az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2017 november 8, szerda

Kegyetlen november

Mamám meghalt :( :( :(
Így most a család a temetést intézni, ha minden igaz, jövő héten lesz megtartva. Még mindig nem tudom elhinni és jobban bele sem gondolok. Éljük a napokat, jövünk-megyünk, a gyerekek lekötnek, ritkán agyalok ezen. De persze tudom, hogy kellene. Félek a temetéstől is. Jó lenne már túl lenni rajta, az adna egy fajta lezárást. A temetés után, azt mondják, kicsit jobb lesz. Hát remélem.
A gyerekek is tudják. Nelli említette a suliban is, meg azt is mondták, hogy hiányzik nekik. Pedig már kb. egy éve nem látták, hiszen január óta kórházban volt.
Én is rájöttem, hogy sem fekete cipőm, sem rendes fekete felsőm sincs, így a héten még azokat is be kellett szerezni. Tegnap anyummal annyit járkáltunk, hogy beledagadt a lábam a cipőbe.
Balázs hozzá állása, hát khmm...so-so. Vígasztalni nem vígasztalt, de róla nem is feltételeztem ilyet, nem az a fajta, aki leül velem és együtt sírunk (mondjuk, én sem tudok sírni, mikor megtudtam, akkor sírtam, de utána nem, a temetésen persze majd biztos fogok még).
Az, hogy a haverjaival lóg, mondjuk kifejezetten rosszul esik, de túl fáradt vagyok a vitázáshoz. Csak nem értem őt, a szülei, nagyszülei nem élnek, pont neki kellene megértenie és kicsit humánusabbnak lennie velem. De mindegy. Már megszoktam. És most van kisebb gondom is ennél.

2017 október 19, csütörtök

Megoldás

Ami a mi esetünkben persze nem az egyszerűbb út. Kiokoskodtam, hogy egy hamarabbi járattal kell menni, ami ráadásul máshonnan is indul. Ez nekem 20, a gyerekeknek 10 perccel hamarabbi kelést jelent. De így olyan 95%, hogy elérjük a csatlakozást és Nelli sem késik a suliból.
Előnyei:
- Nincs elkésés (ami a legfontosabb)
- Nincs tömeg
- Van ülőhelyünk
- Balázs ki tud minket kísérni a buszmegbe (sőt, olykor még 1-1 megállót tud is velünk jönni)
- Minden reggel négyesben tudunk elindulni és még egy kávé is belefér
- Nem kell lesni a gyerekgyűlölőt és a a sok ráérős öreglányt, akik (már 7 előtt mennek a boltba banyatankkal), a képembe vigyorognak, hogy jajj, de cukik a gyerekek, a hátam mögött meg magyaráznak, hogy hangosak, neveletlenek stb.
Hátrányok:
- Korábbi kelés
- Még sötétben indulunk
- Többet kell gyalogolni, mint a másik busznál
Azért jóval több az előny, mint a hátrány és ezt kell nézni. Lehet, hogy végleg ennél a járatnál maradunk, még nem tudom, most mindenesetre egy darabig biztos ezzel megyünk, mert a másik folyamatosan 10-15 perceket késik.
A héten amúgy nem sok érdekes történt, Nelli sajna beszerzett pár fekete pontot, amit marhára nem fogadtam örömmel, főleg úgy, hogy még tudta is a tananyagot. Akartam kérdezni erről a tanárt, de a héten már szabadságon van.
Helgával elvileg minden oké, fellép majd a versmondón valamikor jövő héten elvileg, a verset már tudja, csak gyakorolnia kell.
A korán keléstől mindannyian fáradtak vagyunk, a gyereke hisztisek is, én meg van, hogy már hajnali 4-től, fél 5-től csak forgolódok és mikor kelni kell fél 6-kor, tiszta zombi vagyok :(
De holnap már péntek és háromnapos ünnep! Annyira nem vagyok képben, hogy ha nem mondta volna senki, hát tuti nem tűnt volna fel.

2017 október 12, csütörtök

A nap, mikor inkább ágyban kellett volna maradni :(

Éjszaka Helga keltett, hogy fáj a hasa. Valószínűleg a lencsefőzeléktől, amit bár imád, de általában, megviseli a gyomrát. Volt egy fél órás közjátékunk, de aztán jobb lett neki és aludt tovább.
Reggel elaludtunk, nem nagyon, de húsz perces késésben voltunk. Mindegy, mert a busz negyed órát késett és így nem értük el a csatlakozást. Nelli becsöngetés után ért be, sírva. Be kellett kísérni a terembe, ahol már ugye folyt az óra, ő sírt, én magyarázkodtam, az összes gyerek bámult minket. Szuper volt.
Rettenetesen utálom a tömegközlekedést!!!!!Főleg úgy, hogy most valami felújítások vannak városszerte és egyszerűen lebénul a forgalom. És már most látom, hogy ez így nem fog menni, szóval nem tudom, mi legyen. Még 2-3 hét, mire a közlekedés úgy-ahogy helyre áll. Addig nem lehet ezt az elkésősdit játszani. Viszont ennél hamarabb sem akarom kelteni a lányokat, mert így is baromi korán kelnek és dögfáradtak hét vége felé. Nem szeretném, ha a tanulányuk látná kárát, Nelli így is borotvaélen táncol sok tárgyból. A héten is beszerzett már egy fekete pontot, de beszéltem egy másik kislány anyukájával és náluk is ugyanez a szitu.
Szóval fő a fejem, kitől és hogyan kérhetnék némi segítséget, hogy esetleg mindkét gyerekem beérjen 8 órára. Lett volna egy ismerőse a szüleimnek, egy fiatal, munka nélküli lány, de kiderült, hogy ő sem tudja vállalni, mert már egy rokona gyerekét viszi reggelenként, egy másik ismerős meg most tudta meg, hogy babát vár, szóval ez a hajó is elment. Lehet, hogy apumat kell megkérni, de ettől előre félek, nem tudom, hogy mit szól hozzá. De ha Nelli még egyszer elkésik, kénytelen leszek ehhez folyamodni. Nincs más lehetőség.

2017 október 7, szombat

Lebetegedve :(

Balázs múlt hét szombattól itthon van, így helyre állt a családi egyensúly :D Viszont sikerült lebetegdni a família háromnegyedének. Balázs már hetek óta köhög, taknyol. Helga is köhögött hét közepe óta. Na, ő sikeresen le is robbant, vagyis hőemelkedése van, kérdéses, hogy megy e suliba jövő héten :S
Meg én sem vagyok a helyzet magaslatán, fejfájás, nátha, torokfájás, köhögés, meg fáj a fogam, ami alapból is szokott fájni gyakran, de ha beteg vagyok még rosszabb.
Egyedül Nelli bírja még a kiképzést, remélem ez így is marad. Ezért nem szeretem az őszt, támadnak a nyavalyák.
Mondjuk, még mindig jobban jártam, mint hugomék, mert neki a három gyerekből kettő bekapta a hányós-hasmenőst :S
Voltam Helga fogadó óráján a múlt héten, ügyeskedik, jól tanul, még a magatartása sem olyan rossz, köszönhetően annak, hogy sok balhésabb osztálytársa átkerült másik osztályba, vagy iskolába. Nem mindegy, kikkel van együtt és miket tanul el tőlük.
Nellinél már bonyolultabb a helyzet, most rá kell fekdnünk a matekra, ABC-re, meg majd jön a szorzótábla. Rohamtempóban haladnak, Nellinek egy kicsit ez gyors, de bízom benne, hogy felveszi a ritmust, ahogy bele lendül a tanévbe.

2017 szeptember 27, szerda

Hármacskán

Balázs hétfő óta jó pár megyével odébb dolgozik. Leghamarabb szombat körül jön haza. De remélem, már nem kell jövő héten vissza mennie.
Amúgy még mindig beteg, szóval ha nem javul a héten, elküldöm dokihoz és nincs apelláta!
Így vagyunk most hármasban, lassabban telik az idő, egyhangú minden. És főleg az esték furák, így az apjuk nélkül, de hát ez van, ezt kell szeretni.
Itt vannak a hidegek, fázunk, lassan be kell kapcsolni a fűtést.
Főleg, mert Helga hétvégén kicsit lerobbant, kis nátha, hőemelkedés, köhögés, de két nap alatt kikúráltam, így ment suliba. Mondjuk, most már kifejezetten unja, többször érdeklődik az őszi szünet idejéről.
Nelli valamivel szívesebben megy, a héten az osztály a parkban tartja az egyik tesióráját és izgalommal tekint előre.
A legjobb aranyköpés a héten eddig tőle származik.
Lefekvés előtt az időjárásról beszélgettünk a gyerekekkel. Helga elmondta, hogy ő legjobban azt szereti, ha szépen süt a nap.
Mire Nelli: én meg azt szeretem mikor a felhő ELVAKARJA a napot!
:D :D :D
Amúgy ma egy barátnőmmel lett volna találkozóm, segíteni kellett volna neki hivatalos ügyekben, amikben én sem vagyok túl nagy ász, de ő aztán főleg nem. Már eleve nem jól indult, mert fél 8-kor ébredt, mikor a találkozó 8-ra volt megbeszélve. A négy oldalas hivatalos irat, amit ki kellett volna töltenie, naná hogy a fasorban sem volt, sőt nem is találta. Mondtam neki, hogy rendezzen el mindent, nekem is van 1-2 dolgom, és 9-kor a megbeszélt helyen. Fél 10-ig szobroztam ott, nem jött. Hívtam, de nem vette fel, ehelyett random visszahívós sms-eket küldözgett, de hiába hívtam, az eredménytelen volt. Remélem, minden rendben van vele és csak valami fontos közbejött (neki is van kisgyereke, kettő is, szóval tudom, hogy bármikor-bármi beüthet).

2017 szeptember 21, csütörtök

Rossz idő, érzékenység, selejtezés

Na "hálistennek" megérkezett a klassz, esős idő. Hú, de vártam már :S Hiányzott már a napi többszöri megázás. Hát most itt van, sajna.
Mikor reggel kinéztem az ablakon és láttam, hogy szakad az eső, legszívesebben visszamásztam volna az ágyba, csak hát ez nem így működik. Menni kell, még akkor is, ha esik. Adtam a lányokra esőkabátot, de pont akkor nem esett, illetve akkor kezdett jobban szemelni, mikor már a buszmeghez értünk. A csajok ma nagyon elemükben voltak, hangoskodtak ezerrel, ott volt a gyerekgyűlölő is egy hasonlóan unszimpi nővel (aki valahonnan baromi ismerős nekem, de nem jöttem még rá, honnan), akivel olykor jelentőségteljesen összenéztek. Már vártam, mikor szólnak be, de elmaradt, nem is tudom miért. Mondjuk, én nem vagyok valami jó passzban, szóval mérges is voltam a gyerekekre, hogy nem tudnak halkabban lenni, pont elég ez a rossz idő, meg a többi járulékos hülyeség, még ők is feszkóznak. Na, mindegy.
Itthon meg folytattam az elkezdett selejtezést. Kaptunk ruhákat innen-onnan, de a régiektől meg már nem férünk el, amúgy is nézni kell, miket nőttek ki a gyerekek és azokat továbbadni kisgyerekes ismerősöknek, vagy ha rossz állapotú, kidobni. Nehezen haladok vele, mert ugye rengeteg van és sokat olyan helyre kellett elpakolni, ahonnan egyedül én nem tudom kivenni, lásdt bazi nehéz ágynemű tartó. Ja meg ugye por meg penész, elő is jött az ellergiám, itt tüsszögök, könnyezem és köhögök. Felemelő állapot.
A gyerekek amúgy jól vannak, lassan belejövünk a reggeli tortúrába is, csak könyörgöm, ne essen az eső, mert az frankón be tud zavarni.
Ez amúgy is egy tré nap, már reggel kiderült, azóta még inkább belátom, ügyintézek, de nehézkesen halad, már úgy belezavarodtam, azt sem tudom, ki van kivel :D Az a bajom, hogy szóban nem tudom nagyon elmondani, mi az ábra, az ügyintézők már tuti hülyének néznek. Lehet,az is vagyok, a szóbeli kifejezés nem erősségem.
És egy jó kis poén így a végére, ne csak panaszkodjak.
Beszélgettem Helgával, hogy milyen virágokat ismer. Sorolja, hogy rózsa, ibolya, tulipán, hóvirág, nácisz.
NÁCISZ :D :D :D
Nelli meg a fülén ült  minap, szólok neki többször, semmi reakció. Morgok magamban, hogy ez a Nelli süket. Miközben a hátam mögé settenkedett és megszólalt:Nem, Nelli nem süket.
Csoda beszólásaik vannak.

2017 szeptember 6, szerda

Kerékvágásban

Egyelőre még bírom. Bírjuk :D Nelli szépen megy be magától, illetve egy kis osztálytárssal, nincs sírás és remélem, ez így is marad. Nagyon örülök ennek a fejlődésnek.
Jelenleg még Helga is elvan, bár már kérdezte ma, hogy meddig kell még suliba menni, de lehet hogy csak a hétre értette. Ő szereti előre látni a konkrétumokat...
Mindkét gyerek osztályához jöttek új tanulók, sajna mindegyik túlkoros, balhés és ezt nem csak ránézésre lehet megállapítani. Nellinél már egy osztálytárs szülei panaszkodtak, hogy az új kisgyerek (vagyis nem annyira új, mert cirka negyedjére kezdi a másodikat vagy így valahogy) máris terrorizálni látszik pár osztálytársat. És még csak szeptember elejét írjuk :S
Helga két új oszitársa közül, az egyik be sem jött az első tanítási napra, a másikról meg kb. ugyanaz a történet, mint Nellinél, sokadjára járja az adott osztályt.
A versmondások mindkét gyereknél szuperul sikerültek, nem is kellett súgni nekik. Lám, csak bevált, hogy nyáron nyüstöltem őket.
Helgánál rám akarják lőcsölni az SZMK vezetőséget, de gyorsba leléptem, mielőtt döntés született volna. Remélem, megúszom, eddig a dekoratív anyuka vitte a posztot és neki testhez álló is, én nem vagyok sem szervezkedős, sem hangadó. A gyűlésekre, még csak-csak eljárnék, de nem vagyok az a kreatív, ötletelős fajta.
A reggeli koránkelés még mindig gyilkos, lévén, hogy jelenleg hajnali 4-től nem aludtam, de Balázs is panaszkodott, hogy óránként ébredt. Biztos front volt.
A családban megint megy a furkálás, de már nem is csodálkozom és szomorkodom emiatt. Ha állóvíz van, valaki tesz róla, hogy ez ne sokáig maradjon.
Úgy néz ki, Balázs egy-két hetet messze, vidéken tölt majd melóval, ottalvós bulika lesz, már előre készítem magam lelkiekben.

2017 augusztus 31, csütörtök

Bye-bye nyár :(

A nyári szünet utolsó napja. Az utolsó reggel, mikor ilyen nyugiban ülök a gép előtt és kortyolgatom a kávémat, míg a csajszik alszanak.
Holnaptól beindul a tanév, Nellinek évnyitó, délutánig tanítás. Helga jobban járt, ők csak hétfőn kezdenek.
Mondjuk, már rájuk is fér az iskola, mert kezdtek elszabadulni az indulatok itthon. Helga rengeteget kínlódott, voltak üres járatai, mikor csak pörgött-pörgött. Fel-alá rohangált, a hugát piszkálta, vagy valami csínyen törte a fejét (pl. a fogkrémes tubust feltöltötte vízzel, lett is meglepetés, mikor használni akartam, ugyanezt tette a folyékony szappan tartóval is). Szóval neki már nagyon szüksége van a napirendre, a sulira. Meg Nellinek is. A tortúrára nincs viszont szükségünk, de nem tehetünk mást, ez a probléma ugyanúgy nem oldódott meg, csak két és fél hónapig szünetelt.
Tegnap még elsétáltunk fagyizni, ma már nem sok minden lesz, vasalom az ünneplőt és este korán kellene ágyba menni. De gőzöm sincs, hogyan fogom ezt véghez vinni, mikor este 10 előtt ők nem igazán aludtak el mostanság. A reggel Helgának könnyebben megy mindig, ő most is 7-kor fel kelt gyakran, de a huga néha 9-ig is aludt. Hogy fogom én kiimádkozni az ágyból ezentúl??? A hat óra nagyon nem kilend *-* Gondban leszünk.
Viszont megígérte hogy önállóbb lesz, értem ezalatt, hogy nem kell a terembe kísérgetni, tavaly nem tudtam vele ezen a téren haladást elérni, de remélem, most partner lesz benne és megy be, ahogy a többiek.
És hogy mit várok az új tanévtől?
Sok jó jegyet, sikerélményt a gyerekeknek.
Kevesebb ideget reggelente.
Kevesebb rohanást (mondjuk erre nem találtam még ki semmit).
Kevesebb ráérős öregasszonyt és minél kevesebbet tűnjön fel az ordítozós gyerekgyűlölő.
Hogy Balázs néha-főleg télen-tudjon besegíteni, a telek a legdurvábbak ugye.
Hát meglátjuk!!!!!

2017 augusztus 24, csütörtök

Visszatértem, lehiggadtam.

Oké, azóta lenyugodtam. Mert mi mást tehetek?! Egyébként sem életbevágó, csak akkor felidegsített. De az élet megy tovább. Sőt, rohan és beléptünk az utolsóelőtti hétbe a szünetből, illetve már lassan ez a hét is véget ér. Jövő héten meg Nellinek pénteken már évnyitó :( Hétfőn meg Helgának is.
Szorongással nézek az újabb iskolaév elé. És hozzáteszem, egyáltalán nem várom. Mi több, ráz a hideg tőle előre.
A lányok sem várják, viszont már sok nekik a szünet is, mert egyre kevésbé tudnak mit kezdeni magukkal. Helga iszonyatosan pörög, reggel hétkor kelt ma reggel is. Pörög, kiakaszt, verekszik és rendetlenkedik, néha rábírom, hogy kicsit üljön már meg a fenekén. Persze szoktunk gyakorolni, amihez semmi kedve, de muszáj. És a verset is átvesszük, naponta, kétnaponta.
Nelli hisztizni szokott, ő a dráma királynő a szó szoros értelmében. Vele is át kell nézni a dolgokat, már neki láttunk. Érdekes, a matek itthon úgy-ahogy megyeget neki, kevés hibával csinálja. A suliban meg káosz az egész. Az írása is elmegy, igaz a tollbamondás nem az erőssége, de másolni viszonylag tud.
Hát nem tudom én, mit hoz ez a tanév, de remélem a legjobbakat. Csak úgy mint máskor. Csak ez a reggeli kálvária ne lenne! Ez valahogy minden életkedvet kiöl az emberből. Komolyan. Kevés frusztrálóbb dolog van annál, minthogy örökösen a busszal, meg az idővel csatározunk és már nem tudok toleráns lenni az olyanok iránt, mint pl. a gyerekgyűlölő, vagy a ráérős öreglányok, akik brahiból kelnek fel hajnalok hajnalán és a buszozgatnak csúcsidőben :S
Az augusztus 20.-a unalmas volt, semmit sem csináltunk, az idő is elromlott. Balázs  most hétvégén is dolgozik, így az utolsó szünetbeli hétvége sem hoz semmi újat. Ez van. Nem volt valami hej de mozgalmas a nyár, kivéve a szabadstrandot, ami azért jó volt. Bár úgy felfáztam, hogy még egy üveg felfázásra való szirup után is marhára fáj a vesém.
És még van pár dolog, amit be kellene szerezni, igaz a nagyját megvásároltam, sőt a lányok kaptak egy-egy új táskát, mert a régiek kezdték beadni az unalmast.
Lassan hangolódni kéne a sulira, a hétköznapokra. Csak ez nehezen megy. Mindannyiunknak.

2017 augusztus 9, szerda

Egy szuperjó nap, avagy tudnék így élni

Vasárnap végre történt egy kis változatosság is!A család kiruccant egy kis strandolásra! Nagyon-nagyon jó volt, a gyerekek imádták a vizet, egyfolytában ott játszottak volna, Balázs is végre kikapcsolódott kicsit és játszhatott a csajszikkal. Szerencsére jó időt fogtunk ki, de a strandon ennek ellenére nem volt tömegnyomor. Szóval jó volt. Leégett a hátam, a vállam, kicsit fáj, a gyerekeké is, de megérte. Isteni volt! Néha csak ültem és néztem a vizet és arra gondoltam, de nagyon nincs kedvem visszamenni a városba, az unalomba, a hétköznapokba. És hogy kb. két-háromhetente el tudnám ezt viselni és szerintem a gyerekek is. Kár, hogy nem így működnek a dolgok, Balázs a strandolásért vasárnapi melót mondott le, amit valahogy pótolni kell, szóval esélytelen a minden hétvégén való lubickolás.
Szerintem a nyár legjobb napja volt a vasárnap. A vihart is megúsztuk, időben haza értünk.
Több ilyen kellene, a családot is összehozza a sok szép közös élmény. Hát reménykedem, hogy még egy ilyen lesz szeptemberig, de nem élem bele magam, nem akarok pofára esni.
Voltunk mamámnál is, valamivel jobban van, kicsit beszélgettünk, de sajnos nem ismert meg, mutattam képet a gyerekekről, de semmi. Persze a lényeg, hogy az állapota viszonylag stabil, ezek a nagy hőségek veszélyesek ránézve.
A gépem meg iszonyat lassú, amellett hogy hülye felugró ablakokat nyitogat meg kéretlenül, tuti valami vírus. Örvendek.
A lányok elvannak, el kellene kezdeni most már gyakrabban gyakorolni, a sulihoz egyelőre egyiknek sincs túl nagy kedve. Abszolut megértem őket. Én is inkább nyarat, illetve gondtalanságot és úgymond szabadságot akarnék inkább az utálatos hétköznapok helyett.
Meg egy kertes házat, de azt nagyon. Egy kicsike kis udvart, ahol ellehetnének. Pont most néztem, hogy egyik, általam utált csaj most vett házat és tudom nem szép dolog, de irigylem. Persze az irigykedéstől nekem még nem lesz házam. Nekem, ahogy elnézem a dolgokat, még sokági nem lesz házam, de ezt inkább hagyom is.