az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 február 15, csütörtök

Jó, meg nem jó

Nelli úgy-ahogy helyre rázódott, már ment suliba is, bár a hasa még néha fáj és az étvágya sem az igazi. Lehet, hogy mégis valami vírus volt? Most többfelé az van.
Helgára meg panasz van sajnos. Találkoztam az osztályfőnökével, aki "megörvendeztetett" a hírrel, hogy milyen rossz lett a matek dogája. Pedig tudja-itthon is tudta, ha kérdeztem-de lusta és hanyag és csak összecsapja.
És a magatartása sem oké megint. Szóval ismét mélyrepülés.
Nem örültem, nagyon nem. Azt hiszem, este Balázsnak meg nekem lesz pár szavunk a kisasszonyhoz.
Na, Nelli meg tegnap fél óráig bömbölt az utcán és itthon. De nem tudtuk megfejteni miért, valami problémája akadt a jelmezével, vagy nem tudom, de ahogy jött a sírás, úgy abba is maradt hálistennek. Monduk, azért az ilyenek kimaradhatnának.
És végre a szekrény mizéria is lezáult, helyén a bútor, folyamatban van a pakolás, de már egybe kötöm egy kis selejtezéssel is. És mindig elámulok, hogy mennyi cuccunk van :S
Ma farsag mindkét csajszinak, remélem a buli mindkettőnek tuti lesz.

2018 február 13, kedd

Hányás, felfordulás

A tegnapi nap nem volt túl jó finoman szólva sem. Nelli hajnalban gyomorfájásra panaszkodott és hányt. Így nem engedtem suliba, szerencsére Balázs elvitte a nővérét, így nem kellett Nellit húzni. Mondjuk, nagyon nem is tudtam volna, mert folyamatosan hányt. Semmi sem maradt meg benne, ha ivott egy korty vizet, öt perc és kihányta. Az orvos meg délutántól rendelt. Nagyon aggódtam érte, nem akartam, hogy kiszáradjon.  De mást nem tehettem, csak annyit, hogy adtam neki hányás elleni kúpot (ami mellett is hányt) és néztem az órát, hogy mikor lesz már délután egy óra.
Közben a lányka elaludt és mikor úgy egy óra múlva felébredt, csodák-csodája, már nem hányt. Azt a pár korty vizet, amit bele diktáltam, nem hányta ki. Kezdtem megnyugodni, hogy talán csak gyomorrontása van, előző nap vendégségben voltunk, összeevett mindent.
Azért elvittem az orvoshoz, de a váró tele volt köhögős, influenza gyanús betegekkel, így némi várakozás után inkább haza jöttünk, hiszen Nelli már jobban érezte magát. Vettem neki B vitamint és rehidratáló oldatot, meg persze tegnap diétáztattam. Szegény, estére már evett volna, de csak keksz és ropi volt a menüje.
Ma már küldtem iskolába, jól érezte magát és a farsangon mindenképpen részt akar a héten venni.
Helgáéknál is farsan lesz a héten, ha minden igaz. Így most mindkét lánynak így telnek a napjai.
Mi meg bútorcsere közepén vagyunk Balázzsal és mivel már napok óta húzódik, megviseli az idegeinket. Reggel már vitakoztunk, szóval nem bánom, ha végre helyén lesz a bútor és kezdhetek visszarakodni, most olyan a lakás, mintha költöznénk (bár úgy lenne).

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.

2017 december 26, kedd

Vizsgálat, betegség, két ügyelet, miegymás

Akartam írni még ünnepek előtt, de a drága blogger nem engedett be.
Megvolt Nelli vizsgálata, hát sok meglepetés nem ért minket, nagyjából erre számítottunk. Hozta azt amit gyanítottunk, a végére már azért elfáradt és kicsit rendetlen lett, de nem volt vészes. Kapott diagnózist, azt amit a nővére, hát nem vagyok feldobva. De belül sejtettem, hogy ez lesz és talán így könnyebben megy neki a tanulás, nem éri annyi kudarc és nem lesz bukás év végén.
A karácsonyi őrületben nem is volt időm ezen agyalni, de jobb is így. Megyünk tovább akkor ezen az úton.
Helga az utolsó sulis héten részt vett még a karácsonyi ünnepségen, ahol verset mondott. Már akkor nem érezte túl jól magát, ezért a tanárnő levitte a suliorvoshoz, aki viszont nem talált semmit, csak egy kis megfázás, mondta és még mehetett is iskolába.
Pénteken már nem volt neki iskola, egész nap feküdt, hőemelkedése , később láza volt, panaszkodott a fülére. Régebben volt már pár fülfájós esete, így nem sokat hezitáltam, este mikor Balázs haza ért és vigyázott Nellire, elvittem az ügyeletre.
Ahol egy nem túl szimpatikus dokinő rögtön ki is osztott, mint a 21-et, hogy mégis miért jöttünk az ügyeletre, ahova súlyos beteg emberek járnak és egy kis megfázással nem kell ide jönni stb. Próbáltam neki elmondani, hogy karácsony előtt már nincs háziorvos, leghamarabb a miénk csak szerda délután rendel és hogy a lányka fülfájásra panaszkodik. De elhajtott, hogy az nem lehet fülfájás, mert akkor ordítana egyfolytában. Adjak neki lázcsillapítót, teát, orrcseppet, tartsam ágya.
Hát mit tehettem mást, ezt tettem. Javulás semmi. A gyerek egész nap feküdt, folyamatosan lázas volt, alig evett, alig ivott. A láza 39 fok felett. Két napig ez ment, aztán  nem vártam meg a szerdát, összekaptuk magunkat és négyesben elvittük ismét Helgát az ügyeletre. Szerencsére 2-en voltak csak előttünk, így hamar sorra kerültünk. És ugyanaz a nő volt, mint két napja! Mondom magamban, ilyen nincs, ez nem lehet, szerintem a fejemen is látszott ez. Lélekben felkészültem, hogy megint kioktat és elküld, de most mintha egy paraszthajszálnyival normálisabb lett volna, megvizsgálta Helgát és írt fel gyógyszert!!!
Amit a város másik végén lévő ügyeletes patikában tudtunk csak kiváltani. Még jó, hogy jött még busz és szerencsére visszafelé is elértük az utolsó járatot. Nincs is jobb, mint szenteste ügyeleten és gyógyszertárban kódorogni.
Hazaérve, még vacsoráztunk és átadtunk az ajándékokat, az este végülis elég jól végződött.
De szerencsére, azóta a csajszi jobban van, már rosszalkodik és nem fekszik egész nap, van már étvágya is, mióta a gyógyszert kapja.
Már csak a mai, nagy családi vacsora van hátra, ami miatt kicsit aggódom, lévén hogy nem igazán vagyok jóban tesómékkal, de igyekszem takarékra venni magamat, nem akarok vitát az év utolsó napjaira.
Békét és egyetértést szeretnék.
Ha nem írnék addig: MINDENKINEK EREDMÉNYES, EGÉSZSÉGBEN, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
(ritka rossz év volt ez a 2017-es, bízom benne, hogy a következő esztendő jobb dolgokat hoz majd)

2017 december 17, vasárnap

És még egy kis idegesség így ünnepek előttre

Reggel azt terveztem, hogy tovább fogok pihenni, de a terv csak terv maradt, mert Helga felkelt 7 után. Pedig 10-ig ébren voltak a tesóval. Ember tervez...
A következő hét az utolsó az évben és ilyenkor az lenne a jó, ha már semmi nem történne. Csak a szokásos ajándék utáni loholás, hangolódás az ünnepre (amihez változatlanul nincs kedvem). Ennek ellenére jövő hétre még hátra van Nelli szakszolgálati vizsgálata, a diagnózis, ami majd megadja az alaphangulatot az egésznek. Jobb lett volna ez januárban, de nem kívánságműsor ez.
És még lesz fellépés Helgának, sulis karácsonyi banzáj, meg még nekem is van pár köröm, szóval nyüzsgő és húzós lesz a jövő hét.
A lányok leadták a listát, van itt minden a kifestőtől kezdve a világító szarvú unkornison át a babákig, hogy mi lesz végül a fa alatt, menet közben kiderül.
És már mind nagyon várjuk, hogy ne kelljen hajnalban kelni.
A tegnapi napunk amúgy tök jó lett volna, itt volt az egyik kis unokatesójuk. Örömmel várták a lányok a találkozást. De ugye tesóm hozta a formát és cirkuszt rendezett, meg a sógorom is. Így a hangulat meg lett mérgezve. És ezek fényében egyáltalán nem várom a karácsonyi kötelező jópofizásos vacsorát.
Minek egyáltalán összecsődülni, ha nem bírjuk egymást? És minek ajándékokra költeni, ha nem bírjuk elviselni a másikat? Nem csak egy nap kellene a fúrkálódást félrerakni, így kellene élni egész évben. Úgy lenne értelme ezeknek a karácsonyi dolgoknak.
Jövőhétre kérek sok pozitiv energiát, bőven lesz szükségem lesz rá!!!

2017 december 11, hétfő

Hó...de minek?!

Tegnap este és egész éjjel esett, így reggelre egy kisebb mennyiségű hó fogadott bennünket. A lányok örültek, én kevésbé.
Elő kellett keresnem az overálokat, amiket ők is, én is utálunk. Ráadásul Helga menetrendszerint bent felejti a suliban.
A bakancsom meg marhára csúszik, de legalább nem ázik át. Ez is valami, nemde?
A szokott időben indultunk el, de hiába, mert a busz, nem jött. Balázs egy kicsit ott maradt velünk, de neki is mennie kellett, így hármasban vártunk tovább. És csak vártunk. Vártunk negyed órát, de semmi. Hihetetlen, hogy leesik pár centi hó és a buszok máris kimaradnak! Mi lesz, ha majd több tíz centi vastagon lesz, úgy mint év elején, ha már most eluralkodik a káosz.
Nem túl lelkesen kibaktattunk a másik buszmegállóba és rövidesen jött egy busz (amin nem volt fűtés) és először Helga, aztán Nelli jutott be a suliba. Igaz, késéssel, de 8-ra minden rendeződni látszott.
Remélem, holnap már jön a megszokott busz. A hó már most olvad, borítékolhatóan hátközépig vizes lesz mindenki :S
Persze, majd karácsonykor hiába várjuk a havat, amikor kellene nem lesz, fogadjunk.
Tegnap még lenéztünk a karácsonyi vásárba. Sötétedés után mentünk, hogy a lányok láthassák a fényeket. Tetszett nekik, de nem sokáig voltunk, mert hideg volt és lefagyott a kezünk.
A héten rá kellene szánnom magam a karácsonyi vásárlásokra is. Még mindig semmi kedvem és energiám rá, de muszáj lesz.

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.

2017 október 19, csütörtök

Megoldás

Ami a mi esetünkben persze nem az egyszerűbb út. Kiokoskodtam, hogy egy hamarabbi járattal kell menni, ami ráadásul máshonnan is indul. Ez nekem 20, a gyerekeknek 10 perccel hamarabbi kelést jelent. De így olyan 95%, hogy elérjük a csatlakozást és Nelli sem késik a suliból.
Előnyei:
- Nincs elkésés (ami a legfontosabb)
- Nincs tömeg
- Van ülőhelyünk
- Balázs ki tud minket kísérni a buszmegbe (sőt, olykor még 1-1 megállót tud is velünk jönni)
- Minden reggel négyesben tudunk elindulni és még egy kávé is belefér
- Nem kell lesni a gyerekgyűlölőt és a a sok ráérős öreglányt, akik (már 7 előtt mennek a boltba banyatankkal), a képembe vigyorognak, hogy jajj, de cukik a gyerekek, a hátam mögött meg magyaráznak, hogy hangosak, neveletlenek stb.
Hátrányok:
- Korábbi kelés
- Még sötétben indulunk
- Többet kell gyalogolni, mint a másik busznál
Azért jóval több az előny, mint a hátrány és ezt kell nézni. Lehet, hogy végleg ennél a járatnál maradunk, még nem tudom, most mindenesetre egy darabig biztos ezzel megyünk, mert a másik folyamatosan 10-15 perceket késik.
A héten amúgy nem sok érdekes történt, Nelli sajna beszerzett pár fekete pontot, amit marhára nem fogadtam örömmel, főleg úgy, hogy még tudta is a tananyagot. Akartam kérdezni erről a tanárt, de a héten már szabadságon van.
Helgával elvileg minden oké, fellép majd a versmondón valamikor jövő héten elvileg, a verset már tudja, csak gyakorolnia kell.
A korán keléstől mindannyian fáradtak vagyunk, a gyereke hisztisek is, én meg van, hogy már hajnali 4-től, fél 5-től csak forgolódok és mikor kelni kell fél 6-kor, tiszta zombi vagyok :(
De holnap már péntek és háromnapos ünnep! Annyira nem vagyok képben, hogy ha nem mondta volna senki, hát tuti nem tűnt volna fel.

2017 október 12, csütörtök

A nap, mikor inkább ágyban kellett volna maradni :(

Éjszaka Helga keltett, hogy fáj a hasa. Valószínűleg a lencsefőzeléktől, amit bár imád, de általában, megviseli a gyomrát. Volt egy fél órás közjátékunk, de aztán jobb lett neki és aludt tovább.
Reggel elaludtunk, nem nagyon, de húsz perces késésben voltunk. Mindegy, mert a busz negyed órát késett és így nem értük el a csatlakozást. Nelli becsöngetés után ért be, sírva. Be kellett kísérni a terembe, ahol már ugye folyt az óra, ő sírt, én magyarázkodtam, az összes gyerek bámult minket. Szuper volt.
Rettenetesen utálom a tömegközlekedést!!!!!Főleg úgy, hogy most valami felújítások vannak városszerte és egyszerűen lebénul a forgalom. És már most látom, hogy ez így nem fog menni, szóval nem tudom, mi legyen. Még 2-3 hét, mire a közlekedés úgy-ahogy helyre áll. Addig nem lehet ezt az elkésősdit játszani. Viszont ennél hamarabb sem akarom kelteni a lányokat, mert így is baromi korán kelnek és dögfáradtak hét vége felé. Nem szeretném, ha a tanulányuk látná kárát, Nelli így is borotvaélen táncol sok tárgyból. A héten is beszerzett már egy fekete pontot, de beszéltem egy másik kislány anyukájával és náluk is ugyanez a szitu.
Szóval fő a fejem, kitől és hogyan kérhetnék némi segítséget, hogy esetleg mindkét gyerekem beérjen 8 órára. Lett volna egy ismerőse a szüleimnek, egy fiatal, munka nélküli lány, de kiderült, hogy ő sem tudja vállalni, mert már egy rokona gyerekét viszi reggelenként, egy másik ismerős meg most tudta meg, hogy babát vár, szóval ez a hajó is elment. Lehet, hogy apumat kell megkérni, de ettől előre félek, nem tudom, hogy mit szól hozzá. De ha Nelli még egyszer elkésik, kénytelen leszek ehhez folyamodni. Nincs más lehetőség.

2017 szeptember 27, szerda

Hármacskán

Balázs hétfő óta jó pár megyével odébb dolgozik. Leghamarabb szombat körül jön haza. De remélem, már nem kell jövő héten vissza mennie.
Amúgy még mindig beteg, szóval ha nem javul a héten, elküldöm dokihoz és nincs apelláta!
Így vagyunk most hármasban, lassabban telik az idő, egyhangú minden. És főleg az esték furák, így az apjuk nélkül, de hát ez van, ezt kell szeretni.
Itt vannak a hidegek, fázunk, lassan be kell kapcsolni a fűtést.
Főleg, mert Helga hétvégén kicsit lerobbant, kis nátha, hőemelkedés, köhögés, de két nap alatt kikúráltam, így ment suliba. Mondjuk, most már kifejezetten unja, többször érdeklődik az őszi szünet idejéről.
Nelli valamivel szívesebben megy, a héten az osztály a parkban tartja az egyik tesióráját és izgalommal tekint előre.
A legjobb aranyköpés a héten eddig tőle származik.
Lefekvés előtt az időjárásról beszélgettünk a gyerekekkel. Helga elmondta, hogy ő legjobban azt szereti, ha szépen süt a nap.
Mire Nelli: én meg azt szeretem mikor a felhő ELVAKARJA a napot!
:D :D :D
Amúgy ma egy barátnőmmel lett volna találkozóm, segíteni kellett volna neki hivatalos ügyekben, amikben én sem vagyok túl nagy ász, de ő aztán főleg nem. Már eleve nem jól indult, mert fél 8-kor ébredt, mikor a találkozó 8-ra volt megbeszélve. A négy oldalas hivatalos irat, amit ki kellett volna töltenie, naná hogy a fasorban sem volt, sőt nem is találta. Mondtam neki, hogy rendezzen el mindent, nekem is van 1-2 dolgom, és 9-kor a megbeszélt helyen. Fél 10-ig szobroztam ott, nem jött. Hívtam, de nem vette fel, ehelyett random visszahívós sms-eket küldözgett, de hiába hívtam, az eredménytelen volt. Remélem, minden rendben van vele és csak valami fontos közbejött (neki is van kisgyereke, kettő is, szóval tudom, hogy bármikor-bármi beüthet).