az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.

2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 október 25, szerda

Mindig közbejön valami váratlan

Éljük a napokat, megyünk a jóval korábbi busszal, futunk versenyt az idővel, csak ennyi. Közben meg bejött ez a kutya hideg, azt hiszem holnaptól vastagabb kabátot adok a gyerekekre, meg jómagam is előveszem a szekrény mélyén lapuló kabátomat.
És penészedünk. Nem kicsit. Úgy két hete kezdődött, addig semmi nem volt, most meg napról-napra új penészfolt jelenik meg a lakásban. (írtam már, hogy mennyire utálok itt lakni?!)
Hálistennek, csak az előszobában van, de ez is idegesít. Egészségtelen és ronda. Hozzáteszem, a szekrények is penészednek, vagyis a szekrényben lévő ruhák, szinte mindet mosni kell, ahogy kiveszem őket. Említettem Balázsnak a penészt, de nem sok erőfeszítést tett ezidáig. Amúgy megint utálatos és sokat haverozik, nem vagyok vele elégedett.
És szegény Nellit is érte egy váratlan és szomorú dolog. Egyik kis barátja, hirtelen másik suliba ment. Annyira hirtelen, hogy pénteken még együtt mentek be vele, aztán a hosszú hétvége után nem jött suliba. Nelli szomorúan említette, hogy másik iskolába íratták a szülei, de azt hittem, csak ő gondolja ezt, és a kislány beteg lett. De ma összefutottam az anyukával, ő megerősítette ezt a szomorú hírt. Sok szempontból jobb nekik az a suli, már régóta ért bennük a változtatás gondolata, csak nem mondták, amíg nem lett biztos. Hát én nagyon sajnálom, és Nelli is. Vannak még barátnői a suliban, de ez a kislány állt hozzá a legközelebb. Remélem, a kapcsolatuk, a barátságuk nem szakad meg és nyáron esetleg összefuthatnak.
Helgának talán versmondója lesz a héten, de pontosat nem tudok én sem, velem nem közöltek semmit. Mindenesetre jó lenne tudni.
És lesz teknősünk is. Hétvégén érkezik. Elég váratlanul ért, a gyerekek még nem is tudják. Hogy őszinte legyek, még én sem tudok sok mindent. Azt sem, hogy hova rakom, mert hely az nem igazán van. De majd csak kiokoskodunk valamit.
Este, lefekvéskor, azért próbáltam elővezetni a témát. Mondtam a csajoknak, hogy valaki majd jön hozzájuk hétvégén. Persze beindult a találgatás. Jókat mondtak.
Én:- Majd lesz egy látogatónk hétvégén.
Nelli:- És fiú vagy lány?
Én:- Fiú. (állítólag az állat hímnemű).
Helga:- Justin Bieber?
MIVAN????Őt be sem engedném :D
Én:- Nem, nem hinném, hogy ő lenne.
Nelli:- És az anyukájával jön?
Én: - Nem, egyedül.
Helga:- Itt lakik a házban?
Én:- Nem.
Helga: - És milyen pólója lesz, pókemberes, vagy supermenes?
Uhhh...
Én:- Szerintem nem lesz pólója.
Nelli:- Akkor ruha nélkül jön?
Én:- Azért valami csak lesz rajta.
Nelli:- És mikor fog hazamenni?
Én:- Nem biztos, hogy haza megy. Egyhamar legalábbis nem hiszem.
Nelli:- Jó, de az én ágyamban nem alszik...
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak és szerintem nem jöttek rá. Kíváncsi leszek, mit szólnak, ha meglátják majd.

2017 október 19, csütörtök

Megoldás

Ami a mi esetünkben persze nem az egyszerűbb út. Kiokoskodtam, hogy egy hamarabbi járattal kell menni, ami ráadásul máshonnan is indul. Ez nekem 20, a gyerekeknek 10 perccel hamarabbi kelést jelent. De így olyan 95%, hogy elérjük a csatlakozást és Nelli sem késik a suliból.
Előnyei:
- Nincs elkésés (ami a legfontosabb)
- Nincs tömeg
- Van ülőhelyünk
- Balázs ki tud minket kísérni a buszmegbe (sőt, olykor még 1-1 megállót tud is velünk jönni)
- Minden reggel négyesben tudunk elindulni és még egy kávé is belefér
- Nem kell lesni a gyerekgyűlölőt és a a sok ráérős öreglányt, akik (már 7 előtt mennek a boltba banyatankkal), a képembe vigyorognak, hogy jajj, de cukik a gyerekek, a hátam mögött meg magyaráznak, hogy hangosak, neveletlenek stb.
Hátrányok:
- Korábbi kelés
- Még sötétben indulunk
- Többet kell gyalogolni, mint a másik busznál
Azért jóval több az előny, mint a hátrány és ezt kell nézni. Lehet, hogy végleg ennél a járatnál maradunk, még nem tudom, most mindenesetre egy darabig biztos ezzel megyünk, mert a másik folyamatosan 10-15 perceket késik.
A héten amúgy nem sok érdekes történt, Nelli sajna beszerzett pár fekete pontot, amit marhára nem fogadtam örömmel, főleg úgy, hogy még tudta is a tananyagot. Akartam kérdezni erről a tanárt, de a héten már szabadságon van.
Helgával elvileg minden oké, fellép majd a versmondón valamikor jövő héten elvileg, a verset már tudja, csak gyakorolnia kell.
A korán keléstől mindannyian fáradtak vagyunk, a gyereke hisztisek is, én meg van, hogy már hajnali 4-től, fél 5-től csak forgolódok és mikor kelni kell fél 6-kor, tiszta zombi vagyok :(
De holnap már péntek és háromnapos ünnep! Annyira nem vagyok képben, hogy ha nem mondta volna senki, hát tuti nem tűnt volna fel.

2017 október 12, csütörtök

A nap, mikor inkább ágyban kellett volna maradni :(

Éjszaka Helga keltett, hogy fáj a hasa. Valószínűleg a lencsefőzeléktől, amit bár imád, de általában, megviseli a gyomrát. Volt egy fél órás közjátékunk, de aztán jobb lett neki és aludt tovább.
Reggel elaludtunk, nem nagyon, de húsz perces késésben voltunk. Mindegy, mert a busz negyed órát késett és így nem értük el a csatlakozást. Nelli becsöngetés után ért be, sírva. Be kellett kísérni a terembe, ahol már ugye folyt az óra, ő sírt, én magyarázkodtam, az összes gyerek bámult minket. Szuper volt.
Rettenetesen utálom a tömegközlekedést!!!!!Főleg úgy, hogy most valami felújítások vannak városszerte és egyszerűen lebénul a forgalom. És már most látom, hogy ez így nem fog menni, szóval nem tudom, mi legyen. Még 2-3 hét, mire a közlekedés úgy-ahogy helyre áll. Addig nem lehet ezt az elkésősdit játszani. Viszont ennél hamarabb sem akarom kelteni a lányokat, mert így is baromi korán kelnek és dögfáradtak hét vége felé. Nem szeretném, ha a tanulányuk látná kárát, Nelli így is borotvaélen táncol sok tárgyból. A héten is beszerzett már egy fekete pontot, de beszéltem egy másik kislány anyukájával és náluk is ugyanez a szitu.
Szóval fő a fejem, kitől és hogyan kérhetnék némi segítséget, hogy esetleg mindkét gyerekem beérjen 8 órára. Lett volna egy ismerőse a szüleimnek, egy fiatal, munka nélküli lány, de kiderült, hogy ő sem tudja vállalni, mert már egy rokona gyerekét viszi reggelenként, egy másik ismerős meg most tudta meg, hogy babát vár, szóval ez a hajó is elment. Lehet, hogy apumat kell megkérni, de ettől előre félek, nem tudom, hogy mit szól hozzá. De ha Nelli még egyszer elkésik, kénytelen leszek ehhez folyamodni. Nincs más lehetőség.

2017 október 7, szombat

Lebetegedve :(

Balázs múlt hét szombattól itthon van, így helyre állt a családi egyensúly :D Viszont sikerült lebetegdni a família háromnegyedének. Balázs már hetek óta köhög, taknyol. Helga is köhögött hét közepe óta. Na, ő sikeresen le is robbant, vagyis hőemelkedése van, kérdéses, hogy megy e suliba jövő héten :S
Meg én sem vagyok a helyzet magaslatán, fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, meg fáj a fogam, ami alapból is szokott fájni gyakran, de ha beteg vagyok még rosszabb.
Egyedül Nelli bírja még a kiképzést, remélem ez így is marad. Ezért nem szeretem az őszt, támadnak a nyavalyák.
Mondjuk, még mindig jobban jártam, mint hugomék, mert neki a három gyerekből kettő bekapta a hányós-hasmenőst :S
Voltam Helga fogadó óráján a múlt héten, ügyeskedik, jól tanul, még a magatartása sem olyan rossz, köszönhetően annak, hogy sok balhésabb osztálytársa átkerült másik osztályba, vagy iskolába. Nem mindegy, kikkel van együtt és miket tanul el tőlük.
Nellinél már bonyolultabb a helyzet, most rá kell fekdnünk a matekra, ABC-re, meg majd jön a szorzótábla. Rohamtempóban haladnak, Nellinek egy kicsit ez gyors, de bízom benne, hogy felveszi a ritmust, ahogy bele lendül a tanévbe.

2017 szeptember 27, szerda

Hármacskán

Balázs hétfő óta jó pár megyével odébb dolgozik. Leghamarabb szombat körül jön haza. De remélem, már nem kell jövő héten vissza mennie.
Amúgy még mindig beteg, szóval ha nem javul a héten, elküldöm dokihoz és nincs apelláta!
Így vagyunk most hármasban, lassabban telik az idő, egyhangú minden. És főleg az esték furák, így az apjuk nélkül, de hát ez van, ezt kell szeretni.
Itt vannak a hidegek, fázunk, lassan be kell kapcsolni a fűtést.
Főleg, mert Helga hétvégén kicsit lerobbant, kis nátha, hőemelkedés, köhögés, de két nap alatt kikúráltam, így ment suliba. Mondjuk, most már kifejezetten unja, többször érdeklődik az őszi szünet idejéről.
Nelli valamivel szívesebben megy, a héten az osztály a parkban tartja az egyik tesióráját és izgalommal tekint előre.
A legjobb aranyköpés a héten eddig tőle származik.
Lefekvés előtt az időjárásról beszélgettünk a gyerekekkel. Helga elmondta, hogy ő legjobban azt szereti, ha szépen süt a nap.
Mire Nelli: én meg azt szeretem mikor a felhő ELVAKARJA a napot!
:D :D :D
Amúgy ma egy barátnőmmel lett volna találkozóm, segíteni kellett volna neki hivatalos ügyekben, amikben én sem vagyok túl nagy ász, de ő aztán főleg nem. Már eleve nem jól indult, mert fél 8-kor ébredt, mikor a találkozó 8-ra volt megbeszélve. A négy oldalas hivatalos irat, amit ki kellett volna töltenie, naná hogy a fasorban sem volt, sőt nem is találta. Mondtam neki, hogy rendezzen el mindent, nekem is van 1-2 dolgom, és 9-kor a megbeszélt helyen. Fél 10-ig szobroztam ott, nem jött. Hívtam, de nem vette fel, ehelyett random visszahívós sms-eket küldözgett, de hiába hívtam, az eredménytelen volt. Remélem, minden rendben van vele és csak valami fontos közbejött (neki is van kisgyereke, kettő is, szóval tudom, hogy bármikor-bármi beüthet).

2017 szeptember 21, csütörtök

Rossz idő, érzékenység, selejtezés

Na "hálistennek" megérkezett a klassz, esős idő. Hú, de vártam már :S Hiányzott már a napi többszöri megázás. Hát most itt van, sajna.
Mikor reggel kinéztem az ablakon és láttam, hogy szakad az eső, legszívesebben visszamásztam volna az ágyba, csak hát ez nem így működik. Menni kell, még akkor is, ha esik. Adtam a lányokra esőkabátot, de pont akkor nem esett, illetve akkor kezdett jobban szemelni, mikor már a buszmeghez értünk. A csajok ma nagyon elemükben voltak, hangoskodtak ezerrel, ott volt a gyerekgyűlölő is egy hasonlóan unszimpi nővel (aki valahonnan baromi ismerős nekem, de nem jöttem még rá, honnan), akivel olykor jelentőségteljesen összenéztek. Már vártam, mikor szólnak be, de elmaradt, nem is tudom miért. Mondjuk, én nem vagyok valami jó passzban, szóval mérges is voltam a gyerekekre, hogy nem tudnak halkabban lenni, pont elég ez a rossz idő, meg a többi járulékos hülyeség, még ők is feszkóznak. Na, mindegy.
Itthon meg folytattam az elkezdett selejtezést. Kaptunk ruhákat innen-onnan, de a régiektől meg már nem férünk el, amúgy is nézni kell, miket nőttek ki a gyerekek és azokat továbbadni kisgyerekes ismerősöknek, vagy ha rossz állapotú, kidobni. Nehezen haladok vele, mert ugye rengeteg van és sokat olyan helyre kellett elpakolni, ahonnan egyedül én nem tudom kivenni, lásdt bazi nehéz ágynemű tartó. Ja meg ugye por meg penész, elő is jött az ellergiám, itt tüsszögök, könnyezem és köhögök. Felemelő állapot.
A gyerekek amúgy jól vannak, lassan belejövünk a reggeli tortúrába is, csak könyörgöm, ne essen az eső, mert az frankón be tud zavarni.
Ez amúgy is egy tré nap, már reggel kiderült, azóta még inkább belátom, ügyintézek, de nehézkesen halad, már úgy belezavarodtam, azt sem tudom, ki van kivel :D Az a bajom, hogy szóban nem tudom nagyon elmondani, mi az ábra, az ügyintézők már tuti hülyének néznek. Lehet,az is vagyok, a szóbeli kifejezés nem erősségem.
És egy jó kis poén így a végére, ne csak panaszkodjak.
Beszélgettem Helgával, hogy milyen virágokat ismer. Sorolja, hogy rózsa, ibolya, tulipán, hóvirág, nácisz.
NÁCISZ :D :D :D
Nelli meg a fülén ült  minap, szólok neki többször, semmi reakció. Morgok magamban, hogy ez a Nelli süket. Miközben a hátam mögé settenkedett és megszólalt:Nem, Nelli nem süket.
Csoda beszólásaik vannak.

2017 szeptember 16, szombat

Az ilyenkor szokásos őszi nyavalyák

Ajh, tudom régen jelentkeztem, de maguk alá gyűrnek rendesen a hétköznapok. Korán kelés, tömegközlekedés, nyáron elmaradt ügyek intézése, szülői értekezletek ésatöbbi.
Na, meg sikerült lebetegedni is, ahogy ez ilyenkor szokott. Balázs tök náthás, fáj a feje, a torka. Én dettó, leszámítva hogy nem úszom a takonyban, de a többi stimmel. Kicsit a csajok is köhögnek, de nem vészes, meg nem is tudom, hogy nem e az allergia bukkant fel. Ja, Helgának 2 napja herpesze is van. Pedig eszik a vitamint, naponta gyümölcsöt (apum hozott egy nagy szatyor alma-körte-barack ellátmányt), mégis benne vagyunk. Sajna Balázs ki sem tudja feküdni, mert hétvégén is dolgozik, jövő hét közepén, végén meg megy messze, vidékre, az ottalvós munkára. Remélem, addig meggyógyul.
Amúgy elvagyunk, átlagosan telnek a hétköznapjaink, hétközben megy a strapa, álmosak, fáradtak, de hétvégén naná hogy korán kelnek, meg hiszti, veszekedések is színen vannak.
Nellikém ügyesen bemegy reggelente, nagyon örülök ennek és Helga sem drámázik. Teszik a dolgukat. Már rendesen folyik a tanulás, hozzák haza a házikat, főleg Nelliéknél húzós a tananyag. Kicsit nehéz még visszatérni a nyárból, még fél lábbal ott vagyunk, de már közeleg a hideg, a tél. Jön a fűtés szezon, brrr...előre rosszul vagyok tőle. Idén ráadásul nem is tudom, ki ellenőrzi a gázokat, mert Balázs összeveszett a szerelővel, aki eddig átvizsgálta a készülékeket. Szóval most keresni kell egy másikat. Meg venni kell(ene) egy új porszívót is, mert lehet hogy írtam, a régi (ami nem annyira régi, pár éves) beadta a kulcsot. Csak imádkozom, hogy a mosógépemnek ne legyen baja, mert az nagy érvágás lenne, egyik ismerősöm pont most hívott, hogy tudok e szerelőt, mert a mosógépük feladta a harcot és ott van a két kisbaba és nem tud mosni. Nem irigylem, az biztos.