az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 április 27, péntek

Váratlan

A hitelek fizetésével mindig bajban voltam, folyton el voltam maradva, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Két napja becsengetett egy fickó, hogy a banktól jött és hogy akkora az elmaradásom, hogy ha így haladok, elveszíthetjük a lakást.
Csak néztem magam elé és megszólalni sem bírtam hirtelen. Fizettem én a hitelt, minden héten egy adagot, de egyszerre ez a negyven ezer ft nagyon megterhelő, mert sajna van még egy másik hitelem is és akkor még ott a rezsi, a napi bevásárolni valók ls egyebek. Ez eddig működött, de úgy látszik, új rendszer lépett életbe és már nem fog menni.
A meglepődésen túl, nem voltam feldobva. A pasi már árverezést emlegetett, de azért csak nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt még úgy nem vagyok elmaradva, másrészt, fizetek, ha nem is mindig pontosan és egyszerre, de a szándékot azért nézhetnék.
A fickó odaadta a telefonszámát és jövő héten majd időpontot egyeztetünk, addig meg még fizetek be és majd meglátjuk.
Beszéltem erről Balázzsal is persze, szerinte és szerintem is, egy dolog menthet meg minket a lottónyeremény. De mivel nem lottózunk, kicsi az esélye XD
Viccen kívül: el kell adni ezt a lakást és annak az árából végtörleszteni, a maradékból másik lakást venni. Mese nincs.
Biztos nem lesz egyszerű menet, de el kell kezdeni, másképp sosem szabadulunk a hitel fogságából.

Nem szeretek itt élni, így ez nem fog megrázni, de addig is, míg ide el jutunk, minél jobban lefaragni a tartozást. A baj csak az, hogy mint fentebb írtam, más fizetnivaló is van.
Hát erről ennyit egylőre, nem örülök, de jön a négy napos hosszú hétvége-amin Balázs legalább 2 napot dolgozik-és úgysem tudok mit tenni. Agyalni ezen meg felesleges.
A lányok jól vannak, ők is várják már a szünetet. Helga fellép majd a színjátszókörben, haza adták a szerepét, majd azt kell begyakorolni.
Nellinek meg biztos lesz egy csomó házi, ahogy szokott lenni.
A hét amúgy tök átlagosan telt, még csak hangosabb szó sem volt köztünk, a gyerekek sem vitatkoztak annyira, elvoltunk. Ja, annyi volt, hogy Helga 2 pulcsit is a suliban hagyott, de végül hazahozta, biztos motiválta a telefon megvonás, amit az apja szigorúan betartott. Nincs pulcsi, nincs telefon :S

2018 április 6, péntek

Idegbaj hétvégére

A szünet lement, semmi extra. A húsvétot sem nagyon tartottuk, szinte végig rossz volt az idő és Balázs is dolgozott. Húsvét hétfőn a szűk családi körben volt locsolás és kb. ennyi. Nem is bánom, a gyerekkoromban tartott húsvétok miatt, nem annyira rajongok a locsolkodásért és az ezzel járó vendégségért.
Negyedikétől Helgának már suli volt, a hugának még nem, de kelt ő is korán és minden reggel mentünk, kísértük a nagyot. Aztán együtt bevásároltunk kettesben Nellivel, vagy ügyintéztünk. Itthon is sokat segített, főleg a mosogatás fekszik neki nagyon, igaz akkor az egész konyha vízben úszik, de a szándék a fontos.
Elvittem vérvételre a vérszegénysége miatt, igazából már jó ideje megvan a beutaló, de nem tarottam olyan akutnak a dolgot, hogy ezért kivegyem az iskolából, így kapóra jött a szünet.
Rengetegen voltak, de kisgyerek csak egy, így alig kellett várni és a hölgy is nagyon aranyos volt, aki a vért vette. Nelli nem is nagyon sírt és matricát is kapott.
Az eredmény mára lett meg, a vérszegénysége jelenleg elmúlt, viszont lett pár érték, ami nem tetszik, mert elég magas.
Rá akartam kérdezni a gyerekorvosra, de hiába hívtam fél 9-11-ig, folyamatosan foglalt volt a vonal. Így nem lettem okosabb, hétfő délutánig várni kell sajnos.
Próbáltam neten kutakodni, de nem érdemes, mert csak beparázik az ember attól, amit ott lehet olvasni.
Nem tehetek mást, megvárom a hétfőt.
És idegeskedek persze.

2018 március 22, csütörtök

A mobil bedöglik, a húsvét közeleg

A négy napos hosszú hétvége unalmasan, de eltelt, rossz idő volt, nem nagyon mentünk semerre.
Balázsra megint rájött az évente párszori "jó apa akarok lenni Mátéval" dolog és felhívta a fiát. Illetve hívta volna, de már nem az volt a száma, amit régebben megadott neki. Aztán hívta az anyját a Zsanettet (grrrrrr), aki megadta a srác új számát. Máté amúgy már egy ideje elköltözött a barátnőjéhez Miskolcra.
Hogy azóta beszélt e Balázs a fiával, nem tudom, nem került ez szóba. Bár nem hiszem, hogy túl sok közös ügyük lenne, mert szerintem 2-3 éve személyesen nem találkoznak és az apa-fia kapcsolat kimerül abban, hogy Balázs szülinapjára ír egy sms-t, vagy felhívja.

Tudom, nem szép dolog ez. Én nem akarom, hogy a lányoknak ilyen kapcsolatuk legyen az apjukkal :(
Amúgy semmi, tényleg semmi bajom nincs Mátéval, hiszen személyesen nem volt még hozzá szerencsém. Ez sem az én hibám, én mondtam Balázsnak többször is, hogy hozzunk össze egy ilyesféle találkozót, de igazság szerint a srác sem akarta, több találkozót is lemondott az apjával kettesben. Erőltetni meg semmit sem szabad, most meg már messzebb is költözött.
Nelli mobilja meg tönkremant a héten. Hát hazudnék, ha azt állítanám, nem volt várható, már hónapokkal ezelőtt betört a kijelzője és azóta csak repedt-repedt tovább. Most meg már se kép, se hang. A lányka meg szomorú, de most nem tudok mit tenni. Körbekérdezek pár ismerőst, hátha van eladó, fölös olcsó mobiljuk. És majd pótoljuk valamikor. Pénzkérdés.
Addig lesznek egy telefonra ketten. Helga előzékenyen mondta, hogy majd kölcsön adja a huginak az övét, hát még jó, ő is benne volt vastagon a mobil idő előtti kimúlásának.
Amúgy ezen kívül semmi extra nincs velünk, várjuk a tavaszi szünetet, ami Nellinek jó hosszú lesz, Helgának valamivel kevesebb. Meg itt lesz a húsvét is, de mi nem nagyon tartjuk. Csak a nagyon szűk család locsol meg minket. Be is kéne már szerezni a tojásokat, Balázsnak a kölnit stb.
És jövő héten még iskola szerdáig. Dolgozatok, felelések és egy hosszú vers Nellinek, azzal szenvedünk most.

2017 december 26, kedd

Vizsgálat, betegség, két ügyelet, miegymás

Akartam írni még ünnepek előtt, de a drága blogger nem engedett be.
Megvolt Nelli vizsgálata, hát sok meglepetés nem ért minket, nagyjából erre számítottunk. Hozta azt amit gyanítottunk, a végére már azért elfáradt és kicsit rendetlen lett, de nem volt vészes. Kapott diagnózist, azt amit a nővére, hát nem vagyok feldobva. De belül sejtettem, hogy ez lesz és talán így könnyebben megy neki a tanulás, nem éri annyi kudarc és nem lesz bukás év végén.
A karácsonyi őrületben nem is volt időm ezen agyalni, de jobb is így. Megyünk tovább akkor ezen az úton.
Helga az utolsó sulis héten részt vett még a karácsonyi ünnepségen, ahol verset mondott. Már akkor nem érezte túl jól magát, ezért a tanárnő levitte a suliorvoshoz, aki viszont nem talált semmit, csak egy kis megfázás, mondta és még mehetett is iskolába.
Pénteken már nem volt neki iskola, egész nap feküdt, hőemelkedése , később láza volt, panaszkodott a fülére. Régebben volt már pár fülfájós esete, így nem sokat hezitáltam, este mikor Balázs haza ért és vigyázott Nellire, elvittem az ügyeletre.
Ahol egy nem túl szimpatikus dokinő rögtön ki is osztott, mint a 21-et, hogy mégis miért jöttünk az ügyeletre, ahova súlyos beteg emberek járnak és egy kis megfázással nem kell ide jönni stb. Próbáltam neki elmondani, hogy karácsony előtt már nincs háziorvos, leghamarabb a miénk csak szerda délután rendel és hogy a lányka fülfájásra panaszkodik. De elhajtott, hogy az nem lehet fülfájás, mert akkor ordítana egyfolytában. Adjak neki lázcsillapítót, teát, orrcseppet, tartsam ágya.
Hát mit tehettem mást, ezt tettem. Javulás semmi. A gyerek egész nap feküdt, folyamatosan lázas volt, alig evett, alig ivott. A láza 39 fok felett. Két napig ez ment, aztán  nem vártam meg a szerdát, összekaptuk magunkat és négyesben elvittük ismét Helgát az ügyeletre. Szerencsére 2-en voltak csak előttünk, így hamar sorra kerültünk. És ugyanaz a nő volt, mint két napja! Mondom magamban, ilyen nincs, ez nem lehet, szerintem a fejemen is látszott ez. Lélekben felkészültem, hogy megint kioktat és elküld, de most mintha egy paraszthajszálnyival normálisabb lett volna, megvizsgálta Helgát és írt fel gyógyszert!!!
Amit a város másik végén lévő ügyeletes patikában tudtunk csak kiváltani. Még jó, hogy jött még busz és szerencsére visszafelé is elértük az utolsó járatot. Nincs is jobb, mint szenteste ügyeleten és gyógyszertárban kódorogni.
Hazaérve, még vacsoráztunk és átadtunk az ajándékokat, az este végülis elég jól végződött.
De szerencsére, azóta a csajszi jobban van, már rosszalkodik és nem fekszik egész nap, van már étvágya is, mióta a gyógyszert kapja.
Már csak a mai, nagy családi vacsora van hátra, ami miatt kicsit aggódom, lévén hogy nem igazán vagyok jóban tesómékkal, de igyekszem takarékra venni magamat, nem akarok vitát az év utolsó napjaira.
Békét és egyetértést szeretnék.
Ha nem írnék addig: MINDENKINEK EREDMÉNYES, EGÉSZSÉGBEN, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
(ritka rossz év volt ez a 2017-es, bízom benne, hogy a következő esztendő jobb dolgokat hoz majd)

2017 december 17, vasárnap

És még egy kis idegesség így ünnepek előttre

Reggel azt terveztem, hogy tovább fogok pihenni, de a terv csak terv maradt, mert Helga felkelt 7 után. Pedig 10-ig ébren voltak a tesóval. Ember tervez...
A következő hét az utolsó az évben és ilyenkor az lenne a jó, ha már semmi nem történne. Csak a szokásos ajándék utáni loholás, hangolódás az ünnepre (amihez változatlanul nincs kedvem). Ennek ellenére jövő hétre még hátra van Nelli szakszolgálati vizsgálata, a diagnózis, ami majd megadja az alaphangulatot az egésznek. Jobb lett volna ez januárban, de nem kívánságműsor ez.
És még lesz fellépés Helgának, sulis karácsonyi banzáj, meg még nekem is van pár köröm, szóval nyüzsgő és húzós lesz a jövő hét.
A lányok leadták a listát, van itt minden a kifestőtől kezdve a világító szarvú unkornison át a babákig, hogy mi lesz végül a fa alatt, menet közben kiderül.
És már mind nagyon várjuk, hogy ne kelljen hajnalban kelni.
A tegnapi napunk amúgy tök jó lett volna, itt volt az egyik kis unokatesójuk. Örömmel várták a lányok a találkozást. De ugye tesóm hozta a formát és cirkuszt rendezett, meg a sógorom is. Így a hangulat meg lett mérgezve. És ezek fényében egyáltalán nem várom a karácsonyi kötelező jópofizásos vacsorát.
Minek egyáltalán összecsődülni, ha nem bírjuk egymást? És minek ajándékokra költeni, ha nem bírjuk elviselni a másikat? Nem csak egy nap kellene a fúrkálódást félrerakni, így kellene élni egész évben. Úgy lenne értelme ezeknek a karácsonyi dolgoknak.
Jövőhétre kérek sok pozitiv energiát, bőven lesz szükségem lesz rá!!!

2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 október 19, csütörtök

Megoldás

Ami a mi esetünkben persze nem az egyszerűbb út. Kiokoskodtam, hogy egy hamarabbi járattal kell menni, ami ráadásul máshonnan is indul. Ez nekem 20, a gyerekeknek 10 perccel hamarabbi kelést jelent. De így olyan 95%, hogy elérjük a csatlakozást és Nelli sem késik a suliból.
Előnyei:
- Nincs elkésés (ami a legfontosabb)
- Nincs tömeg
- Van ülőhelyünk
- Balázs ki tud minket kísérni a buszmegbe (sőt, olykor még 1-1 megállót tud is velünk jönni)
- Minden reggel négyesben tudunk elindulni és még egy kávé is belefér
- Nem kell lesni a gyerekgyűlölőt és a a sok ráérős öreglányt, akik (már 7 előtt mennek a boltba banyatankkal), a képembe vigyorognak, hogy jajj, de cukik a gyerekek, a hátam mögött meg magyaráznak, hogy hangosak, neveletlenek stb.
Hátrányok:
- Korábbi kelés
- Még sötétben indulunk
- Többet kell gyalogolni, mint a másik busznál
Azért jóval több az előny, mint a hátrány és ezt kell nézni. Lehet, hogy végleg ennél a járatnál maradunk, még nem tudom, most mindenesetre egy darabig biztos ezzel megyünk, mert a másik folyamatosan 10-15 perceket késik.
A héten amúgy nem sok érdekes történt, Nelli sajna beszerzett pár fekete pontot, amit marhára nem fogadtam örömmel, főleg úgy, hogy még tudta is a tananyagot. Akartam kérdezni erről a tanárt, de a héten már szabadságon van.
Helgával elvileg minden oké, fellép majd a versmondón valamikor jövő héten elvileg, a verset már tudja, csak gyakorolnia kell.
A korán keléstől mindannyian fáradtak vagyunk, a gyereke hisztisek is, én meg van, hogy már hajnali 4-től, fél 5-től csak forgolódok és mikor kelni kell fél 6-kor, tiszta zombi vagyok :(
De holnap már péntek és háromnapos ünnep! Annyira nem vagyok képben, hogy ha nem mondta volna senki, hát tuti nem tűnt volna fel.

2017 augusztus 31, csütörtök

Bye-bye nyár :(

A nyári szünet utolsó napja. Az utolsó reggel, mikor ilyen nyugiban ülök a gép előtt és kortyolgatom a kávémat, míg a csajszik alszanak.
Holnaptól beindul a tanév, Nellinek évnyitó, délutánig tanítás. Helga jobban járt, ők csak hétfőn kezdenek.
Mondjuk, már rájuk is fér az iskola, mert kezdtek elszabadulni az indulatok itthon. Helga rengeteget kínlódott, voltak üres járatai, mikor csak pörgött-pörgött. Fel-alá rohangált, a hugát piszkálta, vagy valami csínyen törte a fejét (pl. a fogkrémes tubust feltöltötte vízzel, lett is meglepetés, mikor használni akartam, ugyanezt tette a folyékony szappan tartóval is). Szóval neki már nagyon szüksége van a napirendre, a sulira. Meg Nellinek is. A tortúrára nincs viszont szükségünk, de nem tehetünk mást, ez a probléma ugyanúgy nem oldódott meg, csak két és fél hónapig szünetelt.
Tegnap még elsétáltunk fagyizni, ma már nem sok minden lesz, vasalom az ünneplőt és este korán kellene ágyba menni. De gőzöm sincs, hogyan fogom ezt véghez vinni, mikor este 10 előtt ők nem igazán aludtak el mostanság. A reggel Helgának könnyebben megy mindig, ő most is 7-kor fel kelt gyakran, de a huga néha 9-ig is aludt. Hogy fogom én kiimádkozni az ágyból ezentúl??? A hat óra nagyon nem kilend *-* Gondban leszünk.
Viszont megígérte hogy önállóbb lesz, értem ezalatt, hogy nem kell a terembe kísérgetni, tavaly nem tudtam vele ezen a téren haladást elérni, de remélem, most partner lesz benne és megy be, ahogy a többiek.
És hogy mit várok az új tanévtől?
Sok jó jegyet, sikerélményt a gyerekeknek.
Kevesebb ideget reggelente.
Kevesebb rohanást (mondjuk erre nem találtam még ki semmit).
Kevesebb ráérős öregasszonyt és minél kevesebbet tűnjön fel az ordítozós gyerekgyűlölő.
Hogy Balázs néha-főleg télen-tudjon besegíteni, a telek a legdurvábbak ugye.
Hát meglátjuk!!!!!

2017 augusztus 5, szombat

Nyári vírus, egyforma napok

A gyerekek valamit elállítottak a gépen, így most mindig ilyen idegesítő felugró ablakok jelennek meg, már rosszul vagyok tőle.
Beköszöntött az augusztus, el sem hiszem. Szó szerint elrepült a nyár és mi sajna még sehol sem voltunk négyesben, mert Balázs majd minden hétvégén dolgozik. Remélem, azért még legalább egyszer eljutunk valahova, mert ez így tök egyhangú, főleg a gyerekeknek.
Nelli elkapott valami nyári izét, hányt párszor és nem evett, rossz volt a közérzete, voltunk dokinál, nem írt fel semmit, azt mondta, erre nincs gyógyszer. Folyadékpótlás, hányás ellen kúp, diéta. Ezt alkalmaztuk, már jobban van, de éjszaka még öklendezett. A betegsége miatt nem mentünk látogatóba az iskolatársához, elvileg meg volt beszélve, már hetek óta húzódik, a meleg miatt, vagy mert más dolgom van, most meg ez a betegség ütött be. Megírtam az anyukának, nem válaszolt, lehet besértődött, de nem tehetünk róla. Nyilván annak sem örült volna, ha a gyerekére ragasztjuk.
A meleg meg kikészít minket, hajnalban is már hőség van kint, így napközben bent szenvedünk, mert kint kibírhatatlan.
Elkezdtem beszerezni a tanszereket, mert hosszú a lista, nem akarom az utolsó percekre hagyni. Apum meglepett a csajszikat két gyönyörű vadiúj tolltartóval, amiben színes cerkák, radír, hegyező is van! Úgy örültek, eddig használt tolltartójuk volt, egy ismerős gyereke kapott újat és nekünk adta a régieket. Annyira nem voltak rossz állapotúak, de Helga alapból nem vigyáz a dolgaira, szóval neki hamar leamortizálódott, Nelli kicsit jobban ügyel a cuccok épségére, de év végére neki is megviselt lett a már alapból nem új tolltartó. Remélem, erre jobban vigyáznak.
Mamám sajna megint rosszul van, ez a meleg nem tesz neki jót, leesett a vércukra, elkapott valami betegséget, lázas lett, legutóbbi infók szerint kicsivel jobban van. Ma akartam menni, úgy volt hogy anyummal leugrunk hozzá a kórházba, de Balázsnak meló van, így áttettük jövő hétre. Remélem, javul az állapota. Aggódunk érte.

2017 július 21, péntek

Nyaralási képeslap nincs, csak egy rövid bejelentkezés

Régen jártam erre, tudom. A nyári szünet javában tart, igyekszünk ellenni, szerencsére Helga pár hetet megy most napközibe. Imádja, rá is fér, mert itthon kezdett megzizzenni. És ez egy sor konfliktust szült, folyton verekedtek. Így legalább csak az esti program ez. Bár igyekszem leszoktatni róla, mert csúnya dolog és engem marhára idegesít.
Szoktunk ismerős anyukákkal találkozni, beszélgetni, de néha csak úgy elvagyunk kettesben Nellivel, majd hármasban Helgával. Sajnos Balázs egész héten dolgozik és nem tud velünk lenni. Pedig az lenne a jó, de neki olyan munkája van, hogy a nyár a főszezon. Most hétvégén talán nem dolgozik és hátha kitalál valamit, bár a lakásban kellene pár dolgot végre befejezni.
Összefoglalva tehát, a nyár eddig átlagos. Azt nem írom, hogy unalmas, de semmi különös nem történik. Bár inkább ne is történjen, egyik ismerősnek most kell majd a babájával befeküdnie kivizsgálásra, mert rosszak lettek a pici vérvételi eredényei, szóval akkor ezerszer a monotonitás, mint a kórház és a betegség.
Szoktuk a verseket gyakorolni, Helgának még mindig baromi sok van és nehéz egy vers, nehéz bemagolni, de van még rá vagy 6 hét. Nellinek is van mit csinálnia, ő szívesen töröl port, mos fel, ha olyanja van, ha nincs, akkor is lefoglalja magát többnyire. A gyerektársaság nem nagyon hiányzik neki, nem nagyon barátkozik. Voltunk a múltkor a játszón, két kislány játszott ott, odamentek Nellihez, hogy játszanak együtt, de csak rövid időre tudták elcsalni magukhoz. Helga sem a barátkozás híve, ő inkább a nagyobbakkal, felnőttekkel jön ki jobban, mint a kortársaival. Meg a fiúkkal ugyebár :P
Mamámhoz is le kellene menni, régen voltam, de a héten már nem jutok le. És a teknőst sem vásároltuk még meg, Nelli olykor kérdezi, hogy ugye nem felejtettük el és persze hogy nem, de nincs még meg az akvárium és várok még pár ismerőst, hogy visszajelezzen ezügyben. Ha senkinek nem lesz, kénytelenek leszünk venni egyet, remélem mihamarabb pontot teszünk a teknős-ügy végére.