az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2016 október 11, kedd

Nem szeretem a hétfőt

Meg a keddet sem.
Nelli tegnap iszonyat sírással ment suliba. Vasárnap este elég vacakul volt, panaszkodott hasfájásra, de aztán jobban lett, éjjel nyugodtan aludt, így másnap vittem. De a kedve nagyon rossz volt, egész úton pityergett, hogy ő nem akar suliba menni, borítékolható volt a sírás. De ennyire nagy kiakadásra nem számítottam. Nagyon rossz volt úgy ott hagyni. Délután, mikor mentem érte, már jó kedvű volt.
Viszont Helga is gyanúsan viselkedett, tiszta nyomott volt ő is, ráadásul panaszkodtak rá az iskolában, hogy megint nem tanul, visszabeszél. Ajh, azt hittem, ezeket a köröket már lefutottuk, de mégsem ezek szerint...Beszéltem vele, remélem elérem hogy az eddig összeszedett dícséreteket, piros pontokat, nem rontja le a viselkedésével.
Nelli reggel kidobta a taccsot, így természetesen miután leadtuk a tesóját, irány a doki. Aki semmit sem talált, talán gyomor rontás, de lehet hogy a suli miatti stressz. Ha nem hány már, holnapután mehet is. Legnagyobb bánatára.
Nem szereti az iskolát. Legalábbis most nem, úgy látom. Az ovit imádta, többször mondja, hogy vissza akar menni, Helga is mondta annak idején. Szóval remélem, hogy előbb-utóbb beleszokik az iskola rendszerébe és elfogadja azt. Jó lenne segíteni neki valahogy, de akármit mondok, eddig nem vezetett eredményre, ha jobb kedve van, nem sír. Ha bal lábbal kelt fel, tuti a kisebb-nagyobb sírás.

2016 október 7, péntek

Love story, meg ellenségünk az eső

Hurrá, hurrá! Ma kivételesen nem szakad az eső, helyette süt a nap. Igaz, elég hideg van, de kis öröm is öröm. Ahhoz képest, hogy a héten kb. négyszer eláztam, volt hogy reggel és délután is. A tegnap volt a legdurvább. Baktattunk a buszmeg felé a gyerekekkel, amikor egy kamion beterített minket sáross vízzel. Sajnos nem tudtunk kitérni előle, mivel egy keskeny járdán mentünk és a bal oldalunkon az árokpart, a jobbon az úttest volt :S Térdig vizesek lettünk, így vissza kellett fordulni, haza menni átöltözni. Otthon bőgtem egy sort, mert amúgy is rosszul keltem és mikor megláttam a szakadó esőt, elment a maradék kedvem is. Gyorsan kerestem száraz ruhát a lányoknak, meg előkapartam másik pár cipőket, mert ugye a megkerülhetetlen tócsák miatt azok is szépen beáztak, plusz váltózokni stb. Aztán rohantunk a másik buszmegállóba, hogy valami járatot elérjünk. Szerencsére pont jött egy nekünk megfelelő, így időben odaértünk Nelli sulijába, aztán meg még jó tíz percet kellett várni a Helga sulijába  induló buszra, a cipőm bokáig beázott (nem először a héten), majd szétfagytam. De legalább nem késtek el, ez is valami. De ha bejön a tél, vagy ez az állandó esős idő, nem is tudom mi lesz, én tuti agybajt kapok.
Nellinek meg van egy "udvarlója". Egyik osztálytársa, olyan cukin csapja neki a szelet. Megfogja a kezét, puszilgatja, simogatja. Nelli viszont nem túlzottan igényli ezt a fajta törődést, lepattintja a kisfiút. Mondtam is neki, hogy örülne inkább, hogy ilyen lovagja van...Irigylem is érte XD
Balázs, meg én már beszélünk egymással, nem tudom néha mi üt az emberembe, de fura tud lenni. Mindegy, lényeg, hogy most éppen nem az.

2016 szeptember 13, kedd

Emberek...aaargh...

Ez az állandó korán kelés biztos kihozza belőlem, hogy ki vagyok tőlük, vagy csak szimplán bunkók keresztezik az utamat.
Tegnap egy Taylor Swiftnek öltözött kis csaj akasztott ki, aki beáll a tömött busz ajtajába leszálláskor és nem reagál semmire, gondolom mert a zenét hallgatta a fülhallgatójával vagy nem tudom, de még jó hogy nem hallotta, miket káromkodtam.
Aztán ma reggeli életkép a buszon Helgus sulijába menet. A lányok beszélgetnek, játszanak, néha-néha hangosak picit, olyankor én rájuk szólok, hogy halkabban. Az előttünk ülő két savanyú fapicsa, többször hátrafordult, majd tüntetőleg két székkel odébb mentek és hallottam amint az egyik mondja a másiknak, hogy milyen neveletlenek a gyerekek. Szerintem észrevették, hogy hallottam, mert egyik rám nézett és a képembe vigyorgott nyájasan és ártatlanul. Szívesen mondtam volna nekik valami szépet, de inkább hanyagoltam a konfliktust. Az egyik, de lehet hogy mindkettő a Helga sulijában dolgozik, nem tudom milyen pozicióban, de gyerekük nem biztos hogy van, tipikus mindig jól kinéző 40-50-es fapicsák, hagyjuk is. Csak engem mérgesítenek fel. A gyerekek nem neveletlenek, bele élték magukat a játékba, de rájuk szóltam és a buszon amúgy mindenki zajongott, volt aki sokkal hangosabban is mint a lányok. Majd pont két kretén, sznob nő miatt fognak ám néma csendben ülni, persze...
Aztán mikor Nellit is leadtam és gyalogoltam az amúgy tök széles járdán, egy nő megszólalt dühös hangon: Elnézést, átengedne...Mondtam neki, hogy persze. Erre megvetően végigmért és fejcsóválva elsietett. Franc tudja, mi baja volt, ketten egymás mellett elfértünk volna a járdán, plusz még odébb is álltam, de ezek szerint neki ez sem volt elég.
Mára már több idióta, gyökér nem kéne, de hát hosszú még a nap.
Ja, ha már hosszú...úgy néz ki, Helga indulhat egy versmondó versenyen, a baj csak az, hogy egy maratoni hosszúságú verset kéne hónap végére betanulnia, nem tudom sikerül e.
Jó lenne, de ez a vers még nekem is sok :D Azért reménykedem.
Balázs meg megint a fővárosban melózik, tegnap fél 11-re ért haza, mert a kocsijuk lerobbant és keríteni kellett valakit, aki haza hozza őket. Jó sokat találkoztunk na, én már fél álomban voltam, mikor haza ért. Már vacsorázni is fáradt volt, tusolt és bevetődött az ágyba. Bízom benne, hogy ma már nem ilyen későn jön.
Ja, akartam írni Helgus szülinapjáról, bár nem volt semmi nagy ünneplés, együtt akarom tartani majd az én szülinapommal, a szüleimet is meghívnám, sütnék-főznék valamit. Ez a terv.

2016 szeptember 8, csütörtök

Szenvedünk

Legalábbis ami a felkelést illeti. Főleg Nellit nehéz kivakarni az ágyból reggel 6-kor, szegény aludna, de hát ez majd csak hétvégéken lehetséges most már. Még nem álltak át a korábbi fekvésre, így a reggelek sem könnyűek.
A buszozás meg külön sztori, korán kell indulni és a busz vagy bevár a fordulóban, vagy nem. Sofőrje válogatja. Most az utóbbi két napban szerencsém volt, de biztos nem lesz mindig így. Szóval fel vagyok erre is készülve, van B terv is. Helgát ma már nem is kísértem be teljesen, egy ismerős kislánnyal összeakadt és bevágtáztak ketten, így nem is késtük le a buszt.
Na szóval nehézkes ez még.
Nellinek egyelőre tetszik az iskola, már tanulgatnak, de napköziben mindent megcsinálnak, így max. átismételni kell és hétvégére gondolom kapnak majd házit.
Helga továbbra sem kedveli a sulit, de elfogadta hogy menni kell (jelen állás szerint). Még minden nagyon kezdeti stádiumban van, de remélem mihamarabb lesz belőle egy jól működő rendszer. A délutánok is vegyesen alakulnak, ha anyum nem tud Helgára vigyázni ,akkor viszem magammal, de akkor a hazaút elég katasztrófa, mindketten be vannak pörögve és nem lehet rájuk hatni.
Este meg már fáradtak és Nelli időnként jó kis hisztiket csap, a tesó meg verekszik.
Hajaj, nem egyszerű ez. De biztos más családokban sem könnyűek az első iskolai napok.

2016 április 9, szombat

Egy elmarad találkozás margójára

Nem aludtunk jól, Helga kétszer is felkeltett sírva, hogy fáj a hasa. Azóta már jobban van, nem tudom, mi lehetett a baj, talán csak össze-vissza, vagy sokat evett. Most mindenesetre olyan vagyok, mint egy zombi (elszoktam már az éjszakai keléstől, igaz magamtól azért fel szoktam kelni és kimegyek inni, pisilni, de az más). A lányok korán is keltek, az apjuk alig lépett ki itthonról dolgozni, máris ébren kukorékolt mind a kettő :/
És ráadásul olyan sötét, lehangoló is az idő, hogy csak na. Ez a mai nap is hosszúnak ígérkezik.
Nelli hisztijei állandósulni látszanak sajnos. Tegnap is rendezett egy jó kis jelenetet, remek volt. Tényleg nem tudom mi van vele, de remélem, csak a korral jár és hamarosan elhagyja, mert nehéz kezelnem.
A suliról, bármilyen hihetetlen, de még most sem tudok semmit, mindegy ha a rendes beíratásokra nem lesz szakvélemény, gondolom mindenhol tartanak pótbeíratkozást. Csak ez a bizonytalanság a rossz, de mit tehetnék.
A hét amúgy általános dolgokkal telt, semmi érdekes nem volt. Mentem mamámat ellátni, lányok iskolába, óvódába jártak, átlagos volt az egész.
Illetve annyi történt, hogy valószínűleg egy ismerőst megint elvesztettem az amúgy sem túl népes baráti körömből. Biztos írtam már arról az anyukáról, akivel évek óta levelezek. Nem túl sűrűn, de kéthavonta megy egy-egy email, van pár közös vonásunk, aranyos csajnak ismertem meg így a levelek által. Ja és egyszer beszéltünk telefonon. Ő jóval arrébb lakik mint én, Baranya megyében. Van két gyereke, a kislány három hónappal idősebb Nellinél, a kisfiú meg négy éves lesz augusztusban. A nagyobbik gyermek náluk is SNI-s és a kicsinél is megkésett beszédfejlődést állapítotttak meg, igaz ez azóta megoldódni látszik szerencsére, mert a kicsi elkezdett végre beszélni egyik napról a másikra.
De mivel nálunk is effajta problémák vannak, jó volt erről írogatni, tanácsokat kérni, a problémákra megoldásokat együtt keresni.
Terveztük, hogy egyszer majd találkozunk a távolság ellenére is, de úgy tűnt, ez sokáig terv marad. Mígnem péntek este írta, hogy a család egy baráti társasággal felénk tölt pár napot és találkozzunk már. Persze ennek megörültem és próbáltam időpontot egyeztetni velük, hogy nekik mikor jó és én mikor tudom szabaddá tenni magam, ez annyira nem volt könnyű, mert ott voltak a lányok, mamám ápolása, háztartási teendők stb. Ők jobbára csak este értek volna rá, én meg inkább délelőtt, tehát sehogy nem egyeztek a dolgok, ami nekem megfelelő volt, az nekik nem és fordítva. Így a találkozás elmaradt, amit bánok, főleg mert lehet, hogy a csaj megsértődött és többet nem fog írni. Sajnálnám,ha íggy lenne és remélem, lesz még alkalom személyesen is összejönni. Na, majd kiderül.
Most megyek, mert a csajok nyüzsögnek.

2015 szeptember 29, kedd

Kis reggeli cipőkálvária

Reggel vettem észre, hogy Helga valaki másnak a cipőjében jött haza a suliból :S A cipő ráadásul cirka két számmal volt csak kisebb a lábára.
Kérdeztem, hogy mégis ez hogy sikerült, de teljesen tanácstalan volt és hát a végén már el is kenődött, nem akartam, hogy kora reggel eltörjön a mécses, ezért mondtam, hogy semmi gond, szólok a tanárnéninek és vissza szerezzük a cipőt. Erre megnyugodott kicsit, de nem akartam elrontani a kedvét, így sem túlzottan szereti az iskolát újabban. A felkeléssel nincs gondja, de inkább maradna itthon, vagy menne napközibe, vagy bárhova máshova, csak a suliba ne.
Kérdezgettem már, hogy mi ennek az oka, bántják e esetleg, vagy van valami probléma, amivel nem bírkózik meg, de erre nem nagyon kaptam választ.  Még csak beszélni sem szeret az iskoláról.
Remélem hogy ez csak év elejei nehézség és hogy majd jobb lesz. Volt mikor az ovit utálta ugyanígy.
Nelli szerencsére nem drámázik, bár nála is kedvfüggőek a dolgok, a reggeli felkelés neki nehezebb, de aztán jó kedvre derül.
A héten fogadó órára megyek, szólt a tanárnő, hogy beszélnünk kellene, így előre belém jött a frász. Sok jóra nem számítok, de azért a legjobbakat remélem :/
Ja és a cipő előkerült délutánra, a változatosság kedvéért, most a sapka nincs meg, de az még pótolhatóbb darab, cipőt így nagy hirtelen kora reggel nehezebben tudtam volna szerezni.