az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 április 23, hétfő

Egy családi összejövetel margójára

Én senkit se akarok lehangolni, de ez most olyan semmilyen, szomorkás bejegyzés lesz. Hétvégén volt egy családi összeröffenés féleség, süti, husi, gyereksereg, sok vendég. Balázs pasis programot csinált, amit már nem tudott lemondani, így én mentem csak a lányokkal.
Jó volt amúgy, de megállapítottam, hogy akármit teszek, én és  a gyerekeim sosem tudok olyan "magasságokba" emelkedni, mint más családtagom, vagy nem családtagom (még csak nem is rokonom) apámnál. Nem is teperek már amúgy. Lehet, sosem tepertem elég jól. De a lányoknak mi a bűnük? Hogy SNI-sek? Nem tehetnek róla, de valószínű sokan rájuk sütik a neveletlen jelzőt. Oké, Helga néha bevadul, az tény, sokat perlekedem vele emiatt. Most sem volt másképp, nem túlzottan bírja a tömeget, a ricsajt, de vannak percek, sőt félórák, mikor ugyanúgy eljátszik, mint bárki más. Ha nagyon bepörög, azért kivonom a csoportból és magam mellé veszem.
Nelli könnyebb menet, ő elvan, főleg a nála kisebbekkel.
Szóval azt állapítottam meg, hogy nem igazán tartozunk a családhoz, nem vagyunk jól beillszthetőek. Jó, vagyunk, létezünk, de elfogadva teljesen nem vagyunk. Hát igen, az én gyerkőceimet nem lehet kirakni a kirakatba, mint neurotipikus unokatesóikat. Az emberek többsége nem szereti a nem átlagosat sajnos és elfogadás is nehézkesebb.
Ráadásul mi anyagi téren sem állunk úgy, hogy ilyen vendégségeket tudjunk rendezni. Hol van a mi kis lakásunk és felszereltségünk kb. 10 ember vendégül látásához?
Hogy fogom én ezt majd viszonozni? Jó kérdés, fő a fejem, pedig Nellinek nemsokára szülinap *-*
Amúgy megvagyunk, ettől eltekintve semmi extra nincs. Végre jó idő, a lányok számolnak vissza a nyári szünetig. Bár addig még jó pár hét hátra van, meg ugye anyáknapja, osztálykirándulás ilyenek.
A csaj sem írt, akivel ugye nem jött össze a találkozó, írtam neki, de semmi reakció, azt hiszem, hagyom is.


2018 április 6, péntek

Idegbaj hétvégére

A szünet lement, semmi extra. A húsvétot sem nagyon tartottuk, szinte végig rossz volt az idő és Balázs is dolgozott. Húsvét hétfőn a szűk családi körben volt locsolás és kb. ennyi. Nem is bánom, a gyerekkoromban tartott húsvétok miatt, nem annyira rajongok a locsolkodásért és az ezzel járó vendégségért.
Negyedikétől Helgának már suli volt, a hugának még nem, de kelt ő is korán és minden reggel mentünk, kísértük a nagyot. Aztán együtt bevásároltunk kettesben Nellivel, vagy ügyintéztünk. Itthon is sokat segített, főleg a mosogatás fekszik neki nagyon, igaz akkor az egész konyha vízben úszik, de a szándék a fontos.
Elvittem vérvételre a vérszegénysége miatt, igazából már jó ideje megvan a beutaló, de nem tarottam olyan akutnak a dolgot, hogy ezért kivegyem az iskolából, így kapóra jött a szünet.
Rengetegen voltak, de kisgyerek csak egy, így alig kellett várni és a hölgy is nagyon aranyos volt, aki a vért vette. Nelli nem is nagyon sírt és matricát is kapott.
Az eredmény mára lett meg, a vérszegénysége jelenleg elmúlt, viszont lett pár érték, ami nem tetszik, mert elég magas.
Rá akartam kérdezni a gyerekorvosra, de hiába hívtam fél 9-11-ig, folyamatosan foglalt volt a vonal. Így nem lettem okosabb, hétfő délutánig várni kell sajnos.
Próbáltam neten kutakodni, de nem érdemes, mert csak beparázik az ember attól, amit ott lehet olvasni.
Nem tehetek mást, megvárom a hétfőt.
És idegeskedek persze.

2018 február 15, csütörtök

Jó, meg nem jó

Nelli úgy-ahogy helyre rázódott, már ment suliba is, bár a hasa még néha fáj és az étvágya sem az igazi. Lehet, hogy mégis valami vírus volt? Most többfelé az van.
Helgára meg panasz van sajnos. Találkoztam az osztályfőnökével, aki "megörvendeztetett" a hírrel, hogy milyen rossz lett a matek dogája. Pedig tudja-itthon is tudta, ha kérdeztem-de lusta és hanyag és csak összecsapja.
És a magatartása sem oké megint. Szóval ismét mélyrepülés.
Nem örültem, nagyon nem. Azt hiszem, este Balázsnak meg nekem lesz pár szavunk a kisasszonyhoz.
Na, Nelli meg tegnap fél óráig bömbölt az utcán és itthon. De nem tudtuk megfejteni miért, valami problémája akadt a jelmezével, vagy nem tudom, de ahogy jött a sírás, úgy abba is maradt hálistennek. Monduk, azért az ilyenek kimaradhatnának.
És végre a szekrény mizéria is lezáult, helyén a bútor, folyamatban van a pakolás, de már egybe kötöm egy kis selejtezéssel is. És mindig elámulok, hogy mennyi cuccunk van :S
Ma farsag mindkét csajszinak, remélem a buli mindkettőnek tuti lesz.

2017 december 5, kedd

Kedvtelen

Nem igazán van kedvem semmihez, ami érthető is. Még mindig Nelli dolgain pörgök, közben várjuk a behívót, de valószínűleg csak jövőre lesz a vizsgálatból valami. Nehéz megemészteni, mi tagadás, elveszi az összes kedvemet, energiámat.
Plusz itt van a családi fúrkálódás is, amitől még inkább elkedvetlenedek. A tesóm nem bír magával és szinte fizikai fájdalmat érezhet, ha nem róla szól minden. Folyton keresi, hogyan tudja a családot szétszedni a konfliktusokkal. Támad, ahol csak tud és irigykedik rám.
RÁM!!!!!!Csak tudnám, miért. Megindokolhatná. Neki mindene megvan, nagy ház, pénz, két kocsi, teljesen átlagos gyerekek, mindenféle luxuscikkek. Ellenben nekem sem saját, nagy ház, sem kocsi nincs, a luxuscikkekről már nem is beszélek. És az én gyerekeim sajátos nevelési igényűek. De tesóm szerint én ezzel csak a felhajtást akarom generálni és örüljek, hogy nem valami súlyos betegsége van (ez szó szerint hangzott el a szájából egy vállrándítást követően).
Rémisztő, hogy nem egy idegen, hanem a saját testvére ilyen az embernek. Nemtörődöm, lekezelő, flegma és irigy. Mert anyám pl. sajnálja, amiben élek, neki ez már épp elég ok, hogy vérig sértődjön, mert mi az, hogy nem vele van mindenki elfoglalva, nem az ő életét, gyerekeit, házát, kocsijait csodálja.
Sosem fogom megérteni ezt...
Meg azt sem tudom átérezni, ha valaki azt mondja, hogy a testvére a legjobb barátja. Pf...én ilyet nem érzek a tesóm iránt :S Ez van...Mióta az eszemet tudom, ez van.
A lányok amúgy elvannak, szerencsére nem ütötte ki őket a betegség, ellenben engem. Én két napig fejfájással küszködtem, most már "csak" köhögök, meg picit náthás vagyok.
Várják a Mikulást, remélve, hogy a virgács idén is kimarad :) Hát néha rezgett a léc, de szerintem most sem kapnak ilyesmit :)

2017 november 25, szombat

Pofonok az élettől

Napok óta rohadtul fáj a fejem, csak szédelgek itt össze-vissza. Ráadásul Balázs mindkét nap melózik, így hármasban vagyunk. Ma eléggé próbára tették a türelmemet a lányok. Helga csak simán pörgött, de olyan hangosan ordítva, hogy majd falnak mentem tőle, már messze meghaladta a tűrőképességemet.
Ha meg nem üvöltött, mint a sakál, piszkálta a hugát. Remek volt.
Nelli meg a lecke miatt verte ki a balhét, van egy csomó házija mindig és jövő héten két témazárója is esedékes, de nehezen lehet rávenni a tanulásra.
És mindennek tetejébe még itt ez a szörnyű fejfájás.
Sajnos Nellinek nem igazán megy a suli, pontosabban a matematika. Olyannyira nem megy, hogy úgy néz ki, könnyített matekot fog tanulni, mert nem bírja ezt a normál tanmenetet. Ehhez viszont szakértői vizsgálat és sajnos diagnózis kell, arról hogy értelmi fogyatékos. Eléggé letaglózott a hír, bár tényleg nagyon nehéz a leányzóval mostanság. Folyamatos hisztik, ajtócsapdosás, visszabeszélés. Ő nem ilyen volt. Nem tudom, mi lelte, de nekem is megfogalmazódtak már a fejemben mindenféle gondolatok. Mondjuk, mertem remélni, hogy nem jutunk el idáig, de hát az élet mást hozott.
Most az van, hogy várjuk a vizsgálati behívót, aztán a vizsgálati eredmény fényében megyünk tovább. De valószínűleg a könnyített matek megy majd a csajszinak. És még így sem tuti, hogy nem bukik évvégén.
Helga SNI-s dolgait is nehéz volt megemészteni, de most újra ezeket a köröket futjuk, nem hittem volna, hogy Nellivel is így járunk.
De hát ezt dobta a gép, reklamációnak helye nincs.
Egyelőre vizsgálat, a többit meglátjuk. Nem örülök, mindenki elhiheti.

2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.

2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 október 12, csütörtök

A nap, mikor inkább ágyban kellett volna maradni :(

Éjszaka Helga keltett, hogy fáj a hasa. Valószínűleg a lencsefőzeléktől, amit bár imád, de általában, megviseli a gyomrát. Volt egy fél órás közjátékunk, de aztán jobb lett neki és aludt tovább.
Reggel elaludtunk, nem nagyon, de húsz perces késésben voltunk. Mindegy, mert a busz negyed órát késett és így nem értük el a csatlakozást. Nelli becsöngetés után ért be, sírva. Be kellett kísérni a terembe, ahol már ugye folyt az óra, ő sírt, én magyarázkodtam, az összes gyerek bámult minket. Szuper volt.
Rettenetesen utálom a tömegközlekedést!!!!!Főleg úgy, hogy most valami felújítások vannak városszerte és egyszerűen lebénul a forgalom. És már most látom, hogy ez így nem fog menni, szóval nem tudom, mi legyen. Még 2-3 hét, mire a közlekedés úgy-ahogy helyre áll. Addig nem lehet ezt az elkésősdit játszani. Viszont ennél hamarabb sem akarom kelteni a lányokat, mert így is baromi korán kelnek és dögfáradtak hét vége felé. Nem szeretném, ha a tanulányuk látná kárát, Nelli így is borotvaélen táncol sok tárgyból. A héten is beszerzett már egy fekete pontot, de beszéltem egy másik kislány anyukájával és náluk is ugyanez a szitu.
Szóval fő a fejem, kitől és hogyan kérhetnék némi segítséget, hogy esetleg mindkét gyerekem beérjen 8 órára. Lett volna egy ismerőse a szüleimnek, egy fiatal, munka nélküli lány, de kiderült, hogy ő sem tudja vállalni, mert már egy rokona gyerekét viszi reggelenként, egy másik ismerős meg most tudta meg, hogy babát vár, szóval ez a hajó is elment. Lehet, hogy apumat kell megkérni, de ettől előre félek, nem tudom, hogy mit szól hozzá. De ha Nelli még egyszer elkésik, kénytelen leszek ehhez folyamodni. Nincs más lehetőség.

2017 augusztus 18, péntek

Banális, tudom...

Az a helyzet, hogy van egy hobbim, az írogatás. Úgy mindenféléről. Más nyaralni, utazni jár, drága dolgokat vesz, nekem erre nincs lehetőségem, így maradnak az "olcsóbb" elfoglaltságok. Jelen esetben, nekem az írás. Bár igaz, a nyári szünet kezdete óta nem volt rá kedvem, alkalmam. De ma reggel, még a gyerekek aludtak, gondoltam, miért is ne?! De hiába kerestem a mappát (aminek nagy betűkkel a NETÖRÖLD nevet adtam, és a gyerekek figyelmét többször felhívtam, hogy bármit-csak ezt ne), már nem volt ott, ahol legutoljára hagytam. Sőt, sehol sem volt. Jártam már így, de akkor a régebbi verziók visszaállításával sikerült valamelyest visszakapnom a dokumentumot. Ám most nem volt egy régebbi verzió sem, az egész úgy ahogy volt, eltűnt a gépről nyomtalanul. Kb. nyolc havi írás veszett oda és tudom, hogy ez huszadrangú probléma a meglévők mellé, de nekm valahogy akkor is rosszul jött ki. Valami eltűnt, ami én voltam. Mert én nem csak Balázs "cselédje" vagyok, vagy a lányok anyukája, aki ugrik, pattan minden szavukra, hanem egy sajnos reménytelen álmodozó is. Jó a hétköznapokból kimenekülni és kicsit elmerülni számomra kedves tevékenységekben. Hát most már ez sem lesz, mert hogy én ezt újra írni nem fogom, az tutibiztos, sem időm, sem energiám nem lesz hozzá.
Nem mondom hogy nem fáj, mert fáj. Kérdeztem a lányokat, persze tagadnak, biztos hogy nem volt szándékos persze, de külön szóltam, hogy vigyázzanak erre a mappára. Jó lenne, ha kicsit figyelnénk a másikra :(
Persze nem kellene felfújnom és lehet hogy csak rossz passzban vagyok, azért visel meg jobban. Mert mindjárt vége a szünetnek, elkezdődik a kilátástalan tortúra a reggelekben, a sok idióta ráérős öregasszony meg a gyerekgyűlölő a buszmegben, a rohanás, a késés, délután kb. ugyanez. Talán ez kavar fel, meg az hogy nem nagyon voltunk sehol és mivel Balázs 90%, hogy egész hétvégén melózik, nem is igen fogunk. Balázs...megint bunkó több napja, lehet ez is rosszul esik, vagy az hogy apum tesóm egyik gyerekét 3 napja magunkál tartja és holnap strandra is viszi, az enyémeket meg nem.
Nem tudom mi a baj. De most szeretnék egy kicsit nem szólni senkihez.
Extra lehangoló vagyok.
Bocs.
Remélem, majd elmúlik.

2017 július 25, kedd

Elhagyatva a sötétben

Tegnap jól lecsapott a vihar, de olyan alaposan, hogy elment az áram az egész házban. Először azt hittem, hogy csak a biztosítékot verte ki, így kiballagtam a lépcsőházba és megnéztem, de a villanyóra az okés volt. Felhívtam Balázst, aki persze mint mindig mostanság, a hülye haverjaival tölötte az estét és jól lerázott, hogy öt perc és jön haza, meg hogy nézzem meg még egyszer a villanyórát (mi a francot nézzek rajta?!). Megnéztem még egyszer a kedvéért, ugyanolyan volt mint tíz perce, aztán bent a koromsötétben, a két felpörgött gyerekkel kínlódtam, Balázs nem jött, az áram sem. Felhívtam az áramszolgáltatót, hogy bejelentsem a hibát, bár gondoltam, hogy már valaki megtette. A nő ott azt mondta, hogy még senki, de inkább én is menjek a közös képviselőhöz és nézzük meg a főcsapot, hátha csak azt verte le a vihar. Este fél 10 volt :S Szóval gondoltam, hogy nem fog örvendezni nekem a képviselő. Balázst hívtam, ide ér e már, de jó pár hívás után sem vette fel.
Helga nagy bölcsen megjegyezte, hogy na anyánál most telt be a pohár. És hát így is éreztem. Nelli sírt, mert félt a sötétben. Az orrunkig nem láttunk, mécsesekkel világítottunk (és megfogadtam magamban, hogy veszek már egy nyamvadt elemlámpát).
Telefonáltam anyáméknak is, hogy szerintük akkor mit tegyek, apám ordított a háttérből hogy milyen szerencsétlen vagyok, anyám sem sok újat tudott tanácsolni.
Nagy káromkodva kivonultam a ház elé (egyik lakó pont hallotta, milyen csúnyákat mondtam, de nem érdekel), hogy megnézzem, ég e valahol a villany, de a ház tök sötét volt, a mellette lévő is, viszont a szemben lévőkben vidáman égtek a fények. Közben jött egy nő a házból, ugyanezzel a gonddal és hogy akkor mi legyen. Mondtam, hogy én már próbálkoztam bejelenteni, de nem jártam sikerrel. Azt mondta, akkor ő is hívja az áramszolgáltatót, hátha így kijönnek. Közben haza ért Balázs is és ő viszont felment a képviselőhöz. Nem aludt, épp a folyosón állt a többi tanácstalan lakóval együtt. Azt mondta, hogy már kihívta őket és 3-4 óra múlva helyre áll minden.
Ehhez képest reggel 9-re lett megint áram :S
A hűtő elkezdett folyni, szerencsére nem nagyon, így nem mentek tönkre a kaják.
Rohadt mérges vagyok!
A viharra. Balázsra. Az áramosokra (na jó, gondolom ők egész éjjel melóztak, egy csomó helyen volt ilyen gond). Meg kicsit magamra is, amiért nem mentem fel a közös képviselőhöz, bár nem hiszem hogy több értelme lett volna és hamarabb kijönnek.
Talán igaza van apámnak, tényleg szerencsétlen vagyok.