az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 február 7, szerda

Félévik kipipálva, plusz gyaloglás

Megint jó régóta nem jelentkeztem írással, de már az előző bejegyzésben is írtam, hogy számomra a január és a február olyan végtelenül hosszú és legtöbbször hideg. Az ember csak úgy létezik és elfeledkezik mindenről. De majd igyekszem visszatérni a rendszeres blogoláshoz.
A féléviket kiosztották. Helgusét már előzőleg leírtam, reményen felül lett, nagyon örültem neki! Nelliét is megkaptuk időközben és ő se m panaszkodhat, mindenből javított! Míg legutóbbi értékeléskor a több tárgyből gyengén megfelelt értékelések szerepeltek, most egy ilyen sem volt, tehát mindenképpen jó döntés volt, hogy elfogadtuk, neki könnyített tanrendre van szüksége.
Bízom benne, hogy év végén is hasonló szép eredményeket láthatunk majd.
Most mindkét csajnak nyakán a farsang, gőzerővel próbálnak a műsorra és várják a napot.
Alapjába vége nincs velük gond, csak néha felüt nekik és akkor hajba kapnak, aminek sírás a vége Nelli részéről. Amúgy meg sokszor tök jól eljátszanak együtt is, történeteket, saját maguk kitalált szereplőket személyesítenek meg, aranyosak.
Én meg eldöntöttem, hogy leadom az ünnepek alatt rám feljött plusz kilókat, nem tudom pontosan mennyit szedtem fel, sajnos a mérleg elromlott, de éreztem, hogy híztam. Így sokat gyalogolok, szinte mindenhova gyalog megyek, ha nem sürget az idő, egyre jobban bírom, egyáltalán nem fáraszt el, sőt feltölt energiával és sokkal szívesebben gyalogolok inkább több megállót akár, mint a buszon zötykölődök. Igazi a futás lenne, de az nekem nem megy, viszont a séta is megteszi a hatását, lehet érezni, érzékelni. Sőt, Balázs is megjegyezte, már pedig ez nem kis szó nála, mert csak azt látja szerintem, ha híztam: P

2018 január 27, szombat

Villáminfók

Megint jól elmaradtam az írással, tudom. De olyan egyhangú és hosszú ez a január. Az ember a túlélésért megy előre csak és el is feledkezik az apróbb dolgokról.
Amúgy megvagyunk. Tegnap volt Helga bizi osztása, nagyon jó eredményt hozott, nagyon örültem és büszke voltam rá. A tanára szerint is jól teljesít, nincs vele különösebb gond.
Nelliéknél még nem volt bizonyítványosztás, de 1-2 héten belül szerintem ott is meg lesz. Én remélem, hogy javulást fogunk látni. Szerintem jobban teljesít, mióta volt a vizsgálat és könnyített a tanrend, de meglátjuk. A kedve jobb sokkal, nem kudarcként éli meg az iskolát, a tanulást. Ez sokat jelent.
Most meg már mindkét leányzó a farsang lázában ég, bár egyelőre még konkrétat nem tudok az egészről. Illetve azt már igen, hogy Nelliék csoportosan öltöznek be, táncot adnak elő. Szerintem Helgáéknál is csoportos jelmez lesz, az szokott lenni és nem is bánom, nem nekem kell ötletelnem a jelmez miatt.
Balázs dolgozik ma is, én meg elterveztem egy jó kis pihenést, amit Helga keresztülhúzott, mert korán kelt.
Úgyhogy neki kezdek is kezdek  főzni.

2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.

2018 január 1, hétfő

Buék 2018!

Remélem, nem lesz olyan rossz, mint az előző év és hoz némi jót is.
Elteltek az ünnepek, a karácsonyi családi összejövetel is elment kis sóval. És tegnap a szilveszter is lement. Semmi különös nem volt, hozzánk nem jött senki és mi sem mentünk sehova.
A gyerekek meg akarták várni az éjfélt, de 11 körül csak lefeküdtek, már fáradtak voltak és pörögtek csak.
Mi Balázzsal valamival tovább maradtunk ébren, néztük a tv műsorokat. Aztán éjfél után valamivel jött egy szám nélküli megcsörgetés az ember mobiljára.
Ami meglepett és fel is idegesített. A szám nélküli megcsörgetésről nekem csupa rossz emlék jut eszembe, mikor Balázs nem volt egyenes és a hátam mögött volt egy nője (akiről kisregényt írhatnék, mert ritka undorító lény volt, aki többnyire a családos, gyermekes férfiakra mozdult rá, persze Balázs sem ártatlan, kettőn áll a vásár mindig) Szóval ez a nőszemély a lebukásuk után sem adta fel és egy évig ilyen névtelen éjszakai megcsörgetésekkel örvendeztetett meg minket. Szóval nem volt kellemes és azóta is azon agyalok, ki lehetett az. A nő elvileg nem, mert azóta Balázs számot cserélt és a nő is férjhez ment, gyereket szült, máshova költözött, de persze kitudja. Ez bizalmi kérdés ugye.
Mindegy, ezt leszámítva átlagos volt az év utolsó napja, reggel későn keltünk és egész nap csak tengtünk-lengtünk.
Ja, társasoztunk is, négyen kezdtünk, aztán Helga kiszállt, később Nelli unta meg, így a végére ketten maradtunk Balázzsal, de így is jó volt.
Még egy nap szünet és harmadikától suli Nellinek :( Balázsnak már holnaptól meló. Hiányozni fog a szünet, pontosabban a sokáig alvás és későn fekvés. Megint bele kell szokni a kegyetlen hétköznapok monotonitásába. Hát remélem, hogy ennyi szívás után, mint ami tavaly ért minket, most már csak jobb periódusok következnek.

2017 december 26, kedd

Vizsgálat, betegség, két ügyelet, miegymás

Akartam írni még ünnepek előtt, de a drága blogger nem engedett be.
Megvolt Nelli vizsgálata, hát sok meglepetés nem ért minket, nagyjából erre számítottunk. Hozta azt amit gyanítottunk, a végére már azért elfáradt és kicsit rendetlen lett, de nem volt vészes. Kapott diagnózist, azt amit a nővére, hát nem vagyok feldobva. De belül sejtettem, hogy ez lesz és talán így könnyebben megy neki a tanulás, nem éri annyi kudarc és nem lesz bukás év végén.
A karácsonyi őrületben nem is volt időm ezen agyalni, de jobb is így. Megyünk tovább akkor ezen az úton.
Helga az utolsó sulis héten részt vett még a karácsonyi ünnepségen, ahol verset mondott. Már akkor nem érezte túl jól magát, ezért a tanárnő levitte a suliorvoshoz, aki viszont nem talált semmit, csak egy kis megfázás, mondta és még mehetett is iskolába.
Pénteken már nem volt neki iskola, egész nap feküdt, hőemelkedése , később láza volt, panaszkodott a fülére. Régebben volt már pár fülfájós esete, így nem sokat hezitáltam, este mikor Balázs haza ért és vigyázott Nellire, elvittem az ügyeletre.
Ahol egy nem túl szimpatikus dokinő rögtön ki is osztott, mint a 21-et, hogy mégis miért jöttünk az ügyeletre, ahova súlyos beteg emberek járnak és egy kis megfázással nem kell ide jönni stb. Próbáltam neki elmondani, hogy karácsony előtt már nincs háziorvos, leghamarabb a miénk csak szerda délután rendel és hogy a lányka fülfájásra panaszkodik. De elhajtott, hogy az nem lehet fülfájás, mert akkor ordítana egyfolytában. Adjak neki lázcsillapítót, teát, orrcseppet, tartsam ágya.
Hát mit tehettem mást, ezt tettem. Javulás semmi. A gyerek egész nap feküdt, folyamatosan lázas volt, alig evett, alig ivott. A láza 39 fok felett. Két napig ez ment, aztán  nem vártam meg a szerdát, összekaptuk magunkat és négyesben elvittük ismét Helgát az ügyeletre. Szerencsére 2-en voltak csak előttünk, így hamar sorra kerültünk. És ugyanaz a nő volt, mint két napja! Mondom magamban, ilyen nincs, ez nem lehet, szerintem a fejemen is látszott ez. Lélekben felkészültem, hogy megint kioktat és elküld, de most mintha egy paraszthajszálnyival normálisabb lett volna, megvizsgálta Helgát és írt fel gyógyszert!!!
Amit a város másik végén lévő ügyeletes patikában tudtunk csak kiváltani. Még jó, hogy jött még busz és szerencsére visszafelé is elértük az utolsó járatot. Nincs is jobb, mint szenteste ügyeleten és gyógyszertárban kódorogni.
Hazaérve, még vacsoráztunk és átadtunk az ajándékokat, az este végülis elég jól végződött.
De szerencsére, azóta a csajszi jobban van, már rosszalkodik és nem fekszik egész nap, van már étvágya is, mióta a gyógyszert kapja.
Már csak a mai, nagy családi vacsora van hátra, ami miatt kicsit aggódom, lévén hogy nem igazán vagyok jóban tesómékkal, de igyekszem takarékra venni magamat, nem akarok vitát az év utolsó napjaira.
Békét és egyetértést szeretnék.
Ha nem írnék addig: MINDENKINEK EREDMÉNYES, EGÉSZSÉGBEN, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
(ritka rossz év volt ez a 2017-es, bízom benne, hogy a következő esztendő jobb dolgokat hoz majd)

2017 december 17, vasárnap

És még egy kis idegesség így ünnepek előttre

Reggel azt terveztem, hogy tovább fogok pihenni, de a terv csak terv maradt, mert Helga felkelt 7 után. Pedig 10-ig ébren voltak a tesóval. Ember tervez...
A következő hét az utolsó az évben és ilyenkor az lenne a jó, ha már semmi nem történne. Csak a szokásos ajándék utáni loholás, hangolódás az ünnepre (amihez változatlanul nincs kedvem). Ennek ellenére jövő hétre még hátra van Nelli szakszolgálati vizsgálata, a diagnózis, ami majd megadja az alaphangulatot az egésznek. Jobb lett volna ez januárban, de nem kívánságműsor ez.
És még lesz fellépés Helgának, sulis karácsonyi banzáj, meg még nekem is van pár köröm, szóval nyüzsgő és húzós lesz a jövő hét.
A lányok leadták a listát, van itt minden a kifestőtől kezdve a világító szarvú unkornison át a babákig, hogy mi lesz végül a fa alatt, menet közben kiderül.
És már mind nagyon várjuk, hogy ne kelljen hajnalban kelni.
A tegnapi napunk amúgy tök jó lett volna, itt volt az egyik kis unokatesójuk. Örömmel várták a lányok a találkozást. De ugye tesóm hozta a formát és cirkuszt rendezett, meg a sógorom is. Így a hangulat meg lett mérgezve. És ezek fényében egyáltalán nem várom a karácsonyi kötelező jópofizásos vacsorát.
Minek egyáltalán összecsődülni, ha nem bírjuk egymást? És minek ajándékokra költeni, ha nem bírjuk elviselni a másikat? Nem csak egy nap kellene a fúrkálódást félrerakni, így kellene élni egész évben. Úgy lenne értelme ezeknek a karácsonyi dolgoknak.
Jövőhétre kérek sok pozitiv energiát, bőven lesz szükségem lesz rá!!!

2017 december 11, hétfő

Hó...de minek?!

Tegnap este és egész éjjel esett, így reggelre egy kisebb mennyiségű hó fogadott bennünket. A lányok örültek, én kevésbé.
Elő kellett keresnem az overálokat, amiket ők is, én is utálunk. Ráadásul Helga menetrendszerint bent felejti a suliban.
A bakancsom meg marhára csúszik, de legalább nem ázik át. Ez is valami, nemde?
A szokott időben indultunk el, de hiába, mert a busz, nem jött. Balázs egy kicsit ott maradt velünk, de neki is mennie kellett, így hármasban vártunk tovább. És csak vártunk. Vártunk negyed órát, de semmi. Hihetetlen, hogy leesik pár centi hó és a buszok máris kimaradnak! Mi lesz, ha majd több tíz centi vastagon lesz, úgy mint év elején, ha már most eluralkodik a káosz.
Nem túl lelkesen kibaktattunk a másik buszmegállóba és rövidesen jött egy busz (amin nem volt fűtés) és először Helga, aztán Nelli jutott be a suliba. Igaz, késéssel, de 8-ra minden rendeződni látszott.
Remélem, holnap már jön a megszokott busz. A hó már most olvad, borítékolhatóan hátközépig vizes lesz mindenki :S
Persze, majd karácsonykor hiába várjuk a havat, amikor kellene nem lesz, fogadjunk.
Tegnap még lenéztünk a karácsonyi vásárba. Sötétedés után mentünk, hogy a lányok láthassák a fényeket. Tetszett nekik, de nem sokáig voltunk, mert hideg volt és lefagyott a kezünk.
A héten rá kellene szánnom magam a karácsonyi vásárlásokra is. Még mindig semmi kedvem és energiám rá, de muszáj lesz.

2017 december 5, kedd

Kedvtelen

Nem igazán van kedvem semmihez, ami érthető is. Még mindig Nelli dolgain pörgök, közben várjuk a behívót, de valószínűleg csak jövőre lesz a vizsgálatból valami. Nehéz megemészteni, mi tagadás, elveszi az összes kedvemet, energiámat.
Plusz itt van a családi fúrkálódás is, amitől még inkább elkedvetlenedek. A tesóm nem bír magával és szinte fizikai fájdalmat érezhet, ha nem róla szól minden. Folyton keresi, hogyan tudja a családot szétszedni a konfliktusokkal. Támad, ahol csak tud és irigykedik rám.
RÁM!!!!!!Csak tudnám, miért. Megindokolhatná. Neki mindene megvan, nagy ház, pénz, két kocsi, teljesen átlagos gyerekek, mindenféle luxuscikkek. Ellenben nekem sem saját, nagy ház, sem kocsi nincs, a luxuscikkekről már nem is beszélek. És az én gyerekeim sajátos nevelési igényűek. De tesóm szerint én ezzel csak a felhajtást akarom generálni és örüljek, hogy nem valami súlyos betegsége van (ez szó szerint hangzott el a szájából egy vállrándítást követően).
Rémisztő, hogy nem egy idegen, hanem a saját testvére ilyen az embernek. Nemtörődöm, lekezelő, flegma és irigy. Mert anyám pl. sajnálja, amiben élek, neki ez már épp elég ok, hogy vérig sértődjön, mert mi az, hogy nem vele van mindenki elfoglalva, nem az ő életét, gyerekeit, házát, kocsijait csodálja.
Sosem fogom megérteni ezt...
Meg azt sem tudom átérezni, ha valaki azt mondja, hogy a testvére a legjobb barátja. Pf...én ilyet nem érzek a tesóm iránt :S Ez van...Mióta az eszemet tudom, ez van.
A lányok amúgy elvannak, szerencsére nem ütötte ki őket a betegség, ellenben engem. Én két napig fejfájással küszködtem, most már "csak" köhögök, meg picit náthás vagyok.
Várják a Mikulást, remélve, hogy a virgács idén is kimarad :) Hát néha rezgett a léc, de szerintem most sem kapnak ilyesmit :)

2017 november 25, szombat

Pofonok az élettől

Napok óta rohadtul fáj a fejem, csak szédelgek itt össze-vissza. Ráadásul Balázs mindkét nap melózik, így hármasban vagyunk. Ma eléggé próbára tették a türelmemet a lányok. Helga csak simán pörgött, de olyan hangosan ordítva, hogy majd falnak mentem tőle, már messze meghaladta a tűrőképességemet.
Ha meg nem üvöltött, mint a sakál, piszkálta a hugát. Remek volt.
Nelli meg a lecke miatt verte ki a balhét, van egy csomó házija mindig és jövő héten két témazárója is esedékes, de nehezen lehet rávenni a tanulásra.
És mindennek tetejébe még itt ez a szörnyű fejfájás.
Sajnos Nellinek nem igazán megy a suli, pontosabban a matematika. Olyannyira nem megy, hogy úgy néz ki, könnyített matekot fog tanulni, mert nem bírja ezt a normál tanmenetet. Ehhez viszont szakértői vizsgálat és sajnos diagnózis kell, arról hogy értelmi fogyatékos. Eléggé letaglózott a hír, bár tényleg nagyon nehéz a leányzóval mostanság. Folyamatos hisztik, ajtócsapdosás, visszabeszélés. Ő nem ilyen volt. Nem tudom, mi lelte, de nekem is megfogalmazódtak már a fejemben mindenféle gondolatok. Mondjuk, mertem remélni, hogy nem jutunk el idáig, de hát az élet mást hozott.
Most az van, hogy várjuk a vizsgálati behívót, aztán a vizsgálati eredmény fényében megyünk tovább. De valószínűleg a könnyített matek megy majd a csajszinak. És még így sem tuti, hogy nem bukik évvégén.
Helga SNI-s dolgait is nehéz volt megemészteni, de most újra ezeket a köröket futjuk, nem hittem volna, hogy Nellivel is így járunk.
De hát ezt dobta a gép, reklamációnak helye nincs.
Egyelőre vizsgálat, a többit meglátjuk. Nem örülök, mindenki elhiheti.

2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.