az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 november 18, szombat

Hideg és szomorú

A héten megvolt mamám temetése is. Nem kicsit tartottam tőle, engem a temetések alapból kikészítenek, persze gondolom más sem hobbiból jár ilyen helyekre. A szertartáson sokan voltak, olyanok is, akikre nem számítottunk, viszont olyanok meg távol maradtak, akik mamám közvetlen környezetében élnek pl. szomszédok. Meg olyanok sem voltak ott páran, akik 100%-ra ígérték, hogy jönnek. Köztük barátnők, meg a szüleim baráti köre, akik anno sokat vendégeskedtek a nagyszüleimnél és ették a mamám készítette finomságokat.
Mennyivel jobb lett volna, ha ez az egész máshogy történik, ha pl. mamám nem válik fekvő beteggé és nem kell egy évig kórházban lennie. Az ember kicsit hibáztatja magát (én legalábbis), amire a környezete is remekül rátesz, az itt lakó emberek máig megvető tekintetét illetően. Agyalok, hogy mit tehettem volna másképp, hogy párszor kedvesebbnek, jobbnak kellett volna lennem, többet kellett volna látogatnom, de bevallom, a végén már lelkileg nem bírtam a szenvedését nézni. Tudom, ezáltal jó páran (családtagok is) megbélyegeztek, hogy ilyen, meg olyan vagyok, sőt olyat is hallottam vissza már, hogy elszedtem a nyugdíját. De ezen már ki sem akadok, az emberi fantázia olykor erőteljesen beindul, főleg ha fúrkálódásról van szó. Megpróbálok ezeken túllépni, és más dolgokra összpontosítani. A házat és az itt lakókat továbbra sem csípem és a lehető legrövidebb időt akarom már itt tölteni a házban. Az a tervem, hogy 1-2 éven belül elköltözünk innen egészen másfelé. És ezt a tervemet nem akarom veszendőbe hagyni, amint 2018 elkezdődik, én is elkezdem ezt az utat járni. Hosszú lesz és rögös, meg még sok javítani való is van a lakáson, de nem fogom feladni. Az álmok nem azért vannak, hogy feladjuk őket, nemde ? Bár ez még a jövő zenéje, most egyelőre igyekszem összeszedni magamat, a gyerekek miatt muszáj.
Szerencsére ők elvannak, a mai estét (és éjszakát) Nelli a nagyszülőknél tölti, Helga nem akart menni, pedig fel lett neki is kínálva. Mindegy, majd máskor.
Furcsán üres a lakás Nelli nélkül. A nővére is hiányolja, bár ha meg itt van, általában verekszenek :S
Nelli a héten hozott jobb eredményeket, bár nem abból a francos matekból, pedig abból nagyon ráférne a javítás, nemsokára negyedéves értékelés.
És hamarosan itt a december és majd a karácsony, ami nem lesz ugyanolyan mamám nélkül, de  valahogy hangulatot kell magamba verni. Még jó, hogy addig van pár hét.

2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 november 2, csütörtök

Nehéz erősnek maradni

Mamám állapota válságosra fordult :( Már több napja nincs magánál, nem eszik, nem iszik. Nem tudnak érte többet tenni. Azt mondják, lehet egy hét, lehet egy nap, vagy akár egy óra. De bármikor bekövetkezhet e legrosszabb. És persze az ember próbál erős lenni, elfogadni a tényt, hiszen tenni nem tud ellene. Mégis nehéz, szinte egész nap mamám jár a fejemben és hogy mit kellett volna máshogy  tenni, mondani. Van bőven, amin javíthatnék, de már nem tudok. Csak remélem, hogy megbocsát.
Tegnap voltunk vidéken gyertyát égetni és bementünk hozzá, bár én nem akarom ebben a rossz állapotban látni, de ragaszkodtak hozzá. Egy percet voltam bent, utána sírva kimentem. Nem vagyok jó ebben, nem olyan vagyok, mint a hugom, aki simán bemegy hozzá bármikor és azt mondta, hogy ő már elengedte és hogy ez neki így szenvedés. Én még nem vagyok képes erre, nem vagyok képes kimondani, amit tesóm. És látni sem akarom többet így. Én arra akarok emlékezni, aki valójában volt, arra a kedves, imádnivaló, főzni szerető nagymamára. Akire mindig számíthattam, akivel jókat beszélgettünk, akinél élmény volt a nyarakat tölteni. És sajnálom, amikor undok voltam vele.
A gyerekek tartják bennem a lelket, bár a szünetre ez alapjában rányomja a bélyegét. Plusz Helga eddig a mai nap kivételével végig fél 7-7 körül kelt és estére annyira pörgött, hogy már én is kivoltam. Nelli meg a hisztijeivel szokott kiborítani. De amúgy elvagyunk, bejött az idei hideg is rendesen, szóval nyakunkon a tél.
A teknős is itt van velünk, jó fej, nem sok vizet zavar, napozik, vagy csak úgy van, néha halom, hogy a kavicsok között kotoz. És amúgy nem fiú, hanem lány :) Így a női túlerő abszolút a családban.

 

2017 január 28, szombat

Félév

Egyik szemem sír, a másik nevet. A jó hír, hogy Helga félévije tényleg jó lett, ahogy említette. Nagyjából mindenből 4-5-ös, az átlaga 4,3 lett, ez nagyon okés is. Büszke vagyok rá.
Sajna, Nellinél már nem mondható el ez a fajta elégedettség. A fő tantárgyakból mind gyengén felelt csak meg, ami kb. olyan kettes lehet, ha már kapnának rá érdemjegyet. Sejtettem, hogy nem lesz fényes a félévije, de azt nem, hogy ennyire. Nem is értem, miért nem szóltak, hogy baj van, én minden fogadó órán voltam, érdeklődtem, itthon gyakoroltunk-többet is mint, a nővérével. Itthon tudja is, de a suliban ezekszerint nem megy neki. Nem is értem. Kicsit lelombozódtam. Talán túl sok neki ez az iskola, vagy többet kellene segíteni neki ott, vagy nem tudom, de beszélek a tanárral.
Albérlet ügyben még mindig semmi, igaz most a betegségem miatt, nem is foglalkoztam ezzel, de ahogy ránézek a naptárra, félelemmel tölt el, hogy lassan csak három hónapunk lesz másikat találni, kifesteni, kitakarítani, költözni. Nehéz időszak következik...
Mamám még mindig kórházban, bizonytalan ideig. Az állapota változó, persze haza akar jönni, de ez még nem lehetséges. Bár mindenki azt szeretné, ha újra haza jöhetne, de még messze van.
Látogatni nem tudom, mert látogatási tilalom van az influenza miatt. Pedig jó lenne vele találkozni.
Balázs úgy volt, hogy a hétvégén dolgozik, de aztán mégsem, így itthon van a gyerekekkel. Reggel háromnegyed 10-ig aludtunk, a gyerekek csak elfáradnak az egész napos tanulástól, korán keléstől.

2017 január 25, szerda

Hírek, hideg, hülye emberek

A gyerekek a héten már jobban voltak, mentek is iskolába. Nem túl lelkesen, de mentek. Nyakunkon a fél év. Nellinek az első és remélem, hogy nem olyan rossz a helyzete. Helgánál majd hamarosan szülői is lesz, akkor többet tudok, de ő állítása szerint jól tanul, oké, elhiszem neki. Eddig tényleg hozta azt a szintet, amit mondott.
A betegségem viszont nem javult, így vasárnap elmentem az orvosi ügyeletre. Iszonyatosan fájt a fejem, régen nem voltam ilyen beteg. Kaptam gyógyszert, amitől meg két napig hánytam, de mostanra megszűnt a fejfájás és a hányás is. Igaz, az étvágyam az nem a régi, de én már annak is örülök, ha nem fáj a gyomrom és az a kevés kaja is megmarad bennem.
Csak a hó olvadna már el, kimondottan utálom! A hidegről nem beszélve, ma már sapkát és kesztyűt vettem és az tényleg a hideg jele, mert amúgy nem szokásom, csak nem akarok még betegebb lenni, így is van még hova gyógyulni.
Ja, ma megállított két srác, hogy beteg gyerekeknek gyűjtenek és valami képeslapcsomagokat nyomkodtak a képembe, hogy vegyem meg és azzal támogassam a gyerekeket. Adtam neki pénzt, annyit amennyi a tárcámban volt (hónap vége van nagyon), mire még kevesellte és pofákat vágott, meg mondta, hogy a képeslap csomag 1500 ft, így csak mint adakozót ír fel a listájára. Én nem is értem, magyarázta, hogy jelképes összeg, meg hogy adjak amennyit jónak látok, amennyi nálam van, mire meg adok (és nem száz forintot, hanem jóval többet), még nem tetszik neki. Komolyan, az ilyen emberek miatt nem adakoznak szívesen a népek, mert rém nyomulósak és erőszakosak. Én szívesen adok, ha nekem is van, szívügyem a beteg gyerekek, bárcsak mindenkinek adhatnék, de anyagilag nem tehetem. Az ilyen incidensek meg le is lomboznak rendesen.
Albérlet ügyben semmi fejlemény, szerencsére azóta nem téma nálunk a főbérlős ház, a másikról, amibe szívesen mennék, meg majd február közepe, vége felé derül ki valami kézzel foghatóbb. Persze addig is nézegetjük, hátha szembe találjuk magunkat álmaink albérletével.
Mamám még kórházban van, meglátogatni eddig sajna nem tudtam, a betegségem, most meg az influenza miatti látogatási tilalom miatt. Jövő héten már átrakják talán egy másik osztályra, mert amúgy az eredményei nem rosszak, a rosszulléteit az idős kora okozza. Hogy mikor jut haza, még egyelőre erősen kérdéses.

2017 január 14, szombat

Semmi jó :(

Utálom a januárt! Tavaly is rosszul indult és most sem kezdődött valami fényesen.
Egyrészt betegek vagyunk. Nelli reggel óta magas lázzal küzd, így a 39 foknál, már vittük ügyeletre, kapott gyógyszert. Tegnap még semmi baja nem volt, örült a hirtelen jött, baromi nagy hónak (én kevésbé) és kint rohangáltak a suliban is. Lehet, hogy ott hűlt meg, de lehet hogy lappangott benne valami. Nagyon folyik az orra, köhög is, lázas és fáj a feje.
Nekem nem különben, reggel óta én sem vagyok a toppon. Most már lázam is van :( A torkom nekem is, meg a hátam, kezem, lábam. Remélem, nem influenza. És remélem, a család másik két, még egyelőre egészséges tagja nem kapja el.
Mamám sincs jól. Két napja drasztikus állapotromlás lépett fel nála. Az ágyból nem tud kikelni, annyira legyengült. Pár napja még minden oké volt vele, jött-ment, mint eddig, még telefononis beszéltünk. Erre tegnap óta a mosdóba sem jut ki egyedül. Anyumék, ha holnap sem lesz változás, kihívják hozzá az ügyeletet. Félek, de tavaly is nagyon rossz állapotba került és mégis kilábalt belőle. Ebben bízom most is.
A hóról meg inkább ne is írjak ugye? A városban megbénult a forgalom. Szerencsére, Balázs a héten 8-ra jár melóba, így hol egyik, hol másik csemetét viszi suliba, cserélgetjük őket. Pénteken jött ez a hirelen hó, amire a város állítólag felkészült....Hát nem is tudom :/ Én nem úgy látom, a buszunk több, mint húsz perces késéssel futott be, így a gyerek negyed kilencre esett be a suliba, mondjuk nem volt baj belőle, nagyon sokat késtek.
Az utak állapota, a közlekedés, azóta is borzalmas, most hogy az ügyeletre mentünk, vastag, kb. bokáig érő hórengetegen kellett át gázolnunk a beteg gyerekkel, hogy a buszhoz érjünk, mert valahogy a megállók és környékét sem takarítják sehogy sem.
És még mindig csak január közepét mutat a naptár. Jó lenne már a tavasz, nagyon nagyon jó.

2017 január 4, szerda

2017...start

BUÉK mindenkinek!!!!!
A mi szilveszterünk átlagosan telt,a lányok 11-ig ébren voltak, én éjfélig, akkor koccintottunk az apjukkal és szilveszter kimaxolva.
Most pedig már suli mindkettőnek, nem igazán lelkesen, de mentek és elkezdődtek a hétköznapok újra. Balázs a héten még nem melózik. Ennek van jó és rossz oldala. A jó, hogy megosztva visszük a gyerekeket, fél órával többet alhatnak és én sem leszek idegbeteg, kiegyeznék, ha mindig így lenne. A rossz, természetesen a pénztelenség, nagyon meg kellene húzni a nadrágszíjat, de olyan dolgok meg mint bérlet a buszra, muszáj, szóval erre költeni kell, nem beszélve az albérletről, mert azt is ki kellene fizetni valahogy.
Apropó, albérlet...Mikor szedtem le a karácsonyi díszeket az ablakból, akkor futott át az agyamon, hogy Úristen, most töltöttük itt az utolsó karácsonyt és szilvesztert. Ez kicsit elszomorított. Tényleg szerettem itt élni, hiányozni fog és ki tudja, hova kerülünk. A cél egy hosszútávú albérlet lenne, de egyelőre semmi sincs. Volt pár ígéretes cím, de jelenleg egy sem aktuális. Pedig már rá kell állni a keresgélésre, nem kellene az utolsó pecre hagyni mindent. Előre ráz a hideg az egésztől. Költözés, púp a hátamra. De nincs mit tenni, aki albérletbe kényszerül élni, annak ez bőven benne van a pakliban. Még így is örülök, hogy egyvégtében ennyi évet lakhattunk itt, barátnőmék-akik azóta vettek maguknak sajátot- míg mi 7 évet egy helyen laktunk, ők négyszer költöztek.
Na, majd lesz valahogy. Csak jól alakuljon!!! Idén egy klassz évet szeretnék, vagy legalábbis olyat, ahol a terveim nagyjából beválnak.

2016 december 30, péntek

Idei utolsó rövidke

Túl a karácsonyon...A tavalyi után kicsit féltem, de a családi összejövetel egész jól sikerült, az itthoni ételeim is finomak lettek. Sajnos a laptop nem jött össze, vagyis a miénk lesz. Majd. Ha a srác megjavítja, mert időközben valami baja lett, így szilveszer után lesz megjavítva. Még jó, hogy a gyerekeknek nem zengtük be, amiről meg nem tudnak, nem fáj ugye :D
Élő fánk lett végül, amit annyiból nem bántam, hogy a finom fenyőillat még most is érezhető a lakásban. Írnom sem kell, hogy miután megvettük a fát, meglett a műfenyő talpa, egy dobozban alaposan elrejtve, újságokkal letakarva :/
Amúgy nagyon sok szép ajándékot kaptunk mindannyian. Balázs 24.-én elég morcos volt, kezdtem aggódni, hogy ezt csinálja majd egész ünnepekkor, de másnapra kialudta. Nem szereti a karácsonyt, vagy valami ilyesmi.
Két ünnep között is elvoltunk. Úgy elrohant a szünet, sajnos mindjárt vége és kezdődik előről az, amit én kimondottan utálok. A reggeli korán kelés és a buszon való nyomakodás. Ezt egyáltalán nem hiányoltam. A gyerekeknek is jót tett a későbbi kelés, volt hogy 8-ig is aludtak, az én legnagyobb örömömre :D Hát ez hétfőtől meg fog sajna szűnni, pedig el bírnám viselni. De hát a dolgok mennek tovább.
Holnap még egy barátnőmmel is összefutok délelőtt, hónapok óta nem láttam, szóval lesz miről beszélgetni.
A szilvesztert itthon töltjük, talán már éjfél előtt elalszunk, ha megint olyan unalmas műsor lesz, mint az utóbbi években.
És hogy mit szeretnék 2017-re?
Mindenek előtt EGÉSZSÉGET, ez a legfontosabb.
És hogy találjunk egy hosszútávú, jó albérletet, ahol megint évekig nem kell a költözéssel bajlódni.
Hogy a gyerekek tanulása rendben legyen.
Kicsit jobb anyagiakat.
Hirtelen ennyi. Mondom, vagyis írom, fő az egészség, anélkül semmi sincs.
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

2016 december 22, csütörtök

Ünnepek előtti káosz

Ez a december hónap nem túlzottan kedvez a blogolásnak, nem sok időm van, leülni és írni. Hihetetlen, de két nap és karácsony!!! Nagyjából megvan minden, már csak pár apróságot kell beszerezni, a menü egyszerű lesz. Lévén, hogy Balázs nem szereti a halat, az nem lesz. Lesz viszont húsleves, rántott hús, vegyesköret, vörösboros pörkölt, franciasaláta, savanyúság, bejgli és talán összedobok valami sütés nélküli sütit. Meglátjuk.
A fa mizéria vége az lett, hogy vettünk egy élő fát. Csinos meg minden, de még mindig sajnálom a fenyőket, így tuti hogy jövő karácsonyra beszerzünk egy újabb műfenyőt. Nem olyan jó illatú, mint az eredeti, de legalább nem kell kivágni. Másik megoldás a visszaültethető fenyő, kitudja, lehet hogy majd kipróbáljuk.
A lányok itthon vannak szüneten. Tegnap Helgába nem tudom mi ütött, de nem lehetett bírni vele, fel-alá rohangászott és kiabált, mindenért hisztizett, kiakasztott. Nelli is átvette tőle, szóval szuper lett estére a hangulat :(
Ettől eltekintve viszont jó volt a viselkedése a héten és már ez is haladás.
Ja, Nelli szerepelt a karácsonyi műsorban a suliban, mint angyalka, csak a videót látta, mert nem voltam ott személyesen, de nagyon kis cuki volt. Nem is tudtam, hogy szerepelni fog, senki sem mondta. Meg kapott ajándékot is, mert jó volt a magatartása idén. Örültem, remélem a tanulmányai is jobb irányba fordulnak majd.
Ajándékok terén sem költekeztünk túl. Balázs egyik ismerőse ajánlott olcsón egy laptopot, persze rögtön ráugrottunk a témára, régi vágyunk ez már. Remélem össze is jön, ma derül ki, ha mégsem, az kicsit csalódás lesz, mert bele éltem magam, a gyerekek ugye nem tudják, mert ez főleg nekik lenne ajándék. Amúgy főleg apróságot vettem nekik, színező, színes cerka, póni, készségfejlesztő füzetek, a nagyszülőktől még úgyis kapnak ajándékot. Balázsnak meg férfi kozmetikum csomagot vettem, nem nagy durranás, egy tusfürdő, egy szappan és azt hiszem arcszesz van benne, célnak megfelel.
Hálistennek a betegségekből is kijöttünk.
Holnap fadíszítés elvileg a gyerekekkel közösen...
MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!!!

2016 december 14, szerda

Jaj de szép a karácsonyfa! Avagy bosszúságok és más egyebek

Ledöntött minket a betegség. Kit ilyen, kit olyan formában. Szerencsére a lányokat még úgy ahogy kíméli, ők csak kicsit köhögnek, de ennyi. Igaz, Helgus múltkori rossz kedve miatt egy napos hányás állt, de itthon maradt pénteken és ki is gyógyult magától. Lehet, nem is betegség, csak gyomorrontás volt.
Én jelenleg tök náthás vagyok, meg a hangom is elmenőben. Sebaj, Balázs szerint legalább nem beszélek annyit :/ Ő is elég náthás, versenyt szipogunk itt hajnalban.
A karácsonyi bevásárlást is megkezdtem, igaz egyenlőre csak pár apróság és a szaloncukrok vannak meg. A többi még várat magára, talán holnap folytatom. Ma már nem ment volna több, mert tele volt az összes kezem. El szeretném kerülni a tömeget, meg most még nagyobb is a választék.
Az eltűnt karácsonyfadíszek igazi X aktáknak bizonyultak, mert mamám égre-földre esküdözött, hogy nem látta őket, viszont akárhogyan is kerestük, nem találtuk meg. Aztán egyik nap visszakerült. Ugyanis, hiába kerestük a lakásban, az tényleg nem volt ott. Mivel mamám a drága szarkeverő szomszéd asszonynak adta oda örökbe!!!!Az én díszeimet...Egy olyan nőnek, akinek a húzásairól most itt nem szeretnék írni, de tény, hogy sok rossz pillanatot okozott, ezért még csak köszönő viszonyban sem vagyok vele. Mamámnak sem kellene, mivel ellene is követett el már dolgokat, viszont ő valamiért mégis bírja. Ami az ő dolga, de ne már, hogy a díszeimet is oda ajándékozza. Még jó, hogy mamám megunta, hogy folyton a díszeket keressük rajta, vagy nem tudom, mert utóvégre vissza kerültek, de azért bele gondolva ez elég durva. És akkor még nem írtam a karácsonyfa mizériáról, amiben mamám szintén közreműködött. A műfenyőnk 15 évig műfenyő volt, de idén mamám úgy eltűntette a talpát, hogy sehol sem találtuk, anélkül meg nem működőképes a dolog :/ Balázs azt mondta, veszünk akkor élő fát, és én bele is  mentem, de ma egy ismerős azt mondta, neki van egy fölösleges fája, így oda adja. Azt mondta, van hozzá láb is, aztán itthon szembesültem vele, hogy lába ennek a fának sincs, és még mellé nagyon hullik is. De azért végigcipeltem a városon :(
Nem voltam feldobva, de a városban vettem egy olcsó talpat, hogy hátha. De nem...nem a fa mérete. Így ezennel feladom! Vagy veszünk élő fát, vagy nem tudom, de most már nem foglalkozom a fával tovább. Legalábbis egy ideig.
A lányok várják a szünetet, Helgáéknak a héten még lesznek karácsonyi programok, Nelliéknek meg jövő héten. Már hoztak haza szép, saját kézzel csinált díszeket is, amiket az ablakba raktam ki. Nekik már itt a karácsonyi hangulat. Az enyém még várat magára.