az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 október 19, csütörtök

Megoldás

Ami a mi esetünkben persze nem az egyszerűbb út. Kiokoskodtam, hogy egy hamarabbi járattal kell menni, ami ráadásul máshonnan is indul. Ez nekem 20, a gyerekeknek 10 perccel hamarabbi kelést jelent. De így olyan 95%, hogy elérjük a csatlakozást és Nelli sem késik a suliból.
Előnyei:
- Nincs elkésés (ami a legfontosabb)
- Nincs tömeg
- Van ülőhelyünk
- Balázs ki tud minket kísérni a buszmegbe (sőt, olykor még 1-1 megállót tud is velünk jönni)
- Minden reggel négyesben tudunk elindulni és még egy kávé is belefér
- Nem kell lesni a gyerekgyűlölőt és a a sok ráérős öreglányt, akik (már 7 előtt mennek a boltba banyatankkal), a képembe vigyorognak, hogy jajj, de cukik a gyerekek, a hátam mögött meg magyaráznak, hogy hangosak, neveletlenek stb.
Hátrányok:
- Korábbi kelés
- Még sötétben indulunk
- Többet kell gyalogolni, mint a másik busznál
Azért jóval több az előny, mint a hátrány és ezt kell nézni. Lehet, hogy végleg ennél a járatnál maradunk, még nem tudom, most mindenesetre egy darabig biztos ezzel megyünk, mert a másik folyamatosan 10-15 perceket késik.
A héten amúgy nem sok érdekes történt, Nelli sajna beszerzett pár fekete pontot, amit marhára nem fogadtam örömmel, főleg úgy, hogy még tudta is a tananyagot. Akartam kérdezni erről a tanárt, de a héten már szabadságon van.
Helgával elvileg minden oké, fellép majd a versmondón valamikor jövő héten elvileg, a verset már tudja, csak gyakorolnia kell.
A korán keléstől mindannyian fáradtak vagyunk, a gyereke hisztisek is, én meg van, hogy már hajnali 4-től, fél 5-től csak forgolódok és mikor kelni kell fél 6-kor, tiszta zombi vagyok :(
De holnap már péntek és háromnapos ünnep! Annyira nem vagyok képben, hogy ha nem mondta volna senki, hát tuti nem tűnt volna fel.

2017 augusztus 31, csütörtök

Bye-bye nyár :(

A nyári szünet utolsó napja. Az utolsó reggel, mikor ilyen nyugiban ülök a gép előtt és kortyolgatom a kávémat, míg a csajszik alszanak.
Holnaptól beindul a tanév, Nellinek évnyitó, délutánig tanítás. Helga jobban járt, ők csak hétfőn kezdenek.
Mondjuk, már rájuk is fér az iskola, mert kezdtek elszabadulni az indulatok itthon. Helga rengeteget kínlódott, voltak üres járatai, mikor csak pörgött-pörgött. Fel-alá rohangált, a hugát piszkálta, vagy valami csínyen törte a fejét (pl. a fogkrémes tubust feltöltötte vízzel, lett is meglepetés, mikor használni akartam, ugyanezt tette a folyékony szappan tartóval is). Szóval neki már nagyon szüksége van a napirendre, a sulira. Meg Nellinek is. A tortúrára nincs viszont szükségünk, de nem tehetünk mást, ez a probléma ugyanúgy nem oldódott meg, csak két és fél hónapig szünetelt.
Tegnap még elsétáltunk fagyizni, ma már nem sok minden lesz, vasalom az ünneplőt és este korán kellene ágyba menni. De gőzöm sincs, hogyan fogom ezt véghez vinni, mikor este 10 előtt ők nem igazán aludtak el mostanság. A reggel Helgának könnyebben megy mindig, ő most is 7-kor fel kelt gyakran, de a huga néha 9-ig is aludt. Hogy fogom én kiimádkozni az ágyból ezentúl??? A hat óra nagyon nem kilend *-* Gondban leszünk.
Viszont megígérte hogy önállóbb lesz, értem ezalatt, hogy nem kell a terembe kísérgetni, tavaly nem tudtam vele ezen a téren haladást elérni, de remélem, most partner lesz benne és megy be, ahogy a többiek.
És hogy mit várok az új tanévtől?
Sok jó jegyet, sikerélményt a gyerekeknek.
Kevesebb ideget reggelente.
Kevesebb rohanást (mondjuk erre nem találtam még ki semmit).
Kevesebb ráérős öregasszonyt és minél kevesebbet tűnjön fel az ordítozós gyerekgyűlölő.
Hogy Balázs néha-főleg télen-tudjon besegíteni, a telek a legdurvábbak ugye.
Hát meglátjuk!!!!!

2017 augusztus 5, szombat

Nyári vírus, egyforma napok

A gyerekek valamit elállítottak a gépen, így most mindig ilyen idegesítő felugró ablakok jelennek meg, már rosszul vagyok tőle.
Beköszöntött az augusztus, el sem hiszem. Szó szerint elrepült a nyár és mi sajna még sehol sem voltunk négyesben, mert Balázs majd minden hétvégén dolgozik. Remélem, azért még legalább egyszer eljutunk valahova, mert ez így tök egyhangú, főleg a gyerekeknek.
Nelli elkapott valami nyári izét, hányt párszor és nem evett, rossz volt a közérzete, voltunk dokinál, nem írt fel semmit, azt mondta, erre nincs gyógyszer. Folyadékpótlás, hányás ellen kúp, diéta. Ezt alkalmaztuk, már jobban van, de éjszaka még öklendezett. A betegsége miatt nem mentünk látogatóba az iskolatársához, elvileg meg volt beszélve, már hetek óta húzódik, a meleg miatt, vagy mert más dolgom van, most meg ez a betegség ütött be. Megírtam az anyukának, nem válaszolt, lehet besértődött, de nem tehetünk róla. Nyilván annak sem örült volna, ha a gyerekére ragasztjuk.
A meleg meg kikészít minket, hajnalban is már hőség van kint, így napközben bent szenvedünk, mert kint kibírhatatlan.
Elkezdtem beszerezni a tanszereket, mert hosszú a lista, nem akarom az utolsó percekre hagyni. Apum meglepett a csajszikat két gyönyörű vadiúj tolltartóval, amiben színes cerkák, radír, hegyező is van! Úgy örültek, eddig használt tolltartójuk volt, egy ismerős gyereke kapott újat és nekünk adta a régieket. Annyira nem voltak rossz állapotúak, de Helga alapból nem vigyáz a dolgaira, szóval neki hamar leamortizálódott, Nelli kicsit jobban ügyel a cuccok épségére, de év végére neki is megviselt lett a már alapból nem új tolltartó. Remélem, erre jobban vigyáznak.
Mamám sajna megint rosszul van, ez a meleg nem tesz neki jót, leesett a vércukra, elkapott valami betegséget, lázas lett, legutóbbi infók szerint kicsivel jobban van. Ma akartam menni, úgy volt hogy anyummal leugrunk hozzá a kórházba, de Balázsnak meló van, így áttettük jövő hétre. Remélem, javul az állapota. Aggódunk érte.

2017 július 21, péntek

Nyaralási képeslap nincs, csak egy rövid bejelentkezés

Régen jártam erre, tudom. A nyári szünet javában tart, igyekszünk ellenni, szerencsére Helga pár hetet megy most napközibe. Imádja, rá is fér, mert itthon kezdett megzizzenni. És ez egy sor konfliktust szült, folyton verekedtek. Így legalább csak az esti program ez. Bár igyekszem leszoktatni róla, mert csúnya dolog és engem marhára idegesít.
Szoktunk ismerős anyukákkal találkozni, beszélgetni, de néha csak úgy elvagyunk kettesben Nellivel, majd hármasban Helgával. Sajnos Balázs egész héten dolgozik és nem tud velünk lenni. Pedig az lenne a jó, de neki olyan munkája van, hogy a nyár a főszezon. Most hétvégén talán nem dolgozik és hátha kitalál valamit, bár a lakásban kellene pár dolgot végre befejezni.
Összefoglalva tehát, a nyár eddig átlagos. Azt nem írom, hogy unalmas, de semmi különös nem történik. Bár inkább ne is történjen, egyik ismerősnek most kell majd a babájával befeküdnie kivizsgálásra, mert rosszak lettek a pici vérvételi eredényei, szóval akkor ezerszer a monotonitás, mint a kórház és a betegség.
Szoktuk a verseket gyakorolni, Helgának még mindig baromi sok van és nehéz egy vers, nehéz bemagolni, de van még rá vagy 6 hét. Nellinek is van mit csinálnia, ő szívesen töröl port, mos fel, ha olyanja van, ha nincs, akkor is lefoglalja magát többnyire. A gyerektársaság nem nagyon hiányzik neki, nem nagyon barátkozik. Voltunk a múltkor a játszón, két kislány játszott ott, odamentek Nellihez, hogy játszanak együtt, de csak rövid időre tudták elcsalni magukhoz. Helga sem a barátkozás híve, ő inkább a nagyobbakkal, felnőttekkel jön ki jobban, mint a kortársaival. Meg a fiúkkal ugyebár :P
Mamámhoz is le kellene menni, régen voltam, de a héten már nem jutok le. És a teknőst sem vásároltuk még meg, Nelli olykor kérdezi, hogy ugye nem felejtettük el és persze hogy nem, de nincs még meg az akvárium és várok még pár ismerőst, hogy visszajelezzen ezügyben. Ha senkinek nem lesz, kénytelenek leszünk venni egyet, remélem mihamarabb pontot teszünk a teknős-ügy végére.

2017 június 26, hétfő

Túlzsúfolt egy hét lesz ez

Megvolt Nelli évzárója is, fellépett a drága, kapott jutalomkönyvet és a bizi is egész jó lett, mondhati várakozáson felüli.
Most meg már vakáció!!!!!!Vagyis Helgának a héten még sulis napközi,így hamar kelünk, de jövőhéten már alhatnak, ha akarna.
De hétvégéken nem igazán akarnak, hiába fekszenek le későn, 10-kor, fél 11-kor (amikor már én is majd elalszom), reggel 7 után felébrednek éstig zsonganak.
Remélem, azért átszoktatom őket a szünet alatt, hiszen azért szünet, a szünet, hogy pihenjünk. Vagyis ők.
A hét tehát még koránkeléssel telik, meg futkosással. Ma két hivatalos levélért mentünk be a kisebb lánykával a városba, meg volt befizetendő csekk is.
Holnap egy ismerős anyuka és a kisfia vár minket délelőtt.
Szerdán egy másik anyukával találkozunk, ha minden igaz.
Csütörtökön megnézzük Helga fellépését, mert a napközi keretein belüli műsorban verset mond.
Pénteken orvoshoz kell mennem éves kontrollra.
Szombaton meg családi összejövetel lesz, mert tesóm kislányának a szülinapját ünnepeljük.
Vasárnap már elvileg semmit nem tervezek, de bármi becsúszhat.
És akkor még a teknőst is be kellene szerezni, bár egyelőre akvárium ügyében kérdezősködöm.
A bojlert a szerelő megcsinálta, végre nem csöpög, a tv is elkészül a héten szerintem.
Tegnap voltam mamámnál, hát nincs jól túlzottan, de annyira rosszul sem, olyan középút, ami nála már haladás.

2017 június 19, hétfő

Abrakadabra, azt kívánom, mindenki tűnjön el!!!!!

Ezt Helga mondta múltkor, mikor Nellivel varázslósat játszottak :D  Hát sokszor van benne valami.
A nyári vakáció ugyan beköszöntött, de még Helgának sulis napközi van, Nellinek meg évzáró, így hát a gondtalan és főleg ráérős reggelek még váratnak magukra. A tömegközlekedés még így nyári szünetkor is az agyamra megy, bár most hogy nincsenek diákok, csak a rosszallóan néző öreglányok miatt aggódhatok, vagyis nem aggódok, pont leszarom nem érdekel. Reggel a gyerekgyűlölő is jött, de nem beszéltem vele, a múltkori kis ordítozása után inkább hanyagoljon, amúgy sem tudom, mit keres a reggeli buszon, hiszen suliban melózik és szünet van, bár lehet hogy behívták, ő dolga. Engem hagyjon mindenki békén.

Helga bizije gyönyörűséges lett, pont annyi, mint tavaly, szóval nem rontott, kapott végre jutalomkönyvet és részt vett a ballagáson és az ünnepélyen is versmondással. Meg vagyok vele elégedve (matek ötös, úúúúristen).
Nelli eredményei is kiderülnek a héten, hát meglátjuk, verset ő is mond. A héten meg még szülinapja is lesz, és ő élő állatot óhajt. Az apjával konzultáltunk és hát kutya, macska nem lehet mert asztmás és kimutatottan allergiás a szőrükre, meg nekem ne tegye tönkre a lakást se kutya, se macska. Oké szeretem őket, de ide inkább ne.
A hörcsögöt, tengerimalacot és más rágcsálókat is kizártuk, mert nekem volt tengeri malacom, három is egyszerre, baromira hangosak és nagy kosszal járnak.
A madarakat is pont emiatt húztuk ki a listáról. Maradt a hal, vagy más vízi bigyók, így lett végül teknősbéka, de még ez sem biztos, a héten utána járok mennyibe is kerül és a felszereléseket is körbekérdezem, hátha valakinek van elfekvőben, ha nincs azt is venni kell. Nelli már izgatott emiatt, de mondtam neki, hogy azért még ne élje bele magát. Jó lenne persze egy kis állat, felelősségtudat stb., hát nem tudom, meglátom. A héten kiderül.

2017 június 14, szerda

A nyár mindjárt indul!

A héten brutálisan csepegni kezdett a bojlerünk, tegnap meg a tv-nk adta be a kulcsot (idén másodjára), így most mindkét eszközhöz várjuk a szerelőt.
És elérkeztünk ide. Az utolsó egész nap a suliban. Holnap mindkettőnek évzáró, Helgusnak biziosztás, Nellinek egy héttel később.
Izgatott vagyok, félek a ránk váró nyártól.
De bizakodom is.
Csak legyen egy kis szünet, mert brutál megutáltuk már a reggeli herce-hurcát. Ma reggel a gyerekgyűlölő nő (akiről régebben írtam) is bekattant, vagy elgurult a gyógyszere. Nem tudom, de orbitális üvöltözést csapott, mert szerinte a lányok hangosak voltak. Szerintem meg nem voltak hangosabbak mint máskor. Mindenesetre, Nelli úgy megijedt, hogy elsírta magát (én meg szarul éreztem magam egész nap, mások bunkósága miatt). Meg azt is mondta, a gyerekgyűlölő, hogy múltkor valami öregasszony is mondta neki, hogy kik ordítoznak reggelente, mert nem tud aludni.
Kár, hogy nem nekem mondja *-* De ez itt felénk így megy.
Hangosak, illetve gyerekek, beszélgetnek. Nem templom a buszmegálló, hogy néma csendben kell ott állni, míg a busz jön.
Fuh...
Egy szó, mint száz, marhára elegem van az egészből, pár napig nem akarok tömegközlekedni és öregasszonyokat (se mást) látni!!!
Kiégtem, na...
A gyerekek is elfáradtak, majd jó lesz a pihenés, vagy hogy nem leszünk időhöz kötve, mert igazából azt gyűlöltem a legjobban.
Egyik barátnőm mondta, hogy nyáron fussunk össze, neki is van két gyereke, nekem is, nekik kertes házuk is van, kis pancsolóval, homokozóval. Szóval lehet hogy élek a felajánlással.
Most lelkileg készülök a holnapi biziosztásra Helga részéről, később Nelli részéről is.

2017 május 30, kedd

Centivágás, mindjárt szünet, és más egyebek

Visszaszámolunk...már csak szűk két hét és vége az iskolának! Ha jól tudom, hivatalosan június 15.-én.
Jelenleg nagyon várjuk. Nem csak a gyerekek, én is.
Tele a pohár, zéró tolerancia mindenhez, hiszen hosszú volt az év. Elegem van a kora reggeli kelésekből, a megállóban rosszallóan néző és pletykáló öreglányokból, a hektikus buszmenetrendből, a buszon utazó bunkókból, a délutáni igyekezetből, hogy mindenkiért időben oda tudjak érni.
(most még várom, aztán lássuk, mit írok július közepe, augusztus eleje felé, akkor tuti csömöröm lesz a nyáriszünetből...)
Bár Helgának lesz még sulis napközi, úgyhogy a koránkelés, meg buszozás még nem lesz hónapokra száműzve az életünkből.
A hétvége jó volt, kivételesen Balázs is itthon maradt, így szombaton csaptunk egy kis városbeli csavargást, gyereknapozást. Voltak programok többfelé, így elvoltunk. Sőt, még étterembe is eljutottunk, egy klassz, könnyű kis ebéd erejéig. Szerintem így négyesben még nem is nagyon voltunk étteremben. Nagyon jó volt.
A vasárnap már nem volt ilyen könnyed hangulatú. Meglátogattam mamámat, sajnos az állapota továbbra is rossz, infúzióval táplálják, enni, inni nem tud, beszélni sem nagyon. A nővér azt mondta, ennyit tehetnek. Kimondhatatlanul sajnálom és nehéz szívvel jöttem el. Azóta is ezen kattogok és mérhetetlen szomorúság fog el, ha rá gondolok. Ami alapból rányomja bélyegét a hangulatomra. Próbálok én mindenkivel kedves lenni és nyitott, de sokkal több dolog esik rosszul és idegesít.
Egyik "barátnőm" hetek óta hívogat, hogy találkozzak vele. Évek óta nem láttam, egy beszélgetés persze örömmel beleférne, de ő inkább boltból ki és be akar velem flangálni. Azt meg mindig kimondottan utálom. Mondtam neki, hogy mi van mamámmal és hogy ha lehet, üljünk be valahová, beszélgessünk, de a vásárolgatást hagyjuk most el, nincs hozzá lelkierőm. Hallhatóan nem tetszett neki, de bele egyezett. Eltelt két nap és újra kezdte és csak erősködött, csak erősködött. Nem szeretem a törtető embereket. Legszívesebben elhajtottam volna, de inkább ráhagytam és a héten összefutunk, bár max. egy órám van erre, ami vagy fog neki tetszeni, vagy nem, de nem érdekel. Nekem sem tetszett anno vele kapcsolatban sok minden (pl. a gyerekeimet még nem is látta, mondvacsinált ürügyekre fogta ,míg más közös barátnőnk gyerekét születése után rögtön meglátogatta pfff), főleg a gyereknevelési tanácsai, amiket kéretlenül adott, úgy hogy gyereke sincs :S Na mindegy, ez nem ide tartozik, letudom és utána vagy öt évig úgysem jön felém.
Az albérletet meg eladták! Sokként ért a hír, úgy meg főleg, hogy lehet, hogy az a cég fogja felújítani, ahol Balázs melózik. Ez azért durva...Nem kicsit.
A gyerekek jól vannak, de a felkelési és iskolába indulási kedv a minimumon tengődik. Meg tudom őket érteni, de minden nap hajtogatom nekik, hogy kitartás, nemsokára szünet.

2017 április 17, hétfő

Csendes húsvét, készülődés

Múlt hét közepétől tavaszi szünet a gyerekeknek, előtte való napokon pedig amikor csak tudtam, mamám lakásában pakoltam, takarítottam. Meg igyekeztem a ruhákat zsákolni, de még mindig nagyon-nagyon sok van. És akkor említést sem teszek a evőeszközökről, gyerekjátékokról. Örökkévalóság lesz mindent átvinni majd.
De...
Szerdán költözünk. Tehát még két éjszakát töltünk itt. Elfog a szomorúság, ha erre gondolok. Nem tudom, mikorra fogom megszokni a másik helyet, majd igyekszem. A lakással már úgymond megbarátkoztam, elfogadtam, hogy nincs más lehetőségünk most. A többi az emberek viselkedésén múlik, hogy mennyire hagynak minket élni, remélem mindenki a saját életével foglalkozik ezekután is és nem a miénkkel.
Helgának még holnap szünet, de szerdától neki iskola, Nelli pedig jövő héten megy majd ismét. Addig gyakorolunk és pakolunk ezerrel, meg igyekszünk akklimatizálódni.
A húsvéti hosszú hétvége amúgy átlagosan telt és telik. Apum, tesóm fia és Balázs locsolt meg, mást nem is vártam, nem tartjuk a húsvétot, most meg főleg nem, elvagyunk a költözéssel. Ja, pénteken koncerten voltam tesómmal, egész jó volt, kellett már egy kis kikapcsolódás. A lányokra az apjuk vigyázott, de nem volt velük semmi gond, sőt annyira bejött a csajoknak a felállás, hogy másnap is küldeni akartak bulizni. De nekem elég volt egyelőre ennyi is, jó későn értem haza, szóval másnap majd leesett a fejem a fáradtságtól.
A lejmolós anyuka írogatott nekem fb-n, de olyan ökörségeket, hogy majd lefordultam a székről. Mintha hiányozna egy kereke, Balázs szerint az, ami a többit mozgatja :D
Na, de ne legyünk szemetek.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!!!!!!
(legközelebb már az új lakásból jelentkezem)