az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 május 28, hétfő

Mozgalmas hétvége

Tudom, érdemlek egy nagy nagy fekete pontot a nem írásért :( :( Az a helyzet, hogy a lelkierőmet elveszi a matekozás a bankoknak való megfelelés miatt, meg néha nem is történik semmi említésre méltó.
Hát hihetetlen, hogy mindjárt itt a tanév vége. Megint kettős érzésekkel várom. Egyrészt jó lesz a pihenés, a nem korán kelés-bár Helga még megy sulis táborba és oda szerintem 8-ra   kell beérni-a szabály nélküliség. Másrészt félek, mert mindig nagyon hosszú a szünet, a vége meg különösen. Majd meglátjuk.
Ötlet, terv nincs. A nyaralás lett volna, de ugye a bank elvitte az erre összegyűjtött pénzt, talán majd jövőre lesz részünk ebben is-remélem akkorra már a lakást is eladjuk, de ne szaladjunk előre.
A hétvége most pörgős volt. Pénteken a hugom meghívott magukhoz hússütésre, így másnap a lányokkal hármasban elbuszoztunk hozzájuk, Balázsnak sajna dolgoznia kellett.
Hála égnek nem szakadt az eső-úgy mint előző nap, sőt kánikula volt. Tesóméknál nagy gyereksereg, rokon és vendéggyerekek, szóval volt hangulat. Trambulin, pancsoló, kiskutya, kismacskák, finomságok. Jól érezték magukat nagyon. Nelli fehér bőre vörösre égett, pedig 5x kentem le naptejjel, ezek szerint hiába. Másnap fájlalta is.
Vasárnap pedig gyereknapi programokra mentünk, kisállatsimogatás volt, Helga köszönte szépen, nem dögönyözte a nyuszikat, barikat-nem az a simizős tipus-de Nelli odáig volt tőlük. Sétáltunk, ettünk finomakat és a lányok kaptak ajándékot is gyereknap alkalmából.
A hétvége eseményei meg annyira kifárasztották őket, hogy még rendetlenkedni sem volt erejük :D

2018 május 17, csütörtök

Semmi különös és közeleg a nyár

Na, csak ide keveredek már. Őszintén szólva, vagy időm, vagy kedvem nincs írni. De elvagyunk. Bár nekem most épp a gyomrom fáj :S
Azóta megvolt a bankos fickóval a találkozó, ha nem akarok bajt, hetente cirka 15 ezret kell fizetni és akkor őszre eltűnhet a hátralék. Ennek örülök, de így a nyaralás megint megy a levesbe. Viszont elszánt lettem, hogy ősztől gőzerővel állok neki körbejárni az eladás kérdést. Talán egyszer nekem is lehet szerencsém.
A lányok jól vannak, bár nyílik valami gaz és ettől mind köhögünk, tüsszögünk, de majd csak lemegy már ez is.
Helga nagyban próbál a szereplésére, a hónapban lesz, szóval itthon is elmondjuk többször a szövegét, meg napi szinten van próba, egyelőre élvezi, nem mindenki kap ugye főszerepet.
Nelli is ráhajtott, így az év végi hajrában, remélem neki sem lesz gond a bizivel.
És tényleg egy hónap sincs már vissza a nyári szünetig, még bele sem gondoltam, de ismét főhet a fejem, miket csinálunk, ez minden évben kihívás.
Helga megy az Erzsébet táborba az osztályával, ez egy nagyon jó kis tábor, 1-2 hét szokott lenni, reggel 9-től délután 4-ig vannak programok, állatsimogatás, kirándulások, kreatív időtöltések.
Nem tudom, Nelliék sulijában lesz e hasonló, egyelőre nem tudok róla, jó lenne, neki is jót tenne, az biztos.

2018 május 8, kedd

Mozgalmas hét

Tegnap Helgával tudtuk le a vérvételt. Nem gyengén stresszeltem, mivel múltkori alkalommal nagyon nagyon kiakadt. Így most már hajnal óta ébren voltam és ezen agyaltam. Szerencsére nem volt rá okom, egy hangot nem hallottam. Ügyes, bátor nagy lány volt! Az eredménye is jó lett, így pár évig nem kell vérvételre mennünk vele.
Megvoltak az anyák napi műsorok is, meghatóak voltak és mint mindig ilyen alkalmakkor, rájövök, mennyire szerencsés vagyok, hogy ők vannak nekem. Még ha néha igen nehéz is, de piszok nagy mázlim van, két ilyen imádnivaló gyerekkel <3
A héten még találkozóm van a bankos pasassal, félek, hogy nem fogom meghatni és aztán egyben kell az egész hitelt megfizetni, de erre képtelenek vagyunk, annyi pénz a világon nincsen. Szóval bízom a legjobbakban.
Még van hátra pár hivatalos ügyem, csekkek, a postára is be kellene ugranom, mert jött hivatalos levél. Meg a gyerekorvost is fel kellene keresnem, kellene Nellinek recept és megvitatnánk Helga vérvételi eredményeit, bár szerencsére azok jobbak lettek, mint a hugának.
Szóval nem fogok unatkozni az biztos. Ahogy Balázs mondaná, rohangálhatok, mint pók a falon.
Ja, a bogarakról jut eszembe, ismét vannak ezek kis fekete bogárkák, meg sajna összefutottam a spájzban egy százlábúval is! Még jó,hogy a lányok nem látták, frászt kaptak volna. Főleg Nelli, na ő olyan pókfóbiában szenved, hogy még a kis kaszáspókok is komoly félelmet okoznak neki.
Volt kitől örökölnie :S

2018 április 27, péntek

Váratlan

A hitelek fizetésével mindig bajban voltam, folyton el voltam maradva, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Két napja becsengetett egy fickó, hogy a banktól jött és hogy akkora az elmaradásom, hogy ha így haladok, elveszíthetjük a lakást.
Csak néztem magam elé és megszólalni sem bírtam hirtelen. Fizettem én a hitelt, minden héten egy adagot, de egyszerre ez a negyven ezer ft nagyon megterhelő, mert sajna van még egy másik hitelem is és akkor még ott a rezsi, a napi bevásárolni valók ls egyebek. Ez eddig működött, de úgy látszik, új rendszer lépett életbe és már nem fog menni.
A meglepődésen túl, nem voltam feldobva. A pasi már árverezést emlegetett, de azért csak nem eszik olyan forrón a kását. Egyrészt még úgy nem vagyok elmaradva, másrészt, fizetek, ha nem is mindig pontosan és egyszerre, de a szándékot azért nézhetnék.
A fickó odaadta a telefonszámát és jövő héten majd időpontot egyeztetünk, addig meg még fizetek be és majd meglátjuk.
Beszéltem erről Balázzsal is persze, szerinte és szerintem is, egy dolog menthet meg minket a lottónyeremény. De mivel nem lottózunk, kicsi az esélye XD
Viccen kívül: el kell adni ezt a lakást és annak az árából végtörleszteni, a maradékból másik lakást venni. Mese nincs.
Biztos nem lesz egyszerű menet, de el kell kezdeni, másképp sosem szabadulunk a hitel fogságából.

Nem szeretek itt élni, így ez nem fog megrázni, de addig is, míg ide el jutunk, minél jobban lefaragni a tartozást. A baj csak az, hogy mint fentebb írtam, más fizetnivaló is van.
Hát erről ennyit egylőre, nem örülök, de jön a négy napos hosszú hétvége-amin Balázs legalább 2 napot dolgozik-és úgysem tudok mit tenni. Agyalni ezen meg felesleges.
A lányok jól vannak, ők is várják már a szünetet. Helga fellép majd a színjátszókörben, haza adták a szerepét, majd azt kell begyakorolni.
Nellinek meg biztos lesz egy csomó házi, ahogy szokott lenni.
A hét amúgy tök átlagosan telt, még csak hangosabb szó sem volt köztünk, a gyerekek sem vitatkoztak annyira, elvoltunk. Ja, annyi volt, hogy Helga 2 pulcsit is a suliban hagyott, de végül hazahozta, biztos motiválta a telefon megvonás, amit az apja szigorúan betartott. Nincs pulcsi, nincs telefon :S

2018 április 23, hétfő

Egy családi összejövetel margójára

Én senkit se akarok lehangolni, de ez most olyan semmilyen, szomorkás bejegyzés lesz. Hétvégén volt egy családi összeröffenés féleség, süti, husi, gyereksereg, sok vendég. Balázs pasis programot csinált, amit már nem tudott lemondani, így én mentem csak a lányokkal.
Jó volt amúgy, de megállapítottam, hogy akármit teszek, én és  a gyerekeim sosem tudok olyan "magasságokba" emelkedni, mint más családtagom, vagy nem családtagom (még csak nem is rokonom) apámnál. Nem is teperek már amúgy. Lehet, sosem tepertem elég jól. De a lányoknak mi a bűnük? Hogy SNI-sek? Nem tehetnek róla, de valószínű sokan rájuk sütik a neveletlen jelzőt. Oké, Helga néha bevadul, az tény, sokat perlekedem vele emiatt. Most sem volt másképp, nem túlzottan bírja a tömeget, a ricsajt, de vannak percek, sőt félórák, mikor ugyanúgy eljátszik, mint bárki más. Ha nagyon bepörög, azért kivonom a csoportból és magam mellé veszem.
Nelli könnyebb menet, ő elvan, főleg a nála kisebbekkel.
Szóval azt állapítottam meg, hogy nem igazán tartozunk a családhoz, nem vagyunk jól beillszthetőek. Jó, vagyunk, létezünk, de elfogadva teljesen nem vagyunk. Hát igen, az én gyerkőceimet nem lehet kirakni a kirakatba, mint neurotipikus unokatesóikat. Az emberek többsége nem szereti a nem átlagosat sajnos és elfogadás is nehézkesebb.
Ráadásul mi anyagi téren sem állunk úgy, hogy ilyen vendégségeket tudjunk rendezni. Hol van a mi kis lakásunk és felszereltségünk kb. 10 ember vendégül látásához?
Hogy fogom én ezt majd viszonozni? Jó kérdés, fő a fejem, pedig Nellinek nemsokára szülinap *-*
Amúgy megvagyunk, ettől eltekintve semmi extra nincs. Végre jó idő, a lányok számolnak vissza a nyári szünetig. Bár addig még jó pár hét hátra van, meg ugye anyáknapja, osztálykirándulás ilyenek.
A csaj sem írt, akivel ugye nem jött össze a találkozó, írtam neki, de semmi reakció, azt hiszem, hagyom is.


2018 április 12, csütörtök

Eredmény, nátha és egy barátság vége

Hétfőn sikerült elérni az orvost, vagyis az asszisztensét, aki mondta, hogy ez ügyben személyesen kellene beszélni a dokival. Így másnap délelőtt elmentem, hogy megbeszéljük. Szerencsére, úgy tűnik, hogy nincs baj, lehet az asztma gyógyszer mellékhatása, amit ugye évek óta szed. Még újabb vérvétel sem kell hálistennek, nem is bánom, hogy nem kell megszúratni ismét, elég lesz a nővérével megcsináltatni majd a közeljövőben.
Fellélegeztem tehát, elég nyomasztó volt így a hétvége.
Szóval megkönnyebbülhettem volna, de hívtak Helga sulijából, hogy a gyerek nem érzi jól magát, köhög, náthás és másnap már ha lehet, ne vigyem. Így maradt itthon szerdától. Vissza is mentem az orvoshoz, csak egy kis megfázás, de a héten itthon tartom, úgyis már holnap péntek.
Amúgy elvagyunk kettecskén, segít bevásárolni, reggel együtt visszük el Nellit suliba.
A hétre lett volna egy baráti találkozóm, vagyis nem tudom, hogy nevezzem, mert a lányt sosem láttam még, tehát nem klasszikus értelemben barátom.
Pár éve egy fórumon találkoztunk, ott elkezdtünk írogatni egymásnak, aztán ez átment emailezésbe. Neki is két gyereke van és neki is SNI-sek. Viszont ők külföldön, Németországban élnek.
Beszéltük már többször is, hogy személyesen is találkozunk, hiszen sok közös témánk lenne, de eddig nem jött össze, mert ritkán járnak Magyarországra.
Most viszont 3 hétre haza utaztak és azt mondta, hogy két barátjával és a gyerekeivel elugranak a városba, úgysem jártak még itt (ő az ország túl feléről valósi).
Eleinte lelkes voltam és terveztük az időpontot, de sajnos nem sikerült álláspontot egyeztetni, mivel ők egész nap akartak jönni, mivel hosszú az út idáig és nem akartak feleslegesen egy csomó időt utazgatni, szóval egy egész napos programot terveztek. Viszont nekem csak pár órám lett volna erre, mert Balázs vidéken melózik, más segítségem nincs jelenleg, a gyerekeket meg hozni-vinni kell suliba.
Így nem hogy közeledtek az időpontok egymáshoz, már mint hogy  tudtunk volna egyeztetni, hanem távolodtak, ő mindenáron "erőltetni" akarta, hogy valahogy oldjam meg a gyerekek szállítását, meg egyéb dolgot, és legyek egész nap velük. Valahogy nem értette, hogy én ezt nem tudom megszervezni, akármit írtam, mintha nem értette volna. És kicsit úgy éreztem, mintha meg is sértődött volna.
Aztán szerdára Helga beteg lett, így megírtam neki, hogy ne haragudjon, ez nem jön most össze. Nem írt egy sort sem vissza, így valószínűleg ennek a barátságnak lőttek :( Amit persze sajnálok, mert kedves lány volt amúgy, de ha emiatt úgy dönt, beszünteti velem a kapcsolatot, hát megértem. Van aki ezt már nem tudja megbocsátani.

2018 március 30, péntek

Tavaszi szünet, második nap

Igen, két napja tart és nekem is két napja van torokfájásom. Itthoni szerekkel kezelgetem, már kezd jobb lenni.
Sajnos az idő nem kegyes hozzánk, ráadásul Balázs is dolgozik, egyelőre csak húsvét hétfőn lesz itthon velünk, meg esetleg vasárnap hamarabb végez.
Így már azt gondolom, még jó hogy nincs ragyogó napsütés, mert akkor a guta ütne meg, hogy a négy fal között szenvedünk.
Befogtam a csajokat is takarítani. Tegnap Helga porszívózott, port törölt, Nelli felmosott és mosogatott. Helga nem túl lelkesen-őt nehéz sokáig lekötni valamivel-Nelli valamivel érdeklődőbben. Ő ma is elmosogatott ebéd után. Lehet, hogy tartós lesz, én csak azért találtam ki, hogy addig se vitatkozzanak és unatkozzanak.
Tanulni is kellene, bár Helga ofőjével beszéltem, nincs a tanulmányával komolyabb gond, Nellinek sem vészes annyira, de neki gyakorolni kell a szünet alatt. Főleg matek és nyelvtan.
Helgának nemrég volt tanulmányi verseny, szép eredménnyel, büszke voltam rá!!!Csak ne készítene ki a magatartásával és a visszafeleselésével :S
Tervezem a sonkafőzést, vettem egy helyes, kis sonkát, Balázs vett tormát-nagy kaland volt, mert már kifogytak a készletek és csak a drágább volt sok helyen, de végül talált egy közepes árkategóriájút-, meg tojást is főzök, ha a csajok meg nem eszik, mert újabban kedvencük lett a főtt kemény tojás.
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

2018 március 22, csütörtök

A mobil bedöglik, a húsvét közeleg

A négy napos hosszú hétvége unalmasan, de eltelt, rossz idő volt, nem nagyon mentünk semerre.
Balázsra megint rájött az évente párszori "jó apa akarok lenni Mátéval" dolog és felhívta a fiát. Illetve hívta volna, de már nem az volt a száma, amit régebben megadott neki. Aztán hívta az anyját a Zsanettet (grrrrrr), aki megadta a srác új számát. Máté amúgy már egy ideje elköltözött a barátnőjéhez Miskolcra.
Hogy azóta beszélt e Balázs a fiával, nem tudom, nem került ez szóba. Bár nem hiszem, hogy túl sok közös ügyük lenne, mert szerintem 2-3 éve személyesen nem találkoznak és az apa-fia kapcsolat kimerül abban, hogy Balázs szülinapjára ír egy sms-t, vagy felhívja.

Tudom, nem szép dolog ez. Én nem akarom, hogy a lányoknak ilyen kapcsolatuk legyen az apjukkal :(
Amúgy semmi, tényleg semmi bajom nincs Mátéval, hiszen személyesen nem volt még hozzá szerencsém. Ez sem az én hibám, én mondtam Balázsnak többször is, hogy hozzunk össze egy ilyesféle találkozót, de igazság szerint a srác sem akarta, több találkozót is lemondott az apjával kettesben. Erőltetni meg semmit sem szabad, most meg már messzebb is költözött.
Nelli mobilja meg tönkremant a héten. Hát hazudnék, ha azt állítanám, nem volt várható, már hónapokkal ezelőtt betört a kijelzője és azóta csak repedt-repedt tovább. Most meg már se kép, se hang. A lányka meg szomorú, de most nem tudok mit tenni. Körbekérdezek pár ismerőst, hátha van eladó, fölös olcsó mobiljuk. És majd pótoljuk valamikor. Pénzkérdés.
Addig lesznek egy telefonra ketten. Helga előzékenyen mondta, hogy majd kölcsön adja a huginak az övét, hát még jó, ő is benne volt vastagon a mobil idő előtti kimúlásának.
Amúgy ezen kívül semmi extra nincs velünk, várjuk a tavaszi szünetet, ami Nellinek jó hosszú lesz, Helgának valamivel kevesebb. Meg itt lesz a húsvét is, de mi nem nagyon tartjuk. Csak a nagyon szűk család locsol meg minket. Be is kéne már szerezni a tojásokat, Balázsnak a kölnit stb.
És jövő héten még iskola szerdáig. Dolgozatok, felelések és egy hosszú vers Nellinek, azzal szenvedünk most.

2018 március 15, csütörtök

Röviden, tömören hosszú idő után

Tudom, megint elmaradtam, már nem is magyarázkodom. Amúgy megvagyunk, a lányok és Balázs is.
Helgára volt panasz, hogy verekedett  egy kislánnyal, aminek nem örültem. El is beszélgettem vele és az apja is. Hát meglátjuk, hatott e, nagyon szeretném. A tanulmányai változatlanul jók, szerencsére. A magatartása az nem annyira. Itthon sem lehet vele mindig bírni.
Nelli javított matekból és ezzel egyenes arányosságban rontot magyarból. Nem is kevest. Így a hosszú hétvégén ráállunk a gyakorlásra, csak ne lenne minden alkalom egy kész kínszenvedés. Egyszerűen nem lehet vele haladni, hamar elveszti a türelmét és a lelkesedését, velem együtt :( A vége az, hogy mindenki összeveszik mindenkivel. Ez pedig nem valami jó állapot. Nem tudom, mit lehetne kezdeni a helyzettel, nem szeretném, ha több rossz jegyet zsebelne be, hiszen már lassan eltelik az iskolaév nagy része.
Ma kisétáltunk a térre, március 15. lévén. A gyerekek feszítettek a kokárdájukban. Csak sajnos eleredt az eső, így a tervezett sétából nem nagyon lett semmi. Mindegy, majd talán holnap.

2018 március 3, szombat

Most meg a hó (meg némi magányosság)

A nagy hideg enyhülni látszik, de most meg esett némi hó. Legalábbis erre. Hát mit lehet erre írni? Nagyon hiányzott  :S
Amúgy ma van drága kisebbik leányzóm névnapja, kapott is sütit ez alkalomból, most fogyasztják nagy lelkesen.
Balázs meg a barátaival meccset néz, így hármacskán vagyunk itthon. Jelen pillanatban csend és béke. Na, jó ezt elkiabáltam.
Helgával amúgy is nehéz újabban. Folyton felesel, vagy őrjöng, és ezt nehéz tolerálni. Az apja már beszélt vele, ha ő is itt van, nem vészes a helyzet. De sajnos én meg vagyok vele lőve.
Nelli meg totál el van kényelmesedve, inkább nem eszik, de akkor sem hozza be a kajáját pl. Elég idegesítő ez, mert nemrég még olyan büszke volt magára, hogy saját maga beviszi a tálcáját, sőt az apja vacsoráját is szervírozza. Nem tudom, vele is mi van. Néha el vagyok tanácstalanodva ez ügyben.
Most hétvégén meg lett volna egy koncert, ami érdekelt volna, jó kis rock, klassz lett volna, de több akadályba is ütköztem.
- Balázzsal nem mehettem, mert ő pasis programot szervezett magának és ezt nem mondta le.
- Anyumék meg nem tudtak volna a lányokra vigyázni, mert egy ismerősük szülinapi összejövetelére voltak hivatalosak.
- Nem tudtam volna kivel menni. Már úgy értem, barátnő fronton gyengén állok. Szinte mindenki eltűnt az életemből, a jó hosszú ideje tartó barátságok átváltottak ilyen lájtos, egy hónapban egyszer írok emailt, vagy sms-t-re. Nem írom, hogy nem bánt, de hát ez van. Néha én sem vagyok az a túl nagy barátnőzős, hajlamos vagyok befordulni, de máskor meg olyan jól esne, ha a régiek felkeresnének, akár személyesen, akár interneten keresztül.
Szóval a mai estéből így nem lett semi, és így nem mentem én ma koncertre. Vígasztalom magam, hogy úgysem nekem való már az éjszakai élet, másnap hogyan tartanám a frontot a gyerekeknél?!
És levágtam kicsit Helga haját, mert már nem állt sehogy. Az eredémény most meglepően jó.