az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 május 7, szombat

Az új családtag egy mikró és minden más

Tegnap elsuhant mellettem egy motor és egy másodpercre szomorú lettem, mivel eszembe jutott a fiatal korom, amikor Balázs, meg én mindenféle koncertre, fesztiválra mentünk. Na jó, leginkább koncertre, az igazi nagy sátras ottalvós fesztiválozásból egy darab volt, de az emberemnek annyira betett, hogy azóta sem hajlandó ilyenen részt venni.
Én egy-két napra azért elmennék talán...Na, majd egyszer...
Amúgy a hét nagyjából eseménytelenül telt, tegnap voltam Helga fogadó óráján, szerencsére nem kaptam negatívumot, aminek igencsak örültem, mert itthon megint kissé túlpörög és verekszik :/ Mennek kirándulni jövőhéten, örül neki, várja már.
Nelli is jól van, ha minden igaz, két héten belül végre túlesünk a vizsgálaton és végre az iskoláztatási dolog is rendezve lesz. Hihetetlen, hogy mindjárt év vége és elballag az oviból. Előre szomorú vagyok, imádta ezt az ovit és én is elégedett voltam, nagyon törődtek a gyerekkel, sok szépet és jót kapott ott. Az iskola az már más lesz tudom, ott már nincs kec-mec, meg babusgatás. De remélem megtalálja a helyét, csakúgy mint Helga.
Ja, neki tegnap fülfájása volt. Este 7 körül szólt, hogy fáj a füle. Nem sokkal később sírni is kezdett, szóval hezitáltam, mi legyen, vigyük ügyeletre, de onnan úgyis a fül-orr-gégészetre küldenék, volt már fülgyulladása kétszer is ovis korában. Szóval adtam neki fájdalomcsillapítót és meleg sót raktam a fülére, hálistennek használt, mert utána elmúlt a fájdalma. Remélem, nem is jön elő ismét.
A mikrónk meg tegnap végleg beadta a kulcsot. Már hetek óta vacakol, égett szagot áraszt és idő kérdése volt csak, hogy elromlik. Na hát tegnap elkezdett szikrázni és annyi volt neki. Ma vettünk egy másikat, addig meg gázon melegítgettük, de el vagyunk már kényelmesedve, hiányzott a mikró. Reggel automatikusan indultam a mikró felé a kezemben a kávémmal, csak utána esett le, hogy ez nem fog menni :P
Szóval itt az új készülék, és gyönyörű :) :) Régóta terveztük, már hogy lecseréljük a régit, amit még anno 5-6 éve használtan kaptunk valahonnan, de mivel működött, nem siettük el, hát most oka is volt a cserének. Én örülök neki az biztos.

2016 április 1, péntek

Hiszti hegyek, jó eredmények

Ez a reggel egész jól indult volna, ha Nelli nem kezd egy orbitális nagy hisztibe fogalmam sincs miért. Talán nem volt kedve felkelni, vagy oviba menni (bár ezt kétlem, mert szereti), de nem akart felöltözni, csak ült ott és nézett maga elé, aztán meg neki állt ordítani.
Isteni volt és fel is mérgesített. Valamivel később, úgy fél óra múlva, abba hagyta és sikerült ráimádkoznom a ruhákat, de a hangulatomnak annyi.
Az oviba vezető úton próbáltam a lelkére hatni, hogy nem szükségesek ezek a hisztik, meg lehet beszélni normálisan is, ebben ő is egyetértett, de szerintem mindenki tudja, milyen az ha ilyen rosszkedvvel válik el a gyerekétől. Már most azt várom, mikor mehetek érte.
Nem tudom tényleg, mi történt az eddig viszonylag könnyen kezelhető kislányommal, de az utóbbi hetekben elég gyakoriak ezek a kiborulások, eddig főleg esténként, de most beújított ezzel a reggeliel.
Remélem csak átmeneti. Nem nagyon tudom kezelni.
Lehet, hogy feszült a suli miatt, amiről még mindig nem tudok semmi újat írni. Összefutottam pár napja egy ismerős anyukával, ő a körzetis suliba íratja a gyerekét és április közepén van a beíratás. Mi meg még sehol sem tartunk. De ez nem az én hibám, titokban abban reménykedem, hátha azért ez a késlekedés, mert mégiscsak indul a logopédiai osztály. De nem élem bele magam, nehogy aztán pofára essek.
Helga szerencsére most annyira nincs rossz passzban. Sőt, nem rég voltunk a kétévente esedékes képességfelmérésen és olyan jól teljesített, hogy a vizsgálatot végző nő, megkérdezte, nem akarjuk e normál suliba íratni.
Az apjával egyszerre vágtuk rá, hogy egyelőre nem. Mert az oké, hogy a teszten jól szerepelt, okos és ügyes és tündéri volt, de mi a szülei azért többet vagyunk vele és tudjuk, hogy nem mindig ilyen tünemény, vannak furcsa dolgai, a tömeget pl. nem szereti, agresszívvá válik és ez lehet hogy  hátrányára válna mondjuk egy 25 fős osztályban.

A másik ok, pedig a rossz tapasztalat, egyszer már átírattuk normál oviba, mert a módszertanis ovónője, meg más szakemberek ezt javsasolták. Mi meg a legjobbat akartuk Helgusnak és bele mentünk. A dolog rettenetesen sült el, a körzetis ovi egy teherként tekintett a gyerekre, akit kötelező felvenni, de ugye SNI-s és úgy mentek neki, hogy csak a gond lesz vele. Finoman szólva is katasztrófa volt, az óvónők hozzá állása, meg a gyerek ebből fakadó reakciója is. Szerencsére visszakerült a régi ovijába, de sokáig tartott, míg újra a régi önmaga lett. Na, mi akkor megfogadtuk, hogy csak magunkra hallgatunk, ezért hát ha lehet, ezt a normál iskolába való átíratás hanyagolnánk még pár évig. Talán ha nagyobb lesz már jobban alkalmazkodik az ilyen dolgokhoz, de most még korai lenne. Így marad ahol van és ott van a legjobb helyen.
Hát most így vagyunk, kezdtem örülni a jó időnek, erre elment a napsütés. Hétvégére meg Balázs mindkét napra vállalt munkát, szerintem ha rossz idő lesz, hosszú hétvége elég nézünk :/

2016 március 16, szerda

Ami eddig történt VI. rész Balázs másik családja

(Na, végre eljutok idáig is, hogy a múlt beli dolgokról írhassak)
Már írtam valamikor a napló írásának kezdetén, hogy Balázs már volt nős és van is egy fia, Máté.
Én még sosem láttam a srácot, szóval véleményem konkrétan nincs róla, amiket most leírok, azt mind Balázs elmondásából tudom.
Szóval Balázs kint dolgozott külföldön, gyűjtött a valamikori esküvőjére. A barátnője Zsanett itt maradt Magyarországon, távkapcsolatban éltek, Balázs ahogy tudott hazajött néha. Aztán a csaj közölte, hogy gyereket vár, de csak akkor tartja meg, ha Balázs végleg hazajön külföldről és el is veszi feleségül, még a baba érkezése előtt.Balázs persze így is tett, hiszen valamikor lett volna esküvő, meg gyerek, csak nem ilyen sorrendben és nem ilyen gyorsan. De hát ember tervez ugye...
Az esküvőt szerényen, kevés vendéggel 1996 tavaszán tartották meg és július 27.-én megszületett Máté. Nagy volt az öröm, egy ideig a csaj apjánál laktak, aztán átköltöztek Balázs anyósához falura. Balázs dolgozott, a csaj, meg az anyjával nevelte a gyereket. Ahogy elmondta, neki csak a kenyérkereső szerepe jutott, a csaj és az anyós mindent megcsinált és bele szólást sem nagyon engedett a gyerek nevelésbe. Szigorúan fogták (nem csak a gyereket, hanem Balázs is, ami fura, mert ahogy én ismerem őt, nem jellemző rá, hogy be lehetne szabályozni), csak a munka, olykor egy-egy üveg sör, de a csaj nagyon nem szerette ezt és nem is hagyta. Ennek ellenére el voltak egy darabig. A házasság akkor kezdett el megromlani, mikor Zsanett megunta az otthon létet és elment dolgozni egy helyi kocsmába. Na itt össze is jött a főnökével és utána már nem akart Balázs felesége lenni, hanem ezzel a másik fickóval szándékozott új életet kezdeni. Jött a sok vita, békéltetők eredménytelenül, majd válóper. Balázs vissza jött a városba, új életet kezdett és igyekezett a történtek ellenére is a fiával kapcsolatot tartani. Nem tudom pontosan miért (Balázs ezt nem taglalt), de mégsem jött össze a dolog hosszabb távon, mert 2005 óta  nem látta a fiát és nagyon ritkán (évente max. 2-szer) beszélnek telefonon. Én mondtam neki, hogy érdeklődjön Máté iránt sűrűbben, meg fizesse rendesen a gyerektartást, de nem sok beleszólásom volt, mert nem az én dolgom. Olykor volt vita ebből az egész családosdiból, mert néha Balázs úgy emlegette a volt asszonyt, mint valami etalont, a tökéletességet, akinél szebb-jobb nemigen létezik a földön és ez nem esett ám jól.
A fiú idén lesz húsz éves, láttam facebookon, szimpinek látszik és hasonlít az apjára. Láttam az anyukát is, aki miután összejött a kocsmai főnökével hozzá is ment, született egy lányuk, majd nem olyan rég elváltak és egy újabb férfivel kötött házasságot, el is költöztek pár megyével arréb és ebből az új kapcsolatból eegy kisfiú született, nem is olyan régen, kb. 3 éve.
Talán ha Balázs kicsit jobban igyekszik, még most is jó és szoros viszonyt ápolhatna a fiával, most már azt hiszem késő, hiszen a srác nagyjából felnőtt és köszöni, de bőven elég neki az évi 1-2 felszínes öt perces telefon a szülinapján, vagy karácsonykor.
Szívből remélem, hogy Balázst valamilyen szinten kárpótolják a közös gyerekeink.

2015 október 23, péntek

Ami eddig történt V. rész tanulságok kapcsolatokról

A gyerekek dolgai azért sok mindent megváltoztattak a szemléletemben is. És szereztem néhány tapasztalatot, amik közül volt jó és kevésbé jó.
A barátok mindig fontosak voltak számomra és jó tudni, hogy még mindig van pár ember, akiket barátomnak mondhatok. Sajnos többen elpártoltak az idők során ilyen-olyan okokból.
Volt anyuka, akinek semmi gondja nem volt, amíg Helga diagnózisát nem említettem neki, akkor hirtelen nem lett ideje velünk találkozni, sőt törölt az ismerősei közül is, mintha legalábbis az enyhe értelmi fogyatékosság ragályos lenne az ő gyermekére nézve :/ Eleinte bosszantott, vagyis rosszul esett, de aztán rájöttem, hogy nincs is szükségem ilyen emberekre, az ilyen egyének magukról állítanak ki bizonyítványt számomra.
Emaileztem pár jó fej anyukával évekig, aztán végül mindegyik eltűnt. Ennek semmi köze nem volt a lányok dolgaihoz, egyszerűen ők így látták jónak. Egyikük elvált, új életet kezdett új pasival és ahogy megírta egyszer egy rövid emailben, teljesen lezárta a múltját.
Volt olyan, aki egyszer csak nem írt többet, az emailcíme is megszűnt, fogalmam sincs miért döntött így.
A másik anyuka (na őt igazán sajnálom,hogy már nem írkálunk,sok tanácsot kaptam tőle és bírtam is) szintén elvált és szült még két babát, aztán elköltözött és gondolom meglett az ottani baráti köre, nem érezte magányosnak magát és ezért nem jelentkezik, vagyis évente 1-2-szer azért rám ír.
Jelenleg egy anyukával levelezek, két-háromhavi szinten, ő nagyon aranyos, kár hogy elég messze lakik.
Helga ovijában is össze-össze jártunk egy anyukával, de aztán valahogy ez a vonal is megszakadt, néha az utcán találkozom vele, de csak köszönünk.
Azért itt van nekem a régi jó barátnőm, akivel vagy 19 éve töretlen a barátságunk,neki is van gyereke,meg amúgy is sok közös van bennünk. Ő az, aki tud a gyerekek állapotáról, neki bármit el is lehet mondani. Olyan igazi jó barátnő, aki ritka.
Egy-két gyerektelen barátnőm is van, de velük szerintem felületes a barátságunk (ha lehet egyáltalán barátságot írni), az egyik lány az a fajta, akinek nincs gyereke, nem is tervez, de nekem mindig megmondja a tuti gyereknevelési módszereket, a másik csajszi legfontosabb problémája pedig a hektikus magánélete, vele meg erről lehet csak beszélni. Ettől eltekintve jó, hogy részei az életemnek.
Egy biztos, barátokra, jó ismerősökre mindig szükség van.


2015 október 15, csütörtök

Ami eddig történt IV. rész és újabb gondok

A diagnózis hivatalossá válása után az egész család számára egy új időszámítás vette kezdetét. Akik ilyesmiben vannak benne, azoknak nem kell magyarázni milyen érzés ez.
Mindenki máshogy igyekezett feldolgozni a tényt. Párom homokba dugta a fejét, anyum összeroppant, mamám fel sem fogta (mai napig úgy véli a gyereknek semmi baja). Én is kiborultam, hiszen ki tervezi úgy az életét, hogy sajátos nevelési igényű gyermeke lesz ? Szerintem senki, mindenki egészséges gyereket tervez. De ez így alakult, valamilyen szinten el kellett fogadnunk és tovább élni az életünket, valamint Helga számára mindent biztosítani.
Az ovit is elkezdte, ahogy betöltötte a hármat. Kicsit aggódtam, hogy fogadja majd a hirtelen jött változásokat, hogy nem velem tölti a napjait, de első naptól kezdve szívesen ment és az ottani fejlesztés csodát tett vele, mert hónapokon belül megszólalt, majd 4 évesen szobatiszta lett.
Kezdtünk fellélegezni és úgy gondolni, itt már nagy gond nem lehet. Helga kicsit lassúcska, sajátos nevelési igényű, de a körülményekhez képest szépen teljesít.
És nagyjából ez volt a jellemző Nellire is, hamar felállt, hamar el kezdett járni, de a beszéd neki sem akart beindulni. Gondoltam, azért nem,mert ugye a tesótól nem volt lehetősége eltanulnia, de majd ha oviba kerül megered a nyelve.
A közeli oviban kezdett amikor betöltötte a három évet. És mi vártuk hogy ő is elkezdjen beszélni egyik napról a másikra, mint a nővére.
Csak vártunk és vártunk...De kb. 10-15 szó volt az, amit mondott. A logopédus már félévkor jelezte, hogy logopédiai oviban lenne a helye, de én ezt nem akartam. Voltunk vizsgálaton, kapott szakvéleményt a logopédiai ovira. Kaptunk év végéig haladékot és én bíztam benne, hogy csak beindul a beszéd, de ez nem történt meg.
Így tehát a kislány a következő évet a logopédiai oviban kezdte. Mondanom, illetve írom  sem kell, hogy ez mennyire megviselt lelkileg. Nehezen nyugodtam bele, hogy van egy értelmi és egy beszédfogyatékos gyermekem.
Szerencsére a logopédiai ovi mégiscsak egy szuper döntés volt, mert Nelli beszéde ha nem is gyorsan, de elkezdett fejlődni és egyre több mindent, egyre érthetőbben mondott ki.
Mára pedig a kislányom, aki annak idején alig-alig beszélt, egy kis dumaláda.

2015 szeptember 27, vasárnap

Ami eddig történt III. rész gondok

A kis korkülönbségnek köszönhetően pörögtek a napjaink rendesen, ráadásul párom nem is a városban, hanem messze, az ország túl felében vállalt akkoriban munkát, hétvégente láthattam csak.
Míg Helga jó alvó volt már a kezdetektől, Nellire ez egyáltalán nem volt jellemző, őt sikerült egész sokáig szoptatni, 8 hós koráig egy kis tápszeres kiegészítés mellett, szinte csak anyatejet kapott.
Ennek meg is volt az ára, nagyon sokat kelt, nyilván nem volt elég neki a tej, de ha evett, akkor sem tudtam vissza tenni az ágyba, órákig kézben aludt, aztán mire letettem, kelt a tesó is. Elég rendesen lezombultam. :P
Aztán persze ezek a nehéz időszakok is elmúltak. Lebonyolítottunk egy költözést és minden tuti lett volna.
De Helga fejlődésében lassulást tapasztaltam. Eleve későn, 15-16 hósan kezdett el járni, de ezt anno betudtuk annak, hogy ahol akkor laktunk egy szobában nem volt elég tere,mikor új helyre mentünk lakni, egy héten belül elindult.
A beszéd viszont egyáltalán nem indult meg és fura szokásai is lettem. Elkezdtem aggódni, vittem háziorvoshoz, védőnőhöz, de mind csak nyugtatgattak, hogy majd behozza.
Javasoltak neki közösséget, de mivel én otthon voltam a hugival, még a fizetős bölcsibe sem vették fel, így nem tudtam mit tenni, bíztam benne, hogy csak ugyan a szakembereknek lesz igazuk és egyszer csak beindul a beszéd, eltűnnek a fura viselkedések.
Amit tudtam, megtettem, bár igazából sokszor falakba ütköztem. Ajánlották a logopédiát, beszédindítást. A hölgy megnézte a gyereket, próbálta beszéltetni sikertelenül. Majd egy óra múlva adott egy másik időpontot, amit aztán a megjelenés napján családi okokra hivatkozva lemondott, ígérte hogy egy új időponttal jelentkezik, de ezt máig nem tette meg :/
Jártunk egy másik logopédusnál is, ő valamivel készségesebben állt a dolgokhoz, igaz itt is csak összvissz 2-3 alkalommal voltunk, ő a közösséget ajánlotta, így ismét ezirányban próbáltunk valamit elérni.
Akkor már lassan az ovi lett volna időszerű, de a lányka még nem volt szobatiszta és így esélytelen volt a dolog. A fura dolgai és a beszéd el nem indulása miatt akkor már tanácsolták nekünk hogy írassuk módszertani intézménybe. Igenám, de ahhoz szakvélemény kellett, így Balázzsal meg hánytuk-vetettük a dolgot és mivel már mi is szerettük volna tudni mi a helyzet (bár milyen szomorú is az), elvittük Helgát egy gyermekpszichiáterhez vizsgálatra.
Diagnózis:enyhe értelmi fogyatékosság.
Ez volt 2010 nyarán és azóta egy új élet kezdődött számunkra, hiszen amit eddig csak gondoltunk, amitől féltünk, bekövetkezett.
A dolgoknak persze itt még messze nem volt vége...

2015 szeptember 23, szerda

Ami eddig történt II. rész Nelli

2008. októberében kiderült, jön a kistesó. Egyelőre nem terveztünk még újabb babát, de persze nagyon örültünk ennek és izgatottan vártuk az új jövevény érkezését nyárra, egészen pontosan június 26.-ra. Közben elköltöztünk egy másik helyre, hogy legyen elég tér a két picurnak.Terveztünk, várakoztunk.
Balázs fiút akart a leányzó után (igaz, neki a házasságából már van egy fia, de sajnos nem igazán tartják a kapcsolatot, erről majd később), nekem meg igazából mindegy volt, csak egészséges legyen, így abban állapodtunk meg, hogy meg sem kérdezzük a nemét az UH-n.
Sajnos volt egy pár napos kórházi bentlétem, mert begörcsölt a vesém, de ettől eltekintve minden jól alakult.
2009.06.21.-én, a 39 hét és 2 napon reggel 08:20-kor megszületett a család legfiatalabb tagja, egy újabb leányzó, aki a Nelli nevet kapta, 3250 gramm és 55 centi volt.
Ezzel megkezdődött az új életünk négyesben.

2015 szeptember 19, szombat

Ami eddig történt I. rész Helga

Párommal jó pár éve együtt vagyunk, voltak jobb és rosszabb periódusaink kapcsolatunk során, de hát ezzel szerintem mindenki így van. Néha nehezen toleráljuk egymást, sokszor más fontos neki és más nekem. De a gyerekeinket mind a ketten nagyon szeretjük.
2007 év elején tudtam meg, hogy babát várok és ennek nagyon örültem, mert már úgy egy éve ez volt a vágyam. A várandósságom nagyjából probléma mentes volt, A 32 hetes UH-n kiderült, hogy kislányt várunk és elkezdődött a név ötletelés. Nehezen ment, mert ahogy az lenni szokott, ami nekem tetszett, Balázsnak nem jött be és fordítva. Neki már régebb óta tetszett a Helga név, én nem kifejezetten rajongtam érte, bár hozzá teszem, nem is a névvel volt problémám, hanem hogy társítottam hozzá a tulajdonosát, ismertem egy Helgát, aki elég könnyű vérű, rossz hírű lány volt, talán ezért voltam kissé negatív a név irányában. De végül is megbékéltem ezzel és félre raktam az ilyen irányú gondolataimat.
A baba 2007.09.07.-én a 39 héten jött a világra, vagyis két időpontom volt, a 12 heti UH-ig 09.07. szerepelt, mint kiírás dátuma, aztán megváltoztatták ezt, mert kisebbnek mérték a picit, így 2007.09.14. lett ezután a dátum.
A CTG-m viszont rossz volt és hiába ittam meg egy kávét és lépcsőztem négy emeletet, akkor  sem változott, így a doki jobbnak látta megindítani a szülést.
Reggel 9-re mentem és a leányzó este fél 6-ra lett meg, 2850 grammal és 51 centivel.
Ezek után boldog időszakok jöttek, Helga 5 hós kora után végigaludta az éjszakát, sajnos a szoptatás nem igazán sikerült, így elég hamar pár hetes korától tápszert is kapott, aztán végleg leszokott az anyatejről.