az én valóságom

Két gyermekem van, Helga 2007.09.07.-én, Nelli 2009.06.21.-én született. Mindketten sajátos nevelési igényűek. Az apukájukkal Balázzsal hol ilyen, hol olyan a kapcsolatunk. Az élet olykor eléggé hullámvasút és nem is mindig egyszerű, de a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket :)

Idézet

Csodálatos az, amit egy nő megbír ! - egy nő, aki anya,  - egy anya, aki szeret. /Jókai Mór/

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 január 12, péntek

Hétköznapok, történések

Régóta nem jelentkeztem, de betemetnek a hétköznapok, a szünet miatti elmaradt ügyeket intézem, meg takarítok, ilyesmi.
A hosszú szünet után, Helga is ment suliba. Egyáltalán nem lelkesen, már vasárnap este érdeklődött, mikor lesz ismét szünet. De azóta már nagyjából belerázódott a suliba. Kell is, mert holnap is iskola lesz neki (szívás).

Balázs, meg én a hét elején összevesztünk, eléggé megbántott.  Azóta csak lájtosan társalgunk. Egy-két dologban persze igaza volt, de sok mindenben meg nem és rosszul esett, hogy így állt az egészhez.
Nelli beszerzett pár pirospontot, piroscsillagot, aminek örültem nagyon. Remélem, már ez egy javulás kezdete.
Ma meg Helgával voltunk a kórházban, mert kellett egy papír kitöltéséhez a pszichiátriai vizsgálat. Majdnem el is késtünk, mert váratlan vendégeim lettek és féltem, nehogy kicsússzunk a megadott időpontból.
De felesleges volt aggódnom, mert rengetegen voltak és három órahosszat dekkoltunk ott. A végén Helga már éhes, szomjas volt (nem tudtam, hogy két napi hideg élelemmel kell oda menni), de nagyon ügyesen és viszonylag türelesen várakozott velem. Pedig tényleg iszonyat tömeg volt és nem hittem volna, hogy valaha sorra kerülünk, a doki pedig gyökér volt :S De lényeg, hogy meglett a papír.
Mikor hazaértünk és kapcsoltam volna fel a villanyt, naná hogy se kép-se hang. Balázs kicserélte a körtét, de akkor sem, szóval valami más van, majd szerzünk szerelő. Hát mindig van valami itt ugye...
Most megyek, mert fürdés, vacsora, esti rutin.

2017 szeptember 16, szombat

Az ilyenkor szokásos őszi nyavalyák

Ajh, tudom régen jelentkeztem, de maguk alá gyűrnek rendesen a hétköznapok. Korán kelés, tömegközlekedés, nyáron elmaradt ügyek intézése, szülői értekezletek ésatöbbi.
Na, meg sikerült lebetegedni is, ahogy ez ilyenkor szokott. Balázs tök náthás, fáj a feje, a torka. Én dettó, leszámítva hogy nem úszom a takonyban, de a többi stimmel. Kicsit a csajok is köhögnek, de nem vészes, meg nem is tudom, hogy nem e az allergia bukkant fel. Ja, Helgának 2 napja herpesze is van. Pedig eszik a vitamint, naponta gyümölcsöt (apum hozott egy nagy szatyor alma-körte-barack ellátmányt), mégis benne vagyunk. Sajna Balázs ki sem tudja feküdni, mert hétvégén is dolgozik, jövő hét közepén, végén meg megy messze, vidékre, az ottalvós munkára. Remélem, addig meggyógyul.
Amúgy elvagyunk, átlagosan telnek a hétköznapjaink, hétközben megy a strapa, álmosak, fáradtak, de hétvégén naná hogy korán kelnek, meg hiszti, veszekedések is színen vannak.
Nellikém ügyesen bemegy reggelente, nagyon örülök ennek és Helga sem drámázik. Teszik a dolgukat. Már rendesen folyik a tanulás, hozzák haza a házikat, főleg Nelliéknél húzós a tananyag. Kicsit nehéz még visszatérni a nyárból, még fél lábbal ott vagyunk, de már közeleg a hideg, a tél. Jön a fűtés szezon, brrr...előre rosszul vagyok tőle. Idén ráadásul nem is tudom, ki ellenőrzi a gázokat, mert Balázs összeveszett a szerelővel, aki eddig átvizsgálta a készülékeket. Szóval most keresni kell egy másikat. Meg venni kell(ene) egy új porszívót is, mert lehet hogy írtam, a régi (ami nem annyira régi, pár éves) beadta a kulcsot. Csak imádkozom, hogy a mosógépemnek ne legyen baja, mert az nagy érvágás lenne, egyik ismerősöm pont most hívott, hogy tudok e szerelőt, mert a mosógépük feladta a harcot és ott van a két kisbaba és nem tud mosni. Nem irigylem, az biztos.