk, plusz más egyebek

Akartam hamarabb írni, de vagy időm nem volt, vagy a gépem idegesített fel az állandó felugráló hirdetésekkel, amik a kutyát nem érdeklik. Na, de itt vagyok, ez így jött össze. Balázs meg én beszélgettünk Helgával a rossz jegy és az összecsapott dolgozatt miatt. Mondtuk neki, hogy ne szúrja el figyelmetlenséggel, nem törődömséggel a jó tanulmányát. A dolognak meg lett a hatása, a lányka kijavította a kettest!!!!!És azóta még egy ötöst és egy négyest is bezsebelt. Szóval okos lány ő, csak néha rossz utakra téved.
Már csak a magatartásával kellene kezdeni valamit, mert hétvégén valahogy nem jutottunk közös nevezőre. Ha nem szenvedett látványosan az unalomtól, akkor Nellit piszkálta, vagy fel-alá rohangászott a lakásban, ordítva persze. És ez két napig elég idegölő.  Persze lehet, hogy front volt, ezt a baromi hideget érezte, nem tudom.
Alapból azért jó fej tud lenni és olyan jó a szövege.
Tegnapi legjobb:
Észrevettem, hogy kiment a konyhába, mikor visszajött, már rágott valamit.
- Helga, mit eszel?- kérdeztem tőle.
Mire ő: -Csak Mentost majszolgattam.
Milyen választékosan beszél, aranyos.
Ja, múlt héten kiesett egy foga, most megint olyan foghíjas.
Ez a hideg viszont kiborít mindannyiunkat. Pedig reméltem, hogy idén megússzuk, de sajnos nem. Nelli bőre nem igazán bírja ezt az időjárást, hiába kenem be zsíros krémmel reggelente, mire a sulihoz érünk, vörös az arca. De tényleg, annyira hideg van, hogy reggel sapkát vettem.
ÉN! Aki tényleg akkor húz fel ilyet, amikor szibériai a hideg. Ugyanígy vagyok a kesztyűvel is. Szóval felvettem a sapkát, bárhogy rühellem is. És tudom, hogy idétlenül festek benne, bár a lányok megnyugtattak, hogy nem is festek olyan rosszul :D
Ez is haladás…

2018 február 15, csütörtök

Jó, meg nem jó

Nelli úgy-ahogy helyre rázódott, már ment suliba is, bár a hasa még néha fáj és az étvágya sem az igazi. Lehet, hogy mégis valami vírus volt? Most többfelé az van.
Helgára meg panasz van sajnos. Találkoztam az osztályfőnökével, aki "megörvendeztetett" a hírrel, hogy milyen rossz lett a matek dogája. Pedig tudja-itthon is tudta, ha kérdeztem-de lusta és hanyag és csak összecsapja.
És a magatartása sem oké megint. Szóval ismét mélyrepülés.
Nem örültem, nagyon nem. Azt hiszem, este Balázsnak meg nekem lesz pár szavunk a kisasszonyhoz.
Na, Nelli meg tegnap fél óráig bömbölt az utcán és itthon. De nem tudtuk megfejteni miért, valami problémája akadt a jelmezével, vagy nem tudom, de ahogy jött a sírás, úgy abba is maradt hálistennek. Monduk, azért az ilyenek kimaradhatnának.
És végre a szekrény mizéria is lezáult, helyén a bútor, folyamatban van a pakolás, de már egybe kötöm egy kis selejtezéssel is. És mindig elámulok, hogy mennyi cuccunk van :S
Ma farsag mindkét csajszinak, remélem a buli mindkettőnek tuti lesz.

2018 február 7, szerda

Félévik kipipálva, plusz gyaloglás

Megint jó régóta nem jelentkeztem írással, de már az előző bejegyzésben is írtam, hogy számomra a január és a február olyan végtelenül hosszú és legtöbbször hideg. Az ember csak úgy létezik és elfeledkezik mindenről. De majd igyekszem visszatérni a rendszeres blogoláshoz.
A féléviket kiosztották. Helgusét már előzőleg leírtam, reményen felül lett, nagyon örültem neki! Nelliét is megkaptuk időközben és ő se m panaszkodhat, mindenből javított! Míg legutóbbi értékeléskor a több tárgyből gyengén megfelelt értékelések szerepeltek, most egy ilyen sem volt, tehát mindenképpen jó döntés volt, hogy elfogadtuk, neki könnyített tanrendre van szüksége.
Bízom benne, hogy év végén is hasonló szép eredményeket láthatunk majd.
Most mindkét csajnak nyakán a farsang, gőzerővel próbálnak a műsorra és várják a napot.
Alapjába vége nincs velük gond, csak néha felüt nekik és akkor hajba kapnak, aminek sírás a vége Nelli részéről. Amúgy meg sokszor tök jól eljátszanak együtt is, történeteket, saját maguk kitalált szereplőket személyesítenek meg, aranyosak.
Én meg eldöntöttem, hogy leadom az ünnepek alatt rám feljött plusz kilókat, nem tudom pontosan mennyit szedtem fel, sajnos a mérleg elromlott, de éreztem, hogy híztam. Így sokat gyalogolok, szinte mindenhova gyalog megyek, ha nem sürget az idő, egyre jobban bírom, egyáltalán nem fáraszt el, sőt feltölt energiával és sokkal szívesebben gyalogolok inkább több megállót akár, mint a buszon zötykölődök. Igazi a futás lenne, de az nekem nem megy, viszont a séta is megteszi a hatását, lehet érezni, érzékelni. Sőt, Balázs is megjegyezte, már pedig ez nem kis szó nála, mert csak azt látja szerintem, ha híztam: P

2018 január 27, szombat

Villáminfók

Megint jól elmaradtam az írással, tudom. De olyan egyhangú és hosszú ez a január. Az ember a túlélésért megy előre csak és el is feledkezik az apróbb dolgokról.
Amúgy megvagyunk. Tegnap volt Helga bizi osztása, nagyon jó eredményt hozott, nagyon örültem és büszke voltam rá. A tanára szerint is jól teljesít, nincs vele különösebb gond.
Nelliéknél még nem volt bizonyítványosztás, de 1-2 héten belül szerintem ott is meg lesz. Én remélem, hogy javulást fogunk látni. Szerintem jobban teljesít, mióta volt a vizsgálat és könnyített a tanrend, de meglátjuk. A kedve jobb sokkal, nem kudarcként éli meg az iskolát, a tanulást. Ez sokat jelent.
Most meg már mindkét leányzó a farsang lázában ég, bár egyelőre még konkrétat nem tudok az egészről. Illetve azt már igen, hogy Nelliék csoportosan öltöznek be, táncot adnak elő. Szerintem Helgáéknál is csoportos jelmez lesz, az szokott lenni és nem is bánom, nem nekem kell ötletelnem a jelmez miatt.
Balázs dolgozik ma is, én meg elterveztem egy jó kis pihenést, amit Helga keresztülhúzott, mert korán kelt.
Úgyhogy neki kezdek is kezdek  főzni.

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.