az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 május 8, kedd

Mozgalmas hét

Tegnap Helgával tudtuk le a vérvételt. Nem gyengén stresszeltem, mivel múltkori alkalommal nagyon nagyon kiakadt. Így most már hajnal óta ébren voltam és ezen agyaltam. Szerencsére nem volt rá okom, egy hangot nem hallottam. Ügyes, bátor nagy lány volt! Az eredménye is jó lett, így pár évig nem kell vérvételre mennünk vele.
Megvoltak az anyák napi műsorok is, meghatóak voltak és mint mindig ilyen alkalmakkor, rájövök, mennyire szerencsés vagyok, hogy ők vannak nekem. Még ha néha igen nehéz is, de piszok nagy mázlim van, két ilyen imádnivaló gyerekkel <3
A héten még találkozóm van a bankos pasassal, félek, hogy nem fogom meghatni és aztán egyben kell az egész hitelt megfizetni, de erre képtelenek vagyunk, annyi pénz a világon nincsen. Szóval bízom a legjobbakban.
Még van hátra pár hivatalos ügyem, csekkek, a postára is be kellene ugranom, mert jött hivatalos levél. Meg a gyerekorvost is fel kellene keresnem, kellene Nellinek recept és megvitatnánk Helga vérvételi eredményeit, bár szerencsére azok jobbak lettek, mint a hugának.
Szóval nem fogok unatkozni az biztos. Ahogy Balázs mondaná, rohangálhatok, mint pók a falon.
Ja, a bogarakról jut eszembe, ismét vannak ezek kis fekete bogárkák, meg sajna összefutottam a spájzban egy százlábúval is! Még jó,hogy a lányok nem látták, frászt kaptak volna. Főleg Nelli, na ő olyan pókfóbiában szenved, hogy még a kis kaszáspókok is komoly félelmet okoznak neki.
Volt kitől örökölnie :S

2018 április 27, péntek

Váratlan

A hitelek fizetésével mindig bajban voltam, folyton el voltam maradva, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Két napja becsengetett egy fickó, hogy a banktól jött és hogy akkora az elmaradásom, hogy ha így haladok, elveszíthetjük a lakást.
Csak néztem magam elé és megszólalni sem bírtam hirtelen. Fizettem én a hitelt, minden héten egy adagot, de egyszerre ez a negyven ezer ft nagyon megterhelő, mert sajna van még egy másik hitelem is és akkor még ott a rezsi, a napi bevásárolni valók ls egyebek. Ez eddig működött, de úgy látszik, új rendszer lépett életbe és már nem fog menni.
A meglepődésen túl, nem voltam feldobva. A pasi már árverezést emlegetett, de azért csak nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt még úgy nem vagyok elmaradva, másrészt, fizetek, ha nem is mindig pontosan és egyszerre, de a szándékot azért nézhetnék.
A fickó odaadta a telefonszámát és jövő héten majd időpontot egyeztetünk, addig meg még fizetek be és majd meglátjuk.
Beszéltem erről Balázzsal is persze, szerinte és szerintem is, egy dolog menthet meg minket a lottónyeremény. De mivel nem lottózunk, kicsi az esélye XD
Viccen kívül: el kell adni ezt a lakást és annak az árából végtörleszteni, a maradékból másik lakást venni. Mese nincs.
Biztos nem lesz egyszerű menet, de el kell kezdeni, másképp sosem szabadulunk a hitel fogságából.

Nem szeretek itt élni, így ez nem fog megrázni, de addig is, míg ide el jutunk, minél jobban lefaragni a tartozást. A baj csak az, hogy mint fentebb írtam, más fizetnivaló is van.
Hát erről ennyit egylőre, nem örülök, de jön a négy napos hosszú hétvége-amin Balázs legalább 2 napot dolgozik-és úgysem tudok mit tenni. Agyalni ezen meg felesleges.
A lányok jól vannak, ők is várják már a szünetet. Helga fellép majd a színjátszókörben, haza adták a szerepét, majd azt kell begyakorolni.
Nellinek meg biztos lesz egy csomó házi, ahogy szokott lenni.
A hét amúgy tök átlagosan telt, még csak hangosabb szó sem volt köztünk, a gyerekek sem vitatkoztak annyira, elvoltunk. Ja, annyi volt, hogy Helga 2 pulcsit is a suliban hagyott, de végül hazahozta, biztos motiválta a telefon megvonás, amit az apja szigorúan betartott. Nincs pulcsi, nincs telefon :S

2018 április 12, csütörtök

Eredmény, nátha és egy barátság vége

Hétfőn sikerült elérni az orvost, vagyis az asszisztensét, aki mondta, hogy ez ügyben személyesen kellene beszélni a dokival. Így másnap délelőtt elmentem, hogy megbeszéljük. Szerencsére, úgy tűnik, hogy nincs baj, lehet az asztma gyógyszer mellékhatása, amit ugye évek óta szed. Még újabb vérvétel sem kell hálistennek, nem is bánom, hogy nem kell megszúratni ismét, elég lesz a nővérével megcsináltatni majd a közeljövőben.
Fellélegeztem tehát, elég nyomasztó volt így a hétvége.
Szóval megkönnyebbülhettem volna, de hívtak Helga sulijából, hogy a gyerek nem érzi jól magát, köhög, náthás és másnap már ha lehet, ne vigyem. Így maradt itthon szerdától. Vissza is mentem az orvoshoz, csak egy kis megfázás, de a héten itthon tartom, úgyis már holnap péntek.
Amúgy elvagyunk kettecskén, segít bevásárolni, reggel együtt visszük el Nellit suliba.
A hétre lett volna egy baráti találkozóm, vagyis nem tudom, hogy nevezzem, mert a lányt sosem láttam még, tehát nem klasszikus értelemben barátom.
Pár éve egy fórumon találkoztunk, ott elkezdtünk írogatni egymásnak, aztán ez átment emailezésbe. Neki is két gyereke van és neki is SNI-sek. Viszont ők külföldön, Németországban élnek.
Beszéltük már többször is, hogy személyesen is találkozunk, hiszen sok közös témánk lenne, de eddig nem jött össze, mert ritkán járnak Magyarországra.
Most viszont 3 hétre haza utaztak és azt mondta, hogy két barátjával és a gyerekeivel elugranak a városba, úgysem jártak még itt (ő az ország túl feléről valósi).
Eleinte lelkes voltam és terveztük az időpontot, de sajnos nem sikerült álláspontot egyeztetni, mivel ők egész nap akartak jönni, mivel hosszú az út idáig és nem akartak feleslegesen egy csomó időt utazgatni, szóval egy egész napos programot terveztek. Viszont nekem csak pár órám lett volna erre, mert Balázs vidéken melózik, más segítségem nincs jelenleg, a gyerekeket meg hozni-vinni kell suliba.
Így nem hogy közeledtek az időpontok egymáshoz, már mint hogy  tudtunk volna egyeztetni, hanem távolodtak, ő mindenáron "erőltetni" akarta, hogy valahogy oldjam meg a gyerekek szállítását, meg egyéb dolgot, és legyek egész nap velük. Valahogy nem értette, hogy én ezt nem tudom megszervezni, akármit írtam, mintha nem értette volna. És kicsit úgy éreztem, mintha meg is sértődött volna.
Aztán szerdára Helga beteg lett, így megírtam neki, hogy ne haragudjon, ez nem jön most össze. Nem írt egy sort sem vissza, így valószínűleg ennek a barátságnak lőttek :( Amit persze sajnálok, mert kedves lány volt amúgy, de ha emiatt úgy dönt, beszünteti velem a kapcsolatot, hát megértem. Van aki ezt már nem tudja megbocsátani.

2018 április 6, péntek

Idegbaj hétvégére

A szünet lement, semmi extra. A húsvétot sem nagyon tartottuk, szinte végig rossz volt az idő és Balázs is dolgozott. Húsvét hétfőn a szűk családi körben volt locsolás és kb. ennyi. Nem is bánom, a gyerekkoromban tartott húsvétok miatt, nem annyira rajongok a locsolkodásért és az ezzel járó vendégségért.
Negyedikétől Helgának már suli volt, a hugának még nem, de kelt ő is korán és minden reggel mentünk, kísértük a nagyot. Aztán együtt bevásároltunk kettesben Nellivel, vagy ügyintéztünk. Itthon is sokat segített, főleg a mosogatás fekszik neki nagyon, igaz akkor az egész konyha vízben úszik, de a szándék a fontos.
Elvittem vérvételre a vérszegénysége miatt, igazából már jó ideje megvan a beutaló, de nem tarottam olyan akutnak a dolgot, hogy ezért kivegyem az iskolából, így kapóra jött a szünet.
Rengetegen voltak, de kisgyerek csak egy, így alig kellett várni és a hölgy is nagyon aranyos volt, aki a vért vette. Nelli nem is nagyon sírt és matricát is kapott.
Az eredmény mára lett meg, a vérszegénysége jelenleg elmúlt, viszont lett pár érték, ami nem tetszik, mert elég magas.
Rá akartam kérdezni a gyerekorvosra, de hiába hívtam fél 9-11-ig, folyamatosan foglalt volt a vonal. Így nem lettem okosabb, hétfő délutánig várni kell sajnos.
Próbáltam neten kutakodni, de nem érdemes, mert csak beparázik az ember attól, amit ott lehet olvasni.
Nem tehetek mást, megvárom a hétfőt.
És idegeskedek persze.

2018 március 15, csütörtök

Röviden, tömören hosszú idő után

Tudom, megint elmaradtam, már nem is magyarázkodom. Amúgy megvagyunk, a lányok és Balázs is.
Helgára volt panasz, hogy verekedett  egy kislánnyal, aminek nem örültem. El is beszélgettem vele és az apja is. Hát meglátjuk, hatott e, nagyon szeretném. A tanulmányai változatlanul jók, szerencsére. A magatartása az nem annyira. Itthon sem lehet vele mindig bírni.
Nelli javított matekból és ezzel egyenes arányosságban rontot magyarból. Nem is kevest. Így a hosszú hétvégén ráállunk a gyakorlásra, csak ne lenne minden alkalom egy kész kínszenvedés. Egyszerűen nem lehet vele haladni, hamar elveszti a türelmét és a lelkesedését, velem együtt :( A vége az, hogy mindenki összeveszik mindenkivel. Ez pedig nem valami jó állapot. Nem tudom, mit lehetne kezdeni a helyzettel, nem szeretném, ha több rossz jegyet zsebelne be, hiszen már lassan eltelik az iskolaév nagy része.
Ma kisétáltunk a térre, március 15. lévén. A gyerekek feszítettek a kokárdájukban. Csak sajnos eleredt az eső, így a tervezett sétából nem nagyon lett semmi. Mindegy, majd talán holnap.

2018 március 3, szombat

Most meg a hó (meg némi magányosság)

A nagy hideg enyhülni látszik, de most meg esett némi hó. Legalábbis erre. Hát mit lehet erre írni? Nagyon hiányzott  :S
Amúgy ma van drága kisebbik leányzóm névnapja, kapott is sütit ez alkalomból, most fogyasztják nagy lelkesen.
Balázs meg a barátaival meccset néz, így hármacskán vagyunk itthon. Jelen pillanatban csend és béke. Na, jó ezt elkiabáltam.
Helgával amúgy is nehéz újabban. Folyton felesel, vagy őrjöng, és ezt nehéz tolerálni. Az apja már beszélt vele, ha ő is itt van, nem vészes a helyzet. De sajnos én meg vagyok vele lőve.
Nelli meg totál el van kényelmesedve, inkább nem eszik, de akkor sem hozza be a kajáját pl. Elég idegesítő ez, mert nemrég még olyan büszke volt magára, hogy saját maga beviszi a tálcáját, sőt az apja vacsoráját is szervírozza. Nem tudom, vele is mi van. Néha el vagyok tanácstalanodva ez ügyben.
Most hétvégén meg lett volna egy koncert, ami érdekelt volna, jó kis rock, klassz lett volna, de több akadályba is ütköztem.
- Balázzsal nem mehettem, mert ő pasis programot szervezett magának és ezt nem mondta le.
- Anyumék meg nem tudtak volna a lányokra vigyázni, mert egy ismerősük szülinapi összejövetelére voltak hivatalosak.
- Nem tudtam volna kivel menni. Már úgy értem, barátnő fronton gyengén állok. Szinte mindenki eltűnt az életemből, a jó hosszú ideje tartó barátságok átváltottak ilyen lájtos, egy hónapban egyszer írok emailt, vagy sms-t-re. Nem írom, hogy nem bánt, de hát ez van. Néha én sem vagyok az a túl nagy barátnőzős, hajlamos vagyok befordulni, de máskor meg olyan jól esne, ha a régiek felkeresnének, akár személyesen, akár interneten keresztül.
Szóval a mai estéből így nem lett semi, és így nem mentem én ma koncertre. Vígasztalom magam, hogy úgysem nekem való már az éjszakai élet, másnap hogyan tartanám a frontot a gyerekeknél?!
És levágtam kicsit Helga haját, mert már nem állt sehogy. Az eredémény most meglepően jó.

2018 február 27, kedd

Itt van, megjött Szibéria, amit mi nem bírunk, plusz más egyebek

Akartam hamarabb írni, de vagy időm nem volt, vagy a gépem idegesített fel az állandó felugráló hirdetésekkel, amik a kutyát nem érdeklik. Na, de itt vagyok, ez így jött össze. Balázs meg én beszélgettünk Helgával a rossz jegy és az összecsapott dolgozatt miatt. Mondtuk neki, hogy ne szúrja el figyelmetlenséggel, nem törődömséggel a jó tanulmányát. A dolognak meg lett a hatása, a lányka kijavította a kettest!!!!!És azóta még egy ötöst és egy négyest is bezsebelt. Szóval okos lány ő, csak néha rossz utakra téved.
Már csak a magatartásával kellene kezdeni valamit, mert hétvégén valahogy nem jutottunk közös nevezőre. Ha nem szenvedett látványosan az unalomtól, akkor Nellit piszkálta, vagy fel-alá rohangászott a lakásban, ordítva persze. És ez két napig elég idegölő.  Persze lehet, hogy front volt, ezt a baromi hideget érezte, nem tudom.
Alapból azért jó fej tud lenni és olyan jó a szövege.
Tegnapi legjobb:
Észrevettem, hogy kiment a konyhába, mikor visszajött, már rágott valamit.
- Helga, mit eszel?- kérdeztem tőle.
Mire ő: -Csak Mentost majszolgattam.
Milyen választékosan beszél, aranyos.
Ja, múlt héten kiesett egy foga, most megint olyan foghíjas.
Ez a hideg viszont kiborít mindannyiunkat. Pedig reméltem, hogy idén megússzuk, de sajnos nem. Nelli bőre nem igazán bírja ezt az időjárást, hiába kenem be zsíros krémmel reggelente, mire a sulihoz érünk, vörös az arca. De tényleg, annyira hideg van, hogy reggel sapkát vettem.
ÉN! Aki tényleg akkor húz fel ilyet, amikor szibériai a hideg. Ugyanígy vagyok a kesztyűvel is. Szóval felvettem a sapkát, bárhogy rühellem is. És tudom, hogy idétlenül festek benne, bár a lányok megnyugtattak, hogy nem is festek olyan rosszul :D
Ez is haladás…

2018 február 15, csütörtök

Jó, meg nem jó

Nelli úgy-ahogy helyre rázódott, már ment suliba is, bár a hasa még néha fáj és az étvágya sem az igazi. Lehet, hogy mégis valami vírus volt? Most többfelé az van.
Helgára meg panasz van sajnos. Találkoztam az osztályfőnökével, aki "megörvendeztetett" a hírrel, hogy milyen rossz lett a matek dogája. Pedig tudja-itthon is tudta, ha kérdeztem-de lusta és hanyag és csak összecsapja.
És a magatartása sem oké megint. Szóval ismét mélyrepülés.
Nem örültem, nagyon nem. Azt hiszem, este Balázsnak meg nekem lesz pár szavunk a kisasszonyhoz.
Na, Nelli meg tegnap fél óráig bömbölt az utcán és itthon. De nem tudtuk megfejteni miért, valami problémája akadt a jelmezével, vagy nem tudom, de ahogy jött a sírás, úgy abba is maradt hálistennek. Monduk, azért az ilyenek kimaradhatnának.
És végre a szekrény mizéria is lezáult, helyén a bútor, folyamatban van a pakolás, de már egybe kötöm egy kis selejtezéssel is. És mindig elámulok, hogy mennyi cuccunk van :S
Ma farsag mindkét csajszinak, remélem a buli mindkettőnek tuti lesz.

2018 február 13, kedd

Hányás, felfordulás

A tegnapi nap nem volt túl jó finoman szólva sem. Nelli hajnalban gyomorfájásra panaszkodott és hányt. Így nem engedtem suliba, szerencsére Balázs elvitte a nővérét, így nem kellett Nellit húzni. Mondjuk, nagyon nem is tudtam volna, mert folyamatosan hányt. Semmi sem maradt meg benne, ha ivott egy korty vizet, öt perc és kihányta. Az orvos meg délutántól rendelt. Nagyon aggódtam érte, nem akartam, hogy kiszáradjon.  De mást nem tehettem, csak annyit, hogy adtam neki hányás elleni kúpot (ami mellett is hányt) és néztem az órát, hogy mikor lesz már délután egy óra.
Közben a lányka elaludt és mikor úgy egy óra múlva felébredt, csodák-csodája, már nem hányt. Azt a pár korty vizet, amit bele diktáltam, nem hányta ki. Kezdtem megnyugodni, hogy talán csak gyomorrontása van, előző nap vendégségben voltunk, összeevett mindent.
Azért elvittem az orvoshoz, de a váró tele volt köhögős, influenza gyanús betegekkel, így némi várakozás után inkább haza jöttünk, hiszen Nelli már jobban érezte magát. Vettem neki B vitamint és rehidratáló oldatot, meg persze tegnap diétáztattam. Szegény, estére már evett volna, de csak keksz és ropi volt a menüje.
Ma már küldtem iskolába, jól érezte magát és a farsangon mindenképpen részt akar a héten venni.
Helgáéknál is farsan lesz a héten, ha minden igaz. Így most mindkét lánynak így telnek a napjai.
Mi meg bútorcsere közepén vagyunk Balázzsal és mivel már napok óta húzódik, megviseli az idegeinket. Reggel már vitakoztunk, szóval nem bánom, ha végre helyén lesz a bútor és kezdhetek visszarakodni, most olyan a lakás, mintha költöznénk (bár úgy lenne).

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.