az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 április 23, hétfő

Egy családi összejövetel margójára

Én senkit se akarok lehangolni, de ez most olyan semmilyen, szomorkás bejegyzés lesz. Hétvégén volt egy családi összeröffenés féleség, süti, husi, gyereksereg, sok vendég. Balázs pasis programot csinált, amit már nem tudott lemondani, így én mentem csak a lányokkal.
Jó volt amúgy, de megállapítottam, hogy akármit teszek, én és  a gyerekeim sosem tudok olyan "magasságokba" emelkedni, mint más családtagom, vagy nem családtagom (még csak nem is rokonom) apámnál. Nem is teperek már amúgy. Lehet, sosem tepertem elég jól. De a lányoknak mi a bűnük? Hogy SNI-sek? Nem tehetnek róla, de valószínű sokan rájuk sütik a neveletlen jelzőt. Oké, Helga néha bevadul, az tény, sokat perlekedem vele emiatt. Most sem volt másképp, nem túlzottan bírja a tömeget, a ricsajt, de vannak percek, sőt félórák, mikor ugyanúgy eljátszik, mint bárki más. Ha nagyon bepörög, azért kivonom a csoportból és magam mellé veszem.
Nelli könnyebb menet, ő elvan, főleg a nála kisebbekkel.
Szóval azt állapítottam meg, hogy nem igazán tartozunk a családhoz, nem vagyunk jól beillszthetőek. Jó, vagyunk, létezünk, de elfogadva teljesen nem vagyunk. Hát igen, az én gyerkőceimet nem lehet kirakni a kirakatba, mint neurotipikus unokatesóikat. Az emberek többsége nem szereti a nem átlagosat sajnos és elfogadás is nehézkesebb.
Ráadásul mi anyagi téren sem állunk úgy, hogy ilyen vendégségeket tudjunk rendezni. Hol van a mi kis lakásunk és felszereltségünk kb. 10 ember vendégül látásához?
Hogy fogom én ezt majd viszonozni? Jó kérdés, fő a fejem, pedig Nellinek nemsokára szülinap *-*
Amúgy megvagyunk, ettől eltekintve semmi extra nincs. Végre jó idő, a lányok számolnak vissza a nyári szünetig. Bár addig még jó pár hét hátra van, meg ugye anyáknapja, osztálykirándulás ilyenek.
A csaj sem írt, akivel ugye nem jött össze a találkozó, írtam neki, de semmi reakció, azt hiszem, hagyom is.


2018 április 12, csütörtök

Eredmény, nátha és egy barátság vége

Hétfőn sikerült elérni az orvost, vagyis az asszisztensét, aki mondta, hogy ez ügyben személyesen kellene beszélni a dokival. Így másnap délelőtt elmentem, hogy megbeszéljük. Szerencsére, úgy tűnik, hogy nincs baj, lehet az asztma gyógyszer mellékhatása, amit ugye évek óta szed. Még újabb vérvétel sem kell hálistennek, nem is bánom, hogy nem kell megszúratni ismét, elég lesz a nővérével megcsináltatni majd a közeljövőben.
Fellélegeztem tehát, elég nyomasztó volt így a hétvége.
Szóval megkönnyebbülhettem volna, de hívtak Helga sulijából, hogy a gyerek nem érzi jól magát, köhög, náthás és másnap már ha lehet, ne vigyem. Így maradt itthon szerdától. Vissza is mentem az orvoshoz, csak egy kis megfázás, de a héten itthon tartom, úgyis már holnap péntek.
Amúgy elvagyunk kettecskén, segít bevásárolni, reggel együtt visszük el Nellit suliba.
A hétre lett volna egy baráti találkozóm, vagyis nem tudom, hogy nevezzem, mert a lányt sosem láttam még, tehát nem klasszikus értelemben barátom.
Pár éve egy fórumon találkoztunk, ott elkezdtünk írogatni egymásnak, aztán ez átment emailezésbe. Neki is két gyereke van és neki is SNI-sek. Viszont ők külföldön, Németországban élnek.
Beszéltük már többször is, hogy személyesen is találkozunk, hiszen sok közös témánk lenne, de eddig nem jött össze, mert ritkán járnak Magyarországra.
Most viszont 3 hétre haza utaztak és azt mondta, hogy két barátjával és a gyerekeivel elugranak a városba, úgysem jártak még itt (ő az ország túl feléről valósi).
Eleinte lelkes voltam és terveztük az időpontot, de sajnos nem sikerült álláspontot egyeztetni, mivel ők egész nap akartak jönni, mivel hosszú az út idáig és nem akartak feleslegesen egy csomó időt utazgatni, szóval egy egész napos programot terveztek. Viszont nekem csak pár órám lett volna erre, mert Balázs vidéken melózik, más segítségem nincs jelenleg, a gyerekeket meg hozni-vinni kell suliba.
Így nem hogy közeledtek az időpontok egymáshoz, már mint hogy  tudtunk volna egyeztetni, hanem távolodtak, ő mindenáron "erőltetni" akarta, hogy valahogy oldjam meg a gyerekek szállítását, meg egyéb dolgot, és legyek egész nap velük. Valahogy nem értette, hogy én ezt nem tudom megszervezni, akármit írtam, mintha nem értette volna. És kicsit úgy éreztem, mintha meg is sértődött volna.
Aztán szerdára Helga beteg lett, így megírtam neki, hogy ne haragudjon, ez nem jön most össze. Nem írt egy sort sem vissza, így valószínűleg ennek a barátságnak lőttek :( Amit persze sajnálok, mert kedves lány volt amúgy, de ha emiatt úgy dönt, beszünteti velem a kapcsolatot, hát megértem. Van aki ezt már nem tudja megbocsátani.

2018 március 30, péntek

Tavaszi szünet, második nap

Igen, két napja tart és nekem is két napja van torokfájásom. Itthoni szerekkel kezelgetem, már kezd jobb lenni.
Sajnos az idő nem kegyes hozzánk, ráadásul Balázs is dolgozik, egyelőre csak húsvét hétfőn lesz itthon velünk, meg esetleg vasárnap hamarabb végez.
Így már azt gondolom, még jó hogy nincs ragyogó napsütés, mert akkor a guta ütne meg, hogy a négy fal között szenvedünk.
Befogtam a csajokat is takarítani. Tegnap Helga porszívózott, port törölt, Nelli felmosott és mosogatott. Helga nem túl lelkesen-őt nehéz sokáig lekötni valamivel-Nelli valamivel érdeklődőbben. Ő ma is elmosogatott ebéd után. Lehet, hogy tartós lesz, én csak azért találtam ki, hogy addig se vitatkozzanak és unatkozzanak.
Tanulni is kellene, bár Helga ofőjével beszéltem, nincs a tanulmányával komolyabb gond, Nellinek sem vészes annyira, de neki gyakorolni kell a szünet alatt. Főleg matek és nyelvtan.
Helgának nemrég volt tanulmányi verseny, szép eredménnyel, büszke voltam rá!!!Csak ne készítene ki a magatartásával és a visszafeleselésével :S
Tervezem a sonkafőzést, vettem egy helyes, kis sonkát, Balázs vett tormát-nagy kaland volt, mert már kifogytak a készletek és csak a drágább volt sok helyen, de végül talált egy közepes árkategóriájút-, meg tojást is főzök, ha a csajok meg nem eszik, mert újabban kedvencük lett a főtt kemény tojás.
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

2018 március 22, csütörtök

A mobil bedöglik, a húsvét közeleg

A négy napos hosszú hétvége unalmasan, de eltelt, rossz idő volt, nem nagyon mentünk semerre.
Balázsra megint rájött az évente párszori "jó apa akarok lenni Mátéval" dolog és felhívta a fiát. Illetve hívta volna, de már nem az volt a száma, amit régebben megadott neki. Aztán hívta az anyját a Zsanettet (grrrrrr), aki megadta a srác új számát. Máté amúgy már egy ideje elköltözött a barátnőjéhez Miskolcra.
Hogy azóta beszélt e Balázs a fiával, nem tudom, nem került ez szóba. Bár nem hiszem, hogy túl sok közös ügyük lenne, mert szerintem 2-3 éve személyesen nem találkoznak és az apa-fia kapcsolat kimerül abban, hogy Balázs szülinapjára ír egy sms-t, vagy felhívja.

Tudom, nem szép dolog ez. Én nem akarom, hogy a lányoknak ilyen kapcsolatuk legyen az apjukkal :(
Amúgy semmi, tényleg semmi bajom nincs Mátéval, hiszen személyesen nem volt még hozzá szerencsém. Ez sem az én hibám, én mondtam Balázsnak többször is, hogy hozzunk össze egy ilyesféle találkozót, de igazság szerint a srác sem akarta, több találkozót is lemondott az apjával kettesben. Erőltetni meg semmit sem szabad, most meg már messzebb is költözött.
Nelli mobilja meg tönkremant a héten. Hát hazudnék, ha azt állítanám, nem volt várható, már hónapokkal ezelőtt betört a kijelzője és azóta csak repedt-repedt tovább. Most meg már se kép, se hang. A lányka meg szomorú, de most nem tudok mit tenni. Körbekérdezek pár ismerőst, hátha van eladó, fölös olcsó mobiljuk. És majd pótoljuk valamikor. Pénzkérdés.
Addig lesznek egy telefonra ketten. Helga előzékenyen mondta, hogy majd kölcsön adja a huginak az övét, hát még jó, ő is benne volt vastagon a mobil idő előtti kimúlásának.
Amúgy ezen kívül semmi extra nincs velünk, várjuk a tavaszi szünetet, ami Nellinek jó hosszú lesz, Helgának valamivel kevesebb. Meg itt lesz a húsvét is, de mi nem nagyon tartjuk. Csak a nagyon szűk család locsol meg minket. Be is kéne már szerezni a tojásokat, Balázsnak a kölnit stb.
És jövő héten még iskola szerdáig. Dolgozatok, felelések és egy hosszú vers Nellinek, azzal szenvedünk most.

2018 március 15, csütörtök

Röviden, tömören hosszú idő után

Tudom, megint elmaradtam, már nem is magyarázkodom. Amúgy megvagyunk, a lányok és Balázs is.
Helgára volt panasz, hogy verekedett  egy kislánnyal, aminek nem örültem. El is beszélgettem vele és az apja is. Hát meglátjuk, hatott e, nagyon szeretném. A tanulmányai változatlanul jók, szerencsére. A magatartása az nem annyira. Itthon sem lehet vele mindig bírni.
Nelli javított matekból és ezzel egyenes arányosságban rontot magyarból. Nem is kevest. Így a hosszú hétvégén ráállunk a gyakorlásra, csak ne lenne minden alkalom egy kész kínszenvedés. Egyszerűen nem lehet vele haladni, hamar elveszti a türelmét és a lelkesedését, velem együtt :( A vége az, hogy mindenki összeveszik mindenkivel. Ez pedig nem valami jó állapot. Nem tudom, mit lehetne kezdeni a helyzettel, nem szeretném, ha több rossz jegyet zsebelne be, hiszen már lassan eltelik az iskolaév nagy része.
Ma kisétáltunk a térre, március 15. lévén. A gyerekek feszítettek a kokárdájukban. Csak sajnos eleredt az eső, így a tervezett sétából nem nagyon lett semmi. Mindegy, majd talán holnap.

2017 május 23, kedd

Hogyan maradjunk erősek?!

Régóta nem írtam tudom. Szóval próbálok pótolni, bár túl sok jóval nem szolgálhatok. Halódik a porszívóm szerintem. Nem, vagy alig-alig szív. És pár éve vettük. Nagyon hiányzott ez.
Mamám állapota eléggé leromlott, lett egy nyelési nehézsége-ami állítólag a betegsége velejárója-ami miatt nem, vagy csak korlátozottan lehet táplálni, itatni. Már le is kellett szívni neki a folyadékot.

Nagyon nagyon el vagyok emiatt szomorodva. Úgy volt, hogy hétvégén elmegyek hozzá, de Balázs egész hétvégén dolgozott és mire hazaért, már este volt. Majd remélhetőleg hamarosan lejutok hozzá, de annyira félek, milyen állapotban találom. Ez engem megráz, nem is kicsit, de persze másnak az jön le, hogy nem akarom látogatni. Ami nem igaz, csak erőre van szükségem, hogy úgy lépjek be a kórtermébe, hogy ne látszódjon rajtam a félelem, meg a döbbenet.
Sokat álmodom róla, hogy jól van, egészséges és tudom, nem mindig voltam kedves hozzá, ezt így már nagyon bánom, bár vissza csinálhatnék mindent.
A gyerekek jól vannak, bár Helgára panasz volt a héten, rossz a magatartása, nem figyel, nem akar tanulni, kötözködik. Hát nagyon nem örültem, nemsokára itt a tanév vége, ki kellene bírnia valahogy rosszalkodás nélkül. Este én is, meg az apja is beszélt vele erről, bízom benne, hogy hatásos lesz.
Ja és nem vigyáz a cuccaira. Nagyon nem. Elhagyta a tavaszi kalapját, meg a benti váltócipőjét (azt hogyan???fel nem foghatom), így tegnap kerestem neki itthon egyet, de az nem az igazi, majd pótolom mielőbb.
Már nagyon év vége hangulatuk van, szóval nem nagyon akarózik nekik suliba menni, korán kelni, a hétvégi leckékről nem is beszélve. Lesz mindkettőnek osztálykirándulás, Helgáéknak jövő héten, Nelliéknek majd júniusban valamikor.
A családban is megint megy a vita, apám meg anyám marják egymást. Apámmal amúgy sem értünk egyet pár dologban, meg kissé elferdíti a szavaimat. Mondtam nekik minap, hogy találkoztam egy ismerőssel, aki most adta el a házát jó pénzért és vett magának, meg a családjának egy klassz kis lakást, viszonylag olcsón. Erre apám szerint irigy vagyok emiatt. Ami nem igaz, csak megemlítettem. Hogy neki volt választási lehetősége. Nekem meg nem volt, mert vagy ide jövök mamám lakásába, vagy passz, mert albérlet nem akadt (persze most már lenne talán, Balázs valami ismerőse érdeklődött, hogy keresünk e még albérletet, de ugye már nem aktuális). Ettől még nem vagyok irigy. Miért irigy az, aki jobbra vágyik? Vagy másra?
Eltelt több mint egy hónap a költözés óta, változatlanul nem kedvelek itt lakni és ez szerintem nem változik, de el kell most viselni, nem kell kedvelni. Előre kell nézni és tervezni. Mert nem itt szándékozom megöregedni. Fogok még én is lakások között válogatni, biztos így lesz.
Hétvégén gyereknap, lesz kisállatkiállítás a közelben, mondtam előre Balázsnak, hogy ne melózzon hétvégén és menjünk el, a gyerekek biztos örülni fognak.

2017 május 15, hétfő

Lesújtó, avagy kéretlen beszólás, ami elveszi a kedvemet

Helga megkapta a papája fölösleges okostelefonját (Alcatel one touch), így nagy az öröm, tegnap is azt  nyúzta. Már régóta vágyott egy telefonra, az apja régi készülékével el is volt egy darabig, de mivel az régebbi, billentyűs és nem wifis készülék, hamar megunta. Hát most már ez a gondja is megoldódott.
Amúgy általában angol nyelvű videokat néz, azt mondja, így "tanul angolul" és tényleg kilenc éves kora ellenére igen sok angol szót tud, és már nem csak a színek, állatok mennek, hanem sok más is.
Okos kis drágám...Nelli is utánozza persze, így szerintem rá is ragad pár dolog az angolból.
Amúgy itt a tavasz, remélem már marad is, elég volt a hidegből és az indokolatlan felhőszakadásokból.
Kb. 5-6 hét van a suliból már csak. A gyerekek nagyon várják már, elegük van a tortúrából, így minden reggel. Mi tagadás nekem is, de nem is a korán kelés, hanem nkább az emberek (vagy azoknak nevezett lények) szomorítanak el. Ékes példa erre a mai eset.
Mi a végállomástól a végállomásig megyünk, tehát fent foglalunk helyet, több okból is, egyrészt, mert végig utazunk, másrészt jó onnan a kilátás és a lányok szeretnek nézelődni. A suli előtti megállónál szokott felszállni egy család. Apa, anya és olyan 3-4 éves forma kiskölyök. Irtó nagy pofával, az anyjával is úgy beszél mint a kutya (de anyucit nem zavarja ez, a buszmegben is békésen cigizget, kb. 5 hós terhesen, nem ad a kisgyerek hülyeségeire). A gyerek szintén ugyanarra a helyre pályázik, mint ahol az én gyerekeim és jómagam ülünk, de mivel mások is felszállnak már korábban, ez legtöbbször nem jön neki össze. Persze van még szabad hely a buszon, de hát ő pont oda akar ülni és ezért kitartóan, állhatatosan bámul minket (és a még ott ülőket), mintegy kinézve őket a helyükről. Van, mikor ez sikerül is neki, mert valaki feláll és megürül a hely. Én nem adom át a helyet, mert tele a busz üres székekkel, üljön azokra, egy megálló múlva mi leszállunk és ő ülhet az általa áhított ülésre. Addig valahogy bírja ki, végülis egy megálló...
Most az előttünk lévő székekre ültek le és mikor a végállomáson megállt a jármű, a kisgyerek már jött is volna fel, de az apja, mondta hogy várjon még, míg onnan fentről mi és még egy másik anyuka-kisgyerek páros leszáll.
A kisgyerek meg ilyet szólt:
- Megvárjuk, amíg leszállnak a bolondok és oda ülünk.
Pfff...
És ez egy ilyen kisgyerek szájából. Elég szomorú. Én mindig arra tanítottam a gyerekeket, hogy ne általánosítsanak és ne legyenek előítéleteik. Hogy legyenek elfogadóak hiszen nem vagyunk egyformák és tökéletesek sem. Egyikünk sem.
Nyilván a szülőktől hallotta a gyerek ezt, és belegondolni is rossz, hogy pár év múlva mi lesz egy ilyen helytelenül gondolkodó gyerekből.
És sajnos ilyenekkel tele a város, az ország. A városunkról amúgy is azt írták a neten, hogy jó sok bunkó lakja. Szívem szerint én is elköltöznék innen, ha Helgus nem járna speciális suliba. Szívesen laknék egy csendes faluban távol a várostól és az ilyen megjegyzéseket tevőktől.
Persze szerintem nem nekem kellene elbújdosnom, de elegem van néha már az emberekből. És mit várjunk a felnőttektől, ha már a kiskölykök szerint is, ha valakinek nehézsége van és kisegítőbe jár, az bolond?! Az ilyenek fognak élen járni az iskolai bántalmazásokban szerintem.
Szép kilátások...
Más, a bogarakkal vívott harcban, egyelőre én állok vesztésre :S
Kijött Nelli allergiája, köhög, viszket a szeme, orra. Ahogy nekem is.

2017 május 11, csütörtök

Tavaszodunk, bogarasodunk

Elég naív voltam, mikor azt hittem, lezártuk az albérlet ügyet. Sajna nem teljesen, a tulaj szerint még van valami elmaradt számlánk, vagyis több. Én átnéztem az ottani cuccokat, és valóban van egy, amit később fizettünk be, de azóta valószínűleg már beérkezett, többről nem tudok. Fogalmam sincs, honnan veszik :S
De még találkozni kell velük majd emiatt jövő héten. Örvendek. Remélem, most már végre lezárjuk az egészet. Jó lenne.
Amúgy jól vagyunk, a héten volt Nellinek anyáknapi ünnepség. Rettegtem is, mennyire fogok sírni a meghatottságtól, szerencsére csak kicsit sikerült, mert a mellettem lévő anyukával tippeket cseréltünk, hogyan ne sírjuk el magunkat. A leányzó nagyon ügyes volt, szépen verselt és szép ajándékokat kaptam tőle.
Kár, hogy Helgáéknál nincs anyáknapja valamilyen okból.
A héten voltam mamámál is, már átrakták egy másik kórház ápolási részlegére. Mit írjak, megrázó volt a látogatás, nagyon sírt, láthatóan felzaklattuk a megjelenésünkkel (anyummal mentünk). Ilyenkor mindig előjön a lelkiismeret furdalásom, hogy talán nem kéne így lennie, magunkhoz vehetnénk, de anyum azt mondta, nem tudjuk biztosítani neki a 0-24 órás állandó felügyeletet, emiatt ne emésszem magam. Egyik ismerőssel is most futottam össze és ő is elvállalta az anyukája ápolását, de annyira megerőltető volt, hogy végül nem bírta tovább elvállalni. Azt mondta, a gyereke sínylette meg az egészet, mert ez egész embert kíván, család, gyerekek mellett nem lehet.
A lakás is alakul, pakolgatunk, rendezgetünk. Sajna lettek új, kéretlen lakóink. Bogarak. Nem tudom milyen fajták, de a laminált padló alól mászhatnak ki-gondolom én- és marha sokan vannak. Eltakarítom őket, felmosok Domostossal, de pár óra és újra tele van velük a gyerekszoba. Csak a lamináltos helyiségekben vannak és már találtam a gyerekek ágyán is, ott lavírozott a lepedőn. Sürgősen ki kell őket iktatni, ez így nem pálya.

2017 május 5, péntek

Megcsináltuk!!!

Május másodikán végre átadtuk a tulajnak a lakást, kifestve, kiürítve, full kitakarítva. Szinte hallottam a köveket legördülni a szívünkről. Örülök, de egyelőre nehezen hiszem el, hogy vége, olyan sokáig húzódott az egész...
Még egyszer kell velük találkozni, néhány formaság miatt, amit alá kell írnunk, de lassan tényleg minden  befejeződik a másik lakással kapcsolatosan.
Fura, meg kicsit szomorú is volt, ott állni a fehér falak között, a teljesen üres lakásban, magamban elbúcsúzva tőle, hiszen sok jó évet töltöttünk itt. De előre kell nézni, mert ez csak úgy megy.
A hét amúgy átlagosan telt, a lányok el voltak, Nelliék készülnek az anyáknapjára, elvileg lesz vers is, kíváncsian várom. Helgáéknál meg most a szorzótáblára kell ráfeküdni. Huh, lassan megint itt az év vége.
Erre akkor döbbentem rá, mikor ma tele volt a város ballagó diákokkal és szülőkkel. Tavaly ilyenkor még Nelli ballagására készültem lélekben, most meg már ő is elvégzi az elsőt, fura...
A lejmolós anyucival is összefutottam. Még mindig  zizzent, ráadásul-elmondása szerint-két hónapos terhes (!!), de még nem volt orvosnál, pedig több komoly gyógyszert is szed, ami mellett nem is biztos, hogy jó terhesnek lenni. Amúgy meg a találkozásunk végén benyögte, hogy a gyereke egész éjjel magas lázzal küzdött, de azért hozta suliba (WTF), mert már annyi hiányzása van, hogy egy nap is évismétlésbe kerülhet. Hát örvendeztem és remélem, hogy Nelli nem kapja el a betegséget. Bár nálunk apum is beteg, meg nekem is kapar kicsit a torkom :S

2017 április 17, hétfő

Csendes húsvét, készülődés

Múlt hét közepétől tavaszi szünet a gyerekeknek, előtte való napokon pedig amikor csak tudtam, mamám lakásában pakoltam, takarítottam. Meg igyekeztem a ruhákat zsákolni, de még mindig nagyon-nagyon sok van. És akkor említést sem teszek a evőeszközökről, gyerekjátékokról. Örökkévalóság lesz mindent átvinni majd.
De...
Szerdán költözünk. Tehát még két éjszakát töltünk itt. Elfog a szomorúság, ha erre gondolok. Nem tudom, mikorra fogom megszokni a másik helyet, majd igyekszem. A lakással már úgymond megbarátkoztam, elfogadtam, hogy nincs más lehetőségünk most. A többi az emberek viselkedésén múlik, hogy mennyire hagynak minket élni, remélem mindenki a saját életével foglalkozik ezekután is és nem a miénkkel.
Helgának még holnap szünet, de szerdától neki iskola, Nelli pedig jövő héten megy majd ismét. Addig gyakorolunk és pakolunk ezerrel, meg igyekszünk akklimatizálódni.
A húsvéti hosszú hétvége amúgy átlagosan telt és telik. Apum, tesóm fia és Balázs locsolt meg, mást nem is vártam, nem tartjuk a húsvétot, most meg főleg nem, elvagyunk a költözéssel. Ja, pénteken koncerten voltam tesómmal, egész jó volt, kellett már egy kis kikapcsolódás. A lányokra az apjuk vigyázott, de nem volt velük semmi gond, sőt annyira bejött a csajoknak a felállás, hogy másnap is küldeni akartak bulizni. De nekem elég volt egyelőre ennyi is, jó későn értem haza, szóval másnap majd leesett a fejem a fáradtságtól.
A lejmolós anyuka írogatott nekem fb-n, de olyan ökörségeket, hogy majd lefordultam a székről. Mintha hiányozna egy kereke, Balázs szerint az, ami a többit mozgatja :D
Na, de ne legyünk szemetek.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!!!!!!!
(legközelebb már az új lakásból jelentkezem)